Part

   1    1|              látok semmit.~– Magam sem. És mégis oly irtózatos fájdalmat
   2    1|          kívánok, rám nézve elég fontos és szükséges. Én kérem, hogy
   3    1|             Mert az orvosi tudományomat és hitelemet hozná kétségbe;
   4    1|              meddig menjen ön a késsel.~És valóban, az idegen egész
   5    1|             megszűnt – szólt az idegen, és még mosolygott is. – Tökéletesen
   6    1|            engedje azt végre elállítani és a sebet bekötni.~Azalatt,
   7    1|              aki sokoldalú műveltséggel és helyes világnézetekkel bír,
   8    1|                Tekintsen ön az arcomra, és látni fogja rajta.~A férfi
   9    1|                 kíntól; vegye műszereit és vágja mélyebbre a sebet,
  10    1|                tudor úr. Nem akarom önt és az orvosi tudományos búvárlatot
  11    1|     választottam. Egy igen szép, művelt és jószívű leánykát vettem
  12    1|               nem felejtette a kulcsot, és soha nyitva nem hagyta a
  13    1|                másik után bontottam fel és olvastam végig…~Oh, az irtózatos
  14    1|                 jó barátom írta azokat, és milyen hangon? Minő feljogosított
  15    1|               nő, hogy férjét elámítsa; és ezek a levelek mind-mind
  16    1|              keltek, hogy én nős voltam és olyan boldog. Nem szólok
  17    1|               leveleket egyenként mind. És azután megint összehajtottam
  18    1|              vártam; úgy ölelt, csókolt és boldog volt, hogy ismét
  19    1|           ütötte éjfél után, felkeltem, és átmentem az ő hálószobájába.
  20    1|            lassan lecsukta azokat ismét és meghalt. Meghalt anélkül,
  21    1|              igen, én felbontottam azt, és még valami mást is. Röviden
  22    1|              Röviden búcsút vettem tőle és kimentettem magamat, hogy
  23    1|               grófnő újra hintajába ült és hazament. Neki igaza volt.
  24    1|                semmi jele a fájdalomnak és mégis úgy égett ott, mintha
  25    1|              fájdalom óráról órára nőtt és soha szünetet nem tartott.
  26    2|                arcaik, egyformán nevető és duzzogó ajkaik, egyforma
  27    2|                 testvérek lettek légyen és szintén egymáshoz minden
  28    2|             ifjú, alig látott bajusszal és szelíd kék szemekkel. A
  29    2|          rosszul magyarul; egyszóval ég és föld volt közöttük a különbség.~
  30    2|           melyikbe vagyok én szerelmes, és melyikbe te?~– Azaz, hogy
  31    2|                melyik szerelmes énbelém és melyik tebeléd?~– No, mert
  32    2|            egyszerű dolog. Lépjünk fel, és kérjük meg őket.~– Hogyan?
  33    2|         örömében; hát kik a vőlegények? És a többi.~A leányok elmondák
  34    2|             külön, hogy melyik a Tinka, és ki veszi el? Hát a Minka
  35    3|          félhold martalócainak tengeren és szárazon, tulajdon népe
  36    3|                 gróf tölti be helyedet, és ez nem is titok többé; egész
  37    3|           Eleonóra terhelve van, igazak és nehezek; hogy bűne köztudomású,
  38    3|           vetheti oda a kesztyűt Nápoly és Arragonia királyainak azért,
  39    3|                 tanácsa kitörli e vádat és mindazokat, amik a királyné
  40    3|              Rochas gróf, hanem akárki! És mondhatta azt, mert férje
  41    3|              hallá meg az orgia zenéjét és Visconti halálának hírét.~
  42    3|                idebenn kezdődik a harc!~És bosszúállása rettenetes
  43    3|          elraboltatá a connetable nejét és fiatal leányát, palotájába
  44    3|          kitaszíttatá őket palotájából.~És aztán így tovább.~Nem volt
  45    3|                látta hullani vérét népe és hite oltalmában, kegyetlen
  46    3|                El vele a sáncásók közé.~És Giblet Máriát ott előtte
  47    3|               ott kellett neki testvére és apja oldalán, mezítláb,
  48    3|                  most meg vannak alázva és járnak előtte mezítláb és
  49    3|               és járnak előtte mezítláb és átkozzák azt az országot,
  50    4|                 azután nagyobb nem volt és nem is lesz: Shakespeare.~
  51    4|                ősregét, ahogy az kezdve és bevégezve van; mert a brit
  52    4|             volt, bátor harcos szárazon és tengeren. Egyszer harcba
  53    4|            irigylé bátyjától a szép nőt és a trónt; s a derék bajnokot
  54    4|                  míg Genutha hitt neki, és férjhez ment férje testvéréhez –
  55    4|                ment férje testvéréhez – és gyilkosához.~Hamlet már
  56    4|              keltében? „Egy tulokkörmön és egy kakasfejen”, volt rá
  57    4|               felelet.~Mindenki átlátta és megnyugodott benne, hogy
