Part

 1   36|        rengetegeit; a másik Julius Sabinus neje: Eponine; ki Gallia
 2   36|            beesteledett, azt mondá Sabinus két harcosának:~– Testvérim,
 3   36|          dolga.~A két hős helyeslé Sabinus tervét.~A vezér a kettős
 4   36|      illeszté ismét a nehéz követ. Sabinus el volt temetve.~Azután
 5   36|            közepén ott feküdt maga Sabinus, ráismertek ezüst sisakjáról,
 6   36|            fölkeresték a győztesek Sabinus kincseit, eltakaríták a
 7   36|        őket egymás mellé, legfölül Sabinus csontvázát, s a várromok
 8   36|            és mondd meg neki, hogy Sabinus hőshöz méltó dísszel van
 9   36|       eltemetett hős Varaker volt, Sabinus fegyverzetében, s hogy a
10   36|             azon gyors hírre, hogy Sabinus él; míg kívül fájdalmat,
11   36|            a fejedelmi pálcát, mit Sabinus elejtett, s légy uralkodónéja
12   36|            már, melynek virradását Sabinus lenn a sírban várta. Egy
13   36|          eltakarva a sírt, melyben Sabinus virrasztott. Koronként föl-fölveré
14   36|         embert a sötét gondolatok. Sabinus sziklaüregében amint fogyott
15   36|           nevét hallotta kimondani Sabinus, s a hangban, mely azt kimondta,
16   36|           s a gömbölyű nyíláson át Sabinus az ég csillagait látta maga
17   36|            Ki van odafenn? – kérdé Sabinus.~– Tetrix – felelt Eponine. –
18   36|           volt temetve már e helyt Sabinus! Soha senki rá nem akadt
19   36|       kövek közé megtelepítve, mik Sabinus sírját födték.~A sas fészkét
20   36|            fog érte a hadisten; de Sabinus előbbvaló az ő haragjánál.~
21   36|           én most meghalnék, uram, Sabinus és neje, Eponine, innen
22   36|           állni rajta. És ennek is Sabinus és Eponine lesz az oka.~
23   36|      palotában kell lennünk.~– Hát Sabinus? – kérdezé Tetrix.~– Nem
24   36|         tőle a phrygiai rabszolga, Sabinus hangján. – Én vagyok az.~
25   36| könyörgésemmel rávegyem, miszerint Sabinus nevét törölje ki a proscriptusok
26   36|      pecsétes tabellát arról, hogy Sabinus neve kegyelmed által megtisztult,
27   36|           én azt sem tehetem, mert Sabinus neve el van átkozva. Szabadítsd
28   36|            úgy sajnálkoztak előtte Sabinus halála fölött. Ki lesz már
29   36|      vették elő; azokat faggatták. Sabinus némának tetteté magát, Tetrix
30   36|             Tudod bizonyosan, hogy Sabinus meghalt?~– Bizonnyal tudom –
31   36|     lehetetlen, hogy egy hű szolga Sabinus fegyverzetét magára véve
32   36|          véve halt meg helyette, s Sabinus a szolga álruhájában megmenekült.~
33   36|            lapokra íratta, hogy ha Sabinus valaha világ elé találna
34   36|      olvasá a viasztáblákról, hogy Sabinus, még abban az esetben is,
35   36|        adjon előnyt?~A két szolga: Sabinus és Tetrix ott vártak úrnőjük
36   36|     senatornak.~– Való, uram, hogy Sabinus él. Császárunk több kegyelmet
37   36|            mosolyogva:~– Kedvesem, Sabinus! Az imperator kegyelmet
38   36|             s egy bárd által, mely Sabinus fejének volt élesítve.~*~
39   36|            deli vonásain.~– Látod, Sabinus, hogy a föld alatt is van
40   36|            harcosok előrohantak:~– Sabinus, add meg magad!~A meglepett
41   36|     oroszlán szökött fel helyéből; Sabinus hosszú kardját ragadta,
42   36|            fáklyát emelte föl, mit Sabinus a földre lökött, s azt magasra
43   36|          Ez a vér Vespasian itala!~Sabinus kardja felel a támadóknak;
44   36|          nyúljon trónod elé, esdve Sabinus életéért! Tekints e gyermekek
45   36|         mondhat. Ha vétett ellened Sabinus, kilenc évig halott volt,
46   36|      jutottak e szavak szívéhez.~– Sabinus özvegye! – szólt hozzá szárazon. –
47   36|           annál kevésbé gyermekei. Sabinus özvegye, vidd magaddal árváidat.
48   36|     kegyelemszót, mit nekem adtál, Sabinus élete az én életem is. Boldogabb