bold = Main text
     Part                                            grey = Comment text

1501   30   |         nyugodtan.~Malmont azt mondta, hogy egészen megvigasztalva érzi
1502   30   |         kivallotta, s büntetésére vár; hogy régóta elfeledte, hogy kell
1503   30   |                 hogy régóta elfeledte, hogy kell csendesen aludni, reméli,
1504   30   |              csendesen aludni, reméli, hogy megtanulja azt itt – a börtönben.~
1505   30   |               vette azt észre Malmont, hogy hová jutott. Komolyan úgy
1506   30   |               megkezdé, akkor jött rá, hogy ővele nem úgy bánnak, mint
1507   30   |             átkozta magát és esküdött, hogy ő gyilkos, annál jobban
1508   30   |              magát, és úgy könyörgött, hogy végezzék ki, hiszen ő azt
1509   30   |              mondta róla minden ember, hogy példánya a női hűségnek.
1510   30   |         gyógyrendszerről. Úgy látszik, hogy azóta mindig ezt tanulmányozza.~…
1511   30   |             marquis-ra ki volt mondva, hogy ott haljon meg a Bicétrében.~
1512   30   |              maga is kért egy fuvolát, hogy azon játsszék; leült más
1513   30   |          kártyázni, s nem vette észre, hogy a zene, a nevetés, a kártyázás
1514   30   |             törhették rajta a fejüket, hogy micsoda neme ez az őrültségnek,
1515   30   |              annyi dolgot adtak nekik, hogy oly nyugalmasabb betegekre,
1516   30   |                észre az első zavarban, hogy egy tébolyodott ember felmászik
1517   30   |           leveti magát arra a kockára, hogy összezúzva marad a földön.~
1518   30   |              ki a szabadba. Tudta jól, hogy merre kell mennie, amerre
1519   30   |             védője, útmutatója. Tudta, hogy a zivatar mentében senki
1520   30   |             éppen arra való hely volt, hogy Malmont éjszakai tanyául
1521   30   |               volt már, s ő elég éhes, hogy azt egész érettnek találja.
1522   30   |                kellett mennie az útra, hogy megtudja, vajon jól megy-e
1523   30   |              árokban lappangott végig, hogy véletlen észre ne vegyék.~
1524   30   |              nyugodjál…~Malmont tudta, hogy e sírbolt előtt áll egy
1525   30   |         senkinek sem fog eszébe jutni, hogy ott élő embert keressen.~
1526   30   |             azután arról gondolkozott, hogy majd mikor megint éjszaka
1527   30   |               magát. Tudja bizonyosan, hogy most is ott az a kötél,
1528   30   |               helyére várost építenek, hogy fogják az emberek fejüket
1529   30   |           lehetett az és mi hozta oda. Hogy kapnak majd rajta a regényírók
1530   30   |              nyílásán keresztül látta, hogy ragyognak a fűszálakon rezgő
1531   30   |        fűszálakon rezgő harmatcseppek, hogy nyitják ki a vadvirágok
1532   30   |             alvó kelyheiket; hallotta, hogy dong a vadméh virágról virágra
1533   30   |                és azt kívánta magában, hogy csak már elmúlna ez az utálatos
1534   30   |             sírkőtől.~Malmont gondolá, hogy minőt tévedt, ez más: ez
1535   30   |               midőn egyedül vagyunk?~– Hogy hozzászokjam. Látod, te
1536   30   |            Látod, én azért jöttem ide, hogy megmondjam neki: „Köszönöm
1537   30   |              Köszönöm neked, jó halál, hogy engem Ardentomnak adtál.”~
1538   30   |             jutott már az a szerencse, hogy saját sírján ülhetett és
1539   30   |              midőn megszabadult tőlem, hogy új nőt vehessen, most pedig
1540   30   |           Minthogy alig merem remélni, hogy a fentebbi címzeten kegyed
1541   30   |               hallhatott valamit róla, hogy a bolondoknak néha jó ötleteik
1542   30   |             tőlem annak a fölfedezése, hogy a köztem és kegyed közt
1543   30   |             adni. Igen sajnálom ugyan, hogy kegyed ezáltal ugyanazon
1544   30   |              anyja is áldozatul esett, hogy tudniillik hajadonná lett,
1545   30   |                ki kegyed egynéhányban, hogy N. N. fiatal jómódú hajadon,
1546   30   |             egy eladni való nevük van, hogy jelentsék magukat; tetszése
1547   30   |            közülük. Biztosíthatom önt, hogy lesz sikere; a reclame útján
1548   30   |            Legelső kérdésére megtudta, hogy a marquis itt ismét nagy
1549   30   |         reklamálni jön? Bizony mondom, hogy későn, nagyon későn. Én
1550   30   |            siettetett önhöz. Ön tudja, hogy én önnek törvényes gondnoka
1551   30   |                 Nyomorult! Azt hiszed, hogy ez undok megbántással kényszeríteni
1552   30   |              kényszeríteni fogsz arra, hogy megölesselek?~– Oh, éppen
1553   30   |               Légy afelől megnyugodva, hogy nem teheted. Én kijátszottalak:
1554   30   |                megszabadult, tudd meg, hogy első feleségem él!~– Amália!~–
1555   30   |             erőszakot sem teszi magán, hogy nevetését visszatartsa.~
1556   30   |                hinnie az egész dolgot. Hogy történhetett volna az? De
1557   30   |          lényében mégis azt bizonyítá, hogy valami érthetetlen valónak
1558   30   |       preféthez sietett. Elmondá neki, hogy ő marquis Malmont második
1559   30   |             neje, ki most azt állítja, hogy első neje még él; mi igaz
1560   30   |               prefét arcából láthatta, hogy ő nagyon restell erre a
1561   30   |              csaknem azt mondhatná rá, hogy hihetetlen, ha önvallomások
1562   30   |           Kegyed maga legjobban tudja, hogy e téveszme az volt, hogy
