bold = Main text
     Part                                            grey = Comment text

1001   30   |  kacskaringókkal, ezüstös rácsajtóval, s azután megint volt mit beszélni
1002   30   |             vád támad a temetés előtt, s a hatóság vizsgálatot rendel,
1003   30   |               ha később támad a gyanú, s a halottat felássák, megfordulva
1004   30   |              nyakra-főre elárverezték, s cselédjeit széteregették,
1005   30   |         fejeiket bedugták a rostélyon, s benézegettek a félsötét
1006   30   |                aki azon belül fekszik, s nem beszéltek róla többet.~
1007   30   |                senki sem kapja ingyen, s hogy a különösségek, amikért
1008   30   |               távollevő kedveséhez hű, s a többieket csak szórakozásból
1009   30   |           álomnak és a szép szavaknak, s egy napon megvallá atyjának,
1010   30   |               hiszen csak leánya volt, s a leány nem számít a családban
1011   30   |               mennydörgő atyai átokkal s obligát ájuldozással, hanem –
1012   30   |              valami meghívott lelkész, s ő boldog szerelmében feledte
1013   30   |               a méltatlankodás érzete, s utánament a csalónak, ki
1014   30   |             menni még születése előtt, s abból a jellemből, amivé
1015   30   |                székestől, asztalostól, s a palota széttört ablakain
1016   30   |              omlottak az ablakból alá, s tűzkígyók süvöltöttek a
1017   30   |                bennégett a kastélyban, s vele együtt a végrendelet
1018   30   |                 Ki tegnap koldus volt, s a halál nemeiben válogatott,
1019   30   |        sírkövet állíttatott fel eléje, s arra nem íratott mást, csak
1020   30   |               gyűlölni, mint szeretni, s az élet később sem tanította
1021   30   |               őt könnyelműnek tartani, s nem szenvelgik előtte azokat
1022   30   |               zárdába megy, kinevetik, s aztán elfeledik; de ő a
1023   30   |               házasságán jelen voltak, s körülbelül ő rendezte az
1024   30   |              aki miatta koldussá tegye s aztán főbe lője magát, neki
1025   30   |      elfogadják, akkor nyitva az ajtó, s azontúl segít az ész vagy
1026   30   |             láng kicsapott az ablakon, s a marquis egy őrült pillanatban
1027   30   |           azután kitiltá őt a házából, s többet meg sem látta, akárhol
1028   30   |        vagyonát ajánlá fel a hölgynek, s azért kiadták neki az utat.
1029   30   |                nő nem szerette férjét, s mindig szomorú volt előtte.
1030   30   |                azokat a marquis úrhoz, s eladta neki egy jó csomó
1031   30   |              lelkem körüled fog járni, s tán ha egyszer megőszülök,
1032   30   |               hogy meg leszek siratva, s örömmel távozom innen. –
1033   30   |           Malmont széttépte a levelet, s azután hidegvérrel mondá
1034   30   |          Másnap kocsira ültette nejét, s elvitte magával Issoduneba.
1035   30   |               meghalt szívszakadásban, s azok megnyugodtak benne.
1036   30   |           marquis visszatért Párizsba, s ezúttal mint kérő mutatta
1037   30   |                tevé a hölgy lábai elé, s az nevetett rajta; pedig
1038   30   |               vétettem ön anyja ellen, s ha nem bántam volna azt
1039   30   |                 hogy önt itt elfogadom s önnel beszélek, sőt még
1040   30   |         magukat egy vékony pókhálóban, s ott vergődnek, mint a szárnyaszegett
1041   30   |             dühből megölte ellenfelét, s kénytelen volt futni a törvény
1042   30   |              önlelkiismerete ellen is, s aki őt egy szavával semmivé
1043   30   |               egy embert, kit gyűlölt, s azután kezébe adta magát
1044   30   |         tükrözték magukat azon vissza, s midőn a delnő mintegy elragadtatással
1045   30   |          marquis elveszté józan eszét, s reszketve mondá a csodálatos
1046   30   |           kényszeríté mosolyt mutatni, s könnyű vérrel susogá:~–
1047   30   |                   Minő együgyű mese!~– S ha én önnek kezébe adnám
1048   30   |           annak készítőjével váltottam s miket visszaszerezni gondom
1049   30   |        hódítóan hajolt a marquis felé, s kezét nyújtá neki.~– Az
1050   30   |             Azzal hirtelen megfordult, s mint egy szemérmes gyermek,
1051   30   |              visszajött hozzá Malmont, s egy kis szekrénykét adott
1052   30   |           menyasszonyának: egy életnek s egy halálnak titka.~Oliva
1053   30   |               és nem reszketett belé – s másnap – megesküdött a marquis-val
1054   30   |             házaspárt, míg jelen volt, s megszólíták, mikor egymás
1055   30   |             Most távozzék ön Jeanette, s bocsássa be a marquis-t,
1056   30   |               ki lelkeket idézett elő, s midőn azok hatalmába adták
1057   30   |   hátratántorodott, amint abba lépett, s mozdulatlanul állt meg az
1058   30   |               fedele félre volt hajtva s a fehér selyem szemfödél
1059   30   |             midőn a koporsóban feküdt; s ez volt a menyasszonyi pongyola,
1060   30   |     haloványalak a halálfős asztaltól, s eléje lépett.~– Marquis
1061   30   |           jajgatna, sóhajtana odabenn, s láthatlan ajkakról nehéz
1062   30   |           elfusson, felnyitá az ajtót, s ott a küszöbön ájulva esett
1063   30   |                előcsengeté cselédjeit, s parancsolá nekik, hogy vigyék
1064   30   |            orcával járt szobájában fel s alá, úgy ragyogtak a szemei.~
