bold = Main text
     Part                                            grey = Comment text

   1    1   |             hálóköntöst kapott magára, s bebocsátá a sietőt.~Előtte
   2    1   |           látogatója alig áll a lábán, s leültette pamlagára.~– Fáradt
   3    1   |            hozzá van mindenhez szokva, s nem szokott semmin megütközni.
   4    1   |              Azonban mégis megdöbbent, s ijedten ejté el a kezet,
   5    1   |                főér elválik egymástól, s szinte végigborzongott egész
   6    1   |           irónt vett elő a tárcájából, s körülkerített egy félkrajcár
   7    1   |              pokolbeli fájdalmat okoz, s én azért jöttem ide, hogy
   8    1   |             pengő forintos bankjegyet, s letette az orvos asztalára. –
   9    1   |             nem akarok gyermekeskedni, s a szolgálat, amit öntől
  10    1   |                testét betegnek nézzem, s kést vágjak bele.~– Miért
  11    1   |            felgyűri karjáról az inget, s tollkését bal kezébe fogja.~
  12    1   |            kezébe fogja.~Egy pillanat, s a tollkés mély vágást csinált
  13    1   |              Azzal elővette műtőkését, s a férfi szenvedő kezét tenyerébe
  14    1   |              mozdult az orvos kezében, s midőn a kerek folt ki lett
  15    1   |           megszorítá az orvos jobbját, s meleg, szíves hangon mondá
  16    1   |            ellenkező véleményben volt, s nem akarta elfogadni az
  17    1   |                viszont elhátrált előle s, végre, látva, hogy az orvos
  18    1   |            adja tehát valami kórházra, s azzal szépen eltávozott.~**
  19    1   |             akadály nélkül megtörtént, s azalatt alkalma volt felőle
  20    1   |            helyes világnézetekkel bír, s amellett, hogy vagyonilag
  21    1   |            hivatalos állást foglal el, s legkisebb nyoma sincs rajta
  22    1   |              kézzel jött be a szobába, s arcvonásai a kíntól az ismerhetetlenségig
  23    1   |               többé; elkezdett nyögni, s szótlanul nyújtá kezét az
  24    1   |                terjed a rejtélyes lob, s véget vet az egész nyomorú
  25    1   |              olyan volt, mint a viasz, s a hideg veríték izzadt homlokán.~
  26    1   |             mélyebben eresztve a kést, s látta másodszor is azt a
  27    1   |            bőségesen szemlélte omlani, s midőn újra beköté annak
  28    1   |             ama halotti viaszsápadtság s eleven szín tért vissza
  29    1   |             hónap szerencsésen elmúlt, s a rejtélyes beteg nem tért
  30    1   |             harmadszor tért az vissza, s ezúttal nem akarok ellene
  31    1   |            taplót rakok a fájó részre, s azalatt, míg a tapló elég,
  32    1   |              voltam az egész világgal, s tudtam mindennek örülni,
  33    1   |        gyalogolt az úton, melyen várt, s ha elkéstem, egész éjjel
  34    1   |             napnál tovább ott tartani, s utánam való búslakodásával
  35    1   |             megfogni az enyém helyett, s sírva fakadt, ha valamelyik
  36    1   |            ismét eljött érte a grófnő, s nagy kéréssel, könyörgéssel
  37    1   |             órányira voltak egymástól, s én megígértem nőmnek, hogy
  38    1   |            kulcsot, ami házamnál volt, s sorra próbálgattam vele
  39    1   |                összehajtottam rendben, s átkötém a szalaggal, eltakartam
  40    1   |               eltakartam a csipkékkel, s becsuktam a fiókot.~Tudtam,
  41    1   |           beszélgettünk, vacsoráltunk, s mentünk külön hálószobáinkba
  42    1   |            jobb kezemet fehér nyakára, s azzal hirtelen összeszorítottam
  43    1   |                nagy, sötétkék szemeit, s bámulva tekinte rám, azután
  44    1   |           kérdést tettek volna miatta, s én készakarva elkéstem a
  45    1   |              is elkésett a temetésről, s látható felindulásban volt,
  46    1   |            bizalmasan megfogá kezemet, s félig súgva mondá, hogy
  47    1   |          kénytelen discretiómra bízni, s felteszi rólam, hogy mint
  48    1   |               megrezzent e kérdésemre, s azt felelé hevesen: »Uram,
  49    1   |            beléjük nem fog pillantani, s én bizonyos vagyok felőle,
  50    1   |             Azzal fogtam nőm kulcsait, s elkezdtem keresni a csomagot,
  51    1   |            beszéltem a néma hamvakhoz, s ott egyszerre az álom vagy
  52    1   |           előttem levő koporsó teteje, s a benne fekvő halott halkan
  53    1   |                a koporsó szélére téve, s arra nyugtatva fejemet.
  54    1   |              szemeit, miként utolszor, s megcsókolta kezemet, s a
  55    1   |                 s megcsókolta kezemet, s a vércsepp ismét ottmaradt
  56    1   |             hogy mit kelle szenvednem, s mennyire megenyhült égető
  57    1   |               már harmadszor ostromol, s nekem nincs erőm tovább
  58    1   |               monomániában szenvedett, s csak képzelte a kínzó sebet,
  59    2   |            tartotta magát testvérénél, s emiatt elégszer megtépték
  60    2   |              másiknak meg egyszer sem, s elmondták Minkának az üzenetet,
  61    2   |             szeret, te meg az enyémet, s kosarat kapunk mind a ketten?~–
  62    2   |               hála Istennek, mondá az, s tíz évvel fiatalabb lett
  63    2   |                 adja elő a költségeket s több efféle.~Az öregúr örömmel
  64    2   |                el? Hát a Minka melyik, s a vőlegénye? Nehogy a dispensatiókérésnél,
  65    2   |    dispensatiókérésnél, moringolásnál, s más hivatalos dolgoknál
  66    2   |           rajta megyünk mind a ketten, s addig lármázunk, míg elhiszi,
  67    2   |            magára vállalni a tévedést, s új engedélyeket kérni megcserélt
  68    2   |              megint változhat a dolog, s újra szükség lehet rájuk.~
  69    2   |                a második határozatnál, s Minka szerencsésen hozzáment
  70    2   |                kilépett a tisztségből, s felesége jószágára vonult
  71    2   |             mind a ketten vigasztalva, s nem beszéltek többet e tárgyról.