1563   30   |               hogy e téveszme az volt, hogy ő megölte nejét. Erre az
1564   30   |           marquis meggyőződött felőle, hogy régi nejét és annak imádóját
1565   30   |              jár, s azt is megkérdezi, hogy ki hol született. Az ifjú
1566   30   |             hiszi védelmezhetni ügyét, hogy ő csak egy hullát lopott
1567   30   |               nagyon szép. Csak kérem, hogy el ne felejtsen papier timbréere
1568   30   |               közelről érdekel, kérem, hogy a tárgyaláson személyesen
1569   30   |               lehessek; már nem tudom, hogy mint felperes-e vagy alperes,
1570   30   |        siettetni fogom az ügyvédeket., hogy mentől előbb esküdtszék
1571   30   |               megtudta az egész város, hogy a hírhedett szépségű delnő,
1572   30   |              kérve őt reszkető szóval, hogy halassza el egy héttel a
1573   30   |           utcát is elállta a közönség, hogy a tárgyalási teremhez közelebb
1574   30   |                felállt Florion Ardent, hogy védje magát. Olyan melegen
1575   30   |             rajzolá a hallgatók előtt, hogy néhány gyönge idegzetű nő
1576   30   |              fele.~Mikor ezt beszélte, hogy sírtak ott körös-körül,
1577   30   |                sírtak ott körös-körül, hogy törülték a nők könnyeiket,
1578   30   |             törülték a nők könnyeiket, hogy bámultak mind Oliván; őt
1579   30   |              midőn az ifjú azt mondta, hogy ha őket elválasztanák egymástól,
1580   30   |                vont rá, s azt felelte, hogy „az mindegy”, mint aki eddig
1581   30   |                Malmont azt várta tőle, hogy majd elő fog állni bizonyítékaival,
1582   30   |              visszajöttek, s kimondák, hogy Floiron Ardent marquis Malmont
1583   30   |             ekkor felszólítá az ifjút, hogy vallja meg, hol van Amália
1584   30   |               kettőnket.~Ekkor látták, hogy Oliva felkel helyéből. Szólni
1585   30   |             fordult felé, és azt hivé, hogy mindent előre tud, amit
1586   30   |               uraim! Engedelmet kérek, hogy beleszólhassak azon ügybe,
1587   30   |        kétségbe hoznom. Én azt hiszem, hogy az egész vita nem egyéb,
1588   30   |              előbbi férjének, anélkül, hogy előbb meggyőződtek volna
1589   30   |              uraim – folytatá Oliva –, hogy észrevételeimmel önök terhére
1590   30   |           áldozata.~Az elnök elismeré, hogy Olivának joga van ez ellenvetést
1591   30   |              hat törvényszéki szolgát, hogy a Malmont-sírboltból hozzák
1592   30   |          nézett oda: ők ketten tudták, hogy nem fekszik abban halott.~
1593   30   |             meg, semmi más.~Jól mondá, hogy az ő életük annyira egy,
1594   30   |               az ő életük annyira egy, hogy ha elszakítják őket egymástól,
1595   30   |             Tisztelt uraim, láthatják, hogy nem bűnösökkel, hanem szerencsétlen
1596   30   |              ez rögeszméje szegénynek, hogy nejét megölte.~– Ennek a
1597   30   |                másiknak pedig az volt, hogy feltámasztotta őt – tevé
1598   30   |                  Mondja meg Ardentnek, hogy én előrementem és várok
1599   30   |              volt szükség tudósítania, hogy Amália vár reá, mert a holt
1600   30   |                hozzá annyi irgalommal, hogy elárulta volna azt a titkot,
1601   31   |             tréfás észrevételeikkel, s hogy viszont minden embernek
1602   31   |              vissza.~– Haragszik érte, hogy mi kijöttünk.~– De bizony
1603   31   |             hegyre.~– Csak azt akarja, hogy sokan megnézzék. – S több
1604   31   |                 aki azzal vigasztalja: hogy talán az árokba esett s
1605   31   |          azazhogy vinné, de nem tudja, hogy merről jött, majdan útba
1606   31   |            énekelni valami paródiából, hogy jöttüket előre észrevétessék.
1607   31   |              meg, ki is tudtukra adja, hogy Stiglicz úr éppen most ment
1608   31   |                már nincs itt, öt perce hogy elindult Budára, ha sietnek,
1609   31   |             mindent meg akartak venni. Hogy adja ezt a ludat? Hogy adja
1610   31   |                 Hogy adja ezt a ludat? Hogy adja ezt a kulacsot? Hogy
1611   31   |              Hogy adja ezt a kulacsot? Hogy adja ezt a kutyát? Ezt vegyük,
1612   31   |           borral való megismerkedés, s hogy a mulatság vége tökéletes
1613   31   |                van írva a tilalomfára, hogy a bemenet tiltatik.~– Már
1614   31   |               mulatságot gondolják ki, hogy nagy, félmázsás köveket
1615   31   |              fickók nem törődnek vele, hogy ott alant a völgyben emberek
1616   31   |              ott megindult, nincs mód, hogy megálljon, míg le nem ért,
1617   31   |           pimpimpárét és bagolyborsót, hogy ha mind bokrétának kötnék,
1618   31   |               utolsó fölléptére.~– Ah, hogy szeretem én a fülemüléket –
1619   31   |              egyet.~A poéta azt hiszi, hogy az igen könnyű dolog.~–
1620   31   |              zöld.~– Csendesen lépjen, hogy el ne repüljön.~– Itt van,
1621   31   |                dandy menten odaszökik, hogy míg a két vetélytárs imádó
1622   31   |                kiket mindez nem gátol, hogy egy vak verklis mellé letelepedjenek,
1623   31   |              figyelmezteti a népséget, hogy meneküljön, ki hova tud,
1624   31   |       veszekszik mindenkivel, s végre, hogy teljes legyen a zavar, valaki
1625   31   |            valaki bejő azzal a hírrel, hogy a városban tűz van.~– Hol?
