Part

 1    1|           szalagon a csokrot: derék neje sohasem bontotta azt fel.« Nem mertem
 2    2|                     Cseréljünk vőlegényt~Sohasem láttam olyan meglepő hasonlatosságot
 3    5|                 neki köszönheté; de akit sohasem szeretett. Tisztelnünk kellett
 4    7|           természettünemény eredetét, és sohasem jött rá, hogy a fej úgy
 5   11|           Dzsemmyt is elvitte, engem is, sohasem tudtam, hogy miért. Ott
 6   13|                  a disznótorra; kabátját sohasem kellett neki megkefélni,
 7   13|             faluban. Nota bene, hogy ott sohasem volt senkinek új kalapja.~
 8   13|            disznókat diákul susnak? Nem, sohasem fog a házánál sertést tartani,
 9   13|                 maradsz, amíg csak élsz; sohasem is tesz senki mássá.~Oh,
10   13|           duzzogva, morogva ment odább…~…Sohasem mert többé abba a városba
11   14|                  nálam vannak, amiket én sohasem láttam. Tudod mit? Eredj
12   14|                  de mindig rosszul lőtt; sohasem talált a célba. Emiatt haragos
13   16|                 tudhatja, hogy én nőktől sohasem tagadtam meg a vigasztalást,
14   16|                  azt a himpellért. A nők sohasem szűnnek meg szeretni. –
15   16|              reményleném, hogy valaki e „sohasem” szóban célzást vélne észrevenni
16   16|            mennyre-földre esküdött, hogy sohasem bánt többet senkit.~– Hát –
17   18|                 tudhatja, hogy én nőktől sohasem tagadtam meg a vigasztalást,
18   18|                  azt a himpellért. A nők sohasem szűnnek meg szeretni. –
19   18|              reményleném, hogy valaki e „sohasem” szóban célzást vélne észrevenni
20   18|            mennyre-földre esküdött, hogy sohasem bánt többet senkit.~– Hát –
21   19| VaterländischerPilger-ből olvastam, amik sohasem történtek meg; és hogy aztán,
22   19|                 felragadta; annak azután sohasem kellett magáról gondoskodnia,
23   19|             kézről a másikra adták, hogy sohasem érte a lába a földet.~Hanem
24   19|               kedvvel és tűzzel lejtett. Sohasem láttam őt csábítóbbnak,
25   22|                selyem, illetlen pirosság sohasem látszott azon, szemei szép
26   22|                 a császár ebédel.~Kezeit sohasem sütötte meg napvilág; el
27   22|                   amit magától elhagynia sohasem illik; egy rabszolga tarka
28   23|               fegyvert ijedten lerakták, sohasem szabadul meg a járom alól
29   23|                  fáradnak le a harcban s sohasem adják meg magukat. Csak
30   23|         szabadságharcát; a második, mely sohasem adta azt fel, volt Venezuela
31   23|              hogy mások magasztalják őt. Sohasem mondja azt, amit gondol,
32   26|              vettem már másikat?~– De én sohasem fogadtam el.~– Mert kínozni
33   27|               ismeretlen tenger közepén.~Sohasem hallottak róluk többet.
34   27|                  késsel keresztüldöfték. Sohasem tudta meg senki, hogy ki
35   27|            Mindenesetre soknak. Ami fél, sohasem egész, s ti ketten képeztek
36   27|       Kereshették azt a Saypan-szigeten! Sohasem talált rá senki.~A mariannai
37   28|                 kis ember meg a harmadik sohasem jár sehova; a férj nem ment
38   29|               között. Az ifjú asszonyság sohasem bánta meg, hogy az öreg
39   30|         lehetetlen volt, mert a szeretők sohasem beszélhettek egymással.
40   30|            hallani Malmont felől, aki őt sohasem látta; olyankor megfoghatatlan
41   30|               távolban szüntelen előtte, sohasem tud neki hátat fordítani,
42   30|               azt semmissé teszi. Kegyed sohasem szűnt meg Delmaure Oliva
43   30|                  kisasszony lenni, és én sohasem adhattam kegyednek a Malmont
44   30|                   kit az úgy megrontott; sohasem volt hozzá annyi irgalommal,
45   32|                 legnagyobb királyai után sohasem hajtott ki a nagyok sarjadéka.~
46   33|                   Nem, kérem alássan, én sohasem nevetek, hahaha.~– Szépen
47   33|               bűntetteire gondol, amiket sohasem követett el.~– Tehát nem
48   33|             csináljon az én szemem közé: sohasem láttam még, hogy így félrehúzta
49   33|                vétkeidért?~– Nem én, még sohasem – felelt az nagyot fohászkodva.~–
50   33|           meggyőződés hangján. S azontúl sohasem ellenkezett velem, sem alattomban
51   33|               álmodozom egy képről, amit sohasem láttam: valóságos őrült
52   33|                  kép után szaladni, mely sohasem engedi magát elfogni, ez
53   33|                 leány felnőtt szépen, de sohasem tanult meg beszélni, hanem
54   33|                 reá; bocsásson meg neki, sohasem fogja önt többé háborítani,
55   36|         ismeretlen férfi, kit Tetrix még sohasem látott. Rábámult: hogy jöhetett
56   37|              értem a nevelési díjat, azt sohasem jutott eszembe tudakozni.
57   37|            ragadtatva játékomtól, hogy ő sohasem hallott annál fölségesebbet;
58   37|                nem tudom máig sem miért, sohasem volt ott.~Az ebéd felett
59   37|                hozzám, olyan tartózkodó. Sohasem tegezett. Azzal a nyájas,
60   37|         elképzeltem ezt így magamban, de sohasem mertem úgy tenni. Mikor
61   37|                 az Isten.~E naptól fogva sohasem feküdtem le anélkül, hogy
62   37|              tudta magát tenni rámnézve. Sohasem éreztem magamat megalázva,
63   37|                egy angol hölgyhöz méltó; sohasem hitte volna, hogy a kontinensen
64   37|          becsületszavát adja, hogy én őt sohasem fogom látni. Ebből tudhatom,
65   37|                 Biztosított felőle, hogy sohasem fogom őt feltalálni. Ha
66   37|                ez volt:~– Kedves Jenny! (Sohasem nevezett még e bizalmas