Part

 1    1|       orvos látta, hogy látogatója alig áll a lábán, s leültette
 2    1|         hogy magam is utánamegyek.~Alig robogott ki a hintó udvaromból,
 3    2|           emez nyúlánk szőke ifjú, alig látott bajusszal és szelíd
 4    4|     tükörből néznek egymásra, hogy alig ismerni fel, melyik a való,
 5    7|    bizonyítja azon eset, miszerint alig várta, hogy megszáradjon,
 6    8|         igen kellemesnek tetszett; alig várhattam a másnapi 12 órát,
 7   10|        illett az neki. Szelíd arca alig hazudtolá meg köntösét.
 8   10|            fejét kezére támasztva. Alig három lépésnyire kedvesétől
 9   12|          annyira kiterjeszté, hogy alig volt olyan hét, melyben
10   16|            embernek az orra tőle!)~Alig várta, hogy végigolvassam
11   18|            embernek az orra tőle!)~Alig várta, hogy végigolvassam
12   19|            Én nem táncoltam, mégis alig álltam a lábamon.~Magam
13   21|           reszkessenek, így azután alig valószínű, hogy valamelyik
14   23|         bűbájos hajadon alakjáról. Alig várta már a percet, melyben
15   23|     bástyasorozaton. Emberhang még alig repült a csatazajba; csak
16   23|         bivalybőr páncéllal fedve, alig tűnik fel a tarka caballerok
17   23|        szabadságot magatoknak.~Még alig végzé szavait Bolivár, már
18   23|           fekete falzatú teremben; alig lehete tőle látni.~Az alak
19   26|           akarok halni.~És valóban alig bírt már mozdulni, szemei
20   26|        környezé. Az ember már csak alig lihegett. Mit csináljon
21   27|       akasztott rebozó fátyol csak alig rejtették szem elől délcegen
22   27|   bűntársai mind halva voltak már.~Alig szállt azonban ki a partra,
23   28|        milyen nagyon csalatkozott. Alig várták, hogy a szemeit behunyja,
24   29|         nem fog és soha nem nevet.~Alig lépett ki a gróf szobájából,
25   30|       édesanyja, Delmaure Camilla, alig volt több tizenhat évesnél,
26   30|       vagyok Issoduneban. Minthogy alig merem remélni, hogy a fentebbi
27   31|            is fölért már a hegyre, alig bírva felesége után cipelni
28   33|        tűzbe, vízbe menne értem, s alig hiszem, hogy lehetne ember,
29   33| lidércnyomta álomból ébredt fel, s alig hiszi még, hogy ébren van.~
30   33|         ránézek, elpirul: ezért én alig várom, hogy az éjszaka következzék,
31   33|    legtüzesebb gazda vagyok; pedig alig várom, hogy bezárkózhassam,
32   33|         rám akarta törni az ajtót.~Alig nyitottam fel a szemeimet,
33   33|           önnek? Neheztel érte?~Én alig bírtam magamhoz térni a
34   33|       minden lövése eltalálhat, de alig villant meg e gondolatom,
35   35|       mámor kigőzölgött a fejéből; alig hivé, hogy a múlt éjjeli
36   36|         szó – egy hallgatás.~Az éj alig hozá fel csillagait, midőn
37   36|          bizony megharcolok veled.~Alig hajolt le azonban Tetrix
38   36|    szívdobogva követték vezérüket.~Alig haladtak húszlépésnyire
39   37|      gyöngéd kímélettel tevé, hogy alig lehetett volna különben
40   37|         szállásomon.~Másnap reggel alig vártam, hogy virradjon,
41   37|        dolgokkal foglalkozzék. Még alig tizenhét éves.~Láttam, hogy
42   37|       kitől a viszonttalálkozáskor alig tudunk elválni. Ismét eljártam
43   37|             mint akit a hideg lel. Alig tudtam szavára valamit válaszolni.~
44   37|          uralkodtak lelkem fölött; alig vártam a reggelt, hogy levelet
45   37|         mint egy beteg ember álma. Alig vártam az estét. Tizenegy