bold = Main text
     Part                                            grey = Comment text

1001   23   |               monda neki:~– Óhajtanám, hogy két szívem legyen e pillanatban,
1002   23   |     szerelmeden örülni. Az nyugtat meg hogy mindkettővel teneked tartozom.~
1003   23   |          legyen úgy. De emlékezzél rá, hogy akármilyen hatalmas úr leendsz,
1004   23   |               Miután letette az esküt, hogy honához hű marad, kezébe
1005   23   |           fiatal még, csak néhány éve, hogy született, még gyermek;
1006   23   |               rá: úgy teszek.~– Mondd, hogy én is jutok eszedbe akkor.~–
1007   23   |           előtt megesküdtem helyetted, hogy azt tenni fogod. Én ismertelek,
1008   23   |                zajjal; mindenki várta, hogy mit fog mondani.~– Hazafiak! –
1009   23   |           annyit mondhatok el büszkén, hogy Columbia földjén ellenség
1010   23   |           leteszem elétek. Adja az ég, hogy amit egy év fölépített,
1011   23   |            barátainak nem tetszett az, hogy ezt tevé, s ellenségei hallgattak
1012   23   |            meglepetve.~– Vádolva vagy, hogy megbízatásodon túlmentél,
1013   23   |               arra voltál elválasztva, hogy elleneinkkel harcolj; megszegéd
1014   23   |         vádolsz még ezen kívül? Tudom, hogy ennyiért nem álltál fel
1015   23   |               gondja volt mindig arra, hogy Gideont veszélyes helyre
1016   23   |                itt?~– Téged keres itt, hogy bevádoljon – felelt rá Gideon.~–
1017   23   |               rá Gideon.~– Azt kérdem, hogy mit keres ez ember itt e
1018   23   |         Caracas alatt kellene állania, hogy a spanyolok végvárát ostromzárolja?~–
1019   23   |                Igen. Te odaküldted őt, hogy elvesszen; hanem ő észrevette
1020   23   |               spanyolok körülszoríták, hogy seregét megmentse, szabad
1021   23   |             azt akarja a nemzetgyűlés, hogy fegyveres őrök lépjenek
1022   23   |                Bolivár elé, nem tudva, hogy életét vagy halálát hozza
1023   23   |              valamennyien. Engedd meg, hogy egy csoport karabélyossal
1024   23   |             mégis azt mondom, Bolivár, hogy többet ér egy megholt ellenség,
1025   23   |               tett a haza színe előtt, hogy Bolivár nemzete zsarnoka
1026   23   |           szívmelegség kölcsönöz neki, hogy szerelemmel, rábeszélő szóval,
1027   23   |          nagyon, úgy őrködnek fölötte, hogy még ételét is megkóstolják
1028   23   |            kívül, s nem léphet sehova, hogy észrevétlenül hívei mindenütt
1029   23   |            bizonnyal jól tudja azt is, hogy most itt ültök tanácsot,
1030   23   |                mit szemeimről mondtak, hogy azok beszélni tudnak; ha
1031   23   |              beszélni tudnak; ha igaz, hogy ajkaimnak térítő hangja
1032   23   |             Bolivár, úgy ráveendem őt, hogy vesse el a koronát magától,
1033   23   |               volt, mindenki azt érzé, hogy e szavaknál keze reszket.~–
1034   23   |               óra előtt arra esküdtél, hogy szeretsz, pedig akkor is
1035   23   |             egy év előtt arra esküvém, hogy Bolivár nem óhajtja a hatalmat,
1036   23   |             pusztán darabra nem töröm, hogy kislelkű nyomorultak civódjanak
1037   23   |              megtagadnék. Például azt, hogy ajkait lássam és meg ne
1038   23   |              leszek, ki csak azért él, hogy te örülj; imádni foglak,
1039   23   |           megbántom Istenemet miattad, hogy jobban ragaszkodom hozzád,
1040   23   |                 most elfogadnám azért, hogy veled megosszam.~A hölgy
1041   23   |            Addig imádkozom istenemhez, hogy bocsássa meg nekem, amiért
1042   23   |           hagyta őt magára.~Tudta jól, hogy akit egyszer a hölgy szeret,
1043   23   |               őt most is.~– Jól tevéd, hogy ezt mondád nekem. Annál
1044   23   |             utasítalak!~Gideon ígérte, hogy mindenre figyelni fog, s
1045   23   |               fél kezére fölemelkedve, hogy közelebb érje szerelmese
1046   23   |           fogyasztva vérüket, anélkül, hogy valaki tudná, miért.~
1047   24   |         Bizonyosan arról gondolkozott, hogy e tengeren túl van egy nagy,
1048   24   |              hirtelen parancsot adott, hogy menjenek utána, s fogják
1049   24   |                a világon?~– Éppen azt, hogy semmi jó sincs benne. Ok
1050   24   |            bizonyosan manichaeus vagy, hogy így beszélsz. Ki mit szenved,
1051   24   |               annyit mondhattam nekik, hogy Salernóban találkozunk,
1052   24   |              most vettem a rossz hírt, hogy családomat útközben elfogták,
1053   24   |              Valóban elég okod van rá, hogy magadat elöld; de ne öld
1054   24   |       hirdették a fejedelem heroldjai, hogy az elűzött Dukas Mihály,
1055   24   |               érzékeny látvány jutott, hogy bámulhatá, mint lép a fájdalomtól
1056   24   |               haragos esküvel fogadja, hogy letöri a bitorlók hatalmát,
1057   24   |            csodák között menekült meg, hogy látta híveit egyenként elhullani,
1058   24   |             közt rejtőzött itt, amott; hogy költötte saját halálhírét,
1059   24   |             költötte saját halálhírét, hogy ölte meg az árulót, ki őt
1060   24   |              sebes folyamon keresztül, hogy megszabaduljon, s végre