1065   30   |             ami bársonnyal van bevonva s arany szegekkel van kiverve,
1066   30   |                elrablá kedvese testét, s hazavitte azt magához.~Nem
1067   30   |          halottak ismét életre tértek, s folytatták napjaikat. E
1068   30   |               a tudás hatalmába adott, s megkísérté a szép halottat
1069   30   |         rémülten szökött fel fektéből, s amint Amáliára tekinte,
1070   30   |         halálfagy felolvadt a szívről, s az életműszerek kezdték
1071   30   |               kar lassan fölemelkedék, s kedvese nyaka körül fonódott,
1072   30   |              arcát a magáéhoz szorítá, s azután megint lecsukódtak
1073   30   |            mint aki még félig álmodik, s azoknak felelget, akik álmában
1074   30   |            lelke visszanyerte látását, s azután megtanult boldog
1075   30   |               halál országa utáni lét, s ki üldözhetne valakit –
1076   30   |              halva feküdnék a földben, s egy másik lény támadt volna
1077   30   |          szelíd volt úrnője közelében, s ha az véletlenül megszólítá,
1078   30   |         ilyenkor kiküldötte cselédeit, s orvost sem eresztett magához
1079   30   |            amit a nő beszélt férjéhez, s amire ez kétségbeesve ordítozott
1080   30   |                már a sok szaladgálást, s inkább hazudnak neki, hogy
1081   30   |               reszketett minden tagja, s ekkor arra kérte az inast,
1082   30   |                falról azt a pisztolyt, s lője őt vele főbe; amit
1083   30   |                azt hitték, hogy őrült, s nem indultak el szavára.~
1084   30   |             szökött vissza az ajtóból, s azzal a lépcsőkön lerohant
1085   30   |            Oliva készíttetett számára, s távolléte alatt ágya fölé
1086   30   |               a humorisztikus kérdést, s azt felelé, hogy csak odáig.~
1087   30   |           szabadulni kíván az élettől, s enyhülést talál abban a
1088   30   |              azoknak készítője nevével s a részletes gyilkosság leírásával
1089   30   |               karon fogta a marquis-t, s azt mondta neki, hogy ez
1090   30   |                azonnal foglyává teszi, s személyesen fogja őt oda
1091   30   |               rangja iránt tanúsított, s engedte magát karonfogva
1092   30   |            célebret, amilyen neki hírt s nevet szerezhet.~Azzal elmondott
1093   30   |                 néha a kezét megfogta, s ez érzé, hogy annak ujjai,
1094   30   |             verejték gyöngyözött bele, s többször félbe kellett azt
1095   30   |            Igen. Azt mondta előttem.~– S valószínűleg hivatkozott
1096   30   |        kezemben vannak bizonyítványai, s azokat szívesen ki fogom
1097   30   |              Éppen ezért hívattam önt, s ön már előre tudja, amit
1098   30   |          önként választám őt férjemül, s midőn borzasztó betegsége
1099   30   |             gyöngéden ápolám mindig.~– S mi ok lehetett e képzelgés
1100   30   |           betegségétől megszabaduljon, s azok megzavarták idegrendszerét.
1101   30   |               előtt is kezd háborogni; s félek, hogy egyszer saját
1102   30   |               miután bűnét kivallotta, s büntetésére vár; hogy régóta
1103   30   |            hittek gonosz betegségében, s fárasztották magukat gyógyításában;
1104   30   |            csepegették fejére a vizet, s töltötték összecsikart fogai
1105   30   |            gazdagon fizette az orvost, s órákig eltanácskozott vele
1106   30   |             örömest hallgatta a zenét, s maga is kért egy fuvolát,
1107   30   |     ábrándozókkal sakkozni, kártyázni, s nem vette észre, hogy a
1108   30   |              untalan újra kezdi magát, s mely annyival iszonyúbb
1109   30   |                 imádkozik az Istenhez, s egy perc múlva tagadja annak
1110   30   |        őrültségnek, mely éjszaka megjő s nappal elmarad. Egy délután
1111   30   |                ölnél magasabb kőfalra, s onnan, e nyaktörő magasból,
1112   30   |              távolra, mint egy labdát, s ott az utcai jeges árba
1113   30   |              Hirtelen fölszedte magát, s kezdett futni ki a szabadba.
1114   30   |             üldözni. Ádáz óra volt az, s annak magának is őrültnek
1115   30   |                elesett, ott megpihent, s azután megint futott a szél
1116   30   |               éjjel világított előtte, s hívogatta őt maga után.
1117   30   |        senkivel; kikerülte a falvakat, s reggelre elbújt egy híd
1118   30   |                míg ismét bealkonyodik, s egész nap ki nem jött rejtekéből.~
1119   30   |             Letért az eddigi irányból, s délszak felé kezdett tartani.
1120   30   |           egész a tengerpartig elvert, s zöld erdők közé jutott.
1121   30   |            gyümölcs félérett volt már, s ő elég éhes, hogy azt egész
1122   30   |                boglyába ásta be magát, s ott várta végig a hosszú
1123   30   |             mondták: hörcsögöt kerget, s nem törődtek vele.~Aztán
1124   30   |              és ő megint futott odább, s azután még egy fáradságos
1125   30   |                melyen befér egy ember, s odabenn bizton elrejtőzhetik;
1126   30   |    visszafekteti elhagyott fekhelyére, s azután – egy vasszegre ott
1127   30   |               a sírbolt is rommá lesz, s szétbontják, a temető helyére
1128   30   |      megfordultak ott a sírbolt előtt, s betűzték fennhangon az aranyos
1129   30   |              Azután délre harangoztak, s egy kis csendesség támadt.
