Part

 1    1|             tudom, hogy egy hónap múlva megint ki fog újulni az égető kín –
 2    1|               egyenként mind. És azután megint összehajtottam rendben,
 3    2|             gondolva, hogy holnaputánig megint változhat a dolog, s újra
 4    8| kiengesztelődött, és megnyugodva ült le megint; én bocsánatot kértem tőle
 5    9|      promoveálódott. Egyszer a napokban megint betoppan hozzám. Képzelhetni,
 6   10|            odább kergették őket, másutt megint újrakezdték ugyanazt a komédiát.
 7   12|                 engemet?~Erre a tromfra megint kacagott az érdemes közönség,
 8   13|             rászólt.~– Mit keres ön itt megint? Minek jött megint vissza?~
 9   13|               ön itt megint? Minek jött megint vissza?~A nagy trabalis
10   13|                 életet fog élni, s most megint itt van?~– Rogo humillime.~–
11   13|                én észrevettem – s azzal megint felöltem rongyos ruháimat,
12   13|         tisztességes öltözetben.~Másnap megint abban a rongyos gúnyájában
13   14|              egy kissé kitisztul, akkor megint szívesen látlak.~Ezzel a
14   16|                is rád emlékezem” – majd megint: „Imádkozzál érettem, könyörögj
15   16|         szemrehányással Euphemia –, már megint verekedni akartál, nem elég
16   18|                is rád emlékezem” – majd megint: „Imádkozzál érettem, könyörögj
17   18|         szemrehányással Euphemia –, már megint verekedni akartál, nem elég
18   19|           rohanna, azzal egyet pördült, megint messze volt tőle, csak a
19   19|         Bámulatos egy asszony ez!~Ekkor megint felém fordult a gazember,
20   19|               Igyék hát, öreg uracskám (megint öreg úr!), mert biz elalszik
21   19|              traktálták, a zsiványvezér megint odajött hozzám.~– Ejnye,
22   19|        otthagytam az egészet. Másodszor megint megnyertem. Megint nem vettem
23   19|            Másodszor megint megnyertem. Megint nem vettem el. Negyedszer,
24   19|                 pénzét. A hetedik tétel megint az enyém lett. Már akkor
25   19|               pénzt. Hiába, nyolcadszor megint én nyertem meg. De már halál
26   19|                okom sem volt rá.~Azután megint táncolni kezdtek, a grófné
27   19|              mint leszálltam, ültem fel megint a hintóba. Gyanús volt előttem
28   27|               pedig azt mondá: „hússzal megint kevesebben vagyunk”.~Az
29   27|            haldokló végkiáltása; azután megint csak a hab zúgott; még egyszer
30   28|               magukat.~A férj egy napon megint megütődve ment haza.~– Kis
31   28|            Másnap azután az egész világ megint arról beszélt, hogy a kis
32   28|               mindig hű volt.~És azután megint nem mentek sehová, sem egyedül,
33   28|           egyedül, sem egymással; akkor megint azt beszélte róluk a világ,
34   28|           továbbadták szájról szájra, s megint tele lett vele a város,
35   29|                olyan rosszul esik, hogy megint süketnémák vagyunk. Azt
36   30|           ezüstös rácsajtóval, s azután megint volt mit beszélni a város
37   30|                úgynevezett demi-mondnál megint feljebb áll, mert függetlenül
38   30|              magáéhoz szorítá, s azután megint lecsukódtak a selyempillák,
39   30|              hídon keresztül, a másikon megint vissza, a hidakról lenézegetett
40   30|                 ott megpihent, s azután megint futott a szél előtt, a villámok
41   30|                nem törődtek vele.~Aztán megint éjszaka lett, és ő megint
42   30|               megint éjszaka lett, és ő megint futott odább, s azután még
43   30|           gondolkozott, hogy majd mikor megint éjszaka lesz, a sírbolt
44   30|              egy kis csendesség támadt. Megint hallható lett az örökös
45   30|           sírból elrabolt, életre jött, megint eltűnt asszonyt odaítélnek
46   31|                hozni.~Azért az egyiknek megint fél mérföldet kell visszafelé
47   31|            felesége már nincs ott; erre megint új lótás-futás, kérdezősködés
48   33|                mondaná: egy bolondommal megint több van.~Egyszóval minden
49   33|              vagyok.~Szerencsémre a dal megint elhallgatott, s én megint
50   33|               megint elhallgatott, s én megint ura lettem ép eszemnek;
51   33|                azon lementem; a másikon megint felmentem, utoljára egy
52   33|          szükségét érzi, kérni fog tőle megint másik harmincat.~A kis gnómot
53   33|               lélegzetet vesznek, s azt megint, ki vékonyan, ki vastagon,
54   33|                nem akarja, hogy lássák, megint köddé válik, s kimegy akármerre. –
55   33|             lesz bizonyosan.~Erre aztán megint lefeküdtem, s szokásom ellenére
56   35|                     Aki nem talál haza~„Megint egy víg nap múlt el! Hatalmasan
57   35|                 lesz majd mit hallgatni megint! Hol voltál? Most kell hazajönni?
58   35|              Mennyi pénzt pazaroltál el megint? Micsoda parfüm érzik rajtad?
59   35|              aztán ásított és danolt, s megint csak ásított, ez könnyebben
60   36|            szomorúan monda rá:~– Holnap megint ezren leszünk együtt.~–
61   36|                 apád szakállára mondom, megint el fogom innen tenni.~A
62   37|               Le-lehunytam szemeimet, s megint felpillantottam rá; a kandalló
63   37|              Livádi azt mondta, hogy ez megint bolond beszéd; hanem én