  72    3   |      patyolatköntösét vitte el magával s éjszaka mindig azt teríté
  73    3   |             meg, ha fájdalmat okoztam, s ítélj el, ha nem mondtam
  74    3   |        kifeszítteté minden vitorláját, s a legdühödtebb viharra bízva
  75    3   |         összegyűjté az országtanácsot, s felolvasva előttük Visconti
  76    3   |              becsülete kér elégtételt, s a király szégyenét nem mossa
  77    3   |                bezárkózott palotájába, s az ítélet hozataláig eltilta
  78    3   |           akkor meghozták az ítéletet, s leírva a király elé terjesztették;
  79    3   |             jobbágyok nejei bűnhődnek, s ami törvényt a király alattvalói
  80    3   |           azalatt nem adtak neki enni, s a gyönge öreg ember egy
  81    3   |          orgiát rendezett palotájában, s kimondá, hogy most már nem
  82    3   |            palotájába hurcoltatá őket, s másnap ismét kitaszíttatá
  83    3   |              elrejteni a klastromokba, s aki szép fiatal nőt vett,
  84    3   |                szűzeket az oltár elől, s ha ráunt könnyeikre – eladta
  85    3   |               teltek, mint gynecaeuma.~S hogy e sok fogolynép ne
  86    3   |           nehéz köveket hordani hozzá, s láncaikat csörgetni, szemeiket
  87    3   |               rajtarontottak a zárdán, s Máriát az oltár lépcsőjéről
  88    3   |               mondták már ezt nekem! – S azzal negédesen átölelte
  89    3   |              átölelte a hölgy derekát, s meg akarta csókolni.~Hanem
  90    3   |                előtte bilincsbe verték s elvitték foglyul a sáncásók
  91    3   |           velük. Ha a király elfordult s odább ment, ismét övébe
  92    3   |              ismét övébe tűzte ruháját s láthatta márványszép lábszárait,
  93    3   |             eltávozta után hátramaradt s megszólítá a hölgyet, ki
  94    3   |           azokat meglássa egy férfi.~– S miért hagyod fedetlen, ha
  95    3   |           vagytok, mind, miként magam, s asszonyok előtt nincs mit
  96    4   |                útféli énekesek meséit, s száraz pontossággal elsorolva
  97    4   |               őket nemzete történetébe s kérdés, hogy nem volt-e
  98    4   |                drámát mindenki ismeri, s ki ne óhajtaná látni magát
  99    4   |           művének hatását sokszorozza, s ritka tárgyismerettel mellőzve,
 100    4   |               fájdalom miatti őrültség s a tettető fonák bolondossága
 101    4   |       bátyjától a szép nőt és a trónt; s a derék bajnokot egy napon,
 102    4   |           gyalázta előtte a megholtat, s addig hazudozott, míg Genutha
 103    4   |               ekkor felnőtt ifjú volt, s amit a drámában apja szelleme
 104    4   |                nem lehetett kitalálni, s ha nagyon rájött a gonosz
 105    4   |               öltözve, leült a földre, s elkezdett a porban játszani.
 106    4   |               miket a tűzben megedzett s a hamuban eltakargatott.