1130   30   |            lett az örökös bogárdongás, s ezalatt Malmont szemeit
1131   30   |               kezét kezei közt tartja, s olyan gyöngéden, olyan szerelmesen
1132   30   |            hölgy odafutott a sírkőhöz, s elolvasta, ami rá volt írva.~„
1133   30   |             feddé őt szelíden az ifjú, s elvonta onnan a sírkőtől.~
1134   30   |             most körül az ifjú nyakát, s azt mondá neki:~– Miért
1135   30   |           körülvevő orgonabokrok mögé, s kényszeríté vele együtt
1136   30   |                oh nem! – mondá Ardent, s bizonyságul kétszer is megcsókolá,
1137   30   |             szem úgy nevetett utána.~– S végtére kinek volna érdeke
1138   30   |           pedig az őrültek házában ül, s mint magad mondád, orvosolhatatlan
1139   30   |               a hátuk mögött egy hang, s a szétváló orgonabokrok
1140   30   |            Issoduneból Párizsba repül, s egy dühös ember onnan ismét
1141   30   |           komolyan meg van tébolyodva, s ezúttal inkább a szánalom,
1142   30   |         gondnoka vagyok mint betegnek, s önt visszavitetem oda, ahonnan
1143   30   |             veled. Te visszatréfáltál, s most egyenlők vagyunk. De
1144   30   |             pedig elkerget küszöbéről, s mikor eszébe jutsz, még
1145   30   |               felnyitotta a sírboltot, s ellopta a halottat. Hazavitte,
1146   30   |               titokban tartá a dolgot, s kedvesével, kinek ily csodás
1147   30   |               megszökött a Bicétréből, s a véletlen szeszélyéből
1148   30   |             mert mindennek végére jár, s azt is megkérdezi, hogy
1149   30   |             csak egy hullát lopott el, s az életre ő imádkozta, ő
1150   30   |             tény megváltoztathatatlan, s ennek csak egy kimenetele
1151   30   |             csak egy kimenetele van.~– S mi az?~– A fiatal nőrabló,
1152   30   |               érvénytelenül köttetett, s ez kegyedre nem fog azért
1153   30   |             fides kétségbevonhatatlan; s ha kegyed kárpótlási pert
1154   30   |               a nyilvános tárgyaláson, s személyesen fog plaidirozni.
1155   30   |                terembe mindenféle urak s asszonyságok a kitűzött
1156   30   |             pedig nem messze tőle ült, s ügyvédével vígan fecsegve
1157   30   |               szoborszerű szép alakra, s vállat vonva mutogatott
1158   30   |            elnök összevette a tárgyat, s azután föltette a kérdéseket
1159   30   |           elnök azalatt odament hozzá, s valamit kérdezett tőle,
1160   30   |                tőle, ő vállat vont rá, s azt felelte, hogy „az mindegy”,
1161   30   |              az esküdtek visszajöttek, s kimondák, hogy Floiron Ardent
1162   30   |           előre tud, amit hallani fog, s előre nevethet azok haszontalanságán.~
1163   30   |              van ez ellenvetést tenni, s e kérdésre választ követelhet.~
1164   30   |             ment három esküdtszéki tag s a marquis és Ardent ügyvédei,
1165   30   |               koporsót, azt kiemelték, s vitték címereivel, szemfedőivel
1166   30   |               szemfödelet feltakarták, s íme, ott feküdt Lizardin
1167   30   | lázreszketéssel hanyatlott ülőhelyére, s rémülten rebegé mindenki
1168   30   |                kötni, mert dühös lett, s fejét a falon akarta szétzúzni.~
1169   30   |               határnapja előtt kapott, s mely akkor történt rögtöni
1170   30   |          titkot, ami a föld alatt van, s mely Malmont szenvedéseinek
1171   31   |               és a becsületes polgárok s azoknak feleségeik, nemkülönben
1172   31   |       felébredtek, a por is felébredt, s valaki csak felébredt, mind
1173   31   |       megszorítja az unokaöccs karját, s ez azt feleli „igen”. A
1174   31   |               konyhát szokott tartani, s Ferihegyről hordatja a sert.~–
1175   31   |               kaptak ünnepi ajándékul, s megvennék most rajta az
1176   31   |                 melyben egy főtt sonka s egy nagy csupor tejeskávé
1177   31   |          Bourbillonok az apa nádbotját s az anyjuk kalapját viszik
1178   31   |           hangzik egyszerre füleinkbe, s látunk egy ideális boltoslegényt,
1179   31   |                néz nagy ideálisan elő.~S megy, tolong, egymás hegyin-hátán
1180   31   |               tréfás észrevételeikkel, s hogy viszont minden embernek
1181   31   |            kinek ma éppen próbája van, s azért kénytelen bemenni.
