bold = Main text
     Part                                            grey = Comment text

2001   36   |      megcsaltak téged? Nem lehetetlen, hogy egy hű szolga Sabinus fegyverzetét
2002   36   |    elzsibbasztá idegeit az a gondolat, hogy titka tán el van árulva.~–
2003   36   |              azt is el lapokra íratta, hogy ha Sabinus valaha világ
2004   36   |            találna jönni, s kiderülne, hogy nem halt meg, hanem valahol
2005   36   |               olvasá a viasztáblákról, hogy Sabinus, még abban az esetben
2006   36   |                sejté is már a senator, hogy kettő közül az egyik a férj?
2007   36   |              senatornak.~– Való, uram, hogy Sabinus él. Császárunk több
2008   36   |   rabszolgaköntösben. Engedd meg neki, hogy az imperator trónja elé
2009   36   |            tőlem elfogadnod. Meglehet, hogy e csók halálod leend. Kész
2010   36   |                terhe alatt s jól tudá, hogy ezzel az érzéssel be lehet
2011   36   |                ellenében kezére adott, hogy azt meghódítsa, és mind
2012   36   |             hevében megtörténik ugyan, hogy a nő, a bölény üldözése
2013   36   |               de gondoskodva van róla, hogy magát semmi bajba ne keverje:
2014   36   |          nélkül.~És mégis megtörténik, hogy e körülfogott erdőségben
2015   36   |               tud tűnni a fejedelemnő, hogy kísérői hetekig sem találják
2016   36   |              erdőlakók megvesztegetve, hogy lessenek utána; sőt, azt
2017   36   |               munkát is megtették már, hogy az elvágtató paripa nyomán
2018   36   |             volt tanúbizonysága annak, hogy egész rejtélyes távolléte
2019   36   |           szinte a bőr alatt van, úgy, hogy a feje, amint a ló hátán
2020   36   |              hozzá közel s légy rajta, hogy figyelmét magadra vond.
2021   36   |               Én parancsot fogok adni, hogy mikor ő üldözésedre indul,
2022   36   |           egyszerre Balbus vevé észre, hogy háta mögött a csörtetés
2023   36   |            amint visszafordult, látta, hogy a fejedelemnő elcsapott
2024   36   |             Nem szokatlan tünemény ez, hogy az üldözött bölény vadásza
2025   36   |         közeledését, azonban ahelyett, hogy sietett volna lovára kapni,
2026   36   |            küldött eléje.~Balbus érzé, hogy éppen arca mellett vágott
2027   36   |          sziklában, s gyanítható volt, hogy azon belül tán egy mélyebb
2028   36   |            igen erősnek kellett lenni, hogy a zuhatag robaján keresztül
2029   36   |                szellemekkel parancsol, hogy kénye-kedve szerint változtassák
2030   36   |        vakmerőt.~Annyit látott csupán, hogy amint a zuhatag megállt,
2031   36   |              végbement, s esküdött rá, hogy amely nő szavára a víz megáll,
2032   36   |            vonásain.~– Látod, Sabinus, hogy a föld alatt is van boldogság? –
2033   36   |              kilenc év óta nem láttam, hogy mi az a nap? Csak éjjel
2034   36   |         mindennapi imájuk.~– Tudják-e, hogy ők egy király fiai? Mondtad-e
2035   36   |          király fiai? Mondtad-e nekik, hogy fejük felett egy haza van
2036   36   |                Tudja azt a vadász jól, hogy a barlanglakó vad ivadéka
2037   36   |             Róma erkölcseivel határos.~Hogy egy nő kilenc évig rejtve
2038   36   |              rejtekében őt boldogítsa; hogy a világ előtt még azt is
2039   36   |            kellett azon szívben lenni, hogy a föld feletti fényt, mely
2040   36   |              amidőn Eponine azt kérte, hogy hadd szólhasson ő az imperátorral.