 107    4   |               titkosabb gondolataitól, s kezdték hinni, hogy Hamlet
 108    4   |                mélyebb értelme is van, s a badar tréfák szavai alatt
 109    4   |         kantározta fel a feje helyett, s visszásan ült fel a nyeregbe.~
 110    4   |              ezt a sok badar beszédet, s megírták azt Fengónak. Az
 111    4   |              nagyokat nevettek rajtuk, s midőn Hamlet visszatért
 112    4   |            sietett a kijelölt szobába, s előbb érkezett oda, mint
 113    4   |    szökellésekkel táncolni a teremben, s végre felugrott a gyékényre,
 114    4   |          keresztülszúrta a leskelődőt, s azzal kihurcolta azt és
 115    4   |                apja meggyilkoltatását, s szemére hányta a gyilkossali
 116    4   |           frigyét. A nő kétségbeesett, s hogy borzalma, amit Hamlet
 117    4   |           Hamlet lerészegíté kísérőit, s felkutatva poggyászaikat,
 118    4   |          lefaragta a tábláról az írást s azt metszé helyébe, hogy
 119    4   |          ismerése különcségnek járta), s jó biztonban adták át a
 120    4   |              enni, sem inni nem akart, s általában oly kedvetlenül
 121    4   |               két rozsdás kard feküdt, s azon sertések, miket a lakomára
 122    4   |               hogy Hamlet bölcs ember, s nőül adta hozzá leányát,
 123    4   |            Ezen meg Hamlet jött dühbe, s haragosan követelte a királytól
 124    4   |            aranyat Hamlet megolvasztá, s beletölté két üres bodzafapálcába.~
 125    4   |               nejétől, kisgyermekétől, s hajóra ülve, egy szép napon
 126    4   |          bolond Hamlet állt ott ismét, s mi lehetett volna tőle bolondosabb
 127    4   |              csodálatos táncokat járt, s maga töltögette a bort a
 128    4   |           örömére feldíszíté a termet, s azokra a fahorgokra, mik
 129    4   |               saját kardját Fengóéval, s akkor felébreszté a gyilkost.~
 130    4   |        hirtelen föllépett a nép előtt, s elmondá az egész véreseményt:
 131    4   |           halottnak adott szó volt az, s a régi emberek jobban féltek
 132    4   |         pihenést engedett kíséretének, s lovaikat lenyergelve, egy
 133    4   |            fáradság és a déli verőfény s az erdei madárfütty és a
 134    4   |       mindenütt nyomon kísérteté őket, s most, hogy elaludtak, hirtelen
 135    4   |               szánalmat érzett iránta, s mire végignézte a vértre
 136    4   |                vértre metszett képeket s azok mondatait, már akkor
 137    4   |      megérkezék oda kíséretével együtt s üdvözölve a királynét, átadá
 138    4   |        királyné felbontá a küldeményt, s mindenki bámulatára azt
 139    4   |               hanem szívéből olvasott, s Hamlet először járt életében
 140    4   |               szelíd nejét és kisfiát, s elbűvölten omlott a bűbájos
 141    4   |                nagy pompával megülték, s Hamlet, mintha a feledés
 142    4   |              csodás szerelem hónapjait s nem gondolt egyébre.~Végre
 143    4   |               hírül adni új házasságát s kisfiát újra meglátni. Hermotruda,
 144    4   |               páncélinget vett magára, s úgy ment a király elé. Ez
 145    4   |                fogadta hitszegő vejét, s maga mellett engedé lovagolni
 146    4   |                előtt bocsátá az ifjút, s amint az előreléptetett,
 147    4   |            egymást a vár alatti síkra, s ott harcolt egész a nap
 148    4   |              erővel fog rájuk támadni, s hogy álljon vele szembe
 149    4   |       szoríttatta a kiszegzett dárdát, s minden két élő harcos közé
 150    4   |            király seregének trombitái, s újra jött az Hamlet ellen
 151    4   |             maga seregével az erdőből, s amint a britek meglátták,
 152    4   |               holtak ismét lovon ülnek s mindazok, kiket ők előtte
 153    4   |        támadást, elhányták vértjeiket, s futottak a csatatérről;
 154    4   |              prédával megrakta hajóit, s visszatért saját országába.~
 155    4   |             Rorik, a főkirály meghalt, s utána Wiglet következék,
 156    4   |              alkirály hírét és erejét, s az elég ok volt arra, hogy
 157    4   |         eseményeit választották volna; s az újabbkori drámakészítő
 158    5   |              követte minden veszélybe, s ez a tisztelet volt az örök
 159    5   |               amit egymás iránt érzünk s az érzelem nem vált szégyenünkre
 160    5   |            bennünket az emberek előtt, s ez árulás boldogtalanná
 161    5   |           voltak, kiültünk a szabadba, s azt mondtuk egymásnak:~„
 162    5   |          egyikünknek sem szabad menni, s még csak az a vigasztalásunk
 163    5   |             lábaink alá: „itt alant!”, s még csak az sem boldogíthat
 164    5   |            holdra írás régi mesterség, s miért ne volna a szerelem
 165    5   |               közelgett az ígért perc, s szívem dobogása jelenté,
 166    5   |               egy A – ötödik éjjel egy S…~Tehát Texasban van!~Hatodnap
 167    5   |             hogy tagadni fogják mások, s az képes lett volna megtébolyítani,
 168    5   |           megjelenését várná hallgatva s nem merne addig mozdulni.
 169    5   |             egy városrészt felégetett, s egy csoport európait legyilkolt –
 170    6   |           koszorúzzák, haját levágják, s még az álnok csábító is
 171    6   |                a férj meggyilkolhatja, s csak Istennek számol érte!…
 172    6   |             akin uralkodjék: felesége; s az ország legelső asszonya,
 173    6   |              megcsókol, holnap megver, s nem akart férjhez menni.~
 174    6   |               helytelen kényeskedésnek s erőnek erejével rákényszeríté
 175    6   |                nem teszi, agyoncsapja, s hogy az agyoncsapásból előre
 176    6   |               is osztozott a verésben.~S ezzel el volt határozva,
 177    6   |          kiválasztanak a szűzek közül, s azt megteszik királynénak,
 178    6   |          Velezkét pünkösd másodnapján, s körülhordták a leányok,
 179    6   |                ágakból font trónusban, s énekelték, hogy „eljött,
 180    6   |                leszállíták trónusáról, s elvitték erővel, megeskették
 181    6   |             jobb szemeit kiszurdalják, s hüvelykujjaikat lemetszik,1
 182    6   |               hogy a kézíjat megvonni, s a nyíllal célozni ne tudjanak,
 183    6   |      utánamentek, körülfogták a várat, s minthogy ostromszereik nem
 184    6   |            asszonyhad vezére, Velezke, s felhívta a némbereket, hogy
