Part

 1   36|               másik Julius Sabinus neje: Eponine; ki Gallia férfiainak kiáltá
 2   36|            szívdobogva gondolt a bűbájos Eponine sötétkék szemeire, miknek
 3   36|                 kapuján beérkeznek vala.~Eponine és asszonyai gyászban, szétbomlott
 4   36|            fegyveres nem őrzé az udvart.~Eponine zila tekintettel futott
 5   36|      keresztüldöfött. Ím, vedd magadhoz.~Eponine e szavaknál fölemelkedék
 6   36|               csókot vesztegetnek el rá!~Eponine szép, hosszú aranyszín haja
 7   36|                 ajk csókját érezé kezén. Eponine szólt hozzá:~– Ez a kéz
 8   36|           vonultan nézte, mint uralkodik Eponine szíve érzelmein.~Belül örömtől
 9   36| tiszteletteljesen állt meg előtte, midőn Eponine inte kezével, hogy tovább
10   36|             kísérőinek, s egyedül maradt Eponine előtt a rómaiak közül.~Nem
11   36|          nagyobbá lesz a kegyelmezésben.~Eponine könnyei még sűrűbben kezdtek
12   36|               férjedet is visszaadhatom.~Eponine nem jól érté ez ígéretet,
13   36|              hangban, mely azt kimondta, Eponine szavára ismert.~A másik
14   36|               fölöt, s a föld csillagait Eponine szemeiben.~Egy őrült örömkiáltás,
15   36|                  őrült örömkiáltás, mely Eponine nevét hangoztatá, tört ki
16   36|             ajkán, kinek a szabad lég és Eponine arca minden erejét visszaadta;
17   36|                  Csitt, csendesen – súgá Eponine –, veszély jár mögöttünk;
18   36|               Sabinus.~– Tetrix – felelt Eponine. – Most már szólhatunk együtt,
19   36|                ami belül vérzett, a szép Eponine miatt, és ami felől még
20   36|                   uram, Sabinus és neje, Eponine, innen e sírból ki nem tudnának
21   36|                   És ennek is Sabinus és Eponine lesz az oka.~A föld alól
22   36|                oka.~A föld alól hangzott Eponine jeladása: a hármas koccintás
23   36|               kötélhágcsón feljött elébb Eponine, azután egy ismeretlen férfi,
24   36|        megszokott elefántcsont fehérhez.~Eponine nagy művésznő, hogy így
25   36|                  melynek fejét vették!~*~Eponine eljutott Vespasian elé.
26   36|                amit kívánt, még ma este.~Eponine sokkal inkább nő volt, hogysem
27   36|               fel lehetne őt támasztani.~Eponine okosabb volt, minthogy ez
28   36|                egyúttal vérpadnak is jó.~Eponine úgy bánt mindig Sabinussal,
29   36|                  Bizonnyal tudom – szólt Eponine, leküzdve szíve rebegését,
30   36|                 álruhájában megmenekült.~Eponine roskadozni érzé termetét;
31   36|      megerősíttessék. Íme, olvasd magad!~Eponine reszkető kézzel bontá fel
32   36|             legyen minden üldöztetéstől.~Eponine kénytelen volt hinni saját
33   36|             kettő közül az egyik a férj? Eponine reszkető kezében tartá a
34   36|                fogom őt hozzá elvezetni.~Eponine sietve ment az atriumba,
35   36|                 halált, nem egyet!~Azzal Eponine Tetrix keblére borult, vállait
36   36|                Az égiek veled… – suttogá Eponine, s Lucilius kezét nyújtá
37   36|             Annius pótolni fogja helyét.~Eponine fölemelé az urna födelét,
38   36|               Loire közötti megyékben, s Eponine még mindig Angres fejedelemnője;
39   36|                megjelent a bölény álarca Eponine vadásztanyája közelében,
40   36|             mellett vágott be a nyíl. Ha Eponine a bölény púpjára céloz,
41   36|       kétségtelenül lezúzta volna.~Amint Eponine e forráshoz ért, levette
42   36|                 amint a zuhatag megállt, Eponine lovastul együtt leszállt
43   36|                  földe~Zöld lesz utána!”~Eponine úgy tapsolt örömében, úgy
44   36|                  hosszú kardját ragadta, Eponine tegezét kapta kezébe, két
45   36|                már előtte halva.~Mögötte Eponine állt, s nyilait a közeledőre
46   36|               nyíl vágta ki jobb szemét, Eponine kezétől küldve.~Annius a
47   36|                elnyomták és megkötözték. Eponine és a két gyermek bilincstelenül
48   36|              mondá ki az ítélete; amidőn Eponine azt kérte, hogy hadd szólhasson
49   36|            meghalt, annak halott a neve.~Eponine fölegyenesedék e szóra,
50   36|                 is, hogy nyugton alhass!~Eponine jól számított, ha akarta,