1626   31   |          változott ez a Svábhegy, kár, hogy odább is nem tekintettünk –
1627   32   |               fátuma volt a magyarnak, hogy legnagyobb királyai után
1628   32   |            annyi fényben ragyogott az, hogy minden földi asszony arca
1629   33   |               mégis csorgott ereimben, hogy vaktában nem vágtam bele
1630   33   |                 hanem úgy spekuláltam, hogy ha az ember napjára várja
1631   33   |          jószágokban.~Egyszer olvasom, hogy egyik felső vármegyében
1632   33   |            önnek, eladhatja.~– Persze, hogy nem tetszenek. Akármekkora
1633   33   |            csak nem kötelezem magamat, hogy a viselt dolmányában járjak.~
1634   33   |              az ötleten, s azt mondta, hogy igazam van, azt nem kívánhatja
1635   33   |            vele?~– Őszintén mondhatom, hogy nem. Árvíz oda nem megy;
1636   33   |              kitéve, amit bizonyít az, hogy az uradalomnak igen szépen
1637   33   |         átnézni a leltárt; úgy hiszem, hogy a felszerelés testvérek
1638   33   |                szeget ütött a fejembe, hogy miért adnak el egy ilyen
1639   33   |            életrevaló emberek, még jó, hogy helyben vannak; az ember
1640   33   |                mert én azt nem tudtam, hogy kegyed ott akar lakni.~–
1641   33   |              miután újólag biztosítám, hogy nekem olyan vastag idegeim
1642   33   |              rinocérosznak, azt mondá, hogy eszerint bátran megköthetjük
1643   33   |   meghatalmazva egy X megyei ügyvédet, hogy a nevemben hajtassa végre
1644   33   |           valahányszor arra gondoltam, hogy nekem olyan kastélyom lesz,
1645   33   |             ijeszteni, ha azt mondják, hogy az adósom megszökött, de
1646   33   |           adósom megszökött, de azzal, hogy valaki, akinek nem tartozom
1647   33   |         postakocsira ültem, gondoltam, hogy minek vigyek oda lovakat,
1648   33   |             tiszttartónak előre írtam, hogy a legutolsó állomásra, *
1649   33   |                egy kicsit kellemetlen, hogy a kocsisom úgy legyen öltözve,
1650   33   |              Mihály lovát hajtaná; jó, hogy a lovakon nincs fekete pokróc,
1651   33   |               azt hihetnék a városban, hogy halottas szekéren utazik
1652   33   |         felültem a kocsiba, s mondtam, hogy csak iparkodjunk bejutni,
1653   33   |     beesteledik, rossz az út.~Az igaz, hogy jól hajtott az ember; értett
1654   33   |           hanem az nem tetszett nekem, hogy minek sóhajtozik egyre;
1655   33   |               amint megkérdeztem tőle, hogy mi baja, azt felelte rá,
1656   33   |               mi baja, azt felelte rá, hogy nem lehet azt embernek kimondani,
1657   33   |               a szemeit, úgy látszott, hogy sír: – Mi lelte kendet?~–
1658   33   |              azt ki nekem. Hát most én hogy tartsak ilyen kocsist? –
1659   33   |                  Én igazán nem tudtam, hogy e vallomás után mit csináljak
1660   33   |               világítva, jeléül annak, hogy várnak.~– Tudják a cselédek,
1661   33   |           várnak.~– Tudják a cselédek, hogy jövök? – kérdém a kocsisomtól.~–
1662   33   |          mindegyiknek: nem tudom majd, hogy szokom hozzájuk? Erre azonban
1663   33   |            ugyan nem tudja eltitkolni, hogy örül jöttömnek, jó fiú!)
1664   33   |               jó fiú!) Már azt hittem, hogy nem jó helyen járok; a kocsisom
1665   33   |               van neki, s azt képzeli, hogy ő a lapponiai király! Hahaha.~
1666   33   |         abbahagyta volna a nevetést.~– Hogy hívják magát, atyafi?~–
1667   33   |      tiszttartóéhoz hasonló.~Megtudva, hogy én vagyok a jószág jelenlegi
1668   33   |         birtokosa, gratulált; elmondá, hogy igen jó karban levő jószágot
1669   33   |               megelégedve lenni azzal, hogy ezt a kis jószágot megszereztem.
1670   33   |               igen udvariasan instált, hogy ha csak lehetséges, tegyem
1671   33   |             okozza ezt, vagy a levegő? Hogy ennek mind valami sajátságos
1672   33   |           ígérettel nem tudom rávenni, hogy hagyja egy percre abba a
1673   33   |              felvilágosítást? Miről?~– Hogy ezek a cselédek mifélék
1674   33   |           sajátságos szenvedélye volt, hogy mindenféle tébolyodottakat
1675   33   |       bánásmóddal annyira tudta vinni, hogy ismét ember lett belőlük.