1061   24   |              püspököknek intést adott, hogy a templomokban imádkozzanak
1062   24   |             szerencsétlen uralkodóért, hogy segítse azt trónjába vissza,
1063   24   |              szájal a fényes ígéretet, hogy fegyveres hadat gyűjtsön.~
1064   24   |          annyira megközelítik egymást, hogy két fejedelmi kalandor,
1065   24   |                 Byzanczban jól tudták, hogy Robert támadó haddal jön,
1066   24   |          irányban a támadó ellenségre, hogy az soronként esett el; kőfaltörő
1067   24   |             Csak annyit mondott nekik, hogy itt e helyen harcolt Caesar
1068   24   |               szép, éneke oly bűbájos, hogy a byzanczi udvar hízelgő
1069   24   |                ösztöne súgta meg neki, hogy határozott válasz helyett
1070   24   |            üzenje a császári hölgynek, hogy majd a holnapi reggel meghozza
1071   24   |             alattomban figyelmeztetni, hogy férje, Robert, ez éj magányos
1072   24   |          ál-Michael császárral tudatá, hogy elveszett leánya itt van,
1073   24   |               olyan ártatlan volt még, hogy félni sem tudott tőle, s
1074   24   |                álomjárók, s nem sejté, hogy e pillanatban úgy ül két
1075   24   |               két megásott sír között, hogy csak egy szédülés kell rá,
1076   24   |             csak egy szédülés kell rá, hogy vagy az egyikbe, vagy a
1077   24   |       magasztos gyönyört érzett abban, hogy e virágot így nézheti és
1078   24   |                bizonyítani be e napon, hogy leghűbb híve volt a fejedelemnek.~
1079   24   |        rohamban egy nyíllövést kapott, hogy ezüstpáncélján végigcsorgott
1080   24   |                lelkében az a gondolat, hogy a görögök császárját személyesen
1081   24   |            széttekinte, bámulva látta, hogy ama fejedelemnek öltöztetett
1082   24   |         gyászrivallását, mik hirdeték, hogy hős neje, Gaita, a diadalmas
1083   24   |            Annától, s mit nyert azzal, hogy ezt mondá neki:~„Gyermek
1084   24   |             még, menj játszani”.~Igaz, hogy sokat vesztett is érte.~
1085   25   |             tesz nőtlen legénykorában, hogy aztán, mikor megházasodik,
1086   25   |                ha arra talál gondolni, hogy hátha most azt mind nekem
1087   25   |           valami áldott paragrafussal, hogy senki se udvarolhatna a
1088   25   |         tortúrát: hat napig nem látni, hogy ki jár be a házam ajtaján!
1089   25   |         asszonnyal, megesküdtettem rá, hogy senkit sem fogad el azalatt,
1090   25   |             azalatt, míg én odaleszek, hogy zárva tartja az ajtót, s
1091   25   |             emberhez, mikor megtudják, hogy nincs a férj otthon, mindenféle
1092   25   |    bekéredzkednek, az ember azt hinné, hogy gavallérok, s mikor egyszer
1093   25   |  megijesztgettem az asszonyt. Fogadta, hogy vigyázni fog magára.~Én
1094   25   |            peres feleimet, s ahelyett, hogy hatodnapra készültem volna
1095   25   |   elváltoztatott szavamra azt mondják, hogy menjek a pokolba, míg aztán
1096   25   |            tárulnak ki ajtók és karok, hogy engem kebleikre öleljenek.
1097   25   |                legelső, amit látok az, hogy az ajtóm nincs bezárva –
1098   25   |              mennykő! Mindjárt tudtam, hogy izé!~Széttekintek, hát az
1099   25   |             nagy lármát csaptam magam, hogy az egész ház összecsődült;
1100   25   |               mondott, fejét csóválva, hogy „Othello”.~Már nem tudom,
1101   25   |               Othello”.~Már nem tudom, hogy egy szónak vette-e vagy
1102   25   |              mert én úgy is érthettem, hogy „ó, te, ló!”.~
1103   26   |                                        Hogy nyerik meg a nőket~– Asszonyom,
1104   26   |         szenvedek. Föltettem magamban, hogy ennek véget fogok vetni,
1105   26   |     megkísértem a szép szót. Ön tudja, hogy én mennyire szeretem.~–
1106   26   |             vége. Én azért jöttem ide, hogy ha ön meg nem lágyul irántam,
1107   26   |            önnek az a kegyetlen öröme, hogy lássa óráról órára elmúlni
1108   26   |                mereven megesküdött rá, hogy e perctől fogva egy falat
1109   26   |                 igen bizonyosan tudva, hogy ha a vacsora ideje eljő,
1110   26   |                 Komornája mondja neki, hogy még mindig itt van ám az
1111   26   |              haragszom.~– Mondtam már, hogy itt akarok meghalni.~– Itt
1112   26   |                  Asszonyom. Megmondám, hogy mit akarok – sóhajta ez,
1113   26   |        Clarisse el nem tudta képzelni, hogy mit csináljon. Hogy gátoljon
1114   26   |          képzelni, hogy mit csináljon. Hogy gátoljon meg ilyen rettenetes
1115   26   |                megszálló sereg éhezik, hogy a várőrséget feladásra bírja.~
1116   26   |              az éhség lassú halálával! Hogy fogja ezt a lelkén elviselhetni?
1117   26   |             ezt a lelkén elviselhetni? Hogy veheti magára azt a tudatot,
1118   26   |           veheti magára azt a tudatot, hogy egy embert négy napig látott
1119   26   |         beszélni, csak fejével intett, hogy nem kell neki semmi.~– De
1120   26   |                istenem, én nem akarom, hogy ön meghaljon.~A halni akaró
1121   26   |               odaborult rá Clarisse, s hogy ajkait megnyílásra bírja,
1122   26   |        Clarisse nem is bánta meg soha, hogy meg hagyta magát győzni.
