Part

 1    1|       tenni – szólt az orvos.~– Miért nem?~– Mert önnek a keze
 2    1|   nézzem, s kést vágjak bele.~– Miért nem?~– Mert az orvosi tudományomat
 3    3| gúnyosan mosolyogva a király.~– Miért hozattál ide?~– Gyönyörködni
 4    3|        Cive lovag:~– Szép úrnő, miért takarod el lábadat, mikor
 5    3|         meglássa egy férfi.~– S miért hagyod fedetlen, ha a király
 6    4|       kérdezősködtek tőle, hogy miért nem eszik, csak nem gondolja
 7    4|        négy ellenség is jutott, miért ne juthatott volna szívének
 8    5|       szavamat, én is a tiedet. Miért ne szólhatnánk tovább is
 9    5|   holdra írás régi mesterség, s miért ne volna a szerelem olyan
10    5|       Californiába ment át. Oh, miért ment még messzebb tőlem?~
11    6|      azt mondák egymás között: „miért nevezzük mi a férfit uramnak?
12    6|   nevezzük mi a férfit uramnak? Miért nincs megfordítva a dolog,
13    6| áhítattal hallgatott a többi.~– Miért van mirajtunk a férfiaknak
14    7|         de majd megvertek, hogy miért nem hagyom a kétgarason
15   10|        ismerősei kérdezék, hogy miért tevé azt, azt felelte, hogy
16   11|  kihallgatnia: szeretném tudni, miért ne lehetne nekem eme komondornyelven
17   11|        is, sohasem tudtam, hogy miért. Ott a hegyek közt felkerestük
18   16|        a másik. Mindenik tudta, miért?~Végre előtűnt az én párbajt
19   16|    Ludmilla pedig – Isten tudja miért?~Bankó öcsémmel, ha találkozom
20   18|        a másik. Mindenik tudta, miért?~Végre előtűnt az én párbajt
21   18|    Ludmilla pedig – Isten tudja miért?~Bankó öcsémmel, ha találkozom
22   20|    sajnálta ezt a szegény fiút: miért nincsen ennek lelke?~Egyszer
23   20|    kellemesebb a bástyákénál, s miért ne volna egy siketnéma olyan
24   21|     tetszik, felelek érte, hogy miért tettem.~Ez átkozottul jól
25   23|         az – szólt Laurenzia –, miért sietnének olyan nagyon?
26   23|      elfogta őt és kivégezteté. Miért nincsen itt Sanjago Narino,
27   23|     anélkül, hogy valaki tudná, miért.~
28   24|      tőle kíváncsian kérdezé:~– Miért akartad magadat elölni?~–
29   25|        a fehércseléd ijedten.~– Miért ijedtél meg, gonosztevő?
30   27| pazarolja az ég madarainak azt, miért másutt a nagy urak aranyat
31   27|     mellyel nemrég találkozott. Miért jöhetett ez vissza?~Az valóban
32   28|     erdőkön kurjongat.~– De hát miért volnánk mi vademberek, mikor
33   29|          akit különben nincs is miért öreg grófnak neveznünk,
34   30|       szerette volna kitalálni, miért zárja el marquis Malmont
35   30|         megmérgezte nejét. Hogy miért tette ezt? Azt majd megtudjuk
36   30|        lenni. Ardent neje lett.~Miért ne lett volna az? Nem mondhatta-e
37   30|     nyakát, s azt mondá neki:~– Miért nevezesz te engem ilyenkor
38   31|   szabad letelepedni!~– Hát már miért nem?~– Mert oda van írva
39   33|           És hát tulajdonképpen miért adják el az örökösök ezt
40   33|    szeget ütött a fejembe, hogy miért adnak el egy ilyen jól szerelt
41   33|  megijedtem rajta: – Mi a baja? Miért sír?~– Hogyne sírnék, nagyságos
42   33| szeretem, no. (Magam sem tudom, miért nem szeretem? Denique haragos
43   33|   átváltozott hangon kérdezé:~– Miért akarja ezt a helyet elhagyni?
44   33|      volt, amit ő elkövetett. S miért tette ő mindezt? Azt mondá:
45   34|      nem bírta elképzelni, hogy miért kelljen neki ezt a történetet
46   36|      arcát, hogy eszébe jusson, miért jött.~Egy eltemetett férj
47   36|        hozzátok: „Mit kívántok? Miért vontatok kardot? Ím, a kardot
48   36|     zokogása elfojtá szavait.~– Miért sírsz? – kérdezé tőle Annius. –
49   36|          hogy így fogunk járni. Miért nem hallgattál rám?~S nagy
50   36|     proscriptusok lajstromából. Miért ne tehetné azt egy halott
51   36|         azt egy halott nevével? Miért ne lenne engedékeny egy
52   36|    ranggal ajándékozott meg – s miért ne tehette volna, ha Heliogabal
53   37|     ebédnél, nem tudom máig sem miért, sohasem volt ott.~Az ebéd
54   37|  megbántam azt és szidtam érte, miért tette, kezet csókolt, s
55   37|        volna tőle megkérdeznem, miért oly szomorú mindig, miért
56   37|       miért oly szomorú mindig, miért oly hallgatag, ha beszélt
57   37|         mellém, s kérdezé, hogy miért vagyok oly lehangolt. Én
58   37|        és nekem nem mondja meg, miért az.~Ő nem felelt rá semmit,
59   37|          hogy vallja meg nekem, miért oly bánatos.~Ekkor rámnézett,
60   37|   vettem tőle, s tudattam, hogy miért akarok meghalni. Kértem,
61   37|        arcomat, azt mondá, hogy miért tettem ezt magammal.~– Bár
62   37|         azt is kimondanám, hogy miért nem.~Jövedelmem valószínű
63   37|    beszéltetni; tudva van, hogy miért hagytam el nagybátyámat,
64   37|     mondtam az igazi okot, hogy miért keresek ily nevű urat; azt
65   37|        Kegyed érteni fogja azt, miért nem szabad addig közelítenem,
66   37|       szabad addig közelítenem, miért nem szabad addig kegyednek
67   37|  üldözött az a fájó eszme, hogy miért nem mondtam ezt neki: mikor
68   37|       mikor magam is úgy érzek? Miért szomorítám meg más szóval,