Part

 1    1|             fogcsikorgató kínnal nyújtá oda bepólyált kezét az orvosnak,
 2    1|            orvos gyöngén kémlelve tette oda ujja hegyét.~– Itt fáj önnek?~–
 3    1|            értem, éppen akkor hajtatott oda a grófnő is, kit többször
 4    3|       kötelesség. Az ország nem vetheti oda a kesztyűt Nápoly és Arragonia
 5    4|               szobába, s előbb érkezett oda, mint Genutha. Azon időben
 6    4|                mozog. A kém volt az, ki oda rejtőzött Hamlet szavait
 7    4|            nemsokára maga is megérkezék oda kíséretével együtt s üdvözölve
 8    5|    Mindkettőnket a véletlen sors hozott oda; én atyámat követtem, ő
 9    6|               férfiakat; ha legény jött oda, azt kilökték, nem tűrték
10    6|              zárta magát, a zendülő nők oda is utánamentek, körülfogták
11    7|           Utánanézek a lajstromban, hát oda ez van írva: E ritkabecsű
12   11| Spanyolországban, el kellett neki menni oda. Dzsemmyt is elvitte, engem
13   11|           Elhatározá magát, hogy elmegy oda, ahol a rubelek teremnek,
14   13|          oszthatja a tudományt; elég az oda, amennyit ő tud; akinek
15   13|            akinek több van, az nem megy oda.~Tehát az volt a reménység,
16   13|                 eldugva a markába, hogy oda nevessen.~– De ne nevessen
17   13|                 ön össze, s ajándékozza oda valami rongyszedőnek; meg
18   13|                Ebben a percben érkezett oda az én professzorom. Amint
19   14|                 varrva; te rohanj akkor oda, állítsd meg a temetői menetet,
20   14|                 bizony azt hittem, hogy oda fogsz veszni, minden este
21   16|               Ah, édes Ó úr! Végem van, oda vagyok!~(Közbevetőleg mondva,
22   16|               egy vad pávián nevét írta oda, melyet sem annakelőtte,
23   18|               Ah, édes Ó úr! Végem van, oda vagyok!~(Közbevetőleg mondva,
24   18|               egy vad pávián nevét írta oda, melyet sem annakelőtte,
25   19|              fickók; mind az öt puskája oda volt támasztva egy szögletbe.~
26   19|                ütni. Fogtam az egészet, oda adtam a cigányoknak. Akkor
27   19|            különben minek is ment volna oda! Hiszen egy lépést sem táncolt!
28   20|            bizebán, ki reggelig be volt oda zárva.~Kijöhetett volna
29   23|                arra, amit mondok. Amint oda alant ostromot fúvatnak,
30   23|               ösztön a hajadonnak, hogy oda, ez üresen hagyott helyre
31   23|          székéről, s azon vakon sietett oda botorkázva Gideonhoz, és
32   23|              legkevésbé reszket, jöjjön oda, hozza magával fegyverét.
33   23|            imádkozott volna. Ez este is oda fog jönni. Engedjétek ott
34   25|           történendő végrehajtás miatt. Oda kellett maradnom vagy hat
35   27|            cserébe becsületes neved… és oda nem adnád…~Ha azt mondanák:
36   27|            tengerész megkapatva tekinte oda, s a fehér gyászköntösben
37   27|            hatalmassá tett. Önnek elébb oda kell küzdenie magát, ahol
38   27|              ámította őket, s elvezette oda; a Saypan-sziget valóban
39   27|             maradnak. Azután ki ide, ki oda leheveredett, köpenyébe
40   27|              esztendő óta hordja Anglia oda a tolvajokat és zsiványokat;
41   28|              asszonyka; azt is kivitték oda, ahol az emberek nem törődnek
42   30|         Ügyesebb találgatók e véleményt oda módosíták, hogy az asszony
43   30|                 azt csak nem vésethette oda egész világ gúnykacajára
44   30|                  s személyesen fogja őt oda elszállítatni, ahol azután
45   30|               jeget kihányta maga alól, oda bevonult és összehúzta magát.~
46   30|               hová menne és hogyan érne oda.~Azután útra kelt és ment –
47   30|               díszítménynek állíttatott oda, e tág kőkoporsó egyik végén
48   30|              embert keressen.~A marquis oda rejté magát.~És azután arról
49   30|                 lehetett az és mi hozta oda. Hogy kapnak majd rajta
50   30|               Egyszer egy dajka is jött oda egy gyermekkel, leült vele
51   30|           betegnek, s önt visszavitetem oda, ahonnan elszökött.~– Nem
52   30|           gúnyosan és Ardent nem nézett oda: ők ketten tudták, hogy
53   31|               kiabál, káromkodik, innen oda, onnan amoda utasítják.
54   31|         Disznófőhöz! Új remény, megyünk oda.~És mennek a Disznófőhöz.
55   31|                mennek a Disznófőhöz. Az oda jó fél óra járás. A hőség
56   31|               Hát már miért nem?~– Mert oda van írva a tilalomfára,
57   31|                családapa éppen akkor ér oda, mikor már a házat eloltották. „
58   31|               Ah, a kis baronesse dugta oda tréfából.~– És ez a karcolás
59   33|              mondhatom, hogy nem. Árvíz oda nem megy; útja jó van; nincs
60   33|            gondoltam, hogy minek vigyek oda lovakat, ahol úgyis vannak
61   33|                szerződés ide, szerződés oda – talyigára pakolom az egész
62   33|                 tudom én, hogy kerültem oda. Csak annyit tudok, hogy
63   33|              tündérem mosolyogva hajolt oda hozzám, rám nézett szelíden
64   33|            fejemen.~De azután mégiscsak oda kellett visszatérnem, hogy
65   35|                 vagy pedig visszamenjen oda, ahol az éjszakát eddig
66   36|           engedd könnyeidet visszatérni oda. Nem jövök hazádat eltiporni,
67   36|                 Annius gyöngéden lépett oda a fájdalomtól roskadozó
68   37|              volna, nem engedém magamat oda vonni keblére, derekamat
69   37|                 elkótyavetyéltek. Nekem oda az egész renomméem miatta.~
70   37|             ajándékát el nem fogadom, s oda nem fordítom, ahová ő kívánta.~
71   37|                  nem hívtam cselédeimet oda, még Szállit is eltávolítám.
72   37|            üljön le átellenemben.~– Ah, oda nem – szólt ő nevetve –,