Part

 1    1|          feküdt szép szőke feje a fehér vánkosok között, mint ahogy
 2    1|           kis angyalokat festik a fehér felhők közé. Milyen rút
 3    1|  Csendesen odatettem jobb kezemet fehér nyakára, s azzal hirtelen
 4    3|       ruháját lebontja, hogy szép fehér meztelen lábszárait eltakarja
 5    3|     minden lehajlásnál lecsúszott fehér válláról az öltöny, minden
 6    7|            6. Egy feketerigó fejű fehér galamb kitömve. Az öreg
 7    7|      pénzt, vagy a York család? A fehér rózsa-e ez, vagy a piros
 8    8|          sikerült a ködös Lutetia fehér lábikrájú hölgyeit meghódítani,
 9    8|         szívemhez szorítám e szép fehér kezet, ő aztán odahajolt
10   10|        cipővel; a fejére bóbitás, fehér főkötőt, karjára egy kosarat
11   16|         fűzfa alatti padon valami fehér alak ült.~Messziről ráismerék
12   16|           melynek ágain keresztül fehér ruhákat látott átcsillámlani,
13   18|         fűzfa alatti padon valami fehér alak ült.~Messziről ráismerék
14   18|           melynek ágain keresztül fehér ruhákat látott átcsillámlani,
15   19|      paprikás lében), s úgy rakta fehér cipóra. Azt mondta, hogy
16   21|     öltönye volt a baronesse-nek, fehér gyöngyvirág díszítménnyel,
17   22|      költők így írják le őt:~Arca fehér volt, mint a fehér selyem,
18   22|           Arca fehér volt, mint a fehér selyem, illetlen pirosság
19   22| csengettyűcskék lógtak, amik szép fehér nyakát verték; szája olyan
20   22|            a szárnyai sötétzöldek fehér foltokkal, hosszú szétterített
21   22|        sem többé.~Már ekkor olyan fehér volt az arca, mint a mutangvirágé
22   22|        sokaság a gyászt megnézni.~Fehér szőnyegekkel volt az egész
23   22|    cselédség, és a látogatók mind fehér köntöst viseltek, tarka
24   22|        keservesen Xelenhoa rabnői fehér fátyollal földig leterítve.~
25   22|         az üvegkoporsó, benne egy fehér halott, aki még szebb volt
26   22|          járt a népség megnézni a fehér halottat az üvegkoporsóban:
27   22|        évig nem viselt mást, mint fehér ruhát, sem gyaloghintóján
28   22|         nem volt más függöny mint fehér, és három évig nem vett
29   23|          don Gideon még azon szép fehér kézhez sem mert hozzányúlni,
30   23|       elkészítve palotám, bevonva fehér függönyökkel a termek, arany
31   23|          fogja be arcát, mely oly fehér, mint egy európai delnőé;
32   23|     selyemdolmányt öltött magára, fehér pötyögökkel, négy sor apró
33   24|          sokáig villogó pallosát, fehér sisaktollának röpkedését,
34   24|          ujjával e nevet írta fel fehér palástjára: „Violanta”.~
35   27|       megkapatva tekinte oda, s a fehér gyászköntösben egy női alakot
36   27| szépségnek volt mondható, a szűzi fehér öltöny helyett a bájos creol
37   27| templomban egy gyönyörű teremtést fehér rendöltözetben…~– No, ez
38   27|          azt a csillagos éjben is fehér tajtékgerincéről.~– Kapitány –
39   30|      nehéz selyem szemfödélről, a fehér rózsa guirlandokról, miken
40   30|          milyen szépen illik az a fehér arcú halott.~Harmadnap pedig
41   30|         issoduni temetőben; csupa fehér márványból volt az egész
42   30|            ott egy sima, egyszerű fehér sírkövet állíttatott fel
43   30|          sírbolttá volt alakítva.~Fehér és fekete függönyök a falakon,
44   30|      fedele félre volt hajtva s a fehér selyem szemfödél feltakarva,
45   30|         Az alcoven homályában egy fehér asztalka állt, rajta egy
46   30|          ült és imádkozott egy nő fehér öltözetben, melyen fekete
47   30|  árnyazták körül, zöld mirtusz és fehér virágfüzérrel koszorúzva.~
48   30|           fekete bársony koporsó, fehér szemfödéllel.~– Asszony! –
49   30|         egy szögletben feküdt egy fehér alak, arccal a földnek fordulva,
50   31|           hegy alatt térdig sáros fehér nadrágokban. Mindkettő kifogyhatatlan
51   33|          ahol a dédősök feljárnak fehér halotti köntösben az unokákat
52   33|           kis tornyocskával, nagy fehér kőkerítéssel; az emeleten
53   33|         szétziláltan rásüt a nap; fehér, halovány arca lehet, melynek
54   33|          is ott volt, azon módon, fehér csipkeszegélyével, piros
55   33|           volt, ott egy halovány, fehér alak állt előttem, reszketeg
56   37|       orcája volt, ha mosolygott, fehér fogsora látszott, s én még
57   37|           lefekvés előtt; ágyamon fehér csipkés függönyök, asztalom
58   37|          ami legkedvesebb volt, a fehér márvány kandalló leghátul,