2041   36   |               imperátorral. Azt hitte, hogy ha gyermekei könyörgésével
2042   36   |                 megalázva büszkeségét, hogy férjét megszabadítsa. –
2043   36   |           Sabinusért; itt ígérted meg, hogy kegyelmet adsz neki. Akkor
2044   36   |            örök éjszaka sötétségeiben, hogy négy ártatlan kézzel több
2045   36   |     feltámasztod a sírból. Mutasd meg, hogy Róma császárai nemcsak azért
2046   36   |            hozzá szárazon. – Én arról, hogy férjed él, semmit sem tudok,
2047   36   |           tudok, mert te magad mondád, hogy meghalt; és így szükségképp
2048   36   |           zsarnok, öless meg engem is, hogy nyugton alhass!~Eponine
2049   36   |              jól számított, ha akarta, hogy férjével együtt haljon.
2050   36   |                mert nem engedheté meg, hogy a magas római erények, miután
2051   37   |            eszembe tudakozni. Mondták, hogy van egy nagybátyám, anyámnak
2052   37   |           voltam tartva, hozzászoktam, hogy mindig szép ruháim, finom
2053   37   |              éves lettem, azt mondták, hogy nagybátyám haza kíván, s
2054   37   |          gondolatokra, annyi bizonyos, hogy így gondoltam.~Pompás hintó
2055   37   |           felülnöm; én arra gondoltam, hogy nekünk okvetlenül gazdagoknak
2056   37   |            ajtaját, s udvariasan kért, hogy foglaljunk addig helyet,
2057   37   |                függtek, emlékezem reá, hogy e percben arra gondoltam,
2058   37   |                én felkeltem helyemről, hogy várt nagybátyámnak eléje
2059   37   |            annyira meg voltam lepetve, hogy nem mertem közelebb lépni
2060   37   |           odavezetett hozzá, s mondta, hogy üdvözöljem Sz** urat.~Erre
2061   37   |               gyöngéd kímélettel tevé, hogy alig lehetett volna különben
2062   37   |               én még akkor nem tudtam, hogy ez mind hamis is lehet.~
2063   37   |                 meghagyta neki erősen, hogy ügyeljen rám, mutassa meg
2064   37   |                asztalon és magasztalt, hogy milyen okos vagyok, ha az
2065   37   |            volt ragadtatva játékomtól, hogy ő sohasem hallott annál
2066   37   |               a kezemen, s azt mondta, hogy aranyba kellene azokat foglaltatni.~
2067   37   |           mondta hátam mögött, de úgy, hogy én is jól hallottam: „valóságos
2068   37   |        végtelen boldognak vallá magát, hogy nekem szolgálhat.~Ebéd idején
2069   37   |            szardíniáról, a gránátalmát hogy facsarjam poharamba. Ebéd
2070   37   |               végén megkérdezte tőlem, hogy nem maradtam-e éhes, azzal
2071   37   |      elbocsátott Szálli kisasszonnyal, hogy öltözzünk színházhoz, mert
2072   37   |      elbocsátom aludni.~Én azt hittem, hogy meg akarja csókolni homlokomat,
2073   37   |           kitártam a kandalló ajtaját, hogy a vidám láng bevilágítá
2074   37   |               s elragadtatással mondá, hogy mennyire illik nekem a harag;
2075   37   |               míg én távol voltam; úgy hogy be sem zártam ajtómat, sem
2076   37   |            szekrényeimet, mert tudtam, hogy valahányszor hazamegyek,
2077   37   |                tetszett az a gondolat, hogy most sokan azt hiszik, hogy
2078   37   |            hogy most sokan azt hiszik, hogy ő férjem. Pedig nagybátyám.~
2079   37   |              hang úgy visszautasított, hogy kezéhez sem mertem nyúlni.
2080   37   |                 hivatalos hangon kért, hogy üljek le mellé, s vessek
2081   37   |             iratokba, amik bizonyíták, hogy a lefolyt évben mennyi kiadást
2082   37   |                először sem tettem azt, hogy végignézzem, annyit láttam,
2083   37   |            végignézzem, annyit láttam, hogy az összes szám a tízezresen
2084   37   |              sírva fakadtam, s kértem, hogy ne mutasson nekem számadásokat,
2085   37   |          számadásokat, mikor én tudom, hogy úgy is rendjén túl tesz
2086   37   |         felkelt, odajött hozzám, kért, hogy ne tegyem azt; az neki fáj,
2087   37   |               leült mellém, s kérdezé, hogy miért vagyok oly lehangolt.