1182   31   |                hogy sokan megnézzék. – S több efféle mindenféle hangzik
1183   31   |             ott beülnek egy szegletbe, s késő estig ki sem mozdulnak
1184   31   |              végre megállapodnak vele, s hozzákészülnek a sütéshez,
1185   31   |            kell visszafelé gyalogolni, s mire visszajön, az eledel
1186   31   |           kihúzta a fejét a madzagból, s tudja a kő, hová szökött
1187   31   |          Pamina! Ta, ta, ta, Pamina! – S azzal nyargal vissza a néptömeg
1188   31   |              minden emberhez szegődik, s ha egy helyről elrúgták,
1189   31   |           elfogja a térdig érő sárban, s viszi vissza nagy diadallal
1190   31   |             hogy talán az árokba esett s agyonütötte magát, vagy
1191   31   |            mézeskalácsos sátora előtt, s örömében kardot, puskát
1192   31   |           kardot, puskát vásárol neki, s felnyalábolva ölébe, nagy
1193   31   |              Stiglicz úr nyári lakáig, s messziről hangosan elkezdenek
1194   31   |                három mérges szelindek, s egy még mérgesebb majorosné
1195   31   |          hegynek föl, Savanyu uramhoz.~S ismét új remény éleszti
1196   31   |             borral való megismerkedés, s hogy a mulatság vége tökéletes
1197   31   |              commoditásba tette magát, s midőn már elhelyezték volna
1198   31   |             ember nagy furkósbotjával, s rájuk rivall:~– Itt nem
1199   31   |               helyet, raknak új tüzet, s ismét sütnek, főznek, jól
1200   31   |               hisz ez a tehénlegelő –, s azzal jön vagy hatvan mindenféle
1201   31   |             más cseresznyének a magja, s fel is kapaszkodott rá szépen;
1202   31   |              valami széleskalapú sváb, s nagy mérgesen rájuk kiált:
1203   31   |              le, ti újmódi seregélyek, s azzal lehúzza lábaiknál
1204   31   |            lábaiknál fogva a fickókat, s végigkeni mogyoróhájjal.~
1205   31   |                ahol valamiben megakad, s derékban törve ketté a fákat,
1206   31   |                 némelyik félreiramlik, s nagyot kanyarodva gurul
1207   31   |          valami erdőkerülőforma ember, s elkezdi pofozni két oldalról,
1208   31   |               kölykek erre megriadnak, s nekifutnak a meredeknek,
1209   31   |               kedves a kalap alá nyúl, s azzal sikoltva kapja vissza
1210   31   |                 egy jó darab szalámit, s elkezd belőlük jóízűen falatozni,
1211   31   |             azt csak a feje alá teszi, s nagyot alszik rajta.~A másik
1212   31   |            magát Dulcineájával együtt, s jóízűen engedi magának esni
1213   31   |               hanyatt kifordul belőle, s ijedtében és szégyenében
1214   31   |              odaér, sikoltva felugrik, s végigkarmolja a galant férfi
1215   31   |          interveniált félnek rohannak, s megfogdosván ellökdösik
1216   31   |          verklis mellé letelepedjenek, s azt liqueurrel és szivarral
1217   31   |                Estefelé a szél megáll, s mint ilyenkor szokott lenni,
1218   31   |                veszekszik mindenkivel, s végre, hogy teljes legyen
1219   31   |            onnan ostorral verettek le, s hazajutva, mester uram produkálta
1220   31   |       valamennyibe herbatét töltöttek, s talpaikra mustárt kötöttek.
1221   32   |               imádok, az égben van az; s ha meghallgatja imámat,
1222   32   |          éjeken át az oltár zsámolyán, s társalog a láthatatlanokkal.~
1223   33   |  chilisalétrommal dolgozni a haussera, s a contreminet alagcsövezésekkel
1224   33   |                hírlapok hirdetményeit, s válogattam az eladásra hirdetett
1225   33   |                a hirdetmény utasított, s kérdezősködtem az eladandó
1226   33   |                 ki maga is ott lakott, s a család mindent azon módon
1227   33   |            ügyvéd nevetett az ötleten, s azt mondta, hogy igazam
1228   33   |        külföldi Freyherrhez ment nőül, s egyik sem láthat utána.~–
1229   33   |            erdejéből készít deszkákat, s így az erdő is észrevehető
1230   33   |           kívánnak érte, bőven megéri, s kamatját beadja.~– Nem jár
1231   33   |                Nekem ahhoz van kedvem, s amihez az embernek kedve
1232   33   |            ahhoz van szerencséje is.~– S ott akar lakni a kastélyban?~–
1233   33   |                 az ügyvéd is nevetett, s miután újólag biztosítám,
1234   33   |             írtuk a szerződést rögtön, s én pár nap alatt kifizettem
1235   33   |               mert ott valaki csoszog, s kinevetni minden embert,
1236   33   |               fogatot könnyű kocsival, s azt pontosan ott is találtam
1237   33   |     belenyugodtam; felültem a kocsiba, s mondtam, hogy csak iparkodjunk
1238   33   |             néha, mint egy alvó tehén, s amint megkérdeztem tőle,
1239   33   |                  Igenis, készakarva.~– S kiállotta érte a büntetését?~–
1240   33   |            botot, mint valami paripát, s futtatott a kocsim előtt,
1241   33   |           büszkén, hátratette a kezét, s odábbment.~Uhm; be fucsa
1242   33   |              bizonyosan hava van neki, s azt képzeli, hogy ő a lapponiai
1243   33   |               szenvedélyes gazda volt, s minden javítást létesített
1244   33   |            rétöntözésről, gipszezésről s mindenféle kellemetes tárgyról,
1245   33   |          Bizonyosan mellbeteg szegény, s tiltva van neki a dohányfüst.