1676   33   |               ölni, azt annyira vitte, hogy most már csendesen megvan,
1677   33   |         követett el.~– Tehát nem igaz, hogy testvérét megölte?~– Kegyednek
1678   33   |      lassanként ezzel is annyira ment, hogy a szemejárásával igazgathatta;
1679   33   |             eladás feltétele levén az, hogy e pártoltjai a grófnak halálukig
1680   33   |             érdeklő lehetett megtudni, hogy azok miféle emberek.~– Nem
1681   33   |              erről egy szót sem. Igaz, hogy nem tanácsolta, hogy magam
1682   33   |             Igaz, hogy nem tanácsolta, hogy magam is idejöjjek lakni,
1683   33   |           mindössze annyit mondott el, hogy egy inas, egy kocsis, egy
1684   33   |              leány hol van? – Remélem, hogy az csak nem őrült?~– Fájdalom,
1685   33   |            csak nem őrült?~– Fájdalom, hogy ez is az. Egyébiránt igen
1686   33   |             nagy nyersen az ügyvédnek, hogy azt meg kellett volna mondania,
1687   33   |           veszek én itt a nyakamra, és hogy most nagyon goromba tudnék
1688   33   |          tiszttartó. Ennek köszönheti, hogy most kibékülők a dologgal,
1689   33   |             kell uraságodnak mondanom, hogy én egy rendkívüli betegségben
1690   33   |          rögtön hydrogénné válik, úgy, hogy az a szoba, ahol én egy
1691   33   |     összetalálkoznak, víz lesz belőle; hogy úszom ki belőle?~Összetéptem
1692   33   |             fel az úton, annyit tudok, hogy a legutolsó, akinek betörtem
1693   33   |              meg a többi bolondnak is, hogy felém ne jöjjenek, mert
1694   33   |           vetve; gondoltam is én arra, hogy aludjam. Arról gondolkodtam,
1695   33   |           aludjam. Arról gondolkodtam, hogy mit csináljak, hogy itt
1696   33   |      gondolkodtam, hogy mit csináljak, hogy itt ne legyek?~Kimenjek
1697   33   |    gazdálkodhatom.~Majd azt gondoltam, hogy pert indítok a szerződés
1698   33   |    megváltoztatásáért. Eszembe jutott, hogy pörlekedni már magában elég
1699   33   |               elég nagy bolondság. Ni, hogy ragad az emberre!~Azután
1700   33   |         emberre!~Azután azt gondoltam, hogy ittmaradok; nem törődöm
1701   33   |               s úgy eldöntögetem vele, hogy megjön az esze rögtön; az
1702   33   |             már nincs a kontraktusban, hogy a nemes gróf pártfogoltjait
1703   33   |          őrültet, aki nem tehet arról, hogy ő szerencsétlen?~Az is megfordult
1704   33   |              is megfordult a fejemben, hogy eladom én ezt a jószágot
1705   33   |            Hanem akkor eszembe jutott, hogy az apám, ha rossz citromokat
1706   33   |             kezdjem a gazdálkodásomat, hogy elveszítsem a vagyonomnak
1707   33   |           valaki odajön, s azt mondja, hogy megveszi a birtokomat húszezer
1708   33   |      nagyméltóságú kísértet jönne ide, hogy megijesszen, attól talán
1709   33   |              kinyit, mindig azt hiszi, hogy valamelyikkel szemközt találkozik.~
1710   33   |           ugrattam ki: ugyan jól járt, hogy rá nem találtam heveredni.
1711   33   |              közé: sohasem láttam még, hogy így félrehúzta volna a száját,
1712   33   |             nem élő tárgy hozzáfogott, hogy engem itt üldözzön. Amint
1713   33   |            meghúztam az óra zsinórját, hogy megtudjam, mennyi az idő,
1714   33   |              egyszer azt vettem észre, hogy az ágyam egy rettenetes
1715   33   |              Hanem majd én megmutatom, hogy én nem vagyok az! Sem el
1716   33   |           azután a Klárándy grófoknak, hogy én is találok prókátort,
1717   33   |        archívumba. Majd megmutatom én, hogy ki itt az úr a háznál!~Egyszer
1718   33   |                jön, de annyi bizonyos, hogy azzal a nevetséges disharmoniával,
1719   33   |             túlvilági valami volt azt, hogy én elbűvölve álltam ott,
1720   33   |               és szinte elfelejtettem, hogy otthon vagyok.~Szerencsémre
1721   33   |            eszemnek; s eszembe jutott, hogy itt még egy őrült lakik:
1722   33   |              jutni hozzá, olyan közel, hogy egy válaszfalon, vagy tán
1723   33   |           célra látszott építve lenni, hogy ha valami ismeretlen vendég
1724   33   |         hálószobám volt, nem tudom én, hogy kerültem oda. Csak annyit
1725   33   |                oda. Csak annyit tudok, hogy nagy meglepetésemre nyoszolyám
1726   33   |              fel álmából.~Azt mondják, hogy az álom jó tanácsot ad,
1727   33   |                az álom jó tanácsot ad, hogy egy éjszaka sokat változtat
1728   33   |              kincs, megannyi ritkaság; hogy is lehet valaki olyan prózai
1729   33   |             valaki olyan prózai lélek, hogy ezt mindjárt első tekintetre
1730   33   |               specialitást felfedezni, hogy hozza be a reggelimet táncolva,
1731   33   |          reggelimet táncolva, nevetve; hogy kacag annak a pár csizmának,
1732   33   |               a kis hátahoporjás gnóm; hogy villognak a szemei a sörtés
1733   33   |         szenvedélyét elégíté ki abban, hogy embereket adott vissza a
1734   33   |                kell vallanom őszintén, hogy e nemes munka folytatásához
1735   33   |               jucundus volt egész nap, hogy nem lehetett vele bírni
1736   33   |            kacagott, azt mondtam neki, hogy hozzon egy palack vizet.~
1737   33   |              víztől.~– Ha azt állítod, hogy ebbe a palackba nem tettél
1738   33   |               nyomorult, mit tehetett, hogy lelkiismerete tisztaságát
1739   33   |            panaszkodott a cselédeknek, hogy az ő gazdája aligha meg
1740   33   |                meg velem azt az élcet, hogy mikor bort hozattam véle,
1741   33   |               egyikbe magának töltött, hogy bebizonyítsa, hogy abba
1742   33   |            töltött, hogy bebizonyítsa, hogy abba sem tett mérget.~A
1743   33   |              volt a legmagasabb vágya, hogy ha ő olyan piros frakkot
1744   33   |            menne értem, s alig hiszem, hogy lehetne ember, aki elhitesse
1745   33   |             ember, aki elhitesse vele, hogy nem ő most a megnézésre
1746   33   |           egyszer nagyon megsajnáltam, hogy annyit sír és sóhajtozik,
1747   33   |            előttem lefeküdt a padlóra, hogy csapjam én meg.~– Nem, Pista
1748   33   |          kancsó vizet megitattam vele, hogy az executio alatt el ne
1749   33   |             magát, s lelkére kötöttem, hogy nagyon ne üsse a jámbort,
1750   33   |               a bűnhődést; engem kért, hogy csak számláljam, nehogy
1751   33   |                 Louist pedig biztatta, hogy csak jobban üssön! No, még
1752   33   |               rá olyan becsületeseket, hogy meg lehetett velük elégedve.~
1753   33   |               ha valaki elbámul rajta, hogy de jó kedve lett valahára,
1754   33   |               aztán eldicsekszik vele, hogy igen bizony, kikapta már
1755   33   |                rá bűnbocsánat fejében, hogy ugyancsak jó volt, s ha
1756   33   |             hogyne, ha elgondolta azt, hogy ő a lapponiai király!~Kivált
1757   33   |                 Egy este meghallottam, hogy vadkanok jöttek alá az erdőből,
1758   33   |                 én annak neveztem el), hogy emeljen ő is egy puskát
1759   33   |             egyik kezével, jól láttam, hogy a dókája alatt a vadászkését
1760   33   |         összefonva karjaimat:~– Hát te hogy mersz énrám ilyen szemeket
1761   33   |        irányában, mert most már tudta, hogy neki csak a fél világ ura,
1762   33   |               ki az enyémen.”~Az igaz, hogy nehéz volt hozzáférni rögeszméjéhez.
