Part

 1    2|          ábrázattal, emez nyúlánk szőke ifjú, alig látott bajusszal és
 2    3|             harcokban nevelkedett; mint ifjú már réme volt a félhold
 3    4|                Hamlet már ekkor felnőtt ifjú volt, s amit a drámában
 4    4|             tejtestvére tudatá vele.~Ez ifjú szemei előtt e pillanattól
 5    4|          kémleljék ki Hamlet lelkét.~Az ifjú királyfi az úton még bolondosabban
 6    4|          irgalom nélkül megölé. Nem egy ifjú hős, kinek rossz sorsa a
 7    6|              sokáig nézett rá.~Sok szép ifjú volt a környékben, elegen
 8   10|               lepetve a fiatal pórleány ifjú szépsége által, s felfogadta
 9   10|       szellentyűt kelle fölnyitni, s az ifjú ott fulladt meg.~A tükör
10   10|               el nem árullak. Adieu.~Az ifjú még azalatt halt meg, amíg
11   21|          felkérte őt egy táncra. Kitűnő ifjú volt a társaságban; ő volt
12   21|                derék alapos készültségű ifjú, ki nemrég jött a laphoz;
13   23|              sétányon végigment, minden ifjú beteg lett miatta, pedig
14   23|                  don Gideon derék, szép ifjú volt; amilyen szép, olyan
15   23|                Ide, ide, don Gideon!~Az ifjú sietett fel hozzá. A hősnő
16   23|            felbőszült fenevadak, míg az ifjú Ricante elfoglalt várában
17   23|            feleletül hozni. A herculesi ifjú, kinek tréfás munka volt
18   23|               lesütött fővel sietett az ifjú bajnok az öreg Esteban di
19   23|           Bolivár arca nem változott.~– Ifjú bajnoktárs – szólt don Gideonhoz –,
20   23|            elhagyta a vigadókat Bolivár ifjú hitvesével, magányos szobáiba
21   24|             torkába, hol a szakálltalan ifjú, Bohemund, két napig védte
22   27|                lehangolta a nagyravágyó ifjú kedélyét, rögtön elhagyta
23   27|         támaszkodott Robertson mellé.~– Ifjú barátom, nemsokára célnál
24   28| kártyázószobákba, a kis nő ottmaradt az ifjú emberekkel a társalgási
25   29|                 udvarhölgyek között. Az ifjú asszonyság sohasem bánta
26   30|          könnyen felfogó; a sok rajongó ifjú közül egynek sikerült Camilla
27   30|               sors megsokallta örömeit, ifjú férje azt mondá neki, hogy
28   30|            múlva hírét veszi, hogy azon ifjú, ki neki férje, megházasodott:
29   30|            költői ábrándokat, miket más ifjú leány előtt legalább hazudni
30   30|             hatalma kimeríthetetlen.~Az ifjú elővette, amit a tudás hatalmába
31   30|          csodálatos nő, ki nem sajnálta ifjú életét azon emberével összekötni,
32   30|          mellette egy szép, szelíd arcú ifjú, ki a hölgy kezét kezei
33   30|                    feddé őt szelíden az ifjú, s elvonta onnan a sírkőtől.~
34   30|           tréfásan ölelte most körül az ifjú nyakát, s azt mondá neki:~–
35   30|                ő megölte nejét. Erre az ifjú szerelmespár biztosnak kezdte
36   30|              maga előtt. Zajt ütött; az ifjú akkor elfutott a nővel együtt;
37   30|        bevallott?~– Igen, asszonyom. Az ifjú igen becsületes ember, aki
38   30|               hogy ki hol született. Az ifjú azzal hiszi védelmezhetni
39   30|             boldogul!~Azután elmondá az ifjú, mi történt volna e nővel,
40   30|               borzadni.~Azután szólt az ifjú a gyöngéd ápolásról, a meleg
41   30|              nagyot sóhajtott, midőn az ifjú azt mondta, hogy ha őket
42   30|         parancsának engedelmeskedik.~Az ifjú indulatosan felelt:~– Soha!
43   30|                 tudott szóhoz jutni, az ifjú szava túldörgött a zajon.~–
44   32|           legkegyesebb főpapra bízta az ifjú lelkét.~És a kegyes püspök
45   32|         koronára tette őt érdemessé.~Az ifjú azon időkorban volt már,
46   32|                egyetlen fia számára. Az ifjú nem nyújtá érte kezét.~–
47   35|              kölcsönös igyekezettel.~Az ifjú gavallér lakását elérve,
48   36|                férjet és hazát veszíte; ifjú férjet és öreg hazát. Ha
49   36|                 férj küldi őt üzenettel ifjú nejéhez; egy nőhöz, akit
50   36|                Lucilius kezét nyújtá az ifjú hősnek, s elvezeté őt magával.~