2088   37   |           karjaimmal, hévvel unszolám, hogy vallja meg nekem, miért
2089   37   |             van – suttogá hő hangon –, hogy szeretek, és akit szeretek,
2090   37   |                erősebb fény volt, mint hogy eszem elbírta volna; sápadtan,
2091   37   |             Oly irtózatom támadt tőle, hogy ha e percben utánam jön,
2092   37   |          nyugalmat adott az az ábránd, hogy egy jó férfi őrködik felettem,
2093   37   |            egyszerre azon rémeszmétől, hogy egy férfitól kell őriznem
2094   37   |           sohasem feküdtem le anélkül, hogy szobám ajtaját be ne zártam
2095   37   |               senki sem vehette észre, hogy közöttünk mi történt. Azután
2096   37   |               Szálli mégis észrevette, hogy velem valami változásnak
2097   37   |            neki. Nem titkoltam előtte, hogy ez idő óta mennyire gyűlölöm
2098   37   |            felelt ekkor; úgy látszott, hogy sokkal jobban meg volt rettenve,
2099   37   |          ijedelemmel találtam ránézni, hogy abbahagyta, és többé nem
2100   37   |           tette előttem az a gondolat, hogy azt az őrömet azért szerezte
2101   37   |           szerezte számomra egy ember, hogy szeressem érte; nem öltőztem,
2102   37   |          borzadva attól a gondolattól, hogy ő szépnek fog találni, gyötrelem
2103   37   |               járnom azzal a tudattal, hogy ez mind az én tömlöcöm,
2104   37   |          madarat.~Azt gondoltam végre, hogy nekem legjobb lesz megölnöm
2105   37   |             méreg. Elhatározám erősen, hogy mérget fogok bevenni.~A
2106   37   |               hallottam a nevelőnőtől, hogy vannak olyan szépítőszerek,
2107   37   |           ijesztett bennünket azoktól, hogy valamikor használni ne találjuk.
2108   37   |              egyszer rávettem Szállit, hogy szerezzen nekem ilyen szépségvizet.
2109   37   |               vettem tőle, s tudattam, hogy miért akarok meghalni. Kértem,
2110   37   |               akarok meghalni. Kértem, hogy levelemet tegye el jól,
2111   37   |             sápadt arcomat, azt mondá, hogy miért tettem ezt magammal.~–
2112   37   |              lennék – feleltem neki –, hogy ne tetszeném Sz**nek.~Ő
2113   37   |                volna, ne is higgye ám, hogy talpig csipkében járatná
2114   37   |              nélkül meg nem mondhatom, hogy mije maradt a megboldogult
2115   37   |           asszonynak, hanem azt tudom, hogy a Bálvány utcában az a nagy
2116   37   |               kisleány volt, tudhatja, hogy abban laktak, azonkívül
2117   37   |              öntött belém. Az a tudat, hogy gazdag vagyok, s nagybátyám
2118   37   |             szállt le, akikről tudjuk, hogy pénzünkért akarnak elvenni,
2119   37   |             minden bosszúnk abból áll, hogy nem gondolunk rájuk.~Most
2120   37   |          főztem magamban éjjel-nappal, hogy lehetne tőle megszabadulnom,
2121   37   |   ismeretségeim nem voltak arra valók, hogy valami komolyabb összeköttetésre
2122   37   |         kifőztünk.~Az ő terve az volt, hogy egy napon felmondja eddigi
2123   37   |               háztól azon ürügy alatt, hogy pipereboltot fog nyitni.