 185    6   |               ülteti a nemesi hadakat, s egyszerre négy oldalról
 186    6   |                föld porát csókoltatni, s felszólítá Velezkét, hogy
 187    6   |      megfuvatta a vezér a trombitákat, s jelt adott a seregnek, hogy
 188    6   |               messze, mint a férfiaké, s a vezér kétszer érzé páncélján
 189    6   |        asszonykéz által kell elveszni; s csak késő éjszakára bírták
 190    6   |                társnéi szorosan körül, s felemelt pajzsaikkal védték;
 191    6   |            nőlázadás ebben érte végét, s többé nem lett ismételve
 192    7   |      professzor volt az *** líceumnál, s mint ilyen és mint éktelenül
 193    7   |                ki kezdtek rajta kapni, s e minőségben még jobban
 194    7   |               megy négy kongó garasra.~S mégis, mikor halála után
 195    7   |                is beszélnek a ***-iak, s máig sem tudják elgondolni,
 196    7   |        császárnak adott pénzt kölcsön, s az okirat bizonyosan ott
 197    7   |         ütöttek rá, azok megfojtották, s mindent, de mindent, aminek
 198    7   |               pecsétek, régi krajcárok s ki tudná, mi mindenféle
 199    7   |           háborúban. Én ásónak néztem, s csakugyan egy kertészlegény
 200    7   |                kezdeni, mint a többit, s a kikiáltási összegben csakugyan
 201    7   |                a jámbor professzornak, s egyike volt azoknak, kikre
 202    7   |                tarajtalan rézsarkantyú s nyélbe törött kés-villa,
 203    7   |                 meg füstös documentum, s több afféle lúdgége-sodorító
 204    7   |               hányva lehet megtalálni, s melyeken a késő successorok
 205    7   |          egérfogót, fületlen gombokat, s mindezeket zsákra rakva
 206    7   |           bokrok alá szépen eltemette, s hagyta állni vagy egy hétig.~
 207    7   |          miféle klepsidrát talált fel, s egyik vagy másik kegyelmes
 208    7   |                 professzor urambátyám.~S elővesz ezzel a dókája zsebéből
 209    7   |                 tantusz”-nak neveznek, s mutatja az öregúrnak.~Ez
 210    7   |             csak a vadrózsát ismerték, s ezt oly nagy tiszteletben
 211    7   |            földet; én egy követ veszek s lesem, hogy majd agyonütöm,
 212    7   |                még ilyet vagy hatot. – S ezzel előremutat egy marék
 213    7   |          Thaddeus úr meg volt lepetve, s ez idő óta nem volt neki
 214    7   |     bagolyhuhogásnál, lélekröpülésnél. S mi természetesebb, minthogy
 215    7   |               ki azokat őrizte erősen, s kitanulta, hogy melyik római
 216    7   |                Stuart Máriák leveleit, s minthogy ezt semmi áron
 217    7   |              szempusztító figyelemmel, s tetejébe meg is fizetett
 218    7   |        tulipánokat is szoktam festeni, s nekemesett, hogy pingáljam
 219    7   |               lesz, annál jobb lesz.~– S a színek fölpattognak, mihelyt
 220    7   |           békét, le kelle őt festenem. S hogy mennyire eltaláltam,
 221    7   |               Az öregúr meglátja nála, s kérdi: mi az?~Ez hidegvérrel
 222    7   |             levegőbe lehetne röpíteni, s a legkisebb frictiótól elsül.
 223    7   |               csak felét is adja neki, s végre megalkudtak három
 224    7   |              össze szépen a papiroson, s mikor össze volt seperve,
 225    7   |              öcsém közibe tüsszentett, s alló!, szétröpült az egész
 226    7   |            legkisebb kiáltástól elsül, s kiveti a földet a sarkából.~
 227    7   |               földre esett, összetört, s ő szegény ijedtében azt
 228    8   |             mind szerelmes lesz belém, s csak azt sajnáltam, hogy
 229    8   |             szép volt irtóztató módon, s csak úgy lebegett a csipkefelhők
 230    8   |            kézszorítást érzék kezemen, s midőn ámulatomból magamhoz
 231    8   |              okvetlenül előkelő hölgy, s igen szép tőle, hogy egy
 232    8   |           magamat, bérkocsit hozattam, s hajlaték a Boulevard des
 233    8   |            előttem mindenféle ajtókat, s vezettek pompásnál pompásabb
 234    8   |            szalonokat és corridorokat, s ha én azt mondom, hogy itt
 235    8   |             porcelán és ezüst lárifári s körül a falakon pompásnál
 236    8   |                mert íme nyílt az ajtó, s belépett az én istenasszonyom.~
 237    8   |            nagyon hevesen bántam vele, s azután szelídebben kezdék
 238    8   |                leszek, aki őt megérti, s aztán elkezdtem neki poétázni;
 239    8   |                aztán odahajolt hozzám, s megcsókolta homlokomat gyöngéden,
 240    8   |             kedves Júliának viszonzám, s így szépen eljátszottuk
 241    8   |              fognak majd egykor lenni, s amellett mindenféle gorombáskodástól
 242    8   |              búcsút vettünk egymástól, s azzal az én delnőm azt súgá
 243    8   |               ilyenkor jöjj el ismét!” S azzal egyik ajtón eltávozott,
 244    8   |         eljátszottam Rómeót és Júliát; s azok az üvegcsillagocskák
 245    8   |               föl; angol volt szegény, s rettenetesen furcsán viselte
 246    9   |               teszik a beírt papirost, s arról leírja a dolgot a
 247    9   |       könnyelmű teremtés volt szegény, s engemet a könnyelműsége
 248    9   |            hold földje van egy tagban, s nincs több egyetlenegy fiánál
 249    9   |               sokszor találkozom vele, s olyankor mindig eszembe
 250    9   |                német muzsikamesterrel, s megesküszik vele.~– Hát
 251    9   |          szerencse, candidálva voltam, s ahol van ni, egy könnyelmű
 252    9   |              nem bírom simára fésülni, s mert tudom jól, hogy a képem
 253    9   |             itt állok, egy hajító fát, s akármit csinálok, tele vagyok
 254    9   |              nem gombolnám a kabátomat s nem enném egyebet káposztatorzsánál,
 255    9   |             váltott gyermeknek” hiszi, s velem akarja magát elcserélni.~–
 256    9   |      Képzelhetni, fel volt frizérozva, s kesztyű volt a kezén.~–
 257   10   |                a fenyegető veszélyről, s akik legsúlyosabban érzék
 258   10   |             sok kellemetlenséggel jár, s a házigazdának készen kell
 259   10   |     szabadságdala a nép ajkán élt már, s kit igen szép tehetségnek
 260   10   |          árultak, ott volt metszésben, s nagy sötét szemeiről, vékony
 261   10   |               az udvartól száműzetett, s tiltva volt neki quatre
 262   10   |                pedig szívéből gyűlölt, s aki azt meg is érdemelte.
