Part

 1   23|      maradt csak egy leánya.~Dona Laurenzia di San Sol legszebb hajadon
 2   23|         mint a napnak, pedig dona Laurenzia sem szokott senkire féloldalról
 3   23|      Gideon Saperónak, mely ellen Laurenzia sem szólt semmit. Ah, az
 4   23|         sértené. Csak úgy szokott Laurenzia előtt jövendő házassága
 5   23|           mint a csatamezőn.~Dona Laurenzia átvette testvére kardját,
 6   23|         támadt az égen, mire dona Laurenzia felkiáltott: „Vitézeim!
 7   23|         elkezdett imádkozni; dona Laurenzia ott bámuló seregei előtt
 8   23|           szúrta le lováról.~Dona Laurenzia egy hónapig oltalmazta a
 9   23|           általános támadás lesz.~Laurenzia kövekkel, zsákokkal eltorlaszoltatá
10   23|       szakadt ottan széjjel; dona Laurenzia hallgatva ült egy földes
11   23|         az ifjút: odatérdelt dona Laurenzia elé, kezét könnyeivel áztatva
12   23|    könnyeivel áztatva össze: „Óh, Laurenzia, teneked nem szabad meghalnod!”~
13   23|    Akarnád-e inkább, Gideon, hogy Laurenzia di San Sol a diadalmas ellenség
14   23|     ellenség elmondja, hogy látta Laurenzia di San Solt vesztett csata
15   23|           meggyújtá szivarát, s a Laurenzia által kimutatott helyre
16   23|           A rés körül, mely előtt Laurenzia védőcsapatja állt, legdühösebb
17   23|    egyszerre örömláng gyulladt ki Laurenzia arcán, hevesen intett kezével
18   23|           nem ellenség az – szólt Laurenzia –, miért sietnének olyan
19   23|  villognak oly iszonyatosan.~Dona Laurenzia el volt merülve ámulatában.
20   23|          hozzá:~– Üdv neked, dona Laurenzia di San Sol!~A hajadont magán
21   23|      megtartom azt – szólt vissza Laurenzia –, és gondját fogom viselni.~
22   23|          ők.~– Ide, ide! – kiálta Laurenzia a lovagnak. – Meneküljetek
23   23|         legderekabb szűzei, kiket Laurenzia vezetett.~Egy babérkoszorú
24   23|  hölgyekkel szemközt állott.~Dona Laurenzia lelkesüléstől halvány arccal
25   23|         tudott neki felelni.~Dona Laurenzia arca lángba volt borulva,
26   23|        érző szívben, a derék dona Laurenzia di San Solnak.~Azzal kétfelé
27   23|           szavakat, miket Paez és Laurenzia tudtak feleletül hozni.
28   23|           a San Sol leány, a szép Laurenzia, engesztelő, csillapító
29   23|  venezuelai leány –, hogy San Sol Laurenzia férje zsarnok nem leend
30   23|        zsarnok nem leend soha, és Laurenzia egy zsarnok ölelését soha
31   23|          kezet fogott Bolivárral. Laurenzia volt vőlegénye az újjal.~–
32   23|           örömében.~Legvégül jött Laurenzia. Bolivár szerelmesen tekintett
33   23|           az aljas marcangolások.~Laurenzia belátott Bolivár lelkébe,
34   23|   megválasztott – királynak.~Dona Laurenzia, mint a sarlótól leütött
35   23|      árthatnak nekem, ott van még Laurenzia.~– De ellenségeid sokan
36   23|         belépett a terembe – dona Laurenzia.~Az összeesküvők fölriadtak;
37   23|          lefegyverezni jött.~Dona Laurenzia fájdalmas arccal állt meg
38   23|           előttetek áll, még dona Laurenzia di San Sol nevet visel.
39   23|          el tőle.~– Oh, ne szólj, Laurenzia. Elég sebet ejtettél már
40   23|       tűzve Bolivárral – folytatá Laurenzia.~– Ezt a napot nem éri ő
41   23|      többen elérzékenyülten.~Dona Laurenzia folytatá elsötétült arccal:~–
42   23|         én jobbat remélek – szólt Laurenzia elfordítva tőle halovány
43   23|       Tehát holnap este – suttogá Laurenzia.~– Ott leszek.~– Addig semmi
44   23| templomban esküdött össze Bolivár Laurenzia di San Sollal.~Ez alkalommal
45   23|         rosszul esküdtem akkor.~– Laurenzia – szólt Bolivár komolyan –,
46   23|      koronát és meghajlok előtte.~Laurenzia erre nem tudott felelni.~–
47   23|              Visszavonhatatlanul.~Laurenzia reszketve fogódzott egy
48   23|       szeretnie lehetetlen…~…Dona Laurenzia tántorogva ment át a kápolnába;
49   23|       jeladásra másik jel felelt.~Laurenzia lebocsátá a kötélhágcsót.~
50   23|      átadom őt neked.~– Köszönöm, Laurenzia. Nagy lélek vagy. Bocsáss
51   23|        megcsinálta.~– Úgy teszek, Laurenzia.~– És azután biztosan célozz!
52   23|         visszavonult az erkélyre, Laurenzia elhagyta a kápolnát.~Néhány
53   23|           nem volt Bolivár, hanem Laurenzia.~Don Gideon fegyverét arcához