2124   37   |        rendelnek, aki nem követelheti, hogy nála lakjam.~Szálli kisasszony
2125   37   |             összetépett, s sírva kért, hogy ne bántsam őt meg ezzel.~
2126   37   |                 Amíg azt hittem önről, hogy szeret, gyűlöltem önt; most,
2127   37   |                önt; most, midőn tudom, hogy pénzemért járt kedvemben,
2128   37   |  izgatottságban tartott az a gondolat, hogy Sz** utánam fog jönni, s
2129   37   |             Másnap reggel alig vártam, hogy virradjon, azonnal dolgom
2130   37   |                magamhoz.~Előadám neki, hogy eddigi gondnokommal nem
2131   37   |                majd azt is kimondanám, hogy miért nem.~Jövedelmem valószínű
2132   37   |               ki előtte; bebizonyítva, hogy az 25-30 ezer forint között
2133   37   |               között lehet, s ígértem, hogy évenként kétezer forint
2134   37   |          hidegvéremnél voltam ezalatt, hogy amíg beszéltem, ráértem
2135   37   |              Eleinte azt láttam arcán, hogy udvarolni akar, lovagias
2136   37   |              Ügyészem tüzesen fogadta, hogy a legrövidebb idő alatt
2137   37   |             sietett bérkocsit fogadni, hogy elébb eljárhasson, ahova
2138   37   |          magamban, s készen voltam rá, hogy eszemen legyek.~Midőn beléptek
2139   37   |              annyi bizalmat kegyedben, hogy csak egy szóval kért volna
2140   37   |             hiszem nem lehet kifogása, hogy ha nekem gyámom nem tetszik,
2141   37   |              kegyedet; annyi bizonyos, hogy az kegyednek igen rossz
2142   37   |              abban a képzelődésben él, hogy kegyednek 25-30 ezer forintnyi
2143   37   |                   Jó kisasszony; igaz, hogy kegyed anyjának nagy birtoka
2144   37   |            anyjának nagy birtoka volt, hogy a házat az ő nevéről hívja
2145   37   |         vagyona volt, és én tudom jól, hogy nagyon sokat költött kegyedre.~
2146   37   |        ügyvédemre, s rebegve kérdezém, hogy igaz-e ez, mire ő haragosan
2147   37   |         haragosan rámtámadt:~– Persze, hogy igaz! De az Isten szerelméért,
2148   37   |         kegyednek kellett volna tudni, hogy ne indíttatott volna velem
2149   37   |            csődper okiratai; sajnálom, hogy korábban nem mutathattam
2150   37   |          kegyednek ezeket. Nem hittem, hogy egy fiatal leány törvényes
2151   37   |            alig tizenhét éves.~Láttam, hogy semmivé vagyok téve.~– Így
2152   37   |                 Nem titkolta el tőlem, hogy kegyedet nőül akarta venni.
2153   37   |           Akkor nincs mit tennem, mint hogy koldulni menjek.~– Nem úgy
2154   37   |                én megmondom kegyednek, hogy mit tehet még egyebet. Ez
2155   37   |          szorult. Sz** úr azt rendelé, hogy kegyednek mindent átadjanak,
2156   37   |       lélekereje van, én úgy gondolom, hogy amidőn kegyed oly fényes
2157   37   |           tehát gondoljon kegyed arra, hogy a becsületes munka nem szégyen.