 263   10   |          pórleány ifjú szépsége által, s felfogadta őt belső szobaleányának.~
 264   10   |            mint tiszta szívű a grófnő; s midőn Josephine az első
 265   10   |          térdre esett Josephine előtt, s megvallá neki, hogy ő nem
 266   10   |         mellékszobába és maradjon ott, s ezentúl is legyen úgy, mintha
 267   10   |        viszontagságait a grófnő előtt, s Josephine megismeré, hogy
 268   10   |           keresztülszökjenek Angliába, s ott bevárva a válóper lefolytát,
 269   10   |           Josephine Saint Creux-nek –, s maradj itt, míg a kutatók
 270   10   |            mert denevérek jönnek bele, s cincogásukkal elárulnák
 271   10   |            üldözésekor Gaston marquis, s innen szabadult meg.~Saint
 272   10   |        fogadott, és beállt a rejtekbe, s magára hagyta zárni a tükrös
 273   10   |             nyugalommal lépett eléjük, s kérdezé, hogy mit akarnak.~
 274   10   |             rejthetetlen bosszúsággal, s jelenté a grófnőnek, hogy
 275   10   |            bezárták a status-börtönbe, s ott ült azután évekig, anélkül,
 276   10   |              rokonszenvét e név iránt, s ha egyhelyütt leálcázva,
 277   10   |             ennek a divatja is elmúlt, s Saint Creux-ről egészen
 278   10   |              Saint Creux-t feltalálja, s csüggedten tért vissza elhagyatott
 279   10   |                tükör elfordult lassan, s a feltárult fülke mélyében –
 280   10   |           szellentyűt kelle fölnyitni, s az ifjú ott fulladt meg.~
 281   10   |           nesze nélkül, a falnak dűlve s fejét kezére támasztva.
 282   11   |            hogy komondornak született, s nem vizslának, kopónak vagy
 283   11   |               lehúzták a szép ruhákat, s velem együtt kivetették
 284   11   |       szalonnával és fekete kenyérrel, s minthogy neveink nem tetszettek
 285   11   |        Bandinak, engem pedig Bodrinak; s valánk azontúl juhászbojtár
 286   11   |          Voltam már úr is, szegény is, s ha szabad a klasszikusokat
 287   11   |           hajba is szabad volt kapnom, s ez nekem sokkal jobban tetszett
 288   11   |                gyapjút vitt a városba, s engemet is bevitt magával,
 289   11   |         öntudat egészen elbízottá tőn, s ezentúl sokkal bátrabban
 290   11   |         végignézett rajtam megvetőleg, s nyakát örvébe húzva, viszonza: „
 291   11   |          padlásra a kolbászt megrágni, s tejet zabálnak és nem őrzik
 292   11   |             hanem a szomszédba járnak, s amellett a legutálatosabban
 293   11   |             sem nőtt, már kamasz volt, s még mindig oly kicsike,
 294   11   |           rajta, megfogadta groomjának s elnevezte Dzsemmynek.~Dzsemmy
 295   11   |             elment, elbúcsúzott tőlem, s én búmban azon este a juhászné
 296   11   |            engem is elvertek a háztól, s én kis gazdám után indulva,
 297   11   |           vagyok, mert dupla az orrom, s elvittek a vadaskertbe és
 298   11   |                ott, ahol békesség van, s minthogy másutt nem verekedtek,
 299   11   |    konyhakéssel falatokat szeletezett, s tömte a szájába erősen.
 300   11   |                zsebbe dugta a hagymát, s a konyhakést szuronyszegezve
 301   11   |            szuronyszegezve fogta ránk, s kérdezte, hogy mit akarunk.
 302   11   |             előléptetésért folyamodni, s ha elesnek, a hadibulletin
 303   11   |            plausibilisnek találtatott, s nemsokára egy sereg becsületes
 304   11   |                 ordíték bajtársaimnak, s azzal hanyatt-homlok az
 305   11   |            ellenség soraira rohantunk, s egy pillanat alatt az egész
 306   11   |         alguazil, akit már más megölt, s kit ő egyszer még meg akart
 307   11   |              mindenféle mutatványokra, s akkor elkezdett mutogatni
 308   11   |           Babszem Jankó a törpe ember, s ezzel nekiindult az északi
 309   11   |         keveredett, azok agyonütötték, s engem gazdástól együtt maguknak
 310   11   |            megszólították az utasokat, s benézegettek olyan fiókokba,
 311   11   |              nem a magam bőrét hordom, s kutatás nélkül ezreket csempésztem
 312   11   |               utánam eredtek, elfogtak s megkapták nálam a dugárukat.
