Part

 1    1|        semmin megütközni. Azonban mégis megdöbbent, s ijedten ejté
 2    1|           semmit.~– Magam sem. És mégis oly irtózatos fájdalmat
 3    1|          olyan, mint másutt.~– Én mégis azt hiszem, hogy valamivel
 4    1|       semmi jele a fájdalomnak és mégis úgy égett ott, mintha edző
 5    2|    lengyelt:~– Te pajtás, egyszer mégis tisztába kellene afelől
 6    2|         gondoltam már.~– Mert azt mégis meg kellene tudnunk, hogy
 7    3| szerettünk, halálítéletét olvasni mégis megrendítő.~De mennyire
 8    5|          ölelkeztek egymással!~És mégis olyan sokat tudtunk egymással
 9    6|         tisztább, érzékenyebb, és mégis azok írják nekünk a törvényt,
10    6|          támad a nőtáborra.~Akkor mégis megsajnálta: ennyi szép
11    7|        megy négy kongó garasra.~S mégis, mikor halála után holmiját
12    9|          ismerik?~– De önnek csak mégis több pénze van, mint nekem.~–
13   13|           utolsó ház elé ért, ott mégis nem állhatta meg, hogy szívének
14   13|      rajta maradt.~No, de végtére mégis egyszer helyben volt már.
15   19| profitomtól is megfosztott.~Azért mégis ő volt a legszebb asszony
16   19|       reggelig. Én nem táncoltam, mégis alig álltam a lábamon.~Magam
17   20|      midőn Salihát nőül vette, és mégis úgy szerette őt az asszony,
18   23|          áll vele szemközt. És én mégis azt mondom, hogy egész hadjáratunk
19   23|         barátaim még többen.~– Én mégis azt mondom, Bolivár, hogy
20   23|      Annál biztosabb halála.~– És mégis átadom őt neked.~– Köszönöm,
21   24|        volt nagy urakkal soha; és mégis Alexius császár katonái
22   26|           csak nem nyughatott. Ez mégis tréfának egy kicsit sok.
23   26|           nem akar enni!~Hanem ez mégis rendkívüli lélekerejű ember
24   27|         az ő álomképéhez, s attól mégis oly különböző volt, midőn
25   27|          költeni.~Most az egyszer mégis jónak találta vele szóba
26   27|        nem vesztem el.~Tizenhatan mégis elvesztek a tua-tongai mészárlásban;
27   27|       feledtek-e valakit ottan, ő mégis csak hű cimbora!~A hűs levegőn
28   28|          A férj hivatalánál fogva mégis kénytelen volt emberekkel
29   28|        csókolózzunk… nem, azt már mégis ne tegyük – mással.~Jó is
30   30|  mosolyognak így a koporsóban.~És mégis az egész város azt beszélte,
31   30|           ezüstös rácsajtóról. De mégis minden márványemléken és
32   30|            tűrt, nélkülözött – és mégis milyen boldog volt. Valahányszor
33   30|         elfutott fölötte; a vihar mégis jobb futó, mint az őrült;
34   30|           többet, vagy sem.~Néhol mégis a mérföldmutatók kedvéért
35   30|     átváltozás a marquis lényében mégis azt bizonyítá, hogy valami
36   30|         nem sír rajta; de egyszer mégis nagyot sóhajtott, midőn
37   33|          Hanem annyi kereskedővér mégis csorgott ereimben, hogy
38   33|  tisztelem a pietásokat, hanem az mégis egy kicsit kellemetlen,
39   33|          nagyobb bolonddá lettem.~Mégis elmegyek. Alászolgája, uram.
40   33|    rendesen elmaradok.~De egyszer mégis annyira tudtam fokozni ezt
41   33|           ezt viseli.~Tehát végre mégis bizonyítványom van rá, hogy
42   33|     megláthassa, de ha véletlenül mégis találkoznék vele, legyen
43   36|         dicsően halni kellett.~És mégis – mind a kettő örült a választott
44   36|        tiltotta a római augur, én mégis odahordtam. Az is eszedbe
45   36|           magáért, de a hű szolga mégis boldog véget ért; egy csókért
46   36|           Annius tudta nélkül.~És mégis megtörténik, hogy e körülfogott
47   37|     nagybátyám.~Hanem egy bántott mégis.~Minden szívessége mellett
48   37|        mint azelőtt.~Hanem Szálli mégis észrevette, hogy velem valami
49   37|         arról nem tehet; de azért mégis nem kellett volna őt úgy
50   37|          a helyemből.~És utoljára mégis jobb lett volna nem mennem
51   37|      meggondoltam mindent jól, és mégis úgy tetszett, mintha valami
52   37|    maradjak. Azt az egy záradékot mégis odaiktatta nagyatyám, hogy
53   37|          vagyunk választva. És én mégis szeretnék egy szót szólni
54   37|     eltávolítám. Magam voltam. De mégis ketten: én és egy tőr. Ha
55   37|       szelíden –, de egy szavával mégis csak megajándékozhatna elválásunkkor.~