Part

 1    1|         legközelebbi jó barátom írta azokat, és milyen hangon? Minő
 2    1|               azután lassan lecsukta azokat ismét és meghalt. Meghalt
 3    1|              nem tarthatott odahaza; azokat adjam neki vissza. Én éreztem,
 4    3|            testvére rossz alattvaló. Azokat gondja volt elfogatni, tömlöcbe
 5    3|           Azért, mert nem illő, hogy azokat meglássa egy férfi.~– S
 6    7|              fekvő puszta várba, ott azokat egyenként a kövek közé,
 7    7|          ritkasági gyűjteményébe, ki azokat őrizte erősen, s kitanulta,
 8   13|           leány, kihez jelzés végett azokat odaadta, S betűt varrt rájuk.~
 9   13|      táplálékát – írótollakat metsz, azokat hordja faluról falura.~Ez
10   14|             ki ne raboljanak, bízzad azokat a te hűséges barátodra,
11   14|         helyen, ahol Muhzin megkente azokat az írral, elkezdének megfeketülni,
12   14|             darabra, s jól megjegyzé azokat magának.~Akkor megparancsolá
13   14|            szultán sorba próbálgatta azokat.~– Ez se jó: egy se jó!
14   20|             testvére azt hitte, hogy azokat senki sem tudhatja, s aztán
15   21|            Másodszor is megtöltötték azokat, s ismét kezeikbe adták.
16   22|          megégették. Nincs úrnő, aki azokat viselje többé.~Azzal bezárták
17   23|         hevesen átölelve, megcsókolá azokat, az egész nép szeme láttára.~
18   24|        barbárok hajóhada ellen, mely azokat szanaszét zavarta, egy részét
19   24|           oly főszemély nevében, aki azokat nem fogja tagadni; homályos,
20   24|             újra meg újra maga előtt azokat a bűvös-bájos dallamokat,
21   25|        haragjának, mibe került nekem azokat felfordítani! Berohanék.
22   27|         drágaköves ékszerek lepik el azokat; a zománcos gyertyatartók
23   27|              bennük kezeivel és méri azokat vékával; mikor aztán fölébredt,
24   27|          mintegy tizenketten voltak, azokat a dereglyébe szállítá. Akkor
25   27|               mint saját veszélyére. Azokat körülfogták az indiánok;
26   27|             hajót, sűrűn legszegezve azokat, és azzal maguk a csónakra
27   29|              avult irományok nyomán, azokat rendre elvesztette, a bírákat
28   29|      compossessoratusban akadt elég. Azokat Zsilipy Péter praktikus
29   30|           felőle főbenjáró titkokat, azokat félti a férj, hogy a világ
30   30|      notabilitásaihoz rendre küldözé azokat az ismeretes meghívó jegyeket,
31   30|           távol lakó szülőihez, hogy azokat házassága felől kiengesztelje.
32   30|          múlva aztán nem kellett már azokat keresni, mert a szép fő
33   30|             menekült a lépcsők felé, azokat pedig az első rázkódás ledöntötte,
34   30|              s nem szenvelgik előtte azokat a költői ábrándokat, miket
35   30|          levele egy rakáson, elvitte azokat a marquis úrhoz, s eladta
36   30|           hogy nem érezhetek. Szánom azokat a szegény gyarló nőket,
37   30|              kezében vannak, kinek ő azokat egykor őrült szerelme bizonyítékául
38   30|          asszony bizonyosan ki fogja azokat szolgáltatni, mert őt halálosan
39   30|             vannak bizonyítványai, s azokat szívesen ki fogom adni,
40   30|              bátorkodik felszólítani azokat, akiknek éppen csak egy
41   30|            Ami iratokat tőlem bírsz, azokat akár rámába tetesd. Bohóság
42   30|         tények igazak. Szabad legyen azokat kétségbe hoznom. Én azt
43   33|        teherrel nem jár, mert a gróf azokat különben holtig való fizetéssel
44   33| tébolyodottakat gyűjtött maga körül, azokat maga gyógyította, tanulmányozta
45   33|           tán az én hibám volt, hogy azokat eddig is másformáknak láttam,
46   33|             szükséges élelmiszereit, azokat átveszi tőlem; ha én meghalnék,
47   36|            én a császár elé juttatom azokat. Ha az idegen tisztviselők
48   36|              a szolgákat vették elő; azokat faggatták. Sabinus némának
49   37|         mondta, hogy aranyba kellene azokat foglaltatni.~A szobalánynak
50   37|             ékszerei sem célszerűek, azokat mind eladhatja. Sz** úr