 313   11   |          elismeré, hogy az övé vagyok, s önként feladta magát, hogy
 314   11   |               ketten kifértünk alatta; s ilyenformán megmentém gazdámat.
 315   11   |              újra elcsíptek bennünket, s kimondatott ránk a deportatio.~
 316   11   |               arra felkuporodtak mind, s elhajókáztak a tengeren.
 317   11   |           úsztam ki a közellevő partra s gazdám, ki a bundámba kapaszkodott.~
 318   11   |            cserzik ki eleven öltözetül s ahelyett, hogy ruhájukat
 319   11   |            feltettek a bálványoltárra, s elkezdtek hozzám imádkozni.
 320   11   |             megfogták, levetkőztették, s tudtára adták, hogy megeszik.
 321   11   |           összemartam az egész udvart, s gazdámat bugyogójánál fogva
 322   11   |            borult arcra haragom előtt, s eltávozásom után gyászt
 323   11   |                hol a kutyákat becsülik s az embereket megeszik, s
 324   11   |               s az embereket megeszik, s jutottam olyanba, hol az
 325   11   |               hol az embereket imádják s a kutyákat eszik meg.~Soknapi
 326   11   |             szájjal csamcsogtak körül, s azután betettek egy ólba
 327   12   |                nélkül nem is élhetnek, s neveiket nem is lehet egymástól
 328   12   |           Cavalor pedig kidolgozá azt; s mindkettő szenvedéllyel
 329   12   |                űzé a maga mesterségét, s ha egy kancsó ó-xeresi mellett
 330   12   |         hivatását értő bűnvádi bíróra, s viszont egy pontos és rendes
 331   12   |                elégültség ült orcáján, s ha áldozatai netalán ordítottak,
 332   12   |              felkapta üstökénél fogva, s annak túlvilági dühtől és
 333   12   |          kacagott az érdemes közönség, s senor Juan meg volt elégedve
 334   12   |                húzta össze szemöldeit, s marokra kapta a pallost.~
 335   12   |             szerint szeme közé nézzen, s íme, most a leütött fő vigyorgott
 336   12   |            gyönyörérzettől eltorzulva, s a hóhér arca rángatózott
 337   12   |              az volna helyéből leütve, s valami ördöngös szemfényvesztő
 338   12   |                leszállt az állványról, s összeszedvén szerszámait,
 339   12   |             szerszámait, öszvérre ült, s otthagyá a többi tizenegy
 340   12   |             világítva, azon betekinte, s igen elevenen látta, hogy
 341   12   |             azokkal a gránátszemekkel, s kéjittasan suttogott hozzá:~–
 342   12   |           ordítá senor Juan előugorva, s úgy nyomá a tüzes billogot
 343   12   |               kiugrott ismét az ajtón, s elszaladt világgá. Hogy
 344   13   |                hat botot sírás nélkül, s visszament a helyére, mint
 345   13   |              elején van a nyelvtannak, s hogy ennek a második személye: „
 346   13   |            akik azt mondták neki: sus! S akkor még jobban mondták.~
 347   13   |             egy-egy árva paragraphust, s lecke idején előállt vele,
 348   13   |               találta neki súgni: sus; s vége volt az egész tudománynak,
 349   13   |               egy fejjel nagyobb volt, s valamennyi háta mögött ült –
 350   13   |          tanárok restellték már látni, s eresztve eresztették odább,
 351   13   |              ez annak becsületes neve, s mikor egyszer egy pár inget
 352   13   |          jelzés végett azokat odaadta, S betűt varrt rájuk.~Minden
 353   13   |            társai az iskolai börtönbe, s puszta kézzel összetördelé
 354   13   |           könyvet elrakott a zsebeibe, s kivándorolt szépen a városból;
 355   13   |              asylum volt ez őrá nézve, s a kenderáztató pocsolya
 356   13   |       elfoglalta az iskola katedráját, s kezdett örülni annak, hogy
 357   13   |              vagy köleskását főzetett, s télen sorra hítták a disznótorra;
 358   13   |                rágta a betűt helyette, s nyűhette a hátukon a pálcát,
 359   13   |               gondolá Nagy János uram, s előre elképzelte magában,
 360   13   |               mint anser, anas, gallus s más egyéb enni való állat?
 361   13   |            keze kilátszott a kabátból, s egy csizmakefével lesimította
 362   13   |             gondolá magában Nagy uram, s kezdé emelgetni a sarkát.)~–
 363   13   |                kiálta a leány ijedten, s azzal becsapta az utcaajtót
 364   13   |              utcaajtót a jámbor előtt, s ijedtében felszaladt a padlásra.~
 365   13   |                és fokhagymával egyben, s éjnek éjszakáján nekivágtatott
 366   13   |             ezért senkit sem szeretnek s senkit sem gyűlölnek jobban.