1763   33   |           elegyedtem vele, az sült ki, hogy ő százszorta jobban ismeri
1764   33   |                rettenetes műszavaival, hogy kénytelen voltam megszaladni
1765   33   |               aztán meg nem is hiszem, hogy ez itt kifizesse magát.~–
1766   33   |                 Oh, én meg azt hiszem, hogy ki fogja fizetni magát,
1767   33   |               aki nem látszott érteni, hogy mit akarok.~– Igenis kegyeddel;
1768   33   |                a székén.~– Úgy hiszem, hogy ez ellen kegyednek sem lehet
1769   33   |            ember habozott, azt mondta, hogy ő ezért pénzt nem fogadhat
1770   33   |            büszkét kezdtem eljátszani, hogy én meg ajándékokat nem szoktam
1771   33   |                csinálnak egyebet, mint hogy lélegzetet vesznek, s azt
1772   33   |           harcot űzött lelkében belül, hogy az arcán meg lehetett azt
1773   33   |               vetni a lőporos hordóba, hogy magát az ostromló ellenséggel
1774   33   |          ébredt fel, s alig hiszi még, hogy ébren van.~Tehát nem lobbant
1775   33   |               nem tudta fejéből verni, hogy ő mindig azt lehelli vissza.
1776   33   |               többé azzal az eszmével, hogy ez most itt szép nyugodtan
1777   33   |                nesze szobáimban annak, hogy kívülem itt még más élőlény
1778   33   |             Nagyon jó okaim vannak rá, hogy tudjam.~Az ágyam előtti
1779   33   |           letolt gyapotbél bizonyítja, hogy azt emberi kéz oltotta el.
1780   33   |             kéz oltotta el. Eloltotta, hogy ha véletlenül felébrednék,
1781   33   |            felébrednék, meg ne lássam, hogy valaki van nálam.~Azután –
1782   33   |            este lefekszem. Tegyük fel, hogy tíz óra van, mikor lefekszem,
1783   33   |             terem, megállítja az órát, hogy ütésével fel ne ébresszen,
1784   33   |            elindítja; erről tudom meg, hogy hány óráig, hány percig
1785   33   |             ott.~És nem tudok rájönni, hogy honnan jön be hozzám?~Az
1786   33   |                leemelgetni a falakról, hogy talán azok valamelyike képez
1787   33   |         Felmentem a kastély padlására, hogy tán felülről találok valami
1788   33   |          vettem, mert azt úgyis tudom, hogy azt felelte volna rá: „az
1789   33   |             tiszttartó azt válaszolta, hogy ő semmiről sem tud semmit,
1790   33   |                volt a megholt grófnak, hogy ha megtudta volna, hogy
1791   33   |                hogy ha megtudta volna, hogy valaki annak nyomába akar
1792   33   |     kérdezősködtem tőle, s azt mondta, hogy ő jól tudja a titkot, de
1793   33   |               a titkot, de kér szépen, hogy el ne áruljam, ha tőle tudom
1794   33   |              kísérteni éjjel, s dalol, hogy senki sem látja; szolgáltassak
1795   33   |              nem nevetett, attól félt, hogy megitatom; ahelyett az őrültek
1796   33   |              prosopopaeájával adá elő, hogy az valami csodálatos szépségű
1797   33   |         keresztül, s mikor nem akarja, hogy lássák, megint köddé válik,
1798   33   |                a titkot közölte velem, hogy nem jó szellem az, hanem
1799   33   |          húsával él; jó hát rám nézve, hogy már nagy gyerek vagyok.
1800   33   |           semmit.~Néha megkísértettem, hogy alvónak tettetem magam.
1801   33   |              hangosan kacagott rajtam. Hogy hol kacagott? Azt meg nem
1802   33   |             hozzám.~Ítélje meg akárki, hogy nem volt-e elég okom arra,
1803   33   |             nem volt-e elég okom arra, hogy megőrüljek.~De még több
1804   33   |                felőle. Annyira vittem, hogy már egészen magam előtt
1805   33   |              Hiszen én nem is állítom, hogy nem vagyok az. Minthogy
1806   33   |             Minthogy bizonyosan tudom, hogy amint elalszom, rögtön megjelen
1807   33   |          elpirul: ezért én alig várom, hogy az éjszaka következzék,
1808   33   |                az éjszaka következzék, hogy elaludjam, mert az az én
1809   33   |              vagyok; pedig alig várom, hogy bezárkózhassam, lefekhessem
1810   33   |              feltettem magamban ébren, hogy ha még egyszer álmomban
1811   33   |       összejövök vele, megvallom neki, hogy szeretem, s megkérem, hogy
1812   33   |             hogy szeretem, s megkérem, hogy jöjjön el ébren is hozzám.