1123   26   |            nyúlnom, volna annyi eszem, hogy egy pár zemlyét eldugnék
1124   27   |            akkor elmondhatod magadról, hogy derék ember vagy.~Egy történetet
1125   27   |                mindjárt azt bízták rá, hogy keresse fel a hírhedett
1126   27   |          egy-egy rablót köttetett fel, hogy akik messziről nézték, mondhatták
1127   27   |     elbolondított egy éhenholt embert, hogy az ott szolgálja őt, azután
1128   27   |             erősen elhatározá magában, hogy soha többé a nagy világba
1129   27   |                azt is megtudta később, hogy e félelmes ellene a Mocha-szigetén
1130   27   |               elébbvaló dolgokra, mint hogy társainak megölőjét ott
1131   27   |              elállni attól a tréfától, hogy ellenségét éppen az araucani
1132   27   |                szépen könyörögni neki, hogy szabadítsa meg a hajót az
1133   27   |               abba a helyzetbe jutott, hogy három napig parancsolt elfogóinak,
1134   27   |   engedelmeskedni, ha azt nem akarták, hogy a viharos tengeren ostoba
1135   27   |              Harmadnap örült mindenki, hogy a keresett araucani part
1136   27   |                 A tengerész azt hitte, hogy már most kiábrándult, egészen
1137   27   |             más emberré lett; átlátta, hogy az bohó álom volt csak,
1138   27   |             ott unalmas napjait osztá, hogy nem gondolhatott rájuk másként
1139   27   |   visszagondolni, s azt kérdi magában: hogy lehetett álmodni ilyen ostobát?~
1140   27   |           ostobát?~Robertson azt hivé, hogy ő most igen komoly, józan
1141   27   |             sem támad homlokán amiatt, hogy erszénye üres; egyszóval
1142   27   |           Limába; rossz sorsa őrzötte, hogy útközben mélázása miatt
1143   27   |            égbe, mely nem engedi neki, hogy ott elfelejtse valaha a
1144   27   |              is volt iránta tisztában, hogy ez a rendetlen ember, ki
1145   27   |               vele szóba állni, tudta, hogy Williams ismerős Limában.~–
1146   27   |              Tehát özvegy nő? Különös, hogy milyen meglepően hasonlít
1147   27   |           hangja van. Ez az. Hat hete, hogy letelt a fogadott gyászév,
1148   27   |             beszélgetésből észrevevén, hogy Robertson nem ura többé
1149   27   |              tehetett vele rosszabbat, hogy tökéletesen őrültté tegye,
1150   27   |              minthogy azt ajánlá neki, hogy be fogja őt vezetni donna
1151   27   |           annyit ábrándozott; láthatá, hogy az a tünemény, akit ő valami
1152   27   |             szív legsötétebb titka az, hogy akit szeretett, mint angyalát,
1153   27   |          Tereza Mendeznek tetszett az, hogy egy fiatal ember őrjöng
1154   27   |          Williams –, én is azt hiszem, hogy annak a hölgynek a szívét
1155   27   |             aki éppen egy pénznek ura, hogy adjon elő tízmillió dollárt.
1156   27   |                aludni, gyakran álmodá, hogy ott jár-kel már az aranyhalmazok
1157   27   |                fölébredt, akkor látta, hogy semmi sincs belőle.~A dicsvágy
1158   27   |           Bajtársak, én azt gondoltam, hogy az a tízmillió dollár sokkal
1159   27   |         kellett senkinek azon aggódni, hogy hátha elpirul az arca.~A
1160   27   |              Ingres azt hitte eleinte, hogy csak tréfálnak vele; hanem
1161   27   |                alatt rábeszélték őket, hogy ahelyett, hogy annyi roppant
1162   27   |       rábeszélték őket, hogy ahelyett, hogy annyi roppant pénzt az angol
1163   27   |               kivonatni.~Az a reménye, hogy a Peruvian éjszakai eltűnése
1164   27   |               a tengeröbölből anélkül, hogy az valakinek feltűnt volna.
1165   27   |        Robertsonnál el volt határozva, hogy azt egyedül neki kell bírni
1166   27   |               mondá két fő cinkosának, hogy kénytelenek lesznek a Tua-Tonga
1167   27   |          kitalálva.~– Ti attól féltek, hogy valahol elhagylak benneteket
1168   27   |          látjátok, én nem félek attól, hogy ti hagytok el; ha te csakugyan
1169   27   |             nem kellett azon aggódnia, hogy osztályrészéért társai túladnak
1170   27   |            maradottakat figyelmezteté, hogy legyenek készen az elindulásra,
1171   27   |              hordókkal.~Ki tehet róla, hogy a jellövésre elsütött puska,
1172   27   |              nagyobb gondja volt arra, hogy Georgessal és legényeivel
1173   27   |              még Robertsonnak megölni, hogy két társával egyedül maradjon –
1174   27   |            megy le a vizekbe, anélkül, hogy partot mutatna valamerre.~
1175   27   |          regéket, s kérték Robertsont, hogy mutassa meg nekik ezt a
1176   27   |            maguk unszolták Robertsont, hogy vezesse őket minél előbb
1177   27   |                minél előbb Otahaitiba, hogy ott asszonyokat és rabszolgákat
1178   27   |              voltak, némelyik annyira, hogy nem tudott magáról semmit,
1179   27   |             volt.~Robertson jól tudta, hogy ez a négy – az előőrs…~Ha
1180   27   |             őket.~Robertson jól tudta, hogy ez a négy férfi őrá vigyáz,
1181   27   |          gyűjté, s akkor tudtukra adá, hogy el vannak árulva.~Valaki
1182   27   |              kérdezőnek:~– Az világos, hogy barátainkat nem hagyhatjuk
1183   27   |           előőrsök megbánták magukban, hogy Robertson felől rosszat
1184   27   |      gondoskodik az elázottakról; maga hogy emeli vállaikra, segít őket
1185   27   |            ember annyira magához tért, hogy fel bírt kapaszkodni a hajóra;
1186   27   |             azt kérdé tőlük Robertson, hogy hát a dereglyében levő cimborákat
1187   27   |            mámoros fejétől annyi esze, hogy e veszély lehetőségét átlássa,
1188   27   |            törődött vele; azt mondták, hogy majd ők is vigyázni fognak,
1189   27   |            szempilláival, végre látva, hogy a kapitány úgyis ébren van
1190   27   |             csoda kellett volna hozzá, hogy azok valamiképp megmeneküljenek.
