Part

 1    2|      leányok mindjárt siettek az öreg főfiscusnak bejelenteni,
 2    3|   Cyprusból, melynek soraiban az öreg Visconti reszkető vonásait
 3    3|      adtak neki enni, s a gyönge öreg ember egy hét alatt meghalt
 4    7|         fehér galamb kitömve. Az öreg tíz esztendeig csodálta
 5    7|          erényt. Bizony pedig az öreg úr nem volt az az ember,
 6    7|   frictiótól elsül. Nekiesett az öreg, kérte, könyörgött, ha csak
 7   13|          ami erre a szóra minden öreg és apró embert fölvett az
 8   13|          akik nagyon óhajtják az öreg Á-t és a vele járó hat pálcát
 9   13|          hallottak róla beszélni öreg diákoktól, s mesélték egymásnak
10   14|          eléje. Egy ősz szakállú öreg, kinek szakálla és turbánja
11   14|    szelencét, melyet a túlvilági öreg hozott számára: gyönyörűen
12   19|         kénytelen mulatság ~(EGY ÖREG BÁRÓ FECSEGÉSEIBŐL)~Nemde,
13   19|  Stefinét? Az ifjabbikat, nem az öreg asszonyt, azt a kis creol
14   19|          szerencsém. Ismertem az öreg grófot; egyszer utánam lőtt
15   19|  vállamra veregetve kérdé:~– Hát öreg uracskám, nem táncol?~(Én,
16   19|   uracskám, nem táncol?~(Én, per öreg uracskám!)~– Köszönöm, nem
17   19|      hogy én nem eszem.~– Egyék, öreg uracskám; ettől hízik az
18   19|          megkínált.~– Igyék hát, öreg uracskám (megint öreg úr!),
19   19|       hát, öreg uracskám (megint öreg úr!), mert biz elalszik
20   19|         odajött hozzám.~– Ejnye, öreg uracskám – (ördög vigyen
21   19|      uracskám – (ördög vigyen el öreg uraddal) –, hát se nem eszik,
22   19|          A fickó nevetve mondá: „Öreg uracskám, maga alighanem
23   19|  asztalra, s kacagva mondá: „No, öreg uram, ha maga így nyer,
24   19|   tanultam el tőle.~– Nomármost, öreg uracskám, önön a sor, énekelje
25   21|       semmirekellő.~A szerkesztő öreg ember volt és rövidlátó,
26   23|        szűz, tiszta és nemes.~Az öreg Esteban di San Sol egy fiatal
27   23|      annak viselője elmaradt, az öreg don Estebanhoz, megcsókolá
28   23|        sietett az ifjú bajnok az öreg Esteban di San Solhoz, ki
29   23|      venezuelai tekintélytől.~Az öreg don Esteban nem volt jó
30   23|         tanácsülés előtt:~– Nos, öreg bajtárs, mit szólsz a mi
31   23|    szólsz a mi Bolivárunkhoz?~Az öreg összeráncolá homlokát fénytelen
32   23|         gondolat támadt, hogy az öreg Esteban csak tetteti magát,
33   23|      spanyollal.~– Ej – szólt az öreg Bermudez. – Esteban barátom,
34   23|    jámbor Bermudez ott is hagyta öreg bajtársát, s átment a másik
35   23|    Bolivárt magasztalták. – A jó öreg a rendes katonaságnál őszült
36   23|          zöld, akár piros, de az öreg ujjai tapintatával megérzi
37   23|       tudunk engedelmeskedni.~Az öreg Bermudez élénken csörgetett
38   23|         keserűség miatt; csak az öreg Estebán állt fel székéről,
39   23|          haragból örömre; még az öreg Estebant is meglágyítá leányának
40   23|     ítéletét hajtották végre. Az öreg Esteban fölemelkedett helyéről,
41   23|          leányom ő… – suttogá az öreg Esteban.~– Halljátok szavaimat.
42   27|     akarjuk veled siratni azt az öreg tátit, aki ezt a szép örökséget
43   29|       sohasem bánta meg, hogy az öreg grófhoz ment nőül, akit
44   29|          különben nincs is miért öreg grófnak neveznünk, mert
45   30|         van már róla mondva); az öreg Delmaure erre akarta minden
46   30|    verték agyon nagy nehezen.~Az öreg Delmaure kénytelen volt
47   30|     semmi kilátásuk nem volt; az öreg Delmaure végrendeletet tett,
48   30|    említette benne.~Egy napon az öreg Delmaure nagyszerű vigalmat
49   30|       történhetett meg rajta.~Az öreg Delmaure maga bennégett
50   33| elveszett lélekért?~– Igaza van, öreg. Meggondoltam, itt maradok.~–
51   35|        bizonyítványokat tőle.~Az öreg lelkész, ki Corbián úr esküvőjén
52   35|           hogy egy évig volt egy öreg asszonyság szeretője, ki
53   36|          veszíte; ifjú férjet és öreg hazát. Ha siratta az egyiket,
54   37| asztalnál, nagybátyám, én és egy öreg, hallgatag úr; mint később
55   37|          nem is igen köszönt, az öreg Livádi pedig odajött egészen
56   37|       által. Néhány nap múlva az öreg Liváditól ötezer pengőt
57   37|        mit nem Sz**hoz, hanem az öreg ügyvédhez intéztem, kértem
58   37|    köszönettel visszafizetni.~Az öreg Livádi azt mondta, hogy
59   37|       Egyetlen jóakaróm volt, az öreg Livádi, s éppen azért őhozzá