1813   33   |                az erőtvevő álomjárást, hogy egy álmomban eszembe jutott
1814   33   |                Én nagyon örültem neki, hogy tehát Magyarországon már
1815   33   |       megízlelte azt, s azt mondta rá, hogy savanyú.~Ekkor egy másik
1816   33   |          ajkaim közé szorítottam, úgy, hogy a piros szem kilátszott
1817   33   |                mindig közelebb hajolt, hogy ajkaival elvegye számból
1818   33   |              el magamat, azt képzelni, hogy tündérem a kürtőn jár be!
1819   33   |            felelni. Csak annyit tudok, hogy szívem most is dobog az
1820   33   |                oly finom, oly parányi, hogy az talán nem is földönjáró
1821   33   |           mégis bizonyítványom van rá, hogy ő itt volt: itt ült mellettem,
1822   33   |   tagadhatatlan, mert hiszen oly igaz, hogy ez itt a kezemben nem más,
1823   33   |             papucs, mint amilyen igaz, hogy élek, és nagyobb igazság
1824   33   |              oda kellett visszatérnem, hogy én bizony most sem vagyok
1825   33   |              az ember sokszor álmodja, hogy felébredett, s másféle álomhoz
1826   33   |                bizonyos vagyok felőle, hogy reggelre mégsem lesz itt;
1827   33   |                álmodik az ember olyat, hogy sok pénzt talált, elzárta
1828   33   |          talált, elzárta vasas ládába, hogy mire felébred, ott találja;
1829   33   |         kezdett dörömbözni az ajtómon, hogy nyissam már ki: tíz óra
1830   33   |          íróasztalom fiókját kinyitni, hogy megtudjam, ébren láttam-e
1831   33   |            legegyenesebb út volt arra, hogy magam is kompániába álljak
1832   33   |         cselédeimet, megmondtam nekik, hogy itthagyom őket; a fizetéseiket,
1833   33   |              azt akarja tudtomra adni, hogy „az úr pokolban is úr”.
1834   33   |               Én majd bizonyítom neki, hogy ez nem igaz. Már én tapasztalom
1835   33   |           helyet elhagyni? Bántja önt, hogy az a szegény leány itt van?
1836   33   |          válogatott szavakban beszélt, hogy én önkéntelen megkínáltam,
1837   33   |                önkéntelen megkínáltam, hogy üljön le, amit ő el is fogadott.
1838   33   |             szavából azt kelle hinnem, hogy ez az egész kastély titkát
1839   33   |   tulajdonképpen tán az én hibám volt, hogy azokat eddig is másformáknak
1840   33   |         magához, s az volt a szándéka, hogy itt fogja neveltetni, s
1841   33   |               neki a bölcs Mindenható, hogy itt e földön leróhassa adóját;
1842   33   |              beszédet, s én már tudom, hogy mit beszél. A gróf egyedül
1843   33   |            találok halni, ha kimondom, hogy ez a gyermek enyém, mi fog
1844   33   |         bizonyosan azt fogják mondani, hogy őrült; pedig nem az: hiszen
1845   33   |             arra a különös gondolatra, hogy leánya végett saját kastélyából
1846   33   |           azért a legtöbb bódultságot, hogy híre menjen. És azután éjjel-nappal
1847   33   |        embereket csinált belőlük, úgy, hogy utoljára nem volt egy cselédje
1848   33   |           volna ki. Oh, én azt hiszem, hogy ha van valami módja annak,
1849   33   |                van valami módja annak, hogy halandó ember a másvilági
1850   33   |               házban.~– Bizony mondom, hogy nekem sem lett volna, ha
1851   33   |              tudom.~– Megvallom, uram, hogy mikor ön e jószágba bejött,
1852   33   |                 nagyon számítottam rá, hogy két hónap alatt el fogja
1853   33   |                kastély úgy van építve, hogy valami titkos tornácokon
1854   33   |            össze lehet járni, anélkül, hogy valaki az ajtóra kerülne.
1855   33   |            Többet én sem tudok. Arról, hogy ez miként van rendezve,
1856   33   |             Annyira el voltam merülve, hogy valami virágot képzeltem,
1857   33   |           azután vettem észre magamat, hogy az a leány neve – úgy képzeltem,
1858   33   |            leány neve – úgy képzeltem, hogy az nagyon illik hozzá.)~–
1859   33   |              megdöbbenve vettem észre, hogy a szegény leány, ahelyett,
1860   33   |               szegény leány, ahelyett, hogy félne az idegentől, ki apja
1861   33   |             kezeivel, arcával mutatva, hogy ott szokott ülni, mikor
1862   33   |         szokott ülni, mikor ön alszik, hogy álmainál virraszt; ön ezt
1863   33   |              tudtam találni, mi lelte. Hogy azután kissé nyugodtabb
1864   33   |            mutatta arcával, szemeivel, hogy amíg ön aludt, ismét odalopózott,
1865   33   |          madárka könyörög a vadásznak, hogy ne fogja el, ne ölje meg.
