Part

 1    1|      kezemen támadt valami, nem tudom mi. Tán pokolvar vagy rákseb;
 2    1|     gondolatot.~– Én bizonyosan tudom, hogy egy hónap múlva megint
 3    1|        énrólam álmodott.~Én nem tudom, micsoda démon volt az,
 4    1|   részvét, a fájdalom, vagy nem tudom én mi, összezavarták szavait,
 5    1|      ájulás elnyomott. Csak azt tudom, hogy elkezdtem álmodni.
 6    3|       utolsó, aki azt megtudod. Tudom, hogy szívedet tépem ki
 7    8|        van dolguk.~Azt igen jól tudom, részint a tükröm által,
 8    8|       ezt el ne értse az ember. Tudom, Très humble serviteur,
 9    8|         a kozmetikumok hatását, tudom mit tehetnek a csipkék,
10    9|         Schirting Sándor.~– Ah, tudom már, Debrecenből.~– Nem,
11    9|         és nem kegyed én.~– Nem tudom, melyikünk vesztene a cserével?~–
12    9|     lehet.~– No, kérem. Én csak tudom. Hiszen ha esze lett volna
13    9|    bírom simára fésülni, s mert tudom jól, hogy a képem nem szép,
14   11|       mondhatok, miután azt sem tudom határozottan, vajon az ember,
15   13|  folyosóján futottam végig, nem tudom már mi dolgom volt, mialatt
16   13|        pénzt nem adok, mert azt tudom bizonyosan, hogy megissza;
17   13|      Ezt neki gyűjtöttem össze, tudom, hogy nagyon szeret hollótollal
18   14|    szörnyűködő népnek –, én fel tudom őt támasztani, s akkor meglátjátok,
19   16|      igen sok párbaja volt már, tudom: maga kivallotta, sebeket
20   18|      igen sok párbaja volt már, tudom: maga kivallotta, sebeket
21   21|  esztendős leányka. Hogy honnan tudom ilyen bizonyosan hány esztendős,
22   23|      kelletlenül dörmögé:~– Nem tudom, hogy értetted. Bolivár-e
23   23|         vádolsz még ezen kívül? Tudom, hogy ennyiért nem álltál
24   23|     volt a korona.~– Oh, én nem tudom már, mi értéke van az esküvésnek,
25   23|      szabadságot ordítanak. Jól tudom én, mi bajuk nekik. Nem
26   25|         hogy „Othello”.~Már nem tudom, hogy egy szónak vette-e
27   26|        mennyire szeretem.~– Nem tudom, elfelejtettem már.~– Pedig
28   26|         az atillám zsebébe; nem tudom, az elszánt imádó vajon
29   27|        Ugyan kihez?~– Nevét nem tudom. Ezelőtt két hónappal láttam
30   29|          Theobald, Aloys és nem tudom én még minek.~Azt a fiút
31   30|         jelen lehessek; már nem tudom, hogy mint felperes-e vagy
32   33| sajátsága van mindegyiknek: nem tudom majd, hogy szokom hozzájuk?
33   33|       pedig semmi ígérettel nem tudom rávenni, hogy hagyja egy
34   33|        szeretem, no. (Magam sem tudom, miért nem szeretem? Denique
35   33|  szereztem én magamnak!~Azt sem tudom, hány embert taszítottam
36   33|   abbahagytam a számlálást, nem tudom, hánnyal végezte be? Kínomban
37   33|   idején idáig tévedt hang? Nem tudom, honnan jön, de annyi bizonyos,
38   33|    lábas óra mellett, magam sem tudom én hogyan: ahol lépcsőt
39   33|   tulajdon hálószobám volt, nem tudom én, hogy kerültem oda. Csak
40   33|  megfejtését is.~Azt bizony nem tudom, mi rendszert szokott a
41   33|        s kiálték Nimródnak (nem tudom én úgy hívták-e, én annak
42   33|    monomán, hallucinans! És mit tudom én még mi mindenféle variatiója
43   33|      majd felébredek rá, és nem tudom kitalálni, honnan jő.~Ez
44   33|     lesi, hogyan alszom.~Hogyan tudom én azt, ha alszom?~Nagyon
45   33|          ismét elindítja; erről tudom meg, hogy hány óráig, hány
46   33|      sem vettem, mert azt úgyis tudom, hogy azt felelte volna
47   33|     hogy el ne áruljam, ha tőle tudom meg; az a rejtélyes lény
48   33|         már egészen magam előtt tudom őt látni; amit ki nem egészítettem,
49   33|         az. Minthogy bizonyosan tudom, hogy amint elalszom, rögtön
50   33|        ezt a beszédet, s én már tudom, hogy mit beszél. A gróf
51   33|        sem lett volna, ha előre tudom.~– Megvallom, uram, hogy
52   33|  reszketeg mosolygást én le nem tudom írni, amivel azt kifejezé;
53   34|         az? Tessék átvenni. Nem tudom, mi van azon kívül benne.
54   35|          Az volna szép. Én csak tudom, hogy nem vagyok otthon:
55   35|         én vagyok.~– Azt én nem tudom. A házasság a pap dolga,
56   35|         vagyok én?~– Azt én nem tudom.~– Hát nem vagyok én önnek
57   35|         Én nem ismerem önt, nem tudom kicsoda? Mit akar? Minek
58   36|      uram, Tyr; uram, hadisten; tudom, hogy te jössz felém. Elhánytam
59   36|         de te is ismersz engem. Tudom, hogy ki vagy, de te is
60   36|    Sabinus meghalt?~– Bizonnyal tudom – szólt Eponine, leküzdve
61   37|         ízét eltalálják. Én nem tudom, honnan jöttem ezekre a
62   37|    asztalhoz ülni; ebédnél, nem tudom máig sem miért, sohasem
63   37|    nekem számadásokat, mikor én tudom, hogy úgy is rendjén túl
64   37| nagyságos asszonynak, hanem azt tudom, hogy a Bálvány utcában
65   37|     szándékunk sikerül. Egyszer tudom, valami kötelezvényt is
66   37|      gyűlöltem önt; most, midőn tudom, hogy pénzemért járt kedvemben,
67   37|      tevé.~– Kisasszony, én nem tudom, micsoda ügyetlen ember
68   37|    tulajdon vagyona volt, és én tudom jól, hogy nagyon sokat költött
69   37|        lát, míg én őt sehol sem tudom megtalálni? Sorsomat igazgatja
70   37|       ha ez órára gondolok. Nem tudom, mi történt velem akkor?
71   37|     kétségbeesésével; de amidőn tudom, hogy e férfi Sz** volt,