Part

 1    1|           szeretetből ragaszkodott hozzám. Fél év úgy telt el tőlem,
 2    1|            rajta. Lassan odahajolt hozzám, felnyitá szemeit, miként
 3    5|            mondd el magadban, amit hozzám gondolsz, én is elmondom,
 4    5|      percig elgondolkozott, azután hozzám fordult.~– Én azt mondom,
 5    5|  holdforgással többet nem is üzent hozzám. Azt hittem, a földi vágy
 6    8|           kezet, ő aztán odahajolt hozzám, s megcsókolta homlokomat
 7    9|             Valamelyik nap beállít hozzám egy borzas egyéniség (megfordul
 8    9|     voltaképpen mi cél vezette önt hozzám? Mert azt csak nem gondolnám,
 9    9|            ön?~– Hát jöjjön vissza hozzám egy hét múlva, majd akkor
10    9|           napokban megint betoppan hozzám. Képzelhetni, fel volt frizérozva,
11   11|       tartott szitkozódást intézve hozzám, meg azonban nem kaphatott,
12   11|        bálványoltárra, s elkezdtek hozzám imádkozni. Ezen országban
13   13|    takarodjék, s ne szóljon többet hozzám!~Azzal betette maga után
14   13|           a világon, aki úgy szólt hozzám mindig, mint emberhez; igaz,
15   16|       ismét szívszakadva iramodott hozzám a rendes baj panaszával,
16   18|       ismét szívszakadva iramodott hozzám a rendes baj panaszával,
17   19|            asszonyt.~– Hát mi köze hozzám a kocsisnak?~– Vagy pedig
18   19|     szívességét, s azzal odalépett hozzám, s kegyesen vállamra veregetve
19   19|        zsiványvezér megint odajött hozzám.~– Ejnye, öreg uracskám – (
20   19|       grófné ekkor franciául szólt hozzám, hogy énekeljek, ha azt
21   27|           azért, mert csinos, mert hozzám illik, hanem tudnék szeretni
22   27|           Ha ilyen alázatosan szól hozzám, azt meg sem hallom – jöjjön
23   29|           te fáradva küzdesz, hogy hozzám közelebb lehess, én a másik
24   33|          jámbor kalmár fia vagyok; hozzám nem fognak a méltóságos
25   33|        úron kívül.~Tisztelem ezt a hozzám való nagy bizalmat!~Már
26   33|           ablakokon aztán bebámult hozzám a hold – ez a bolondok patrónusa.
27   33|          tetszett, mintha odajönne hozzám, megmozdítaná erős, fekete
28   33|        rájönni, hogy honnan jön be hozzám?~Az ajtókat magam zárom
29   33|   magyarázni. Valahol nagyon közel hozzám.~Ítélje meg akárki, hogy
30   33|          kép: a való alakja odalép hozzám és néz rám szótlanul, mozdulatlanul;
31   33|            hogy jöjjön el ébren is hozzám. Erre a gondolatra sem jönne
32   33|     tündérem mosolyogva hajolt oda hozzám, rám nézett szelíden azokkal
33   33|            magatartásával, odajött hozzám, megfogta a kezemet, megcsókolta,
34   33|       lenni. Ma éjjel ijedten jött hozzám, és sírt és a haját dúlta
35   33|     másodikban tündérem odaszökött hozzám, megragadta kezemet, odarántott
36   37|       lenni.~Az első játék végével hozzám fordult, megsimogatá fejemet,
37   37|           mellett olyan hideg volt hozzám, olyan tartózkodó. Sohasem
38   37|     megindította; felkelt, odajött hozzám, kért, hogy ne tegyem azt;
39   37|        nagybátyámnak nincs bizalma hozzám.~– Miből hiszi azt, Jenny? –
40   37|         vágy tette őt oly szelíddé hozzám, nem szeretett, hanem szerelmes
41   37|          elejtett szavakat intézni hozzám; azonban én oly ijedelemmel
42   37|       Livádi pedig odajött egészen hozzám, rámnézett sokáig, fejét
43   37|      áztatám. Olyan szépen beszélt hozzám. Ő volt az egyetlen ember
44   37|        egy-egy úrhölgy vetődött be hozzám kalapot vagy karmantyút
45   37|   házasságban; akkor nőm elkezdett hozzám hűtlen lenni, és én elhagytam
46   37|     elválásra, ha nőm hűtlen lenne hozzám, egyéb körülmények felől
47   37|           vigasztalni fog. Így írt hozzám:~„E percben hallom, hogy
48   37|          akit nem láttam soha, aki hozzám soha nem közelít, akinek
49   37|          tiszta szándékkal közelít hozzám, egy halottat fog ölelni.~
50   37| csalatkoztam: a rendes órán eljött hozzám. Köszönte, hogy e levelet
51   37|         bámulatomra Sz** úr lép be hozzám. Igen nyájas volt, mosolygott;
52   37|         mosolygott; tréfásan szólt hozzám:~– Kedves Jenny; már hiszen
53   37|           nézni.~Ekkor ő odahajolt hozzám, s halkan azt suttogá a
54   37|          mylord.~A férfi odasimult hozzám, átkarolta derekamat, én