2158   37   |          semmit sem adok, tanácslanám, hogy álljon társaságba Szálli
2159   37   |             ötletképpen mondom. Lehet, hogy kegyednek jobb is jut még
2160   37   |        meggyőződve afelől, kisasszony, hogy bármennyire elszakította
2161   37   |          büszkeségemet találtam abban, hogy e semmiből ismét valami
2162   37   |         ügyvédhez intéztem, kértem őt, hogy nyilvánítsa ezért köszönetemet
2163   37   |           úrnak, s kérje meg nevemben, hogy felejtse el bántásomat,
2164   37   |                öreg Livádi azt mondta, hogy ez megint bolond beszéd;
2165   37   |         Őszintén, szívemből mondhatom, hogy meg voltam elégedve sorsommal,
2166   37   |             volt együtt. Azon örültem, hogy néhány év alatt visszafizethetem
2167   37   |         múlhatlan élvezet volt máskor, hogy betegnek éreztem magamat,
2168   37   |   vásárlónémtól, ki nagyon megdicsért, hogy ízlését mindig eltalálom,
2169   37   |               s én feltettem magamban, hogy egy évig legnagyobb gyönyörűségeimről
2170   37   |         gyönyörűségeimről is lemondok, hogy pénzt ne adjak ki.~Ez este
2171   37   |               jókor bezártam a boltot, hogy egy hangot el ne veszítsek
2172   37   |              magasztalt magában azért, hogy nem néztem rá; nem kényszerítettem
2173   37   |         kényszerítettem zavarba jönni, hogy köszönjön-e, vagy félrekapja
2174   37   |             Egy percre eszembe jutott, hogy három hó előtt még saját
2175   37   |                báró X. Y. kisasszonyok hogy vannak öltözve? Mindenkinek
2176   37   |                érdekel, mert meglehet, hogy éppen tőlem vették; ahelyett
2177   37   |                 Bántott az a gondolat, hogy az emberek elfelejtettek,
2178   37   |    elfelejtettek, mert szegény lettem, hogy szégyenlenek ismerni, mert
2179   37   |             úgy elfelejtettem magamat, hogy mikor nagyon szorította
2180   37   |          minden gondolat, felugrottam, hogy zongorához üljek, s akkor
2181   37   |           üljek, s akkor vettem észre, hogy hiszen nem foglal helyet
2182   37   |              már ott kezdte elmondani, hogy amíg odavoltam, egy levelet
2183   37   |               tudtam angolul akkor is, hogy a levél tartalmát meg tudtam
2184   37   |              az elején bocsánatot kér, hogy más nyelven nem tud írni,
2185   37   |                beszéltetni; tudva van, hogy miért hagytam el nagybátyámat,
2186   37   |               igazat. Azt is megtudta, hogy én nagybátyámnak vissza
2187   37   |            méltó; sohasem hitte volna, hogy a kontinensen ily karakter
2188   37   |               Neki ez annyira tetszik, hogy nem késhetik nekem rögtön
2189   37   |        nyughatván attól a gondolattól, hogy egy nemes hölgy évekig várakozzék
2190   37   |          tartozom önnek semmivel! Kér, hogy használjam ezt a pénzt a
2191   37   |           látni, úgy viseljem magamat, hogy minden lépésemre vigyáz,
2192   37   |           ezennel becsületszavát adja, hogy én őt sohasem fogom látni.
2193   37   |           fogom látni. Ebből tudhatom, hogy részvéte teljesen önzés
2194   37   |           szavát el nem némítják: azt, hogy e pénzt nekem vissza kell
2195   37   |               Az ismeretlen azt mondá, hogy nekem jellemem van; tudnia
2196   37   |             van; tudnia kellett volna, hogy azt akinek jelleme van,
2197   37   |            összeget, megkérve Szállit, hogy tudakozódjék ez úr után
2198   37   |              elébb.~Szálli megdicsért, hogy igen helyesen cselekedtem,
2199   37   |               hazajött azzal a hírrel, hogy semmi élő lélek sem tud
2200   37   |            postára siettem; azt vélve, hogy ott valami nyomára akadok
2201   37   |              fel a levelet, másik azt, hogy egy gavallér, egyik ősz
2202   37   |             Nem mondtam az igazi okot, hogy miért keresek ily nevű urat;
2203   37   |             nevű urat; azt állítottam, hogy megrendelést tett nálam
2204   37   |              vissza; akkor azt mondák, hogy a legjobb akarat mellett
2205   37   |         rejtélyes ismeretlen azt írja, hogy megtudá, miszerint én őt
2206   37   |              adni. Biztosított felőle, hogy sohasem fogom őt feltalálni.