1191   27   |          Legelső pillantásra meglátta, hogy a kormány üresen áll, a
1192   27   |             után nézett, s észrevette, hogy az eltűnt.~– Ébredj, kapitány! –
1193   27   |          elrémíté őket azzal a hírrel, hogy társaik által el vannak
1194   27   |               el annyi pénzt, anélkül, hogy a lehető véletlen valakit
1195   27   |            földbe elásni nem lehetett, hogy valami nyom ne maradjon
1196   27   |               Attól is lehetett félni, hogy ha nagyon eldugják, majd
1197   27   |               majd úgy találnak járni, hogy visszajövet maguk sem akadnak
1198   27   |               egyik cinkos a másiktól, hogy az meg fogja őt csalni,
1199   27   |                az meg fogja őt csalni, hogy elszökik előle a hajóval:
1200   27   |          koporsószegek sem hiányzanak, hogy annál nagyobb legyen a borzasztó
1201   27   |               elhagyott hajó, anélkül, hogy elsüllyedt volna; akkor
1202   27   |               jutott. Ott azt állíták, hogy egy elsüllyedt kereskedelmi
1203   27   |         Janeiróba ingyen. Azt állíták, hogy egy fillérük sincsen, pedig
1204   27   |       legénység se tudjon róla semmit, hogy mi van a hajón.~Rio de Janeiróban
1205   27   |               Sohasem tudta meg senki, hogy ki volt a gyilkos.~Robertson
1206   27   |             már hátra?~Annyi bizonyos, hogy Georges halála óta Williams
1207   27   |               előszobánál, s kérdezte, hogy mi a nevük és mit akarnak.~–
1208   27   |             nála; csak azt mondd neki, hogy itt van az a két férfi,
1209   27   |                s bizonyos volt felőle, hogy az az ő szép szeméért történt.~–
1210   27   |                 úgy hiszem, elég arra, hogy egy limai delnő megnézze
1211   27   |            makacs természettel bírunk, hogy egyikünk sem akar a másik
1212   27   |                delnővel, elmondá neki, hogy nemsokára lábai elé fogják
1213   27   | osztályrészüket, s akkor majd elválik, hogy ki felé nyomja le az aranyos
1214   27   |              nem említéd előttem soha, hogy te is szerelmes vagy donna
1215   27   |           akkor ő is gondolta magában, hogy neki is van egy titka, amit
1216   27   |             tehát első dolguk az volt, hogy egy rio de janeirói kereskedő
1217   27   |                a pénzük.~Gonosz világ! Hogy egyik tolvaj ellopja a másiknak
1218   27   |             ezer dollár nem volt elég, hogy hajót vegyenek rajta, s
1219   27   |            aminek az lett következése, hogy a két kalandort kiutasítják
1220   27   |             nem volt annyi képességük, hogy egy nyomorult bárkát felfogadhassanak,
1221   27   |             amiből gyanítani lehetett, hogy ez valami kis hajó kapitánya.~–
1222   27   |              kis köpcös ember elmondá, hogy ő Thomson kapitány, tulajdonosa
1223   27   |                egy derék goelettnek, s hogy tengeri kutyákra szokott
1224   27   |                tengeri kutyavadásznak, hogy ő egy vállalkozó kereskedő
1225   27   |              érte kell menni.~Az igaz, hogy messze van, de az is igaz,
1226   27   |             messze van, de az is igaz, hogy az roppant sok ezüst!~Hátha
1227   27   |             Hátha még azt tudta volna, hogy arany!~Thomson még azon
1228   27   |            egész nap azzal volt bajuk, hogy a támadt hibákat kijavítsák,
1229   27   |          elinduláskor magára vállalta, hogy az élelmezésről gondoskodni
1230   27   |       élelmezési rendszere abból állt, hogy valahányszor szemközt jövő
1231   27   |      könyörögve elmondá a kapitánynak, hogy ők szegény cethalvadászok,
1232   27   |             széles tengerre valakinek, hogy majd azon keresztülkoldulja
1233   27   |         tengerre értek, ott azt mondá, hogy már most ő fogja magára
1234   27   |             felé; Robertson kiszámítá, hogy két nap alatt, ha a szél
1235   27   |         Williams nagyon jól tudta azt, hogy akivel egy szál deszkán
1236   27   |           mindig tapasztalá Robertson, hogy amíg Williams aluszik, addig
1237   27   |           födözeten. Olyan hőség volt, hogy a födözet alatt nem lehetett
1238   27   |               habtorlasznak, ahelyett, hogy élével hasította volna azt
1239   27   |               egész oly hirtelen jött, hogy a hajósok csak akkor vették
1240   27   |             hová mennek.~Azt felelték, hogy gyöngyhalászok, a csigatelepekre
1241   27   |                 a jó úr elmondá nekem, hogy jutottak önök e szép birtokhoz,
1242   27   |               csak azt nem mondta meg, hogy miként rejtették azt el.