 367   13   |               beszélni öreg diákoktól, s mesélték egymásnak lecke
 368   13   |            miket Susról beszélt a hír; s mikor néha-néha megvillant
 369   13   |           tevét, mit a talián mutogat, s járt a híre classisról classisra,
 370   13   |                rekedt hangon a valaki, s megfogta a galléromat. –
 371   13   |          ünnepeken borotválni szoktak, s mely nem volt olyan vörös,
 372   13   |           kezemet – kedvence voltam –, s kiment a jövevényhez.~Tudhatta
 373   13   |             hogy kéregetésről van szó, s nagyon könnyűszerrel lerázhatta
 374   13   |               lépett a peregrinus elé, s keményen rászólt.~– Mit
 375   13   |                rendes életet fog élni, s most megint itt van?~– Rogo
 376   13   |               ember megsunyta a fejét, s mint egy nagy kamasz diák,
 377   13   |              bestiális dacos alakjába, s felcsapva fejére sipkáját,
 378   13   |                   Bolondnak tartottak, s azt én észrevettem – s azzal
 379   13   |                 s azt én észrevettem – s azzal megint felöltem rongyos
 380   13   |             felöltem rongyos ruháimat, s alá is út, fel is út, senkinek
 381   13   |         rongyos gúnyát kösse ön össze, s ajándékozza oda valami rongyszedőnek;
 382   13   |          Mondtam már, hogy takarodjék, s ne szóljon többet hozzám!~
 383   13   |                a magas tetejű kalapot, s a kopott sipkát tette fel
 384   13   |         segítségét kell igénybe venni, s nagy volt az aggodalom,
 385   13   |           eldugta a háta mögé a követ, s ott leejtette a földre,
 386   13   |               akik messziről kísérték, s látták, hogy csakugyan eltávozik
 387   13   |                az eső levert a földre, s lucskos két szárnyát húzza
 388   13   |               tették át professzornak, s onnan nem tiltott ki, majd
 389   13   |               megmetszett hollótollat, s gyönyörködve mondá: „Ezt
 390   13   |         kegyetlen hózivatar lepte meg, s odafagyott.~Tehát mégsem
 391   13   |               ahol a bölcsek tudománya s a bolondok bolondsága egyforma
 392   14   |           meghalni, ahányszor kívánja, s azután egy másik országban
 393   14   |              nő szempilláit és ajkait, s akkor ő fel fogja nyitni
 394   14   |                 hogy az a te nőd volt, s visszahozhatod őt Stambulba,
 395   14   |            álmodék-e, mécset gyújtott, s bámulata nőtt, midőn asztalára
 396   14   |           mintha nem hihetné a dolgot, s iparkodott ellenvetéseket
 397   14   |             azt vagy elevenen képzelé, s végre azzal erősíté meg
 398   14   |          érkezett meg a szent városba, s úgy tengődött tovább a kegyes
 399   14   |          távozott a temető küszöbétől, s majd megfojtá szívének dobogása,
 400   14   |               fel tudom őt támasztani, s akkor meglátjátok, hogy
 401   14   |             támasztani, ő is megörült, s még ő maga csinált neki
 402   14   |                övéből a kis szelencét, s felnyitá azt: valami sárga
 403   14   |               halottakat csúfít meg! – s a jámbor Muhzint nyomban
 404   14   |          csauszaival elfogatá Muhzint, s megelégelé, hogy oszlophoz
 405   14   |          vállára tevehajtó korbáccsal, s akkor maga elé vitelé őt,
 406   14   |               végezd be a búcsújárást, s azután eredj haza Stambulba,
 407   14   |           azután eredj haza Stambulba, s láss a mesterséged után.
 408   14   |               útravalót is adott neki, s azzal visszaindult Stambul
 409   14   |        megnyugszik abban, amit rámért, s ismét hozzáfog elhagyatott
 410   14   |        Előveszem félretett kincseimet, s kereskedem velük, mint azelőtt:
 411   14   |              csakugyan megtébolyodott, s félretett kincseiről való
 412   14   |              jó bánásmódban részesült, s nem volt fogyatkozása semmiben.~
 413   14   |      ismertetőjeleit darabról darabra, s jól megjegyzé azokat magának.~
 414   14   |          elegyedett a törvénytudóssal, s rendkívül gyönyörködött
 415   14   |             megoszlottak a vélemények, s mindig nagy súlyt fektetett
 416   14   |      Hudzsirjának (főalamizsnamester), s a szeráj első hivatalnoki
 417   14   |              volt ragadtatva örömében, s nem késett azonnal átnyújtani
 418   14   |          keggyel fogadta az ajándékot, s adatott helyette a Hodzsiának
 419   14   |            kopjavetéssel, nyíllövéssel s egyéb férfias játékkal mulatják
 420   14   |          Emiatt haragos kezdett lenni, s mint szokták a lövészek,
 421   14   |            hüvelyk könnyebben húzhassa s éppen a kellő időben pattanthassa
 422   14   |             nagyon megfogja az ideget, s nem tudja elég gyorsan elbocsátani;
 423   14   |                szultánhoz Ali Hodzsia, s jelenté, hogy az ő gyűrűje
 424   14   |             elfogadá azt a Hodzsiától, s felhúzta hüvelykére, és
 425   14   |              divántanácsban előjöttek, s véleményt kérdett azok felől
 426   14   |            elutazott társa bizományát, s kérdé tőle, hogy mit érdemel
 427   14   |                szultán elítélő szóval, s tapsolására négy izoglán
 428   14   |                 elvevék háza kulcsait, s felkutatva lakását, ott
 429   14   |              napfényében vélt fürödni, s nem gondolt rá, hogy a napfényben
 430   14   |        gyászoló Muhzin szobájába ment, s azzal oly kárhozatos játékot
 431   14   |                vezérek előtt az ügyet, s elmondá a Hodzsia véleményét
 432   14   |                megfogta a törősulykot, s fölemelé négy nyelénél fogva;
 433   15   |                csak a kaputjok tollas, s az úgynevezett jó férjek,