2207   37   |         használt ellenemben; sajnálta, hogy nem bírok elég tisztult
2208   37   |          utoljára arra a hitre jöttem, hogy csakugyan igaztalan vagyok
2209   37   |           végig egy párszor, s láttam, hogy elpirul.~Valami gondolatja
2210   37   |               amit szégyell – éreztem, hogy az én arcom is ég.~Valamit
2211   37   |                 Valamit rebegtem neki, hogy én e férfit nem láttam,
2212   37   |            követtem volna el.~Éreztem, hogy most kétszeresen kell vigyáznom
2213   37   |                kell vigyáznom magamra, hogy még a látszat rossz homályát
2214   37   |             minden emberi társaságtól, hogy férfi szeme nem látott soha.~
2215   37   |         azokban megdöbbenéssel láttam, hogy mindent tud rólam, amit
2216   37   |         szellem képében jár-e körülem, hogy mindenütt lát, míg én őt
2217   37   |            Sorsomat igazgatja anélkül, hogy az legkevésbé az övéhez
2218   37   |                áldozik értem, anélkül, hogy valami hálára várna; mindenütt
2219   37   |            azon gondolatra jöhetnének, hogy e férfi engem jobban érdekel,
2220   37   |                szimpatikus gondolatra, hogy egy rokonszellem előtt lelkem
2221   37   |              egyedül; ki látja, tudja, hogy nincs egy szégyenlendő gondolatom,
2222   37   |                annyira magamhoz térni, hogy a levelet újra felvegyem
2223   37   |       végrendeletet hagyott maga után, hogy ha nőmtől valaha minden
2224   37   |            mégis odaiktatta nagyatyám, hogy egyedül azon esetben lehet
2225   37   |       védeszközben találnak menedéket, hogy ha ellenem is hűtlenséget
2226   37   |         emberek vannak megvesztegetve, hogy nyomról nyomra kísérjenek,
2227   37   |               ellenem tanúskodjanak, s hogy nem diadalmaskodtak rajtam,
2228   37   |               a gondolat állt előttem, hogy hátha e két szép szem, mely
2229   37   |                amit érzek. Nem hiszem, hogy férfi eszményképe elfoglalhatta
2230   37   |              egy acéltükör; de hiszem, hogy oly erős rokonszenv és oly
2231   37   |            vonzalmában. Én azt hiszem, hogy kegyednek látnia kell legtitkosabb
2232   37   |               kérek öntől; csupán azt, hogy leveleimet ne hajítsa el.
2233   37   |               gyanánt elzárkózva élek, hogy néhány hó alatt befejezve
2234   37   |        gondolatát az az édes nyugalom, hogy van egy lény e földön, aki
2235   37   |               szerelmének nagysága az, hogy nem követelő. – Ezentúl
2236   37   |        tárcáját valahol, s azt állítá, hogy boltomban hagyta azt. A
2237   37   |          ellenemben; sőt annyira ment, hogy a rendőrség elé idéztetett,
2238   37   |      ismeretlen ismert kéztől. Tudtam, hogy vigasztalni fog. Így írt
2239   37   |             hozzám:~„E percben hallom, hogy kegyedet polgári helyzete
2240   37   |           törődni, nem engedhetem meg, hogy hasonló kellemetlenség újra
2241   37   |             Oly izgatottságban voltam, hogy e levél nem vesztheté el
2242   37   |         hatását. Ha azt kívánta volta, hogy menjek hozzá, legyek szolgálója,
2243   37   |            volna. Ha azt mondta volna, hogy éljek vele nyílt viszonyban,
2244   37   |              nem törődtem volna azzal, hogy mit mond rólam a világ,
2245   37   |      háztartásra költöttem kevesebbet, hogy ott páholyt tarthassak,
2246   37   |            színpadról. Arra gondoltam, hogy ismeretlen szerelmem is
2247   37   |               fájna az, ha észrevenné, hogy máshova nézek.~Csaknem minden
2248   37   |               szokva. Elmondta mindig, hogy hol látott, milyen közel
2249   37   |            magam előtt látok, anélkül, hogy valaha látnám.~A negyedév
2250   37   |              ötezer pengőt; azt hitte, hogy a másikat már elköltöttem;
2251   37   |             elköltöttem; dicsért érte, hogy ki tudtam annyival jönni
2252   37   |                ügynökömtől tudósítást, hogy perem el van döntve – rám
2253   37   |            távol lenni tőled, anélkül, hogy valaha közel lettem volna
2254   37   |           tudok elmenni innen anélkül, hogy veled először egy szót szóltam
2255   37   |             szót szóltam volna. Érzem, hogy őrültség tőlem ez a vágy;
2256   37   |           találkozhatom veled anélkül, hogy magamat és tégedet a legnagyobb
2257   37   |               akarom neked megmondani, hogy szeretlek, s azután elutazom.