1866   33   |                Viola azért könyörgött, hogy ne haragudjék ön reá; bocsásson
1867   33   |                   Én ugyan nem hiszem, hogy Violát ön többé megláthassa,
1868   33   |             azon vettem észre magamat, hogy a kapusommal barátságosan
1869   33   |           Miután megnyugtattam afelől, hogy nem fogok elszökni a háztól,
1870   33   |               felmentettem őt az alól, hogy mikor velem találkozik,
1871   33   |               hiszek már abból semmit, hogy az úr pokolban is úr: ez
1872   33   |              minden éjjel azt álmodja, hogy él, és azon töprenkedik,
1873   33   |        töprenkedik, milyen különös az, hogy valaki élhet, aki már meghalt;
1874   33   |           meghalt; nappal pedig látja, hogy valóban meghalt, s azon
1875   33   |        gondolkozik, milyen különös az, hogy valaki meghalt, aki még
1876   33   |              engem is figyelmeztettek, hogy vigyázzak magamra, mert
1877   33   |            hasábokat a tűzre s néztem, hogy támadnak azok a fényes süvöltő
1878   33   |          voltam, másfelől készen arra, hogy a belépőt üdvözölhessem.~
1879   33   |               egyszer csak azt hallom, hogy szobám túlsó ajtaját is
1880   33   |             percben az jutott eszembe, hogy milyen jó volna, ha most
1881   33   |               volt, nem magasabb, mint hogy egy ember elmehessen felemelt
1882   33   |            elárulta megőrzendő titkát, hogy annak árán megszabadítson,
1883   33   |               földről, és mondám neki, hogy ezentúl én leszek rá nézve
1884   33   |              abban a munkában fáradok, hogy egy nem e földről való tündért
1885   34   |                annyit adhattak tovább, hogy valaha, tizenöt, húsz év
1886   34   |               visszavonult a világtól. Hogy mi baja volt? Azt egészen
1887   34   |            itthon van-e. Mondják neki, hogy odabenn van.~– Jól van. –
1888   34   |               panaszkodott az inasnak, hogy rettenetes nehéz az, lehetetlen,
1889   34   |       rettenetes nehéz az, lehetetlen, hogy ágyú ne legyen benne. Azt
1890   34   |                vagyok; csodálkozik ön, hogy én magyarul beszélek? Annak
1891   34   |                megtanultam. Akarja ön, hogy leüljünk?~– Biz az jó lesz.~–
1892   34   |           bérkocsira emeltem; mondtam, hogy hajtson valami orvoshoz,
1893   34   |            hozta; hanem az lett a baj, hogy a nő meg volt tébolyodva.
1894   34   |             azt sem lehetett kitudnom, hogy kinek hívják. Akkor azt
1895   34   |             Akkor azt felelte szegény, hogy ő Medea, az a hajdani görög
1896   34   |               én elhatározám magamban, hogy elviszem Angliába, s ott
1897   34   |          Londonba, akkor vettem észre, hogy a hölgynek még egy más baja
1898   34   |               egy más baja is van. Az, hogy nem tud más nyelven, mint
1899   34   |              tennem? Mestert fogadtam, hogy tanítson meg magyarul, hogy
1900   34   |            hogy tanítson meg magyarul, hogy tolmács lehessek közte s
1901   34   |        csakugyan nem bírta elképzelni, hogy miért kelljen neki ezt a
1902   34   |                jövendő sorsa iránt?” – Hogy ő nem tud. – „Tehát akarja,
1903   34   |              nem tud. – „Tehát akarja, hogy elvegyem önt feleségül,
1904   34   |                hónapja és három napja, hogy a mylady meghalt. Nagyon
1905   35   |                 Mindig azzal fenyeget, hogy ha meg nem javítom magamat,
1906   35   |                magamat, majd meglátom, hogy megjáratja velem. Bolond
1907   35   |             vesz az ember vénasszonyt, hogy mellette üljön egész nap,
1908   35   |             nap, egész éjjel? Örüljön, hogy ilyen csinos férjet kapott,
1909   35   |        csengettyűkötélnek, s rábízták, hogy szerezzen magának bejutást
1910   35   |               csengettyűnek a nyelvét, hogy ne szóljon. Nem akarják
1911   35   |             volna szép. Én csak tudom, hogy nem vagyok otthon: én, önnek
1912   35   |               való, hanem az a dolgod, hogy nyisd ki a kaput.~– Az a
1913   35   |                a kaput.~– Az a dolgom, hogy ha nem hagy ön békét, megyek
1914   35   |         Corbiánra hagyta a választást, hogy dörömbözzön-e tovább is
1915   35   |      kigőzölgött a fejéből; alig hivé, hogy a múlt éjjeli jelenetet
1916   35   |            kérem?~– Mi tetszik? Hát te hogy mered azt kérdezni, hogy
1917   35   |               hogy mered azt kérdezni, hogy nekem mi tetszik? Majd mindjárt
1918   35   |              akar ön?~– Mit akarok én? Hogy én mit akarok? Hát ki vagyok
1919   35   |               tehetett okosabbat, mint hogy elmenjen a háztól, s siessen
1920   35   |        törvénytudó volt, elpanaszolni, hogy a felesége nem akarja megismerni.~–
1921   35   |             csakugyan bebizonyíthatod, hogy férje vagy s pört kezdhetsz
1922   35   |         házasságod meg van semmisítve.~Hogy férhetett valaki a jegyzőkönyvhöz,
1923   35   |            megmagyarázni; kétségtelen, hogy maga Corbiánné vesztegett
1924   35   |                nem fogja eltagadhatni, hogy együtt éltek majd egy évig,
1925   35   |         engedte magára bizonyulni azt, hogy Corbián közös gazdaságot
1926   35   |                és az a nevetséges hír, hogy egy évig volt egy öreg asszonyság
1927   35   |                tudta minden ember jól, hogy valóságos igaza van, csakhogy
1928   36   |              Minden, minden elismerte, hogy egy az úr a földön – és
1929   36   |             keblébe menekült volna át, hogy ott elrejtve magát, lappangva,
1930   36   |             benne a legemberibb vonás, hogy fösvény volt. Zsugori császár!
