Part

 1    1|              sűrűn teleírt lap végén állt, hogy azt betege saját kezével
 2    1|     vigasztal, hogy miután ő bosszút állt rajtam itt, amott túl talán
 3    4|          összegöngyölt gyékénycsomag állt a fal mellett. Hamlet elkezdett
 4    4|         Hamlet egyszerre megváltozva állt eléje, elmondá irtózatos
 5    4|              A régi jó bolond Hamlet állt ott ismét, s mi lehetett
 6    8|            van joga zörögni; most is állt az udvaron egy pár.~Csak
 7   10|          Párizsban lakott. Ő kegyben állt. – Egyik oka ez volt neje
 8   10|              mélyében – akkor is ott állt Saint Creux.~A régi hű szerető,
 9   11|          mikor a csata elmúlt, akkor állt ki belőle a fájás.~A los
10   13|           ezt kitanulmányozta. Abból állt a tudománya, hogy kileste,
11   13|       Krisztina éppen az utcaajtóban állt, és abba úgy beléfogózott,
12   14|       keresztül egy bűbájos tünemény állt eléje. Egy ősz szakállú
13   16|              alatt egy üres bérkocsi állt, itt mi is kiszálltunk,
14   18|              alatt egy üres bérkocsi állt, itt mi is kiszálltunk,
15   19|         akkor egy egész határ húszas állt előttem. Nekem hideg veríték
16   22|         mikor élt.~Mellette balfelől állt a fum hoan madár, szép tollait
17   23|        elejtett fegyverét és helyébe állt, s ha egy apának hat fia
18   23|         fordult don Esteban, aki ott állt zsöllyeszéke mellett.~–
19   23|         előtt Laurenzia védőcsapatja állt, legdühösebb lett a lárma,
20   23|            ostromlók háta mögött ott állt egy csatakész dandár – a
21   23|           rendezett hadseregünk, nem állt már több várunk, mint Carthagena;
22   23|             veszítve, csak Venezuela állt még. Hála neki, hogy el
23   23|    márványszilárdságú szűz reszketve állt a férfi előtt, kinek bűvészete
24   23|             szavait Bolivár, már ott állt a gyűlésterem közepén don
25   23|          miatt; csak az öreg Estebán állt fel székéről, s vakon beleszólt
26   23|             Bolivár a félkör közepén állt meg.~Ezúttal diktátori pompás
27   23|               s mint egyszerű polgár állt a gyűlés előtt, felállt
28   23|           Laurenzia fájdalmas arccal állt meg közöttük.~– Ne ijedjetek
29   24|              múlva a fejedelem előtt állt, ki tőle kíváncsian kérdezé:~–
30   24|             magával, és azért mégsem állt senki ellene sem a vízen,
31   24|             Robert neve előtt, s nem állt előtte semmi akadály többé,
32   24|           Előtte az ostromlott város állt megközelíthetetlen bástyáival,
33   24|               Nyolcszáz norman lovas állt mellette, kik a harci zajban
34   27| megmenekülése után ismét szolgálatba állt a szabadságharcosok közé.
35   27|              Ő maga a hajó kormányán állt, s fegyverével száz ember
36   27|      verődtek az árbocfákhoz, a hajó állt egy helyen a végtelen tenger
37   27|              ahelyett maga Robertson állt a kormánykerékhez, mint
38   27|           élelmezési rendszere abból állt, hogy valahányszor szemközt
39   27|              éjszakán éppen Williams állt a kormányon, a két hajóslegény
40   27|             Robertson a hajó farában állt, Williams a hajó orrában
41   27|             kísérte.~A csónak készen állt, a legények az evezőknél
42   29|             aranyat.~A tanár örömmel állt rá az ajánlatra.~– Hanem
43   30|              lépett, s mozdulatlanul állt meg az ajtó előtt.~Mit látott?
44   30|        homályában egy fehér asztalka állt, rajta egy halálfő. E halálfő
45   30|              orgonabokrok között ott állt Marquis Malmont.~
46   30|              Oliva iszonyúan bosszút állt az emberen a két szerető
47   33|          egészen katonai pozitúrában állt az út mellett egy magas
48   33|          meleg; vacsorám az asztalon állt; köszönöm! Ki tudja, miféle
49   33|       feküdném. Persze szélpárnákból állt az egész, amiknek ki találtam
50   33|              a két füle is egyenesre állt; az egyik kezével, jól láttam,
51   33|             egy halovány, fehér alak állt előttem, reszketeg éji méccsel
52   36|     kikerülték.~A sequán vezér sírva állt a hősök csontházában; hogyne
53   36|          Amint félrefordított arccal állt ott: egy forró kéz szorítását
54   36|            elé, ki tiszteletteljesen állt meg előtte, midőn Eponine
55   36|           atriumba, hol a két szolga állt.~Tetrixhez lépett.~Súgva
56   36|          lovagnak! Tyr isten bosszút állt magáért, de a hű szolga
57   36|        előtte halva.~Mögötte Eponine állt, s nyilait a közeledőre
58   37|             mely előtt prémes kapuőr állt; a lépcső, melyen felmentünk,
59   37|       szeretni, örökké az a gondolat állt előttem, hogy hátha e két