2258   37   |                azután elutazom. Érzem, hogy ez óhajtásom bolondság,
2259   37   |               bolondság, s nem hiszem, hogy teljesüljön; de ha beleegyezel,
2260   37   |                tőrben; és végre abban, hogy ő nem lehet csalárd, ki
2261   37   |                 oly sötét mégsem volt, hogy a tárgyakat ne lehetett
2262   37   |            elfogult kebellel susogtam, hogy üljön le egy karszékre,
2263   37   |            boldoggá tettem őt azáltal, hogy ily határtalan bizalmam
2264   37   |        határtalan bizalmam volt hozzá; hogy e találkozásban nem kevesebbet
2265   37   |               jóhíremet. Azt is mondá, hogy ezért örök hálát fog érzeni
2266   37   |               amit e percben gondolok: hogy mennyire szeretem őt és
2267   37   |         fölkelt és búcsút vett, mondá, hogy holnap este indulni fog (
2268   37   |                   Nem kérem kegyedtől, hogy búcsúra kezét nyújtsa –
2269   37   |               e szót kimondani; érzém, hogy ha e szó elhagyja ajkamat,
2270   37   |             azzal eltávozott; anélkül, hogy kezemet érintette volna.
2271   37   |                 olyan gondolatom jött, hogy visszahívjam; de küzdtem
2272   37   |              üldözött az a fájó eszme, hogy miért nem mondtam ezt neki:
2273   37   |                 alig vártam a reggelt, hogy levelet küldhessek a postára,
2274   37   |               eljött hozzám. Köszönte, hogy e levelet írtam hozzá; boldog
2275   37   |              Azután gyöngéden kérdezé, hogy megtanultam-e már azt a
2276   37   |             Eszméletem most is elhagy, hogy ha ez órára gondolok. Nem
2277   37   |               mondá: „Eljövök”. Érzém, hogy nem vagyok az a lény, aki
2278   37   |           órakor elmentem a színházba, hogy tizedfélig elöljem az időt.
2279   37   |                lenni, és én elismerem, hogy igaza volt, s ezzel szent
2280   37   |            elfogadtam azt; s kínáltam, hogy üljön le átellenemben.~–
2281   37   |   féltékenységre.~Ránéztem. Gondoltam, hogy ezért jött. Sértegetni,
2282   37   |               azt hiszi, amit a világ, hogy valami gazdag úr szeretője
2283   37   |           éppen csak ön előtt vannak. (Hogy gyűlöltem ezt az embert!)~–
2284   37   |           legdrágább titkát; elárulta, hogy szeretek! Egy perc előtt
2285   37   |            volt szobámban. Nem féltem, hogy el ne jöjjön; hiszen mit
2286   37   |              szúrtam a kést a szívébe, hogy egy hang nélkül rogyott
2287   37   |           elárulta, míg én azt hittem, hogy az, ha elégett, meg van
2288   37   |            történt – annak elhitetése, hogy gazdag vagyok, hazulróli
2289   37   |              annak fokozatos kivitele, hogy munkás életemet elhagyjam;
2290   37   |                Ítéljenek önök halálra. Hogy meggyilkoltam egy férfit,
2291   37   |     kétségbeesésével; de amidőn tudom, hogy e férfi Sz** volt, azt mondom:
2292   37   |              élni azzal a gondolattal, hogy egy férfinak, kinek irtóztam