1243   27   |                el. Azután meggondolva, hogy az ember halandó, a derék
1244   27   |        fölemelve, kihajítá a tengerbe, hogy ő se legyen kevésbé halandó,
1245   27   |          vandiemensföldi tengerésznek, hogy feszítsenek fel minden vitorlát,
1246   27   |        keríteni.~Robertson észrevette, hogy el van árulva, s fegyvereit
1247   27   |             végre úgy el tudott bújni, hogy nem tudtak ráakadni.~Ekkor
1248   27   |              azt a cselt gondolták ki, hogy egy csónakot üresen hagytak
1249   27   |                a kalózt, s mondá neki, hogy minden titkát tudja.~– Ha
1250   27   |                Azt akarom még hallani, hogy hová van elrejtve az orzott
1251   27   |                halálra.~– Gondold meg, hogy én spanyol vagyok, azok
1252   27   |          kincseket, én biztosítom önt, hogy tisztességes jutalmat fog
1253   27   |              Két óra múlva azt mondta, hogy fel fogja fedezni a kincsek
1254   27   |               ült, elgondolta magában, hogy ő, ki ez átkos vagyonért
1255   27   |          akarta szétzúzni; majd látva, hogy nem szabadulhat, alkudozni
1256   27   |         Robertson. Pacheco parancsolá, hogy üssék tovább.~Ekkor felordított,
1257   27   |             elbocsáták.~Lihegve mondá, hogy mindent fel fog fedezni.~
1258   27   |               fog fedezni.~Azt mondta, hogy menjenek a hajóval a sziget
1259   27   |               hajóról, mindenki látta, hogy a víz alatt nyílsebesen
1260   27   |             embert küldött a szigetre, hogy azt minden irányban kutassák
1261   27   |              túlvilági üdvét, anélkül, hogy egyetlenegynek csak egy
1262   27   |               világkörútja leírásában, hogy ennek minden körülménye
1263   28   |                 mint azt a szerencsét, hogy az emberek nem ismerik egymást.
1264   28   |               és kapukulcsot, anélkül, hogy egyik szomszéd tudná: a
1265   28   |              családot; nem mondom meg, hogy hol, mert az nem tartozik
1266   28   |             hajfürtökkel; képzelhetni, hogy a kisleány milyen kicsiny
1267   28   |             beszélt tán egy hét múlva, hogy van itt most egy furcsa
1268   28   |              Ez már elég ok volt arra, hogy a világ beléjük kössön.
1269   28   |           Micsoda furcsa emberek ezek? Hogy ezeknek senki sem kell?
1270   28   |                ezeknek senki sem kell? Hogy úgy el vannak telve magukkal;
1271   28   |           összejönni, azok megmondták, hogy mit beszél róluk a világ.~
1272   28   |                Feleségecském, tudod-e, hogy mit beszél rólunk a világ?~–
1273   28   |             mit?~– Azt beszéli rólunk, hogy mi vademberek vagyunk.~A
1274   28   |              találta azt a gondolatot, hogy az ő kicsi férje azzal a
1275   28   |                feleségecském, tudod-e, hogy mit beszél rólunk a világ?~–
1276   28   |              Ugyan mit?~– Azt beszéli, hogy mi igen illetlenül viseljük
1277   28   |             Éppen azt vetik szemünkre, hogy mindig egymással táncolunk,
1278   28   |              rázta fürtös fejecskéjét, hogy ő nem tud semmit.~– Azt
1279   28   |          semmit.~– Azt mondja a világ, hogy te kacér, hűtlen nő vagy,
1280   28   |             előtt, és azt mondta neki, hogy ölje meg őt – nem vétett
1281   28   |                ölje meg, ha azt hiszi, hogy vétkes.~A férjecske szigorú
1282   28   |               akart lenni. Megmutatta, hogy ővele tréfálni nem tanácsos,
1283   28   |               pici, pici asszonykának, hogy ő soha, soha nem volt kicsi
1284   28   |      colibrival esküt tétetni le arra, hogy a varjúk, kányák enyelgései
1285   28   |            világ megint arról beszélt, hogy a kis halvány ember megesküdtette
1286   28   |       feleségét a feszület előtt arra, hogy hozzá mindig hű volt.~És
1287   28   |                beszélte róluk a világ, hogy a kis Othello angol zár
1288   28   |               világ azt beszélte erre, hogy azért halt meg a kisleány,
1289   28   |     állapotával.~A világ azt beszélte, hogy az asszonyka készakarva
1290   28   |          kapott; akkor is jeget evett, hogy minél hamarább meghaljon,
1291   28   |        pázsitnak. Rajtakapták sokszor, hogy mikor nem sejt közellevő
1292   28   |                beszéli rólunk a világ, hogy én üldöztelek téged a sírba,
1293   28   |              üldöztelek téged a sírba, hogy énelőlem siettél ide; pedig
1294   28   |                tele lett vele a város, hogy a kis boldogtalan ember
1295   28   |             csalatkozott. Alig várták, hogy a szemeit behunyja, már
1296   28   |           csodálatos a haláluk…~Annak, hogy mit beszél rólunk a világ,
1297   29   |               bizonyossággal állítani, hogy az armalisa nagyon hamar
1298   29   |              abban a reménységben élt, hogy majd valami jó házassággal
1299   29   |            akarta; már arról volt szó, hogy becsukják, amidőn kiütött
1300   29   |                azt sem igen nyomozták, hogy van-e ellene criminális
1301   29   |             Péternek azt az ajánlatát, hogy a közeledő háborúra egy
1302   29   |               szerzend, egyszer azért, hogy az ellenségnek jól fog esni,
1303   29   |               esni, másszor meg azért, hogy a tekintetes vármegyének
1304   29   |         rontott be a poroszok földére, hogy mielőtt a rendes hadvezérek
1305   29   |              minden haditudományukból, hogy utoljára már elnevezték
1306   29   |                 s nem is gondoltak rá, hogy valahol megfoghassák. –
1307   29   |            ijesztgették a szolgabírák, hogy becsukatják hatalmaskodásért,
1308   29   |                jutottak a szolgabírák, hogy most főispánjuk legyen,
1309   29   |               kik nekik kosarat adtak, hogy földesuraik kisasszonyaiból
1310   29   |          asszonyság sohasem bánta meg, hogy az öreg grófhoz ment nőül,
1311   29   |            mindössze három esztendeje, hogy gróf. Nem tudott ugyan udvarolni,
1312   29   |            nagy baj volt közöttük, az, hogy gróf Zsilipy egy hangot
1313   29   |             erről az egyről nem tudta, hogy a nyelvével beszéli-e ezt
1314   29   |               őneki. Néha úgy álmodom, hogy beszélünk egymással, s aztán
1315   29   |              akkor olyan rosszul esik, hogy megint süketnémák vagyunk.
