Part

 1    1|            helyen nem látok semmit.~– Magam sem. És mégis oly irtózatos
 2    1|               tegyen ön meg velem. Én magam is képes vagyok ezt a műtételt
 3    1|               megígértem nőmnek, hogy magam is utánamegyek.~Alig robogott
 4    1|             volt felém fordulva, hogy magam előtt piruljak. Egyik levelet
 5    3|       asszonyok vagytok, mind, miként magam, s asszonyok előtt nincs
 6    7|               ismerősek, mintha saját magam mázoltam volna; úgy van,
 7    9|              bír valamit, minthogy én magam semmit sem tudok, semmire
 8   11|          utolsó komondorig elveszett, magam voltam az utolsó, nekem
 9   11|            sem gyanítá, hogy én nem a magam bőrét hordom, s kutatás
10   12|          Ostoba kölyök, én csak érzem magam valahogy, de majd azt mondd
11   13|             elég hasznos munkálkodás. Magam is vettem tőle egy csomag
12   14|             gyilkolok és átkot szórok magam körül. El ne temessétek
13   15|               róla.~Én ugyan csupán a magam számára szoktam az embereket
14   16|           Euphemia 49 éveire, hisz én magam is éppen annyi idős vagyok,
15   16|              kezemen, hogy elsikoltám magam.~– Emberdobogást hallok,
16   16|              Robertben a királyleány.~Magam pedig, hogy az érdekeltek
17   17|               róla.~Én ugyan csupán a magam számára szoktam az embereket
18   18|           Euphemia 49 éveire, hisz én magam is éppen annyi idős vagyok,
19   18|              kezemen, hogy elsikoltám magam.~– Emberdobogást hallok,
20   18|              Robertben a királyleány.~Magam pedig, hogy az érdekeltek
21   19|          rajtam nevetni; míg utoljára magam is nevettem, pedig tulajdonképpen
22   19|          mégis alig álltam a lábamon.~Magam a játékszobába siettem.
23   24|             mindenem felprédálták, én magam álöltözetben futottam ki
24   25|          lenni!”~Arra félretaszigálok magam elöl minden lelket, berontok
25   25|             olyan nagy lármát csaptam magam, hogy az egész ház összecsődült;
26   26|              egy kis leves; no lássa, magam hoztam, egyék belőle.~–
27   30|             kell hagynom – akkor akár magam is ittmaradjak.~– Teljesen
28   30|           ügyes ember. – Köszönöm. Én magam fogok perelni.~– Kegyed
29   30|            önök terhére vagyok, de én magam is közelről érdekelve, kénytelen
30   31|                ott sok csőcselék van. Magam báró Seholsemlakyékhoz fogok
31   33|         Áthívjam? Hehehe.~– Nem, majd magam megyek át hozzá.~– Hahaha.~
32   33|        kellemetes tárgyról, amikbe én magam is halálosan beléjük vagyok
33   33|             hogy nem tanácsolta, hogy magam is idejöjjek lakni, hanem
34   33|             zár.~– Nem szeretem, no. (Magam sem tudom, miért nem szeretem?
35   33|             hat bolond közé jutottam, magam vagyok a hetedik, aki ezt
36   33|            ketyegő lábas óra mellett, magam sem tudom én hogyan: ahol
37   33|           szirénem, a másik meg saját magam, aki szerelmes vagyok bele.~
38   33|           szónak: „őrült”, én az mind magam vagyok.~Egész nap csend
39   33|            ágyam fölött; azt rendesen magam szoktam felhúzni, mikor
40   33|             jön be hozzám?~Az ajtókat magam zárom be, a kulcsokat belülről
41   33|      magyarázat nem ért semmit, ilyet magam is tudtam volna kigondolni.~
42   33| megkísértettem, hogy alvónak tettetem magam. Hasztalan: amíg valósággal
43   33|              vittem, hogy már egészen magam előtt tudom őt látni; amit
44   33|               álmomban ott szoktam őt magam előtt látni. Azt mondják,
45   33|      legegyenesebb út volt arra, hogy magam is kompániába álljak ezekkel
46   36|               meg a fővezérséggel, ki magam is a gál nemzet szülötte
47   36|             Mutasd meg, melyik az! Én magam fogom őt hozzá elvezetni.~
48   37|               végtelenül szerettem, s magam is tudtam zongorán játszani
49   37|            amiben őt megszoktam látni magam előtt, hanem a mindennapi
50   37|         gyámsága alól megmenekülni és magam úrnéja lenni.~Semmi ismerősöm
51   37|  szégyenlettem azt. Boltot nyitottam. Magam is ott voltam mindig, s
52   37|        nyugodtam meg szavában; másnap magam mentem el a levéllel; legelőször
53   37|            belőle szakítva; hiszen én magam szakítottam azt ki, magam
54   37|             magam szakítottam azt ki, magam tartottam a lángra, kezemben
55   37|           álmom és gondolatom ő volt: magam elé képzeltem őt százféle
56   37|               én én nem láttam senkit magam körül; egyedül voltam Szállival;
57   37|               álmomból, s akit mindig magam előtt látok, anélkül, hogy
58   37|          választ: „jöjj, várlak!”, és magam felvittem azt a postára.~
59   37|               Szállit is eltávolítám. Magam voltam. De mégis ketten:
60   37|               üljön le egy karszékre, magam átellenben a pamlagon foglaltam
61   37|             forrón kérte tőlem, mikor magam is úgy érzek? Miért szomorítám