Part

 1    1|  elgyöngült tompa hangon.~– Igen, uram.~– Megbocsát, hogy személyesen
 2    1| megorvosolják a bajt.~– Nem, nem, uram! Semmi tapasz, semmi enyhítő
 3    1|             Hol fáj önnek?~– Itt, uram – szólt az idegen, keze
 4    1|           Nem várhatok. Ne higgye uram, hogy én bolond, őrült képzelődő
 5    1|      orvos asztalára. – Ím lássa, uram, hogy én nem akarok gyermekeskedni,
 6    1|           pedig azt mondom önnek, uram, hogy ha a világ minden
 7    1|         ismét itt fog látni.~– Ah uram, verje ön ki fejéből ezt
 8    1|            s azt felelé hevesen: »Uram, az ön neje nagylelkűbb
 9    9|       kvártélyozást a sors?~– Oh, uram, bolond história az. Ha
10    9|    megelégedve az apjával.~– Igen uram, de mikor válogathattam
11    9|           kezén.~– Ejnye, bajtárs uram, de kicsípte magát!~– Elhiszem
12   13|           van, gondolá Nagy János uram, s előre elképzelte magában,
13   13|     beléfogózott, hogy Nagy János uram semmi stratagemával rá nem
14   13|        neki, gondolá magában Nagy uram, s kezdé emelgetni a sarkát.)~–
15   14|          megfogá palástját.~– Óh, uram, e gyűrű és olvasó, mit
16   16|   hallottam).~– Mit csináljak, én uram Istenem? – jajveszékelt
17   18|   hallottam).~– Mit csináljak, én uram Istenem? – jajveszékelt
18   19|           magamban imádkozva: óh, uram Isten, engedd már, hogy
19   19|          kacagva mondá: „No, öreg uram, ha maga így nyer, akkor
20   19|    kilököm vele együtt az ajtón.” Uram Isten, mit csináljak már
21   21|          az.~– Én írtam a cikket, uram, ahol és amikor önnek tetszik,
22   26|           odament hozzá.~– De hát uram, elment önnek az esze? Itt
23   26|       imádó még mindig ott ült.~– Uram, ez már szemtelenség! Ön
24   27|         neki:~– Élek ám, patrónus uram, nem vesztem el.~Tizenhatan
25   27|        Williams?~– Természetesen, uram, az ember halandó, nem tudja,
26   29|           Mondja csak, professzor uram, hányféle nyelven tud beszélni?~–
27   29|           szép. Lássa, professzor uram, én nem tudok beszélni a
28   29|       annyira megtanít professzor uram, kap tőlem ezer darab aranyat.~
29   30|         mondott, nem való?~– Nem, uram, az csak egy szomorú hallucináció,
30   30|              Igen természetes ok, uram. Midőn nőül vett, a nászestén
31   30|        hogy itt is fog maradni?~– Uram, én kénytelen vagyok ezt
32   30|      leend.~– Ön meg fogja tudni, uram, hogy bármily hosszú legyen
33   30|       forró homlokát simogatta.~– Uram – szólt hozzá a főnök –,
34   30|     odasúgá az elnöknek:~– Látja, uram, ez rögeszméje szegénynek,
35   31|          hová?~– De igen, Savanyu uram majorjába.~– No, hát csak
36   31|           le, s hazajutva, mester uram produkálta magát rajtuk
37   33|           esténként elmondhatja: „Uram Isten, adj rá áldást.”~Hanem
38   33|          én nem félek tőlük. Nem, uram, bennem nem folyik arisztokrata
39   33|      kísértet elszalad; tudja ön, uram, semmit sem utálnak úgy
40   33|           én fájdalmam, nagyságos uram.~Hanem azért jól hajtotta
41   33|          Hogyne sírnék, nagyságos uram, mikor ezen a helyen ütöttem
42   33|        atyafi?~– Louis, nagyságos uram, hahaha!~– Hát maga Louis
43   33|     persze késő. Azok az emberek, uram, mindnyájan őrültek. A megboldogult
44   33|      őrülttel lakom egy házban?~– Uram, nincs különben.~– Kérek
45   33|      Mégis elmegyek. Alászolgája, uram. Ne kísérjen ki, kérem,
46   33|         taszíthatsz innen.~– Nos, uram, kevesli a díjt, vagy mi?~
47   33|  beszélnél, mint egyébkor.~– Igen uram. Hallgasson meg; elmondok
48   33|         előre tudom.~– Megvallom, uram, hogy mikor ön e jószágba
49   34|         úr szobájába.~– Jó estét, uram.~– Jó estét.~– Ön Adándy
50   34|         igen sajátságos történet, uram. Egy nőt kifogni a vízből,
51   34|    arcához. Unja ön a történetet, uram? Gyújtson pipára.~Adándy
52   34|        Nagyon szép szemei voltak, uram.~Adándy úr nagyot vont a
53   34|        azt mondta nekem: „Mylord, uram, én nagy hibát követtem
54   35|         törni madame szobájába.~– Uram! Mit akar ön?~– Mit akarok
55   36|           A földben, ugye?~– Ott, uram.~– Én másra gondolok. Még
56   36|          közeledővel.~– Ismerlek, uram, Tyr; uram, hadisten; tudom,
57   36|              Ismerlek, uram, Tyr; uram, hadisten; tudom, hogy te
58   36|         ellenfelével.~– Ismerlek, uram, Tyr; de te is ismersz engem.
59   36|     megölj. Ha én most meghalnék, uram, Sabinus és neje, Eponine,
60   36|         fejéből a sisakot.~– Nem, uram, ma nem ölsz meg! – nyüzsgött
61   36|       monda a senatornak.~– Való, uram, hogy Sabinus él. Császárunk
62   37|          röviden e sorok voltak: „Uram! Amíg azt hittem önről,
63   37|     kezdtem mosolyogni.~– Hogyan, uram? Hát anyám háza a Bálvány
64   37|           többiek.~– Csalatkozik, uram – feleltem neki könnyedén –,