1246   33   |           kocsisom az egész úton sírt, s utoljára gyilkosságot vallott
1247   33   |           szemejárásával igazgathatta; s most nem látszik rajta egyéb
1248   33   |           mindenkinek van szenvedélye, s éppen azért hiba volt az
1249   33   |             ahonnan külön van kijárás, s hacsak a dal nem háborítja
1250   33   |             most kibékülők a dologgal, s iparkodom a helyzetbe beletalálni
1251   33   |                lég egyszerre explodál, s az egész házat felvetheti.~
1252   33   |             odakinn oxygent lehell ki, s a hydrogen meg oxygen összetalálkoznak,
1253   33   |            közé, hordd előlem magadat, s mondd meg a többi bolondnak
1254   33   |            vagyok, aki emberhússal él, s rajtad kezdem.~A fiú takarodott
1255   33   |               bezártam utána az ajtót, s elkezdtem a palotában alá
1256   33   |              elkezdtem a palotában alá s fel járkálni, mint aki a
1257   33   |                ittmaradnak a bolondok, s csak én maradok a gazdájuk;
1258   33   |               kegyetlen nagy husángot, s úgy eldöntögetem vele, hogy
1259   33   |                ha akkor valaki odajön, s azt mondja, hogy megveszi
1260   33   |                 ilyen valaki nem jött; s nekem csakugyan magamnak
1261   33   |           hozzálátnának a vacsorámhoz, s beszélnének egymással olyan
1262   33   |          festett vászonról az emberre, s fenyegetőznek a festett
1263   33   |              megtapintaná az üteremet, s azt mondaná: egy bolondommal
1264   33   |              rettenetes nagyot sóhajt, s erre a sóhajtásra úgy összelapul
1265   33   |            nyitni a lélegző csapjukat, s egyszerre kirepült alólam
1266   33   |             jószágot, hanem ittmaradok s kihányok mindent az ablakon,
1267   33   |              egész armentum ferreumot, s beküldöm *Bányára, nem bánom
1268   33   |                kinyitottam az ablakot, s kikönyököltem a holdvilágra,
1269   33   |               dal megint elhallgatott, s én megint ura lettem ép
1270   33   |                ura lettem ép eszemnek; s eszembe jutott, hogy itt
1271   33   |            lakni.~Fogtam egy gyertyát, s megindultam keresni az én
1272   33   |               kilép a szobájából éjjel s végigmegy egy pár folyosón,
1273   33   |        kandallómban a tűz ismét égett, s az ágy előtti nagy arckép
1274   33   |            akit a bölcsőben ringatnak, s a dajka meg énekel hozzá;
1275   33   |                sem tűz meg nem lephet, s aki minden mondását azzal
1276   33   |             elkövetett bűneit siratja, s egy szem zabot el nem lopna
1277   33   |           embereket szerze magának is, s nagy botorság volna tőlem,
1278   33   |                nagyon szerette a bort, s ha hozzájuthatott, akkor
1279   33   |             azután levette a szájáról, s rám nézett kétkedve: vajon
1280   33   |          palástul veté neki a gyomrát, s megitta mind a vizet. Rettenetes
1281   33   |          elvesztett nevetési kedvéből, s odalenn erősen panaszkodott
1282   33   |               bruderschaftot – vízben, s kezd általánosan kijózanodni.
1283   33   |                poharat tett a tálcára, s egyikbe magának töltött,
1284   33   |              tűzbe, vízbe menne értem, s alig hiszem, hogy lehetne
1285   33   |            olyan jólesett volna aztán.~S azzal ott mindjárt előttem
1286   33   |             alatt el ne nevesse magát, s lelkére kötöttem, hogy nagyon
1287   33   |              nagyon ne üsse a jámbort, s valami vékony vesszőt használjon
1288   33   |                mikor a lovakat hajtja, s ha valaki elbámul rajta,
1289   33   |                hogy ugyancsak jó volt, s ha szükségét érzi, kérni
1290   33   |               hordott haza megkötözve, s maga bebújt a borz után
1291   33   |           egész erejéből világolt alá, s befehérítette az ócska kastély
1292   33   |        vadkanok jöttek alá az erdőből, s az én kukoricámat kedvükre
1293   33   |          azonnal kaptam a fegyveremet, s kiálték Nimródnak (nem tudom
1294   33   |               is egy puskát a vállára, s jöjjön velem a lesbe.~Az
1295   33   |         hallotta volna a felszólítást, s hátat fordított.~Én egy
1296   33   |       amennyire bírta, vette a puskát, s jött utánam engedelmesen.~–
1297   33   |           szilárd meggyőződés hangján. S azontúl sohasem ellenkezett
1298   33   |             ismeri a chemiát, mint én, s úgy a szegletbe szorított
1299   33   |       gázvilágítást akarok létrehozni, s ebben a zsákban szállítottam
1300   33   |                egy fújtatót hozok ide, s telefújtatom a zsákomat
1301   33   |             két ember a vállára veszi, s nekem aztán csak a csőbe
1302   33   |                kell eresztenem a gázt, s meggyújtanom a végit.~Az
1303   33   |               adok két pengő forintot, s egy hónapra ki is fizetem
1304   33   |               hogy lélegzetet vesznek, s azt megint, ki vékonyan,
1305   33   |          elszántan felugrott székéről, s egy nemes bajnok elhatározottságával,
1306   33   |              Davy-féle sodronytakarót, s elhajítá magától.~Ezzel
1307   33   |       lidércnyomta álomból ébredt fel, s alig hiszi még, hogy ébren
