bold = Main text
     Part                                            grey = Comment text

1501   36   |             ranggal ajándékozott meg – s miért ne tehette volna,
1502   36   |                véve halt meg helyette, s Sabinus a szolga álruhájában
1503   36   |               világ elé találna jönni, s kiderülne, hogy nem halt
1504   36   |                 örülhessen az életnek, s előbbi rangjában a propraetorok
1505   36   |       ceraticát összefoglaló szironyt, s valóban azt olvasá a viasztáblákról,
1506   36   |             átfűzé gömbölyű karjaival, s szemeibe nézve bűvölő szemeivel,
1507   36   |       megroskadt e gyönyör terhe alatt s jól tudá, hogy ezzel az
1508   36   |              veled… – suttogá Eponine, s Lucilius kezét nyújtá az
1509   36   |           kezét nyújtá az ifjú hősnek, s elvezeté őt magával.~Egy
1510   36   |              fölemelé az urna födelét, s megtalálta benne – Tetrix
1511   36   |             meg, mely Sabinust illeté, s egy bárd által, mely Sabinus
1512   36   |               Loire közötti megyékben, s Eponine még mindig Angres
1513   36   |            majd megfordítá indulatait, s lett hozzá kegyetlen, megalázta,
1514   36   |           beszél, mivel mulatja magát, s minderről tudósíthatá az
1515   36   |             egy vízmederben elvesztek, s azontúl nem lehetett többé
1516   36   |                mint a vadakat üldözte, s egyedül küzdött velük a
1517   36   |                a bölény púpját képezi, s azáltal tökéletesen azt
1518   36   |             van, melyen a lovag kinéz, s kezeivel a bölény sörénye
1519   36   |          bölénycsorda közepébe juthat, s akkor egyszerre hátravetve
1520   36   |              szokott, menj hozzá közel s légy rajta, hogy figyelmét
1521   36   |             indul, társai elmaradjanak s engedjék őt egyedül utánad
1522   36   |               csalogasd őt magad után, s ha elmarad tőled, fordulj
1523   36   |            fordulj te ismét rá vissza, s kövesd nyomról nyomra, míg
1524   36   |               vadásztanyája közelében, s a fejedelemnő rögtön paripájára
1525   36   |     fejedelemnő rögtön paripájára ült, s üldözőbe vette azt.~Az álfenevad
1526   36   |            mögött a csörtetés elmarad, s amint visszafordult, látta,
1527   36   |        fejedelemnő elcsapott nyomáról, s lovát kantáron vezetve,
1528   36   |               Most ő is visszafordult, s utána kezde menni. Nem szokatlan
1529   36   |              vadásza ellen visszacsap, s szerepet cserél vele.~A
1530   36   |              kapni, közelre várta azt, s akkor hirtelen előkapva
1531   36   |               ijdedten fordult vissza, s vágtatni kezde tüskön, bokron
1532   36   |             alól a ló farán keresztül, s azt futni hagyva, maga a
1533   36   |         meredek hegyoldalban eredt az, s négyöles magasról zuhatagon
1534   36   |  embernagyságnyi hasadást a sziklában, s gyanítható volt, hogy azon
1535   36   |               éppen fedezte a nyílást, s a bejutni kívánót kétségtelenül
1536   36   |             levette kürtjét oldaláról, s a barlang nyílásához közel
1537   36   |         változtassák a vizek folyását; s a földön fekve maradt, nem
1538   36   |          együtt leszállt a vízmederbe, s lovát maga után vonva a
1539   36   |         Ahelyett sebten visszafordult, s gyalog kivergődve az erdőből,
1540   36   |                szemei előtt végbement, s esküdött rá, hogy amely
1541   36   |               nő szavára a víz megáll, s a szikla meghasad, a víz
1542   36   |          meghasad, a víz újra megered, s a szikla újra bezárul, annak
1543   36   |          többet tudott már az elégnél, s mosolygott kéme ijedelmén.