1931   36   |               ki kedvesének megengedé, hogy pénzért osztogasson hivatalokat,
1932   36   |               tréfás véleménnyel volt, hogy azok az ő szivacsai, kik
1933   36   |      ellenséghez, s azon föltét alatt, hogy kegyelmet és szabadságot
1934   36   |        szabadságot kért, ha megvallja, hogy mi történik ott a várban.~
1935   36   |               kért, s akkor azt mondá, hogy a várőrség, mely még most
1936   36   |       asszonyodhoz, és mondd meg neki, hogy Sabinus hőshöz méltó dísszel
1937   36   |            kívüle senki a föld felett, hogy az eltemetett hős Varaker
1938   36   |              Sabinus fegyverzetében, s hogy a vezér el van ugyan temetve,
1939   36   |               a márványnak könyörgött, hogy legyen érzékeny hozzá, nyíljon
1940   36   |              Tetrix –, mit rám bízott, hogy neked adjam által. Ismerni
1941   36   |           égszínkék szemekbe, anélkül, hogy megőrüljön. El kelle takarnia
1942   36   |               El kelle takarnia arcát, hogy eszébe jusson, miért jött.~
1943   36   |             nekem, hol van az ő sírja, hogy odamenjek és mellé temetkezzem.~
1944   36   |           követelni még a falaktól is, hogy ahova ő lép, ott rengjen
1945   36   |                az volt parancsul adva, hogy a gál néppel kímélve bánjanak;
1946   36   |               összetörni igyekezzenek, hogy azután osztatlan erővel
1947   36   |              tette azt azon körülmény, hogy a lázadó férj elesett, s
1948   36   |               előre is annyit mondott, hogy szép és fiatal.~Annius még
1949   36   |             vérének, azon gyors hírre, hogy Sabinus él; míg kívül fájdalmat,
1950   36   |      kétségbeesést kellett színlelnie, hogy más ne gyanítsa a titkot.~
1951   36   |            midőn Eponine inte kezével, hogy tovább ne jöjjön.~– Megállj,
1952   36   |        büszkeséggel válaszolt:~– Igaz, hogy oltárainkat széthányták,
1953   36   |               nem ez fáj nekünk. Igaz, hogy mezítelenre vetkőzteték
1954   36   |               de nem ez keserít. Igaz, hogy fiainkat, testvéreinket
1955   36   |                ami megöl: s ez az egy, hogy le vagyunk győzve, s hogy
1956   36   |              hogy le vagyunk győzve, s hogy ti mint győztesek álltok
1957   36   |            elviszem légióimat innen. S hogy ne tartsa magát rabnak senki
1958   36   |              tőle Annius. – Én mondám, hogy egyedül állsz magad a trónon.~–
1959   36   |                rebegé a fejedelemnő –, hogy „egyedül” állok ottan, honnan
1960   36   |              nagyság, hatalom, mit ér, hogy hazát és szabadságot adsz –
1961   36   |          férjet, kiről most tudta meg, hogy él; mennyi lélekerőbe kerülnek
1962   36   |           miknek azért kell hullaniuk, hogy egy rejtett férjnek holt
1963   36   |                szomorú vigasztalással, hogy ott már senki sem bánthatja
1964   36   |            mint civódnak a zsákmányon, hogy dulakodnak a tömlőből kiomlott
1965   36   |            Jöhet-e segélyére a hitves, hogy sírjából kiszabadítsa? Vagy
1966   36   |               aggodalmát; bánni kezdé, hogy nem rohant inkább ellenei
1967   36   |            inkább ellenei dárdái közé, hogy nem feküdt fel a máglyára
1968   36   |               nesz után, míg azt hivé, hogy megsüketült, míg feje zúgni
1969   36   |                sírja fenekét elhagyni, hogy a győztes római hadvezér
1970   36   |            odarohant eléje, nem várta, hogy leszálljon, ölébe ragadta,
1971   36   |           vannak körülünk, ne szólj.~S hogy elfojtsa a férj szavát,
1972   36   |           fogta dárdáját, s látta jól, hogy a keselyű által vágott kör
1973   36   |                 uram, hadisten; tudom, hogy te jössz felém. Elhánytam
1974   36   |               is ismersz engem. Tudom, hogy ki vagy, de te is tudod,
1975   36   |               ki vagy, de te is tudod, hogy gyáva nem vagyok. Elhiszem,
1976   36   |            gyáva nem vagyok. Elhiszem, hogy haragszol rám nagyon, de
1977   36   |             nagyon, de nem engedhetem, hogy megölj. Ha én most meghalnék,
1978   36   |                azonban Tetrix a kőhöz, hogy azt fölemelje, midőn a keselyű
1979   36   |               ellenfele nyakához ütni, hogy annak lecsapott feje négyölnyire
1980   36   |              kiszabadítá. – Megmondám, hogy így fogunk járni. Miért
1981   36   |           tartá magát ez órától fogva, hogy Tyr bosszút fog állni rajta.
1982   36   |              sohasem látott. Rábámult: hogy jöhetett ez ide?~Rövid rabszolgaköntösben
1983   36   |              göndör kerek szakállával, hogy változhatott el így; még
1984   36   |                 Eponine nagy művésznő, hogy így el tudta változtatni
1985   36   |              római vezér, azt ejté ki, hogy férjemet visszanyerhetnem
1986   36   |                tán éppen kénytelen rá, hogy kegyelmet gyakoroljon a
1987   36   |          valamit. Annius szavát bírom, hogy fölmehetek Rómába Vespasián
1988   36   |        Vespasián elé. Azt mondám neki, hogy a császár kegyelmét személyesen
1989   36   |              Rómáig. Azt is megengedé, hogy kettőt asszonyaim és szolgáim
1990   36   |             jutva, az én gondom leend, hogy őt könyörgésemmel rávegyem,
1991   36   |        özvegyet, s midőn az kijelenté, hogy kegyelmi engedékenységet
1992   36   |             vár tőle, előre biztosítá, hogy mindent meg fog neki adni,
1993   36   |               pecsétes tabellát arról, hogy Sabinus neve kegyelmed által
1994   36   |             adott Lucilius senatornak, hogy készítse el a kegyelemiratot,
1995   36   |             biztató szónak.~Jól tudta, hogy a palotában, mely számára
1996   36   |          falaknak fülei vannak; tudta, hogy azok a gál honfitársak,
1997   36   |        döglegyek előtt elárulta volna, hogy az a megsiratott még él
1998   36   |         szerepeiket, mint akik tudják, hogy az a színpad egyúttal vérpadnak
1999   36   |               meghagyá történni magán, hogy Tetrix tréfáit eltűrte a
2000   36   |             számára. Tudod bizonyosan, hogy Sabinus meghalt?~– Bizonnyal