1316   29   |           vagyunk. Azt nem is említem, hogy idegenember akár szemtől
1317   29   |               én még azt mondhatom rá, hogy köszönöm a gráciáját. –
1318   29   |        nagyságod fél év alatt annyira, hogy bárkivel elbeszélgethet.~–
1319   29   |         kétlábú állatnak elárulja azt, hogy én tanulok, hát akkor én
1320   29   |            főbe lövöm.~A tanár ráállt, hogy árulkodni nem fog és soha
1321   29   |               az ajánlatot tette neki, hogy kap tőle ezer aranyat, ha
1322   29   |             ember és őneki úgy fáj az, hogy nem beszélhet vele soha.
1323   29   |               sejtelme nem volt arról, hogy mire való az a der, die,
1324   29   |              kigondolta; szabály volt, hogy egy szót sem szabad a lecke
1325   29   |                A professzor nem tudta, hogy mi az.~– No hát! Zum blasen
1326   29   |                  Ebből aztán megtudta, hogy mi kell neki?~– Bin heute
1327   29   |            vagy értette meg, vagy sem, hogy a gróf úr rosszul van; jóllakott
1328   29   |             professzor azt felelte rá, hogy igen szép nap van.~– Welcher
1329   29   |           hónap múlva azt vette észre, hogy nagyon kevésre ment; szégyenlette
1330   29   |              ment; szégyenlette magát, hogy olyan rossz diák, bizony-bizony
1331   29   |    bizony-bizony sokszor megérdemelné, hogy ne kapjon ebédet; ebbéli
1332   29   |      cselédségnek halálbüntetés alatt, hogy hozzá senki be ne merjen
1333   29   |               s magolta a grammatikát, hogy a hátán csorgott bele az
1334   29   |             izzadság. Történt azonban, hogy e terhes foglalkozás közben
1335   29   |            anyjához, s elmesélte neki, hogy apja leckét tanul: el is
1336   29   |        magyarsággal. – Nem álmodtad-e, hogy míg te fáradva küzdesz,
1337   29   |                míg te fáradva küzdesz, hogy hozzám közelebb lehess,
1338   29   |               Péter szentül azt hitte, hogy most is csak álmodik, folytatását
1339   29   |             Zsilipyt, különösen azért, hogy nem kellett neki többé iskolába
1340   29   |         annyira nyelvészeti tökélyeit, hogy az udvarnál is föllépett
1341   29   |              olyanformát mondott neki, hogy történjék bármi a külsővel,
1342   29   |            kifejezésekkel adá tudtára, hogy az udvarhölgy azt mondta
1343   30   |             Egyik vélemény azt mondta, hogy a marquis nagyon szerelemféltő,
1344   30   |              úgy igazítá el a kérdést, hogy a marquis bizonyosan valami
1345   30   |               feleségül, s nem akarja, hogy azt az emberek lássák; elég
1346   30   |         emberek lássák; elég baj neki, hogy ő maga látja.~Ügyesebb találgatók
1347   30   |               véleményt oda módosíták, hogy az asszony bizony nem rút,
1348   30   |               s most már nagyon bánja, hogy azt tevé.~Leleményesebb
1349   30   |         titkokat, azokat félti a férj, hogy a világ fülibe ne jussanak.~
1350   30   |             egész találgatásnak azzal, hogy egy szép reggelen a város
1351   30   |          ismerőseit és nem ismerőseit, hogy ebben vagy abban a délutáni
1352   30   |  kegyeskedjenek őt azzal megtisztelni, hogy szeretett egyetlenegy nejét
1353   30   |              vélemény volt felőle: az, hogy ez a nő csodaszép volt!~
1354   30   |            csodaszép volt!~Olyan szép, hogy még a halál sem bírt rajta
1355   30   |  viaszgyertyákról, mik körüle égnek, s hogy mind e gyászpompa közé milyen
1356   30   |              elkezdtek arról beszélni, hogy ez a nő meg van mérgezve.~
1357   30   |              egész város azt beszélte, hogy a marquis megmérgezte nejét.
1358   30   |           elállni attól a véleménytől, hogy aki ily makacsul rejtegeté
1359   30   |               okának kellett rá lenni, hogy azt megölje, és az nem lehet,
1360   30   |              megölje, és az nem lehet, hogy valaki ily hirtelen meghaljon,
1361   30   |           hirtelen meghaljon, anélkül, hogy valaki tudott volna betegségéről
1362   30   |          fülébe jutott. Ő vette észre, hogy a hír kezd általános lenni,
1363   30   |               a mairehez, őt felkérni, hogy ha a hatóságnak valami gyanúja
1364   30   |           tekintetben minden gyanútól, hogy a marquist biztosíthaták
1365   30   |         marquist biztosíthaták afelől, hogy ellene értelmes ember semmiféle
1366   30   |            magát az a hideg hírszellő, hogy ez a nő meg volt mérgezve
1367   30   |             Malmont megmérgezte nejét. Hogy miért tette ezt? Azt majd
1368   30   |             különös foglalkozása volt, hogy szokatlan hatású mérgeket
1369   30   |           előtt annyira is vetemedtek, hogy fejeiket bedugták a rostélyon,
1370   30   |        királynéja.~Tudjuk biz azt jól, hogy ezt a címet senki sem kapja
1371   30   |              senki sem kapja ingyen, s hogy a különösségek, amikért
1372   30   |             bizonyítékokkal indokolni, hogy mi joggal jött a világra;
1373   30   |               egyik sem dicsekedhetik, hogy szeretője volna. A hölgy
1374   30   |       bolondabbítja; vagy az bizonyos, hogy úgy el tudja titkolni valami
1375   30   |              valami meglévő viszonyát, hogy senki sem tud róla semmit.