1308   33   |             azután felgyógyult szépen, s többet nem vesződött semmiféle
1309   33   |    káposzta-szerű szagát vélte érezni, s ki nem tudta fejéből verni,
1310   33   |                nyugodtan beszél velem, s egyszer csak fel talál ugrani,
1311   33   |         egyszer csak fel talál ugrani, s azzal a papirosnyíró ollóval
1312   33   |                egész nap jár rendesen, s inkább siet, mint késik.~
1313   33   |             ütésével fel ne ébresszen, s mikor eltávozik, ismét elindítja;
1314   33   |              az szőnyeggel van bevonva s a szőnyeg szélei a falnál
1315   33   |                 amit elbeszéltem neki, s velem együtt egész nap segített
1316   33   |            szobáim zege-zugait kutatni s nagyokat bámulni egymás
1317   33   |             mikor kérdezősködtem tőle, s azt mondta, hogy ő jól tudja
1318   33   |           feleségét hűtlenségen kapta, s befalaztatá a magányos szobákba,
1319   33   |                feljár kísérteni éjjel, s dalol, hogy senki sem látja;
1320   33   |             iszik mást, csak harmatot, s nem él egyébbel, mint virágillattal,
1321   33   |                akarja, köddé változik, s bepárolog az ajtón, ablakon
1322   33   |              ajtón, ablakon keresztül, s mikor nem akarja, hogy lássák,
1323   33   |            lássák, megint köddé válik, s kimegy akármerre. – Majd
1324   33   |        egészítettem, azt hozzáálmodom, s azután képzelődöm és álmodozom
1325   33   |         megvallom neki, hogy szeretem, s megkérem, hogy jöjjön el
1326   33   |              ébren feltettem magamban, s a szerelmi vallomással rendesen
1327   33   |             gránátalmát felmetszettem, s ilyen cselszövényt gondoltam
1328   33   |          nyújtottam. Ő megízlelte azt, s azt mondta rá, hogy savanyú.~
1329   33   |               szem kilátszott közülük, s azt mondám neki:~– Lásd,
1330   33   |          azokkal a kéklángú szemekkel, s mindig közelebb hajolt,
1331   33   |                tele hamvadó parázzsal, s azonfelül a rostlappal is
1332   33   |           lámpámat újra meggyújtottam, s elkezdtem szobámban lázasan
1333   33   |        elkezdtem szobámban lázasan alá s fel járkálni, egyszerre
1334   33   |             egyik cipőjét is elveszté, s nem ért rá azt felvenni.~
1335   33   |             álmodja, hogy felébredett, s másféle álomhoz kezd. Én
1336   33   |               aztán megint lefeküdtem, s szokásom ellenére addig
1337   33   |                felakasztottam magamat, s már rám akarta törni az
1338   33   |                a kezemet, megcsókolta, s előttem egészen szokatlan,
1339   33   |                elmondok önnek mindent, s akkor úgy hiszem, sokat
1340   33   |             eddig különösnek tetszett, s ha megértette, nem fogja
1341   33   |            egész kastély titkát tudja, s engem csak ez gyógyíthatott
1342   33   |                is másformáknak láttam, s el hagytam magamat ámíttatni
1343   33   |              gróf idevette őt magához, s az volt a szándéka, hogy
1344   33   |             hogy itt fogja neveltetni, s törvényes gyermekévé fogadja.
1345   33   |      legcsöndesebb neszt is meghallja, s lám, dalolni tud; de szót
1346   33   |               tanultuk ezt a beszédet, s én már tudom, hogy mit beszél.
1347   33   |               volt, amit ő elkövetett. S miért tette ő mindezt? Azt
1348   33   |                cselédjeimet ott tűrni, s kinek lenne rajtam kívül
1349   33   |          mindig tudakozódtam ön felől, s megdöbbenve vettem észre,
1350   33   |                kastélyát megvásárolta, s őt abban mintegy fogva tartja,
1351   33   |                valakije meg van halva, s minden éjjel azt álmodja,
1352   33   |           látja, hogy valóban meghalt, s azon gondolkozik, milyen
1353   33   |             már megzálogoltak az úton, s aligha rám nem kerül a sor.~
1354   33   |            üldögéltem kandallóm előtt, s raktam a hasábokat a tűzre
1355   33   |             raktam a hasábokat a tűzre s néztem, hogy támadnak azok
1356   33   |                rögtön egy lövés követ, s arra ismét fájdalmas halálordítás
1357   33   |               függő revolveremet kapva s ajtómat felszakítva, kiléptem
1358   33   |           ketten visszavonultak ismét, s a félig nyitott ajtón keresztül
1359   33   |                bezártam az első ajtót, s a második felé fordulva,
1360   33   |           szobám egyszerre elsötétült, s midőn én meglepetve tekinték
1361   33   |              együtt eltűnt a szobából, s ahol azelőtt volt, ott egy
1362   33   |            magához a kandalló helyére, s abban a percben, mint a
1363   33   |       tűzhelyestől együtt a kürtőjébe, s ugyanakkor alatta egy nyílás
1364   33   |           ismét közelebb vont magához, s egy rugót hátranyomva a
1365   33   |             annak árán megszabadítson, s csak azután kezdett jelt
1366   33   |            cselédek lámpát hoztak elő, s annak világánál az önfeláldozó
1367   33   |              reszketve lesüté szemeit, s csak úgy e lezárt hosszú
1368   34   |                eladta minden jószágát, s tőkepénzei kamatából élegetett.