 434   15   |        embereknek hívnak, irigykedjék, s őket rágalmakkal kisebbítse.~
 435   15   |             bírok magamról levetkőzni, s annyira még nem qualificáltam
 436   15   |            emberijesztésre használjam, s ha csak e fiatal szerkesztő
 437   16   |        börzeárfolyam meg nem rongálta, s a zsidók hittek benne.)~
 438   16   |                ki a légynek sem ártott s képes volt a legbosszantóbb
 439   16   |           legtöbb élcet mondhatott rá, s hogy ilyenkor leggyöngébb
 440   16   |                célszerűtlensége felől, s annyira csordultig volt
 441   16   |               financialis állapotával, s nyomára jött, hogy tízezer
 442   16   |            levő pénzben talán több is, s mindennek az lett a vége,
 443   16   |               még a reggelihez készül, s feküdni megy, mikor a fashionable
 444   16   |               kukkot sem tud magyarul, s ezt hallani aztán, ha fennhangon
 445   16   |              melyből egy szót sem ért, s mellé látni a savanyú morva
 446   16   |     aranyoztatta magát, Altnak hívták, s innét fordíttatta nevét
 447   16   |            hölgy nagy prosopopoeiával, s egy meggyűrt levelet tett
 448   16   |            megcsúfítják, agyonszúrják, s mi lesz énbelőlem?~– Ugyan,
 449   16   |            vadállat egy hímszúnyognál, s választott fegyvere hihetőleg
 450   16   |            elhitetni Laji jámborságát, s mindaddig meg nem szabadultam
 451   16   |                rendkívüli bóbitájával, s félrebeszéléseinek okát
 452   16   |            halál hideg küszöbén állok, s ott is rád emlékezem” –
 453   16   |              mellényét elborítá a vér, s másnap arca úgy nézett ki,
 454   16   |               a rendes baj panaszával, s éppen azt akarta tőlem megtudni,
 455   16   |              viadal helyén megjelenni, s ezáltal a veszedelemnek
 456   16   |      koszorúkat hajigálni a karzatról, s gyakran lehete a deli bajadér
 457   16   |                 itt mi is kiszálltunk, s én Euphemiával lesántikáltam
 458   16   |               és choreák királynéjára, s egyenesen nekitarték.~A
 459   16   |        viszhangzá Ludmilla kisasszony, s el nem tudta találni, hogy
 460   16   |                a torokra kezde szállni s hangzék a legbájosabb borjútenorban „
 461   16   |                párbajt vívó pacsirtám, s mintha bizonyos volna dolgáról,
 462   16   |               bal kezét szívére tette, s nyakát félreszegve, felmeredt
 463   16   |              kirugaszkodik a bokorból, s Bankó öcsémet úgy nyakon
 464   16   |            kénégeny-álomból ébred föl, s azt hiszi, hogy igen okosat
 465   16   |          valami otrombát talál hazudni s elárulja magát, s egyik
 466   16   |              hazudni s elárulja magát, s egyik kezemen mankómat,
 467   16   |              párbajok célszerűtlensége s az embernek saját maga és
 468   17   |                csak a kaputjok tollas, s az úgynevezett jó férjek,
 469   17   |        embereknek hívnak, irigykedjék, s őket rágalmakkal kisebbítse.~
 470   17   |             bírok magamról levetkőzni, s annyira még nem qualificáltam
 471   17   |            emberijesztésre használjam, s ha csak e fiatal szerkesztő
 472   18   |        börzeárfolyam meg nem rongálta, s a zsidók hittek benne.)~
 473   18   |                ki a légynek sem ártott s képes volt a legbosszantóbb
 474   18   |           legtöbb élcet mondhatott rá, s hogy ilyenkor leggyöngébb
 475   18   |                célszerűtlensége felől, s annyira csordultig volt
 476   18   |               financialis állapotával, s nyomára jött, hogy tízezer
 477   18   |            levő pénzben talán több is, s mindennek az lett a vége,
 478   18   |               még a reggelihez készül, s feküdni megy, mikor a fashionable
 479   18   |               kukkot sem tud magyarul, s ezt hallani aztán, ha fennhangon
 480   18   |              melyből egy szót sem ért, s mellé látni a savanyú morva
 481   18   |     aranyoztatta magát, Altnak hívták, s innét fordíttatta nevét
 482   18   |            hölgy nagy prosopopoeiával, s egy meggyűrt levelet tett
 483   18   |            megcsúfítják, agyonszúrják, s mi lesz énbelőlem?~– Ugyan,
 484   18   |            vadállat egy hímszúnyognál, s választott fegyvere hihetőleg
 485   18   |            elhitetni Laji jámborságát, s mindaddig meg nem szabadultam
 486   18   |                rendkívüli bóbitájával, s félrebeszéléseinek okát
 487   18   |            halál hideg küszöbén állok, s ott is rád emlékezem” –
 488   18   |              mellényét elborítá a vér, s másnap arca úgy nézett ki,
 489   18   |               a rendes baj panaszával, s éppen azt akarta tőlem megtudni,
 490   18   |              viadal helyén megjelenni, s ezáltal a veszedelemnek
 491   18   |      koszorúkat hajigálni a karzatról, s gyakran lehete a deli bajadér
 492   18   |                 itt mi is kiszálltunk, s én Euphemiával lesántikáltam
 493   18   |               és choreák királynéjára, s egyenesen nekitarték.~A
 494   18   |        viszhangzá Ludmilla kisasszony, s el nem tudta találni, hogy
 495   18   |                a torokra kezde szállni s hangzék a legbájosabb borjútenorban „
 496   18   |                párbajt vívó pacsirtám, s mintha bizonyos volna dolgáról,
 497   18   |               bal kezét szívére tette, s nyakát félreszegve, felmeredt
 498   18   |              kirugaszkodik a bokorból, s Bankó öcsémet úgy nyakon
 499   18   |            kénégeny-álomból ébred föl, s azt hiszi, hogy igen okosat
 500   18   |          valami otrombát talál hazudni s elárulja magát, s egyik