1376   30   |             tudnak, azok azt állítják, hogy ő meg egy fiatal hercegbe
1377   30   |             hitványság és képtelenség, hogy nem érdemes ide leírni.~
1378   30   |            születése előtti dolgoknál, hogy önök, a beteg tisztelt consultáló
1379   30   |                fél lófejjel megelőzni (hogy elegáns kifejezést használjunk).~
1380   30   |               napon megvallá atyjának, hogy szeret, és választottjához
1381   30   |         fölfedezésen; azt mondta neki, hogy tehet amit akar; hiszen
1382   30   |             ifjú férje azt mondá neki, hogy el kell utaznia távol lakó
1383   30   |          utaznia távol lakó szülőihez, hogy azokat házassága felől kiengesztelje.
1384   30   |             hónapok múlva hírét veszi, hogy azon ifjú, ki neki férje,
1385   30   |               már sepergetve az útból, hogy senkit sem lehetett azok
1386   30   |       kormányhoz a nagy botrány miatt, hogy engedje családi nevét megváltoztatni.~
1387   30   |           népszínművet írtak, anélkül, hogy bűneivel megérdemelte volna.~
1388   30   |               Nem kell orvosnak lenni, hogy az ember elhiggye, hogy
1389   30   |                hogy az ember elhiggye, hogy mindazon keserűségnek, amit
1390   30   |          gondolkozni kezdett, láthatá, hogy anyja mindig oly bánatos,
1391   30   |              anyja mindig oly bánatos, hogy ha ránéz is, az anyaszeretet
1392   30   |              bizonyítania világ előtt, hogy a feddhetetlen nevű család
1393   30   |                el voltak rá határozva, hogy véget vetnek életüknek!
1394   30   |              tudott arról gondolkozni, hogy egy éjjel szenet vigyenek
1395   30   |            törte benne; ezer kár érte, hogy ez nem valami fényes lóversenyen
1396   30   |             halál nemeiben válogatott, hogy a legcsúfabbat, az éhhalált
1397   30   |                Meglátszott a nő arcán, hogy tizennégy évig imádkozott
1398   30   |                kevély Delmaure bárókat hogy sértette volna meg azzal,
1399   30   |         gúnykacajára aranyos betűkkel, hogy „itt nyugszik Delmaure Camilla
1400   30   |            jogot vélnek találni abban, hogy ennek a leánynak nincsen
1401   30   |           érezzen, minden ember tudja, hogy az apja gazember volt, az
1402   30   |             végképp elkeseríté. Látta, hogy szeretik, egy szóval sem
1403   30   |                akarják vele elhitetni, hogy becsülik is; jogot éreznek
1404   30   |          szerint ebből az következnék, hogy a csalogatott, kinevetett
1405   30   |        régebben ismert.~Onnan ismerte, hogy éppen ez volt azon tanúk
1406   30   |         pillanatban úgy belészeretett, hogy mikor aztán a másik pillanatban
1407   30   |            másik pillanatban megtudta, hogy ki e nő, már akkor az késő
1408   30   |               ha elébb hallotta volna, hogy ki ül ott ama lilaszín damaszk
1409   30   |                 de jóvá teszi azáltal, hogy egy új, fényes névvel kínálja
1410   30   |          előtte. Ez a legjobb ok arra, hogy a férj elidegenüljön.~A
1411   30   |            tudta. Ámbár azt sejthette, hogy a szív, amit ő nem tud felnyitni,
1412   30   |            annyi esze volt az inasnak, hogy minden harmadik, negyedik
1413   30   |        fájdalmak közt legsúlyosabb az, hogy te el tudtál engem feledni. (
1414   30   |         levelekből.) Bár hihetném azt, hogy boldogságod feledteté emlékemet.
1415   30   |            sort, melyből megtudhassam, hogy meg leszek siratva, s örömmel
1416   30   |             megcsókoltam azt; gondold, hogy engemet csókolsz benne.”~
1417   30   |                 Szüleinek azt mondták, hogy agyonbúsulta magát, meghalt
1418   30   |                fel Olivánál a marquis, hogy míg előbbi hódolatait haraggal
1419   30   |              akar ön venni, vigyázzon, hogy ne vegyen magának urat.~–
1420   30   |               igen régóta. Úgy hiszem, hogy az édesanyám már az ön nevén
1421   30   |                el. És most azt hiszem, hogy ez a kárpótlásom, hogy annyit
1422   30   |                 hogy ez a kárpótlásom, hogy annyit nevethetek rajta.~
1423   30   |           készen volt rá.~– Elismerem, hogy végtelen sokat vétettem
1424   30   |        ezerszer, nem jöttem volna ide, hogy bűnömet jóvátegyem. Én kegyednek
1425   30   |             ott még esküdtek is! Igaz, hogy nem valódi lelkész előtt,
1426   30   |           régibb, mint az élet. Annak, hogy önt itt elfogadom s önnel
1427   30   |              keresse ön más okát, mint hogy oly igen el vagyok már fásulva
1428   30   |              már fásulva minden iránt, hogy még gyűlölni sem tudok;
1429   30   |            tartom magamat mindenkitől, hogy nem érezhetek. Szánom azokat
1430   30   |                 mert meg akarta tudni, hogy az mire gondol most. – És –
1431   30   |                El fogja-e hinni akkor, hogy szeretem, hogy szeretni
1432   30   |            hinni akkor, hogy szeretem, hogy szeretni fogom örökké, hogy
1433   30   |            hogy szeretni fogom örökké, hogy semmivé tehet, ha valaha
1434   30   |                vállát.~– Ön azt mondá, hogy e férfinak, ki azért, akit
1435   30   |           termet, szobaleányát hívatá, hogy öltöztesse át.~Sokáig tartott
1436   30   |        mindannyiszor azt mondták neki, hogy még nem szabad. Mikor aztán
1437   30   |              Mit látott? Mi tette azt, hogy a vőlegényi hálószoba láttára
1438   30   |             nejét ebben temették el.~– Hogy jutottál hozzá? – lihege