1369   34   |             ember nevezte ismerősének, s akik tudtak is felőle valamit,
1370   34   |             fátuma volt a feleségével, s azóta egészen visszavonult
1371   34   |      kaucsukköpenyeges utazó száll le, s meggyőződve a ház száma
1372   34   |             beállíttatá a folyosó alá, s azzal bekocogott Adándy
1373   34   |     keresztülbújt a híd karfája alatt, s beleugrott a vízbe. Én rögtön
1374   34   |                sem ért, már megkaptam, s öt perc alatt kiúsztam vele
1375   34   |               csendesen viselte magát, s én elhatározám magamban,
1376   34   |                hogy elviszem Angliába, s ott nagyhírű orvosaink ápolására
1377   34   |            hogy tolmács lehessek közte s az orvos között. Ez így
1378   34   |             mylady?” – Lesüté szemeit, s azt mondá: igen. Nagyon
1379   34   |         haldoklott, odahívatott engem, s azt mondta nekem: „Mylord,
1380   34   |               szívességért hálálkodik, s mielőtt az bámultából magához
1381   34   |           világkörben élt nála nélkül, s kit végre mint halottat
1382   35   |             két órakor? Részeg disznó, s több efféle. Mennyi pénzt
1383   35   |              vélve csengettyűkötélnek, s rábízták, hogy szerezzen
1384   35   |               aztán ásított és danolt, s megint csak ásított, ez
1385   35   |        nekiállt a sarkaival a kapunak, s elkezdett azon hatalmasan
1386   35   |           kinyílt éppen a kapu felett, s egy hálófőkötős fej kidugódott
1387   35   |               ment mossziö Corbiánhoz, s az a mossziő Corbián én
1388   35   |               békét, megyek patrolért, s bevitetem önt áristomba.~–
1389   35   |              Azzal becsukta a redőnyt, s Mr. Corbiánra hagyta a választást,
1390   35   |               éjszakát eddig töltötte, s fényes nappalra halassza
1391   35   |                hogy elmenjen a háztól, s siessen egyik cimborájához,
1392   35   |       bebizonyíthatod, hogy férje vagy s pört kezdhetsz ellene. Hol
1393   35   |           mázolta be valaki a sorokat, s attól eltűnt minden betű
1394   35   |            együtt éltek majd egy évig, s ha becsülete meg lesz támadva,
1395   35   |              gazdaságot vitt egy évig, s még jó hírneve védelmezésére
1396   35   |          Monsieur elvesztette a perét, s nem maradt neki egyéb, mint
1397   36   |              lovagnemesi rangot esdve; s római nevek alatt siettek
1398   36   |            egyik rabnép a másik ellen, s viselte a római divat szabta
1399   36   |             építe sivatagjai közepébe, s óriási emlékeket emelt diadalai
1400   36   |             ivadékból a másikba oltva, s lángra lobbanjon egy napon,
1401   36   |              őket vakon imádó népekre, s éppen úgy nem adtak számot
1402   36   |               ezt a szót „lehetetlen”, s éppen oly hiábavalóság volt
1403   36   |               osztogasson hivatalokat, s aztán a nyereségben osztozott
1404   36   |              új adónemeket talált fel, s helytartóiról azzal a tréfás
1405   36   |          zsírjából teleszíják magukat, s akiket azután ő egyszerre
1406   36   |               világvárosra, Rómára is, s a profán küzdelemben meggyulladt
1407   36   |             föl ellene, Rómához híven, s szétverte római fegyverekkel
1408   36   |              melyet csak a lelkesülés, s nem a fegyelem tartott össze.~
1409   36   |            elől, kik nyomába érkeztek, s ostromolni kezdék, amint
1410   36   |              jó volna még tovább élni, s folytatni, ahol elhagytuk.
1411   36   |         elhagytuk. Én még élni akarok, s ha ti segítségemre lesztek,
1412   36   |              közületek meg kell halni, s egynek árulónak lenni ellenem.~–
1413   36   |               üregbe fogok alászállni: s ti ketten a követ annak
1414   36   |              faggyút és bivalybőröket. S az, aki ezt cselekszi, maga
1415   36   |               kiszökik az ellenséghez, s azon föltét alatt, hogy
1416   36   |               és Trierbe Classicushoz, s titokban tudatja velük,
1417   36   |               a sírjába leszálló után, s azután a nyílásba illeszté
1418   36   |          felrakták a máglyák tetejére, s akkor nyilat húztak.~Tetrix
1419   36   |                közepéből fölemelkedni, s egy futó érkezett a vár
1420   36   |       sátorához, ki éltének kegyelmet, s magának szabadságot kért,
1421   36   |                 Megígérték, amit kért, s akkor azt mondá, hogy a
1422   36   |              vannak rejtve a föld alá, s azokra ő rávezetheti a győzteseket.~
1423   36   |             legyőzte a dühöngő elemet, s ura lett a romnak.~Csupán
1424   36   |                 Csupán romokat talált, s korommá égett holttesteket.~
1425   36   |          némelyikről levált a rostély, s abból ijesztőn mered ki
1426   36   |                 néhol csak egy vasing, s közötte hamv, a hősök maradványa.~
1427   36   |           kezét kardmarkolatán tartva, s meg nem mozdulva a kínhalál
1428   36   |              de a gál nemzet fia volt, s azzal követet külde Langresbe
1429   36   |                romokat a pincék fölül, s megosztoztak a zsákmányon.~
1430   36   |           legfölül Sabinus csontvázát, s a várromok köveiből gyászgúlát
1431   36   |                Sabinus fegyverzetében, s hogy a vezér el van ugyan
1432   36   |              van ugyan temetve, de él, s maga a győztes ellenség
1433   36   |             Sabin magára gyújtá várát, s benneégett!~– A római légiók
1434   36   |         meglopta könnyekben a másikat, s mindkettőnek egy élete volt,
