Part

 1    1|            a fiókot.~Ez a gondolat engem gyötreni kezdett. Mi lehet
 2    1|            azon időkért, midőn még engem nem ismert? Hihetőleg neki
 3    5|           nőt, megbélyegzett volna engem.~Néha úgy jutott, hogy egymás
 4    9|     sokszor meg is szidnak érte.~– Engem pedig meg is kergetnek érte.~–
 5    9|   parancsolnék kocsisnak, inasnak, engem süvegelnének a vendégfogadókban;
 6    9|          megmosdanám.~– Ne bántson engem. Lássa, én egészen elhagytam
 7   10|          keresztül Josephine –, ha engem el találnának innen erővel
 8   11|          szolgálni, őt az üléssel, engem a két lábon állással kínzottak.
 9   11|       kínzottak. Gazdámat Emilnek, engem Paminának hívtak.~Egy napon
10   11|       gazdámat elnevezte Bandinak, engem pedig Bodrinak; s valánk
11   11|  kitekertem a nyakát.~Ezért másnap engem is elvertek a háztól, s
12   11|          oda. Dzsemmyt is elvitte, engem is, sohasem tudtam, hogy
13   11|    kinevezve magát feldmarsallnak, engem pedig és Dzsemmyt mint invalidusokat
14   11|          festett egy nagy ponyvát, engem meg a gazdámat rá, aláírva:
15   11|   keveredett, azok agyonütötték, s engem gazdástól együtt maguknak
16   11|            univerzálzsenik sorsát. Engem itt szánkó elé fogtak; lovat
17   11|            derék vademberek, amint engem megláttak, arcra borultak
18   13|            írni. De hogy le fog az engem majd hordani, ha meglát!”~–
19   16|        közel bosquet alá. Euphemia engem fogott, én pedig Ludmillát
20   16|   verekedni akartál, nem elég volt engem eddig búsítani? Te, te rossz
21   18|        közel bosquet alá. Euphemia engem fogott, én pedig Ludmillát
22   18|   verekedni akartál, nem elég volt engem eddig búsítani? Te, te rossz
23   19|           lócára, a fickó melléje, engem nem is kínált.~– S hová
24   19|           le rám: „Kinek néz az úr engem? Eltegye a pénzét, mert
25   19|     valakit agyonütöttek, s amiért engem is agyon fognak ütni. Fogtam
26   23|           Azután jöjj vissza, ahol engem harcolni látsz, ott még
27   23|         hozzá szóltam, szeretett ő engem. Nem mondtuk egymásnak,
28   23|          kezdődik. Bolivár nem lát engem mint diktátor többé, hanem
29   23|           veszélyben is megtartott engem az, ki jónak látott annyiak
30   23|  Hatalmasabb kéz a földieknél őriz engem, s ha megszűnt őrzeni, akkor
31   23|           reménylek, akkor Bolivár engem nem szeretett soha; én szeretem
32   23|             Idegenné tesz e korona engem előtted?~– Mintha álarc
33   25|            ki ajtók és karok, hogy engem kebleikre öleljenek. E kettős
34   26|         házamtól; ön hírbe hoz, ön engem egészen idegessé tesz. Távozzék,
35   27|      diadal. Kezdjen ön valamihez! Engem csak merészsége által nyerhet
36   28|          Én nappal téged, te éjjel engem.~A kíváncsi emberek azt
37   29|      mennyi idő alatt tanítana meg engem németül?~– Gyakorlat mellett
38   29|           elbeszélgethet.~– No, ha engem annyira megtanít professzor
39   30| legsúlyosabb az, hogy te el tudtál engem feledni. (Már ekkor bizonyosan
40   30|   csodálatos hölgynek:~– Oliva, ön engem megtébolyít. Őrült vagyok,
41   30|        marquis-t, ha jönni fog. Ha engem az éjjel valami baj találna
42   30|            Eddig te látogattál meg engem, most én látogatlak meg
43   30|          neki:~– Miért nevezesz te engem ilyenkor is Charlotte-nak,
44   30|     Köszönöm neked, jó halál, hogy engem Ardentomnak adtál.”~A férj
45   32|            ha meghallgatja imámat, engem is fölvisz magához.~A király
46   33|        itthoni ismerőseimtől, azok engem egy pár esztendeig kívánva
47   33|          vele én is valakit, ahogy engem rászedtek. Hanem akkor eszembe
48   33|          eltakartam magamat előle: engem bizony ne csúfoljon.~Akkor
49   33|            tárgy hozzáfogott, hogy engem itt üldözzön. Amint meghúztam
50   33|           más formának találtam az engem környező világot, mint azelőttvaló
51   33| megnyugvással fogadta a bűnhődést; engem kért, hogy csak számláljam,
52   33|          el nem veszed, megtagadsz engem; pedig én vagyok a te lényednek
53   33|           a lelkedhez vagyok nőve, engem ki nem taszíthatsz innen.~–
54   33|            kastély titkát tudja, s engem csak ez gyógyíthatott meg.~
55   33|         vittek véghez.~Szomszédaim engem is figyelmeztettek, hogy
56   33|          verse így hangzik: „Isten engem úgy segéljen.” Ha azt megtanulta,
57   34|            haldoklott, odahívatott engem, s azt mondta nekem: „Mylord,
58   36|            kés kezemben visszavisz engem hazámba férjemhez, s széttép
59   36|    büntetni fogna.” Íme, a császár engem bízott meg a fővezérséggel,
60   36|        uram, Tyr; de te is ismersz engem. Tudom, hogy ki vagy, de
61   36|           Gyáva zsarnok, öless meg engem is, hogy nyugton alhass!~
62   37|      jobban gyűlöltem most. Szeret engem! Nem úgy szeret, mint gyermeket
63   37|        tanácsot kérjen? Nem tudott engem megkérdezni elébb, mielőtt
64   37|         nézegettem volna. Érdekelt engem valaki az egész túltömött
65   37|            ne gyanakodjam benne. Ő engem látott egyszer, most egy
66   37|           jöhetnének, hogy e férfi engem jobban érdekel, mint kellene.
67   37|          láthatlan szellem? Ki lát engem, míg én őt sehol sem találom,
68   37|      kórháznak kellett fizetnie, s engem felmentett az undok vád
69   37|        alól.~De meggyógyított-e ez engem? Hát azért, mert munkám
70   37|         rólam a világ, hisz az, ki engem mint munkás polgárnőt tolvajnak
71   37|          volt, és a szájtátó világ engem gúnyolt ki, nem azt. El
72   37|           nem úgy tett, ő felemelt engem, ő megszabadított, mentőkezét
73   37|          Egy negyedév múlt el így. Engem napról napra jobban elandalított
74   37|           állhatnak parancsodra, s engem kiutasíthatsz. Én nem kívánok
75   37|       évekre kigondolt ármány tett engem áldozatává. Szálli mindig