1544   36   |         legmerészebb triariusok közül, s a sarmata kém által elvezetteté
1545   36   |                férfi omló hajfürtjeit, s oly szerelmes tekintettel,
1546   36   |             lakók mentek hatalmától.~– S én a sírban lakom.~– Már
1547   36   |                megtiltottad azt nekem, s én szót fogadok. Csak az
1548   36   |            napfényt szivárványalakban; s mikor te jössz, akkor a
1549   36   |             rögtön felugrott fektéből, s kis kardjaikat kapva, elkezdék
1550   36   |           melyre apjuk tanította őket, s éneklék mellé a harci dalt
1551   36   |           lapjával ráütött, jelt adva, s a római harcosok előrohantak:~–
1552   36   |               Sabinus a földre lökött, s azt magasra tartva, világított
1553   36   |                lehetett őt megrohanni; s a halottak kardja jól fog.~
1554   36   |           halva.~Mögötte Eponine állt, s nyilait a közeledőre röpítve,
1555   36   |           rejtve tudja tartani férjét, s föld alatti rejtekében őt
1556   36   |            környezé, el bírja viselni, s minden gondolatában ahhoz
1557   36   |           vissza, ki a föld alatt van, s e hosszú küzdelemben meg
1558   36   |        gyermekek hozzád emelt arcaiba, s azokból többet fogsz olvashatni,
1559   36   |                fölegyenesedék e szóra, s fölrántá gyermekeit, ne
1560   37   |              úr; ez kezeli vagyonomat, s gondoskodik tartásomról.~
1561   37   |            hogy nagybátyám haza kíván, s ezentúl saját házánál fog
1562   37   |              előttünk a terem ajtaját, s udvariasan kért, hogy foglaljunk
1563   37   |              mellékterem ajtaja nyílt, s én felkeltem helyemről,
1564   37   |             azonban odavezetett hozzá, s mondta, hogy üdvözöljem
1565   37   |            Erre ő is megfogta kezemet, s hidegen megszorítva mondá
1566   37   |           elvezeti kegyedet szobájába, s rendelkezésére fog állani.~
1567   37   |              tett szíves fáradozásait, s mint észrevettem, egy csomó
1568   37   |                fehér fogsora látszott, s én még akkor nem tudtam,
1569   37   |        körmömet megcsókolta a kezemen, s azt mondta, hogy aranyba
1570   37   |         mosolyogtam rá, kezet csókolt, s végtelen boldognak vallá
1571   37   |               én végtelenül szerettem, s magam is tudtam zongorán
1572   37   |           lépcsőkön, midőn hazaértünk, s kétszer is megcsókoltam
1573   37   |         megcsókoltam nagybátyám kezét, s kedvem lett volna őt megölelni,
1574   37   |   odatámaszkodtam nagybátyám székének, s néztem hol a játékot, hol
1575   37   |          fordult, megsimogatá fejemet, s nyájasan szólt.~– Jenny,
1576   37   |            akarja csókolni homlokomat, s odatartottam fejemet hozzá;
1577   37   |          fénylett elő; én odafutottam, s egészen kitártam a kandalló
1578   37   |                Le-lehunytam szemeimet, s megint felpillantottam rá;
1579   37   |       alkalmazta magát szeszélyeimhez, s iparkodott kedvemben járni.
1580   37   |          hagyja magát töretni tízszer, s ugyanannyiszor ismét kényünk
1581   37   |            mikor rossz színben voltam, s együtt nevetett velem, ha
1582   37   |               megtenni, amit rábíztam, s ha azután a másik percben
1583   37   |            miért tette, kezet csókolt, s elragadtatással mondá, hogy
1584   37   |              Szép, elegáns férfi volt, s nekem úgy tetszett az a
1585   37   |               azon a széken, melyen ő, s kezemet vállára téve és
1586   37   |    mindannyiszor este meghítt magához, s komoly, hivatalos hangon
1587   37   |             kért, hogy üljek le mellé, s vessek egy pillantást azon
1588   37   |            pedig éppen sírva fakadtam, s kértem, hogy ne mutasson
1589   37   |                 amit meg nem érdemlek, s meghálálni nem tudok.~Sírásom
1590   37   |              maradtam; ő leült mellém, s kérdezé, hogy miért vagyok
1591   37   |          hirtelen odaborultam vállára, s átfonva nyakát karjaimmal,
1592   37   |               világot vetett lelkembe, s az erősebb fény volt, mint
1593   37   |         reszketve váltam ki karjaiból, s mozdulatlan, gondolatra
1594   37   |           szóra felugrottam helyemből, s lefutottam szobámba, oly
1595   37   |           felettem, ki engemet szeret, s kit én szeretnék atyámnak
1596   37   |           szeretnék atyámnak nevezni – s mennyi borzalom támadt egyszerre
1597   37   |          magamat, aki szerelmes belém, s ki nejének akar nevezni,
1598   37   |               ki nejének akar nevezni, s akit én gyűlölök.~Eddig