  58    4|                  s azzal kihurcolta azt és elrejté.~Ekkor érkezett
  59    4|             tanácsos, kinek azt hallani és odábbadni kellett volna,
  60    4|              Hamlet megérzé a veszélyt, és nem rettegett tőle. Mikor
  61    4|              udvaránál mint boldog férj és okos ember.~Amint az év
  62    4|             volt, a nagy teremben Fengo és hősei vígan ünnepelték boros
  63    4|         elkezdett kardjával hadonászni, és saját ujját vágta meg vele;
  64    4|                szeget ütöttek a kardján és annak hüvelyén keresztül;
  65    4|             véreseményt: a gyilkosságot és a bosszút.~A nép gondolva,
  66    4|            nejét meglátogatni. Ott öröm és diadal fogadta; a király
  67    4|           elvette örökre.~A brit király és Fengo fegyverfrigyesek voltak,
  68    4|               Hamlet a király veje volt és azonfelül vendége is, mást
  69    4|           Hermotruda, kinek szépségéről és eszéről sokat tudott beszélni
  70    4|         beszélni a hír. De amilyen szép és okos, oly harcias és kegyetlen
  71    4|               szép és okos, oly harcias és kegyetlen is volt a királyi
  72    4|            velük, hol a hosszú fáradság és a déli verőfény s az erdei
  73    4|          verőfény s az erdei madárfütty és a mezők illata addig csábítá
  74    4|             vált szívében.~Nem ölte meg és nem ébreszté fel; új érzelmektől
  75    4|                büszke amazon mosolyogva és pirulva nyújtá neki kezét,
  76    4|             otthon hagyott szelíd nejét és kisfiát, s elbűvölten omlott
  77    4|                 a két sereget. A király és lovagjai visszatértek a
  78    4|           Hamlet megszámlálta halottait és elborzadt.~Nagyon sokan
  79    4|                 jött az Hamlet ellen új és kipihent erővel.~Ekkor Hamlet
  80    4|                 uralkodott bölcs fejjel és erős karral, harcban dicső
  81    4|              erős karral, harcban dicső és szerelemben boldog; ha egy
  82    4|                 jütlandi alkirály hírét és erejét, s az elég ok volt
  83    4|                el a hős király, nejével és bajnokaival hősi viadalban.
  84    4|             jobban kínálkoznak regényes és csodálatos alakulásaikkal
  85    4|         vaudevillet származtatni Hamlet és Hermotruda történetéből.
  86    4|             Hamlet, vígjáték, táncokkal és görögtűzzel”.~
  87    5|               az örök válaszfal köztűnk és a boldogság között.~Nem
  88    5|               úgy ölelkeztek egymással!~És mégis olyan sokat tudtunk
  89    5|         gondolok, onnan elolvashatjuk.”~És azután órákig elmerengtünk
  90    5|                 egyikünktől a másikhoz, és nem árult el bennünket senkinek.~
  91    5|            másik felelte: „értettelek”, és bizonnyal mi értettük egymást,
  92    5|          bizonnyal mi értettük egymást, és sokat elmondtunk egymásnak
  93    5|               Emil megszorítá a kezemet és azt mondta:~„Látod, mennyit
  94    5|                igen. Aki erős akarattal és öt érzékén túl is bír valamivel,
  95    5|                másnap a következő betűt és így a többit naponként,
  96    5|           lehetővé lesz. Erős akarattal és nagy szerelemmel a túlvilágról
  97    5|             vártam a holdtöltét. Akarat és szerelem bennem is erős
  98    5|               közepén, hirtelen támadva és eltűnve. A falevelek egyszerre
  99    5|                 távoztam el az ablaktól és bementem szobámba imádkozni.~
 100    6|           férfiak uralkodását a földön, és azt mondák egymás között: „
 101    6|                 lennének ezután az urak és a férfiak az ő szolgáik.~
 102    6|                között, csak az asszonyt és leányt.~Ott azután egész
 103    6|                  tisztább, érzékenyebb, és mégis azok írják nekünk
 104    6|                ki bírák, papok, vezérek és írástudók. A leányokat készakarva
 105    6|         leányokat készakarva gyöngéknek és tudatlanoknak nevelik; a
 106    6|                 férfigyermeket oktatják és erősítik. A gazdagságot,
 107    6|             leányok, anyák otthon ülnek és dolgoznak értük. A nő bilincsbe
 108    6|              tartotta társnéit Velezke: és a beszéd elszivárgott szájról
 109    6|          feleségül a molnárhoz.~Velezke és édesanyja megmutogatták
 110    6|                 hat hét alatt suttogtak és tanakodtak, a férfiak nevették
 111    6|            templomban lévő asszonyoknak és leányoknak: „Hogyha éjszaka
 112    6|         haragosan a mérges erős sertől.~És azon az éjszakán háromezer
 113    6|             késsel fizette vissza neki.~És akkor felvették az asszonyok
 114    6|        megválaszták Velezkét vezérüknek és megindultak a király ellen.
