Part

 1    1|           kezdett kegyetlen kínokkal. Végre nem állhattam ki, kocsira
 2    1|         erőszakolni, hogy engedje azt végre elállítani és a sebet bekötni.~
 3    1|            viszont elhátrált előle s, végre, látva, hogy az orvos mindjárt
 4    1|           vele a fiókocska zárát. Egy végre felnyitotta.~Meg voltam
 5    1|                Nem voltam én szomorú. Végre azonban bizalmasan megfogá
 6    3|            nem bírták fölfedezni; míg végre megtudá, hogy a Santa Clara
 7    4|               igazság bujdokol.~Fengo végre bizonyossá akart lenni,
 8    4| szökellésekkel táncolni a teremben, s végre felugrott a gyékényre, nagyot
 9    4|               bort a vitézek kupáiba.~Végre azt kérdezték tőle, hogy
10    4|          lehetett azt többet kihúzni.~Végre a dorbézolók egyenként elázva
11    4|           elvevék a szép szemek, hogy végre elfelejté otthon hagyott
12    4|      hónapjait s nem gondolt egyébre.~Végre jött az idő, hogy vissza
13    6|      Asszonyharag – libaméreg.~Eljött végre piros pünkösd másodnapja,
14    6|           amit Velezke külde számára.~Végre kifogytak az asszonyok a
15    7|            csak felét is adja neki, s végre megalkudtak három evőkanálnyira
16    7|         szétröpült az egész dicsőség. Végre is az egész üveggel meg
17    8|           elveszett, az sokat jelent.~Végre egy pompás amphitheatrum
18   13|               az ablak keresztvasait.~Végre mikor már szakálla, bajusza
19   14|              vagy elevenen képzelé, s végre azzal erősíté meg kétkedését,
20   14|            rosszul sikerült lövésért, végre kifakadt az ujján levő gyűrűre,
21   16|             hasítani. Ez megnyugtatta végre, és elment. Szegény asszony!
22   16|                Mindenik tudta, miért?~Végre előtűnt az én párbajt vívó
23   18|             hasítani. Ez megnyugtatta végre, és elment. Szegény asszony!
24   18|                Mindenik tudta, miért?~Végre előtűnt az én párbajt vívó
25   23|      elpusztítá a hős lakosság felét. Végre, midőn már nem volt mit
26   23|               Piar ítéletét hajtották végre. Az öreg Esteban fölemelkedett
27   24|                hogy megszabaduljon, s végre mint közhajós menekült Itáliába
28   24|           érzésben semmi földi eszme.~Végre elálmosodott a gyermek;
29   24|              a menekvőt, míg az álcár végre tépett bíborpalástjában,
30   25|                mint a döcögős szekér.~Végre lakásom elé érek, három
31   27|           lehetetlen volt. A dereglye végre a hullámon lengett, egy
32   27|               leragadó szempilláival, végre látva, hogy a kapitány úgyis
33   27|       szögletmérőt nem hagytak rajta; végre fogták a nagy ponyvákat,
34   27|   Saypan-szigetre. Visszajutott tehát végre azon földre, melyben átkozott
35   27|              nap el nem bírták fogni, végre úgy el tudott bújni, hogy
36   27|  összemarcangolta késével, de a másik végre leteperte a földre, s ott
37   27|         kapitányukat megölik.~Pacheco végre betömette a veszélyes ember
38   30|          rendesen nagy hűséggel hajtá végre.~Hanem annyi esze volt az
39   30|              nem indultak el szavára.~Végre egy este, amint szobájába
40   30|             korláton keresztülugrani.~Végre elhatározta magát, egy üres
41   30|           küldözi őket maga elől, míg végre kifáradtan rogyik össze
42   30|              csak az ő akaratát hajtá végre Oliva. De Ardentet nem volt
43   31|       mérfölddel, a budakeszi erdőben végre megállapodnak vele, s hozzákészülnek
44   31|      menyecske, mintha szárnya volna.~Végre utolérte őket, a lelkét
45   31|              kérdezősködve, kiabálva, végre megpillantja a kutyát, mely
46   31|               nekik maguknak is elég; végre a kétségbeesés minden phasisain
47   31|              ahol a feleségét hagyta, végre megtalálja a bokrot, de
48   31|           megaszalja az embert odáig. Végre odaérnek, kérdik Stiglicz
49   31|              vegyük, ne – azt vegyük, végre megvettek egy kosár éretlen
50   31|             veszekszik mindenkivel, s végre, hogy teljes legyen a zavar,
51   31|               családapa is föltalálta végre fiát, kutyáját, feleségét
52   33|              hogy a nevemben hajtassa végre a szokásos beiktatást. Azért
53   33|               el nem lopna az urától; végre a tudományos tiszttartó,
54   33|            láb, ami ezt viseli.~Tehát végre mégis bizonyítványom van
55   33|             távozó szekerek zörgését, végre a diadalmas jó emberek örvendő
56   34|    világkörben élt nála nélkül, s kit végre mint halottat kapott vissza.~
57   36|      alkalmával.~Balbus ügyesen hajtá végre a rábízott alakjátékot.
58   37|            egy madarat.~Azt gondoltam végre, hogy nekem legjobb lesz
59   37|            nem hagyhattam el a házat; végre is Szálli mondott egy alkalmas
60   37|           keblembe rejtett tőrben; és végre abban, hogy ő nem lehet