1599   37   |              belefoglaltam őt imáimba, s ezentúl úgy kell róla megemlékeznem
1600   37   |          változásnak kellett történni, s addig unszolt, míg kivallottam
1601   37   |            melyben búcsút vettem tőle, s tudattam, hogy miért akarok
1602   37   |                levelemet tegye el jól, s ha kell, mutassa elő, nehogy
1603   37   |          átcsúsztattam az ő szobájába, s azzal ágyamra fekve, a palack
1604   37   |                megtalálta a levelemet, s elrémülve tört rám; orvost
1605   37   |          Szálli egészen elkomolyodott, s nem tréfált a kedvemért
1606   37   |          ágyból, a tükör elé vezetett, s mutatva sápadt arcomat,
1607   37   |           negyedben fel szokott jönni, s mikor elmegy, olyankor Sz**
1608   37   |             tudat, hogy gazdag vagyok, s nagybátyám csak birtokomért
1609   37   |            pénzünkért akarnak elvenni, s minden bosszúnk abból áll,
1610   37   |              gondolhattam volna velük, s úgy cél és ok nélkül nem
1611   37   |            eddigi szolgálatát Sz**nek, s elmegy a háztól azon ürügy
1612   37   |              szállást a Terézvárosban, s mikor helyben lesz, én egyszer
1613   37   |               egyszer meglátogatom őt, s azzal végképpen ottmaradok
1614   37   |            azonban rögtön összetépett, s sírva kért, hogy ne bántsam
1615   37   |               eltávolítottam hazulról, s azzal hevenyében minden
1616   37   |            hogy Sz** utánam fog jönni, s valami erőszakoskodást követ
1617   37   |                nem vagyok megelégedve, s óhajtanám, ha vagyonomat
1618   37   |              ezer forint között lehet, s ígértem, hogy évenként kétezer
1619   37   |            vett regényesebb érzelmein, s bajuszát egyszerre lefelé
1620   37   |      szabadítani Sz** úr körmei közül, s rögtön sietett bérkocsit
1621   37   |               jön – gondolám magamban, s készen voltam rá, hogy eszemen
1622   37   |             akkor hidegen végignézett, s amit ezután mondott, azt
1623   37   |   gondatlansága miatt csőd alá került, s akkor hirtelen meghalt.
1624   37   |               árverés útján vette meg, s az neki törvényesen szerzett
1625   37   |          kétkedve tekinték ügyvédemre, s rebegve kérdezém, hogy igaz-e
1626   37   |            visszavonta a megrendelést, s a készpénzt küldi el helyette;
1627   37   |        megragadtam az öregember kezét, s könnyeimmel áztatám. Olyan
1628   37   |            ember tisztességesen megél, s akárhány meggazdagodott
1629   37   |             elhallgatott az öregember, s lesütötte a szemeit, mint
1630   37   |                 megszorította kezemet, s őszinte hangon mondá:~–
1631   37   |            azok kegyedet nem gyűlölik; s ha valamire szüksége lesz
1632   37   |                látják egymást először, s sem igényeket, sem neheztelést
1633   37   |                Nem voltam többé semmi, s büszkeségemet találtam abban,
1634   37   |           kegyéből tulajdonaim voltak, s miknek eladását az ő szívességére
1635   37   |               köszönetemet Sz** úrnak, s kérje meg nevemben, hogy
1636   37   |           bántásomat, amit vele tevék, s ezentúl tekintsen egyszerűen
1637   37   |            Magam is ott voltam mindig, s dolgoztam varrónőimmel reggeltől
1638   37   |             voltam elégedve sorsommal, s nem volt nagyobb örömem,
1639   37   |                percail ruhában jártam, s megtanultam azt kímélni.
1640   37   |    megrendeléseit pontosan teljesítem, s köszönet fejében ez estére
1641   37   |               Ő már többször hallotta, s ez este máshová hivatalos.~
1642   37   |              legnagyobb gyönyörűségem, s én feltettem magamban, hogy
1643   37   |               veszítsek az előadásból, s úgy hiszem, még akkor gyújtogatták
1644   37   |            mely az első emeleten volt, s első dolgom volt, ha helyemre
1645   37   |            Mindenkinek tudtam a nevét, s egész este hátat fordítottam
1646   37   |               mindenki remekül énekel, s az utolsó dobütés után,
1647   37   |                még azt is végignézném, s meg nem mozdulnék a helyemből.~
1648   37   |                 hogy zongorához üljek, s akkor vettem észre, hogy
1649   37   |                lépcsőkig elém sietett, s már ott kezdte elmondani,
1650   37   |               hagytam el nagybátyámat, s minden érzelmes ember méltányol
1651   37   |            amit nekem ajándékba adott, s mit én csak kölcsönképpen
1652   37   |             urától megválthatja magát, s azt mondhatja neki: nem
