Part

 1    1|              barátom írta azokat, és milyen hangon? Minő feljogosított
 2    1|          festik a fehér felhők közé. Milyen rút hazugság a természettől
 3    2|             kimenni, hogy Bratanszky milyen szépen táncolja a valcert –
 4    2|         sóhajtva emlékezett rá, hogy milyen pompásan tud Kertészy lovagolni.~
 5    4|            csak – mondának kísérői – milyen szép paripák!~– Az ám –
 6    4|               Az ám – szólt Hamlet – milyen szépen illenének rájuk nagybátyám
 7    4|              akadtak: „Nézd, Hamlet, milyen nagy kés!” szóltak kísérői
 8    4|        akarták vele hitetni, hogy az milyen szép liszt.~– Nem csoda –
 9    8|              sem kell, hogy diadalom milyen tökéletes volt; minden operngucker
10    8|          csak ígérik egymásnak, hogy milyen szerelmesek fognak majd
11    9|              nyírattam le.~(Úristen, milyen lehetett, míg le nem volt
12   10|             bretonleány öltözetében, milyen jól illett az neki. Szelíd
13   10|              hazudtolá meg köntösét. Milyen boldog volt, ha fejét úrnéja
14   10|         szemek, mikor arról beszélt, milyen boldog jövendő vár reájuk,
15   10|             grófnő kedvese börtönét. Milyen különös is volt az. Mintha
16   12|         perek e két férfiú idejében; milyen rövid szenvedése volt Toledo
17   12|              tolvajnak, útonállónak, milyen pontos és rendes igazság
18   13|            előre elképzelte magában, milyen szép dolog lesz, ha a Krisztina
19   13|            ivott?~– Igenis, ittam.~– Milyen rongyos. Nincs a városban
20   13|        tapasztalás szerint ne tudná: milyen urak, milyen szegény emberek
21   13|       szerint ne tudná: milyen urak, milyen szegény emberek laknak benne,
22   14|          azután elmondá előtte, hogy milyen gonoszul járt és mennyire
23   16|           hol az orrát törülve. (Ah, milyen prózai dolog az a sírás,
24   16|             prózai dolog az a sírás, milyen vörös lesz az embernek az
25   16|              nem tudta találni, hogy milyen képet csináljon e szavaimra:
26   18|           hol az orrát törülve. (Ah, milyen prózai dolog az a sírás,
27   18|             prózai dolog az a sírás, milyen vörös lesz az embernek az
28   18|              nem tudta találni, hogy milyen képet csináljon e szavaimra:
29   19|          szeret este utazni, hogy az milyen szép, milyen ideális: a
30   19|         utazni, hogy az milyen szép, milyen ideális: a csillagok, a
31   19|          fohászkodni, hogy Herrgott! Milyen migraine-je van; akkor aztán
32   19|             Ah, minő pompás éjszaka! Milyen illatos az erdő, hogy ragyognak
33   19|           Akkor láttam át csak, hogy milyen bolondot cselekedtem! Hisz
34   19|    végigolvasva az ítéletet –, pedig milyen jó táncos volt.~
35   20|          annyi érzelem látszott meg; milyen kár érte, hogy nem tud sem
36   20|              hogy testvére bizebánja milyen szelíd, nyájas fiú, s nem
37   22|              akarjátok meghallgatni, milyen a fum hoan madár, meghalljátok,
38   22|             meg akarjátok hallgatni, milyen nagy férfiú Toipingvang,
39   22|         Xelenhoát szerelme tárgyául.~Milyen nagyon szerette Toipingvang
40   22|      legboldogabb nő volt a világon.~Milyen nagy volt Xelenhoa boldogsága?
41   23|             másik beszélt neki, hogy milyen nyájas, mily hódító és mily
42   23|           már vakon is ennyit látsz, milyen bölcs ember lenne belőled,
43   23|       találkozék dona Lurenziával.~– Milyen különös meghasonlásban érzem
44   27|             özvegy nő? Különös, hogy milyen meglepően hasonlít valakihez.~–
45   28|         képzelhetni, hogy a kisleány milyen kicsiny volt azután.~A kis
46   28|          volt kicsi férjéhez hűtlen.~Milyen bohó gondolat, egy kicsi
47   28|          Szegény haldokló kis ember, milyen nagyon csalatkozott. Alig
48   28|              mindenki arról beszélt, milyen különösen halt meg a kis
49   28|             mellett, kártya mellett, milyen furcsa kis család volt az,
50   28|           furcsa kis család volt az, milyen csodálatos volt életük,
51   30|          hogy mind e gyászpompa közé milyen szépen illik az a fehér
52   30|               nélkülözött – és mégis milyen boldog volt. Valahányszor
53   30|           azután kérdezi tőlük, hogy milyen. Azok leírnak előtte valakit,
54   30|              nevét viselte, elmondá, milyen boldog volt, midőn az övé
55   31|             ezelőtt húsz esztendővel milyen vígan voltunk itt? – Azóta
56   33|              a gazdasági felszerelés milyen állapotban van?~– Tessék
57   33|            gyermekes öröm futott el; milyen mulatságos lehet az: az
58   33|             él, és azon töprenkedik, milyen különös az, hogy valaki
59   33|         meghalt, s azon gondolkozik, milyen különös az, hogy valaki
60   33|              az jutott eszembe, hogy milyen jó volna, ha most szobámban
61   36| boldogságukat emlegetik ottan?~Pedig milyen jól el volt temetve már
62   37|              percben arra gondoltam, milyen pompás táncestélyek lehetnek
63   37|         asztalon és magasztalt, hogy milyen okos vagyok, ha az írásokon
64   37|        mennyire illik nekem a harag; milyen szép vagyok, mikor indulatba
65   37|            hanem szerelmes volt.~Oh, milyen boldogtalanná lettem egyszerre
66   37|        ráértem azon mulatni magamat, milyen hatást tesznek szavaim a
67   37|             mindig, hogy hol látott, milyen közel ment el mellettem