Part

 1    1|           kérte, hogy engedje látni kezét; mire a szenvedő fogcsikorgató
 2    1|         kínnal nyújtá oda bepólyált kezét az orvosnak, ki nagy óvatosan
 3    1|        feljajdulása, ki elbocsátott kezét baljával tartá fel, tanúsítá
 4    1|       műtőkését, s a férfi szenvedő kezét tenyerébe fektetve, kérte
 5    1|      keresztül.~Mikor az orvos jobb kezét ismét felköté nyakába, a
 6    1|          nyögni, s szótlanul nyújtá kezét az orvos elé.~– Mi történt? –
 7    1|             midőn újra beköté annak kezét, szemlátomást elmúlt a beteg
 8    1|           táncról, nehogy más férfi kezét legyen kénytelen megfogni
 9    4|        számára” kéri meg Hermotruda kezét, előszámlálva annak hősi
10    4|   mosolyogva és pirulva nyújtá neki kezét, asztalához, szíve mellé
11    8|     mosolyog. A hölgy elém jött, és kezét nyújtá (ah, mi bájos, puha
12   10|     hirtelen megragadta Saint Creux kezét, és hálószobájába hívta;
13   14|      megcsókolta az emberséges basa kezét, ki néhány dinár útravalót
14   16|             e szóra; de megfogtam a kezét.~– Lássa kegyed – mondám –,
15   16|           szép szónak, hacsak egyik kezét a tenyeremben nem akarta
16   16|          nem véve.~Itt megállt, bal kezét szívére tette, s nyakát
17   18|             e szóra; de megfogtam a kezét.~– Lássa kegyed – mondám –,
18   18|           szép szónak, hacsak egyik kezét a tenyeremben nem akarta
19   18|          nem véve.~Itt megállt, bal kezét szívére tette, s nyakát
20   20|           olyan tettek után, mikért kezét sem emelte föl.~Raghib mindenért,
21   23|  megszoríthatá menyasszonya gyöngéd kezét.~Oh, ez a kéz nem volt gyöngéd
22   23|      odatérdelt dona Laurenzia elé, kezét könnyeivel áztatva össze: „
23   23|           hozzá. A hősnő megragadta kezét, s a hegyek felé mutatva
24   23|         bukott le a lováról, vezére kezét csókolva össze, míg a márványszilárdságú
25   23|      Gideonhoz, és megszorítá annak kezét, és törülgette homályos
26   23|            Piar Manuel, kinek éppen kezét szorítod; ennek az volt
27   23|         azonnal.~Don Gideon kivonta kezét Piaréból.~– Midőn Margaritát
28   23|          óriás összecsókolá Bolivár kezét, és sírt, mint egy gyermek
29   23|          Bolivár megcsókolá a hölgy kezét, s nyugodtan hagyta őt magára.~
30   23|          szólt a hölgy, s odanyújtá kezét Gideonnak, ki arra egy csókot
31   24|             császárnak; hívei előtt kezét szorongatá, arcát megcsókolta;
32   26|            pamlagra, s kezébe fogta kezét.~– Legyen esze, kedves barátom,
33   27|        hanem csak megszorítá egymás kezét, s értette a többit.~Onnan
34   27|             némelyik övébe is dugta kezét, felhúzva pisztolya sárkányát.~–
35   30|      csalónak, ki egy új nőnek adta kezét, mielőtt a régi meghalt
36   30|        haláláért.~Megszorítá leánya kezét, azt mondá neki: „ne szeress
37   30|            hajolt a marquis felé, s kezét nyújtá neki.~– Az elsőt!~
38   30|               A nő megfogta a férfi kezét, és fülébe súgá:~– Kinyitottam
39   30|             férfinak nem volt ereje kezét kiszakítani a nő kezéből,
40   30|         nézett a beszélőnek, néha a kezét megfogta, s ez érzé, hogy
41   30|        szelíd arcú ifjú, ki a hölgy kezét kezei közt tartja, s olyan
42   30| koporsójához, megragadá annak hideg kezét, ott lerogyott és meghalt
43   31|            szedni, a kedves hófehér kezét összecsípte a csalán, hanem
44   31|         azzal sikoltva kapja vissza kezét, eldobva a megfogott tárgyat.~
45   32|             Az ifjú nem nyújtá érte kezét.~– Másutt van az én szerelmem.
46   33|         fejét büszkén, hátratette a kezét, s odábbment.~Uhm; be fucsa
47   33|           nyúlni, meg visszahúzta a kezét, utoljára elszántan felugrott
48   34|             Azzal megszorítá Adándy kezét, mint ki valami szívességért
49   36|       Szépen hanyattfekve halt meg, kezét kardmarkolatán tartva, s
50   36|         suttogá Eponine, s Lucilius kezét nyújtá az ifjú hősnek, s
51   37|             megcsókoltam nagybátyám kezét, s kedvem lett volna őt
52   37|            megragadtam az öregember kezét, s könnyeimmel áztatám.
53   37|             kegyedtől, hogy búcsúra kezét nyújtsa – suttogá szelíden –,
54   37|      eltávozott, görcsösen szorítám kezét, s azt susogtam fölébe: „
55   37|             barátság köztünk.~Azzal kezét nyújtá; én mit tehettem