1653   37   |               a pénzt a mondott célra, s ne gyanakodjam benne. Ő
1654   37   |               levelet írtam a lordhoz, s beletevém a küldött összeget,
1655   37   |             igen helyesen cselekedtem, s nem biztatott a pénz elfogadására.~
1656   37   |     megrendelést tett nálam kalapokra, s nem viteti, s azért szeretném
1657   37   |               kalapokra, s nem viteti, s azért szeretném tudni lakását;
1658   37   |               miszerint én őt keresem, s küldeményét vissza akarom
1659   37   |           tiszteletet a pironkodástól, s bántó gyanakodással taszítok
1660   37   |              ajándékát el nem fogadom, s oda nem fordítom, ahová
1661   37   |       összetéptem a hozzá írt levelet, s elmentem Livádihoz. Elvittem
1662   37   |            hozzá lord Harding levelét, s a küldött pénzt.~Az öregember
1663   37   |              rajtam végig egy párszor, s láttam, hogy elpirul.~Valami
1664   37   |                róla, azt kezembe adta, s nem ügyelt rám többet.~Én
1665   37   |       beléptemkor nyájasan leültetett, s üdvözöltem őt. El sem fogadta,
1666   37   |                távol tartsam nevemtől, s úgy elzárkóztam minden emberi
1667   37   |      ismeretlen gyakran írt leveleket, s azokban megdöbbenéssel láttam,
1668   37   |           ejtém ki kezemből a levelet, s naplómért futottam… Azon
1669   37   |            Meglát a falakon keresztül, s szívemben olvas… Őrangyalom
1670   37   |              közeledtét véltem érezni, s valami mondhatatlan gyönyör
1671   37   |               szégyenlendő gondolatom, s kitől megkérdhetem, mielőtt
1672   37   |         ügyviselői (a család hatalmas, s a kérdésben forgó vagyon
1673   37   |      körös-körül véve, közeli barátai, s vadonat idegen emberek vannak
1674   37   |         ellenem, kik hálóba kerítsenek s később ellenem tanúskodjanak,
1675   37   |          később ellenem tanúskodjanak, s hogy nem diadalmaskodtak
1676   37   |            ellenségeim kéme és tanúja, s elfordultam csóktól és mosolytól.
1677   37   |            alatt befejezve lássam azt, s akkor – – – ez üres sort
1678   37   |             szeret azért, mert becsül, s szerelmének nagysága az,
1679   37   |         képzeltem őt százféle alakban, s alkottam magamban valami
1680   37   |               aki hívásomra megjelent, s szavaimra felelt.~Egy napon
1681   37   |             elveszté tárcáját valahol, s azt állítá, hogy boltomban
1682   37   |            kórháznak kellett fizetnie, s engem felmentett az undok
1683   37   |              ezentúl, mint jegyesemet, s lord Harding jegyese nem
1684   37   |              el kegyed rögtön üzletét, s fogadjon magának díszes
1685   37   |              Ismét úri szállásom volt, s mit oly sokáig nélkülöztem,
1686   37   |                ott páholyt tarthassak, s egy napot el nem mulasztottam
1687   37   |              azt, hol ültem le a fűbe, s könyvemben koszorút nyomtattam
1688   37   |          százszor fölébreszt álmomból, s akit mindig magam előtt
1689   37   |  mellékszobában állhatnak parancsodra, s engem kiutasíthatsz. Én
1690   37   |            megmondani, hogy szeretlek, s azután elutazom. Érzem,
1691   37   |                ez óhajtásom bolondság, s nem hiszem, hogy teljesüljön;
1692   37   |          helyet.~Ő illedelmesen leült, s igen szép tiszta angol nyelven
1693   37   |             előtt, ki lelkemben olvas, s ki bizonyosan látja azt
1694   37   |             vele addig, míg legyőztem, s elkéstem a visszahívással.
1695   37   |           elborítám arcát csókjaimmal, s zokogva, fuldokolva mondám
1696   37   |              görcsösen szorítám kezét, s azt susogtam fölébe: „Ne
1697   37   |              ajkaihoz szorítá kezemet, s azt mondá: „Eljövök”. Érzém,
1698   37   |                páholyom ajtaja nyílik, s bámulatomra Sz** úr lép
1699   37   |            elismerem, hogy igaza volt, s ezzel szent a barátság köztünk.~
1700   37   |               minthogy elfogadtam azt; s kínáltam, hogy üljön le
1701   37   |          Félelemmel fordultam el tőle, s a közönség felé kezdtem
1702   37   |              Ekkor ő odahajolt hozzám, s halkan azt suttogá a fülembe:~„
1703   37   |            fülébe súgám: „I love you”, s azzal a szóval úgy szúrtam
1704   37   |               fordíták haldokló arcát, s mindenki ráismert benne –
1705   37   |               nagybátyám bérence volt, s ő tudósította azt minden
1706   37   |        ideálommá, őrangyalommá tettek, s kinek dicsfényében meglopták
1707   37   |         jóakaróm volt, az öreg Livádi, s éppen azért őhozzá voltam