1439   30   |               Akarod tudni? Gondoltam, hogy sokszor álmodni fogsz róla,
1440   30   |           álmodni fogsz róla, akartam, hogy ébren is lásd. Sokat fáradtam
1441   30   |               fel, meg akart fordulni, hogy elfusson, felnyitá az ajtót,
1442   30   |        cselédjeit, s parancsolá nekik, hogy vigyék a marquist szobájába,
1443   30   |          nyoszolya biztosítá őt arról, hogy Malmont nem fogja őt álmában
1444   30   |               elmesélt, tapasztalandá, hogy a koporsófödél félre van
1445   30   |            szülőföldre, ott eltemetni, hogy egykor majd őt is mellé
1446   30   |                 én szerelmem, anélkül, hogy fájdalmat okozzon kedvesének.~
1447   30   |               nehéz volt elhinni neki, hogy ez már most meg van halva.~
1448   30   |                Amáliára tekinte, látá, hogy annak keble csendesen emelkedik,
1449   30   |              oly túlcsapongó örömében, hogy Ardentnak kell őt figyelmeztetni: „
1450   30   |           Malmont még él!”~Igaz ugyan, hogy megházasodott, elvette Párizs
1451   30   |              de azt már tudja a világ, hogy nem boldog vele. A nő tudja
1452   30   |               is állta volna ki ember, hogy azt a nyögést, azt a kísértetes
1453   30   |           kétségbeesve ordítozott fel, hogy ne szóljon tovább, és mégsem
1454   30   |                merte neki azt mondani, hogy hagyja el, hanem vonaglott
1455   30   |              akit gyűlölt, csak azért, hogy kínzója lehessen neki, amíg
1456   30   |           dolgokat kezdtek elbeszélni, hogy éjjel kiküldözi cselédeit,
1457   30   |         kiküldözi cselédeit, megnézni, hogy nincsen-e valami idegen
1458   30   |                s inkább hazudnak neki, hogy de igenis van. Akkor azután
1459   30   |            Akkor azután kérdezi tőlük, hogy milyen. Azok leírnak előtte
1460   30   |           azután megnyugszik. Látszik, hogy nem találták el azt a képet,
1461   30   |                cselédet, azt kérdezve, hogy nincs az előszobában valami
1462   30   |             ekkor arra kérte az inast, hogy vegye le a falról azt a
1463   30   |         azoknak ígért nagy összegeket, hogy menjenek el Issoduneba,
1464   30   |              födelét. Azok azt hitték, hogy őrült, s nem indultak el
1465   30   |           talált elő, annak azt mondá, hogy vigye őt a rendőrfőnökhöz.~
1466   30   |   humorisztikus kérdést, s azt felelé, hogy csak odáig.~A rendőrfőnök
1467   30   |           fölfedte a hivatalnok előtt, hogy ő első feleségét megölte.
1468   30   |       feleségét megölte. Elmondá neki, hogy annyira nyomja a bűntudat,
1469   30   |             annyira nyomja a bűntudat, hogy inkább szabadulni kíván
1470   30   |             talál abban a gondolatban, hogy bűneiért vérével lakoljon.~
1471   30   |            képtelen lélekjelenésekkel, hogy a rendőrfőnök nem hitte
1472   30   |                ha azt kell észrevenni, hogy valaki nem hiszi magában
1473   30   |           tehát azt is megmondta neki, hogy a bizonyítékok, a készített
1474   30   |           levelet írt rögtön Olivának, hogy azonnal siessen az általa
1475   30   |          marquis-t, s azt mondta neki, hogy ez önfeladás nyomán őt azonnal
1476   30   |            gondolá: akárki azt hiheti, hogy mi most valami estélyre
1477   30   |      rendőrfőnök azt mondá Malmontnak, hogy legyen ez úr előtt egészen
1478   30   |           ismeretlennel, elmondá neki, hogy ő védetni nem akarja magát,
1479   30   |             kezét megfogta, s ez érzé, hogy annak ujjai, mintha véletlenül
1480   30   |                maga rémes valóságában, hogy arcán a hideg verejték gyöngyözött
1481   30   |                   Bocsánat, asszonyom, hogy e helyre fárasztottam önt.
1482   30   |             azt tevé.~– Azt állította, hogy első nejét megölte.~– Igen.
1483   30   |         valószínűleg hivatkozott reám, hogy én ismerem bűnének részleteit;
1484   30   |          üldözője vagyok…~– Asszonyom, hogy tudhatja ön ezeket? Éppen
1485   30   |                történetnek. Féltem őt, hogy meg fog bele tébolyodni.~–
1486   30   |              amit megítélhet ön abból, hogy a szerencsétlen ember engemet
1487   30   |      drasztikus szerekhez folyamodott, hogy betegségétől megszabaduljon,
1488   30   |            idegrendszerét. Úgy hiszem, hogy ez mindent legjobban kimagyaráz.~–
1489   30   |        csodálnivalót sem talált abban, hogy egy párizsi delnő ilyen
1490   30   |             Valóban, én is azt hiszem, hogy legfőbb ideje erre gondolnunk.
1491   30   |               kezd háborogni; s félek, hogy egyszer saját életében tesz
1492   30   |              néhány nap előtt történt, hogy pitvarnokát rá akarta beszélni,
1493   30   |        pitvarnokát rá akarta beszélni, hogy őt lője főbe.~– Asszonyom,
1494   30   |               Asszonyom, kegyed tudja, hogy férje most itt van?~– Gyanítottam.~–
1495   30   |                sérteni, ha azt mondom, hogy itt is fog maradni?~– Uram,
1496   30   |              gondolkozni akarnék azon, hogy egy szép, deli férfi, kit
1497   30   |        választottam férjemül, anélkül, hogy otthon nyugalmas házában
1498   30   |         Vigasztalódjék; én úgy hiszem, hogy ki fogják őt gyógyítani.
1499   30   |              Ön meg fogja tudni, uram, hogy bármily hosszú legyen is
1500   30   |           győződve.~– Nem gondolja ön, hogy jó lenne, ha vele találkoznám?~–