Part

 1    4|            hogy kísérőit hová tette, erre Hamlet elővette a két bodzafabotot,
 2    8|            mondám neki, hogy imádom. Erre ő megijedt, és el akart
 3   12|              mint érzesz te engemet?~Erre a tromfra megint kacagott
 4   12|            rengeteg hahotába tört ki erre a tréfás jelenetre, ami
 5   13|              hahotát és hihitét, ami erre a szóra minden öreg és apró
 6   16|          mondani – ne haragudj – nem erre – hiszen – sehogy – ma délután (
 7   18|          mondani – ne haragudj – nem erre – hiszen – sehogy – ma délután (
 8   19|        lovakat elveszik az embertől.~Erre én is közbeszóltam:~– Grófné,
 9   19|   mulatságukat zavarjuk. Eltévedtünk erre utazva, s minthogy odább
10   19|            Becsületemre mondom, hogy erre egészen el voltam szánva.~
11   19|            el voltam szánva.~Azonban erre nem volt szükség: a táncosok
12   19|       kiteszek ide, a másikat emide. Erre tesz maga, arra teszek én,
13   20|              ő az úr minden felett.)~Erre mindenki leborult arcra
14   20|           ekbér!” (nagy az Isten), s erre fölkeltek a földről.~Ez
15   21|           hiteles bizonyítványom van erre. „Schwarz auf Weisz”, ahogy
16   21|     Morvaországban.~A finom körökben erre egy ügyes élc kezdett el
17   23| nyilatkozmánya volt, hogy az emberek erre elkezdtek kacagni. – Elég
18   23|            te nem volnál Bolivár, ha erre igent tudnál mondani.~–
19   23|          meghajlok előtte.~Laurenzia erre nem tudott felelni.~– De
20   25|             én adtam kölcsön másnak! Erre pedig mindig és mindenütt
21   27|              hullám. Az egyik előőrs erre fölébredt. Legelső pillantásra
22   27|            ördög a pokolban felkacag erre a szóra! Lehet-e megelégedése
23   27|      cethalásznak villogtak a szemei erre a szóra. Neki ötszáz dollár
24   28|     elsiratták.~A világ azt beszélte erre, hogy azért halt meg a kisleány,
25   29|            micsoda napja a hétnek?).~Erre meg már éppen nem volt készen
26   29|             odavan a schönes Leder.”~Erre Zsilipy olyanformát mondott
27   30|            mondva); az öreg Delmaure erre akarta minden vagyonát ruházni.~
28   30|           hiszem, hogy legfőbb ideje erre gondolnunk. Amíg monomániája
29   30|           megtudja, vajon jól megy-e erre; olyankor az út melletti
30   30|             jókedvűen tudott kacagni erre.~– Ne nevess, Charlotte! –
31   30|      láthatta, hogy ő nagyon restell erre a kérdésre felelni; valami
32   30|          volt, hogy ő megölte nejét. Erre az ifjú szerelmespár biztosnak
33   31|              felesége már nincs ott; erre megint új lótás-futás, kérdezősködés
34   31|              két oldalról, a kölykek erre megriadnak, s nekifutnak
35   33|          majd, hogy szokom hozzájuk? Erre azonban egyszerre vidám
36   33|          rettenetes nagyot sóhajt, s erre a sóhajtásra úgy összelapul
37   33|           mit mondtam?”~A kis szörny erre, mint valami sebzett vadkan
38   33|           rátartással.~Az én emberem erre csendesen visszadugta a
39   33|         elvan ruha és eledel nélkül? Erre nem tudtam magyarázatot
40   33|           jöjjön el ébren is hozzám. Erre a gondolatra sem jönne valami
41   33|         világért rá nem jöttem volna erre.~Az én tündérem mosolyogva
42   33|         furcsa álom lesz bizonyosan.~Erre aztán megint lefeküdtem,
43   33|           támadt, kilőttem rajta; de erre már az első ajtót is kezdék
44   35|           nyakad közé ütnöm.~Az inas erre lármát csapott.~– Hej, gyilkos,
45   35|             Corbiánné vesztegett meg erre valakit.~A kitagadott férjnek
46   36|      keresztül meg lehessen hallani.~Erre a kürtszóra úgy tetszék
47   37|           hogy üdvözöljem Sz** urat.~Erre ő is megfogta kezemet, s
48   37|     szeretnék egy szót szólni veled. Erre nincs más mód, mintha nálad