1435   36   |          sikoltva veté magát a földre, s a márványnak könyörgött,
1436   36   |                fölemelkedék a földről, s könnytől ázott arcát ég
1437   36   |              emelve, átvevé a gyilkot, s némán ajkaikhoz, kebléhez
1438   36   |               kebléhez szorongatá azt, s két összekulcsolt kezébe
1439   36   |             Neki csak hallgatnia kell, s a nő, kit szeret, övé lehet.~
1440   36   |               egy forró kéz szorítását s egy nedves ajk csókját érezé
1441   36   |              Szép fejéhez hajtá fejét, s halkan súgva mondá neki:~–
1442   36   |           sírjanak.~Azzal hátravonult, s otthagyta a nőt a földön.~
1443   36   |            hogy a lázadó férj elesett, s a fejedelmi trónon egy asszony
1444   36   |               Hazát és férjet veszték, s nyertem helyettük özvegyi
1445   36   |               engem hazámba férjemhez, s széttép fátyolt és rabigát.~
1446   36   |              távozást inte kísérőinek, s egyedül maradt Eponine előtt
1447   36   |             szíved felől a vas hegyét, s engedd könnyeidet visszatérni
1448   36   |                gál nemzet forradalmát, s nem áll bosszút a lázadókon;
1449   36   |               Szavat adok a panasznak, s jutalmazok, ahol más büntetni
1450   36   |              most is szeretem Galliát, s hazámnak vallom. Ha vannak
1451   36   |             felegyenesedék e szavakra, s keserű büszkeséggel válaszolt:~–
1452   36   |               oltárainkat széthányták, s ősi törvényeink tábláit
1453   36   |       mezítelenre vetkőzteték a népet, s kivették szájából a falatot,
1454   36   |               bánt, egy az, ami megöl: s ez az egy, hogy le vagyunk
1455   36   |                hogy le vagyunk győzve, s hogy ti mint győztesek álltok
1456   36   |              elviszem légióimat innen. S hogy ne tartsa magát rabnak
1457   36   |          pálcát, mit Sabinus elejtett, s légy uralkodónéja te magad
1458   36   |         fájdalomtól roskadozó alakhoz, s gyönge ellenállású kezéből
1459   36   |            ígéretet, de Tetrix elérté. S ez mindkettőjükre nézve
1460   36   |             azzal a sötét kis üreggel, s azzal a szomorú vigasztalással,
1461   36   |          özvegy hitves zokogó keservét s a honfiak lánca csörrenését?~
1462   36   |              magát a viharrali harcban s ledőlt, még jobban eltakarva
1463   36   |               tán elhurcolták rabságra s most kénytelen férjét elevenen
1464   36   |               özvegynek tekinti magát, s új nászágyat keres, s felbontatlan
1465   36   |           magát, s új nászágyat keres, s felbontatlan hagyja a régi
1466   36   |         magáról és a világról emlékező s szabadulni nem tudó halottul.~
1467   36   |            hevült, izgatott képzelmét; s ha e kísértő semmik elmúltak,
1468   36   |                 azok éppen ellenségei; s aki rejthelyét fölfedezte,
1469   36   |              nem jóbarát, hanem áruló, s a gál szabadsághősnek csak
1470   36   |            hallotta kimondani Sabinus, s a hangban, mely azt kimondta,
1471   36   |                emelve a kő feje fölül, s a gömbölyű nyíláson át Sabinus
1472   36   |           csillagait látta maga fölöt, s a föld csillagait Eponine
1473   36   |             vannak körülünk, ne szólj.~S hogy elfojtsa a férj szavát,
1474   36   |      csókjaival zárta le annak száját, s attól féltében, nehogy az
1475   36   |          táskájából, világot gyújtott, s ketten ültek a mécs fénye
1476   36   |                mint akik alatta vannak s boldogságukat emlegetik
1477   36   |          Tetrix kezébe fogta dárdáját, s látta jól, hogy a keselyű
1478   36   |            szűkebben, mindig alantabb, s magában csendesen kezde
1479   36   |                a süvöltő dárda hegyét, s rekedt kiáltással odább
1480   36   |             múlva ismét visszafordult, s a viadort szűk karikában
1481   36   |               ordítással rebbent tova, s egy közeli ormon megszállt.
1482   36   |                rá magát a rom faláról, s mielőtt a viador dárdájához
1483   36   |            karjába vágta éles karmait, s vadölő csórrával úgy vágott
1484   36   |               bukott a roham súlyától, s a keselyű karmai közt levő
1485   36   |       oldaláról széles, rövid kardját, s egy erőfeszítő mozdulattal
1486   36   |             nyüzsgött küzdve a viador, s úgy talált ellenfele nyakához
1487   36   |              Miért nem hallgattál rám?~S nagy sajnálkozva nézte a
1488   36   |            nagyokat csapott maga körül s vérével összefecskendé a
1489   36   |          levenni az üldözött bélyegét? S ha egyszer a felmentő viasztábla
1490   36   |          kipányvázott lovaikra kaptak, s nyargaltak vissza mind a
1491   36   |              nélkül is felállt lábaira s kiterjesztett szárnnyal
1492   36   |           szárnnyal még repülni akart, s aztán erőszegetten bukott
1493   36   |            fogadá a gyászoló özvegyet, s midőn az kijelenté, hogy
1494   36   |               a proscriptio tábláiról, s adj nekem pecsétes tabellát
1495   36   |           kegyelmed által megtisztult, s minden további üldöztetéstől
1496   36   |                   Meghalt, de neve él, s azt én viselem. A gál fejedelmeknek
1497   36   |           Szabadítsd fel ez átok alól, s leghívebb alattvalódra bíztad
1498   36   |             lépcsők alján térdelő nőt, s biztatva bocsátá el; Lucilius
1499   36   |        gyalogolt zsellyeszéke mellett, s segíté abból kiszállni,
1500   36   |             császár kegyelmi parancsa, s megerősítve saját pecsétjével,