 115    6|             hogy szálljon le trónusáról és adja azt át nejének, és
 116    6|                 és adja azt át nejének, és a főhivatalnokok mind jelvényeiket
 117    6|             szolga, a nő parancsoljon!…~És talán felfordítja az egész
 118    6|       válasszanak férjet maguknak ismét és legyen minden feledve.~De
 119    6|                  kezébe vette a zászlót és a kardot, és azzal kirontott
 120    6|            vette a zászlót és a kardot, és azzal kirontott az ostromló
 121    6|               amíg egyet bírt mozdulni, és nem kért kegyelmet egy is.
 122    6|          vagyunk, akik engedelmeskedünk és azt mondjuk rá, hogy jól
 123    7|                 líceumnál, s mint ilyen és mint éktelenül fösvény ember
 124    7|       bizonyosan fogta, ostyába takarta és lenyelte. Ez egyébiránt
 125    7|              annyi ócska cinkanálnyelet és korsófület még nem láttam,
 126    7|               fazekak, mindenféle színű és alakú kövek, porok és ásványok,
 127    7|             színű és alakú kövek, porok és ásványok, lávadarabok, tégladarabok,
 128    7|          tárgyak azonban példás rendben és figyelemmel valának sorba
 129    7|               egyik vagy másik vasfazék és petrificatum hírben maradt
 130    7|           elhízott könyv, fekete, piros és kék betűkkel írva, mellyel
 131    7|             természettünemény eredetét, és sohasem jött rá, hogy a
 132    7|               mint csak az, ami rongyos és rozsdás, akad az ősi kacattárban
 133    7|                 afféle lúdgége-sodorító és fánkmetélő, amit csak ősi,
 134    7|               farka mutatta hajdan a jó és rossz időt, mielőtt a barometrum
 135    7|            Thaddeus úr Bandi öcsémet.~– És én pedig mit találtam! –
 136    7|              udvarában a fűben feküdtem és olvastam; egyszer a lábamnál
 137    7|                Washingtonok, Franklinok és Stuart Máriák leveleit,
 138    7|                ismert. Aisah kötényében és Emeza hálófőkötőjében szintén
 139    8|              nem láthatnak, kik alattam és felettem ülnek.~Mondanom
 140    8|      mindannyiszor nem késtem elfogadni és viszonozni. Hiába, a magyar
 141    8|            ékszerek, mesterséges turnür és betanult agacéria; de ez
 142    8|           láttam elég pompás szalonokat és corridorokat, s ha én azt
 143    8|               selyemszőnyegek, porcelán és ezüst lárifári s körül a
 144    8|             mint tegnap. Szelíd, nyájas és nemes tekintet, nagy, bűbájos
 145    8|          tekintet, nagy, bűbájos szemek és epedő ajkak, és ez mind
 146    8|          bűbájos szemek és epedő ajkak, és ez mind az én kedvemért
 147    8|            mosolyog. A hölgy elém jött, és kezét nyújtá (ah, mi bájos,
 148    8|            szemérmetesen lesüté szemeit és kért, hogy ne ítéljem meg
 149    8|                  Én térdre estem előtte és mondám neki, hogy imádom.
 150    8|                imádom. Erre ő megijedt, és el akart futni. Én jobban
 151    8|                Arra ő kiengesztelődött, és megnyugodva ült le megint;
 152    8| elragadtatásomért, ő könnyezni kezdett, és fájdalommal vallá meg, hogy
 153    8|              poétázni; verseket mondtam és sóhajtoztam. Ő nem hagyta
 154    8|          viszonzatlan, letörlé könnyeit és mosolygott. Én odaültem
 155    8|               szépen eljátszottuk Rómeó és Júlia első felvonását, ahol
 156    8|                 lelkemet átváltoztatja.~És most egy egész napig kell
 157    8|             dolog. Mindenféle álutcákon és keresztházakon át egy sötét
 158    8|              délben eljátszottam Rómeót és Júliát; s azok az üvegcsillagocskák
 159    8|               csillagos szobában, Rómeó és Júlia extrapostán, nehogy
 160    9|          teljesen mosdatlan, fésületlen és keféletlen állapotban; ahogy
 161    9|                  hogy nem én vagyok ön, és nem kegyed én.~– Nem tudom,
 162    9|         kegyednek kellene énnekem lenni és énnekem kegyednek.~– Hát
 163    9|           minden emberre, aki tud, tesz és bír valamit, minthogy én
 164    9|                semmire sem vagyok képes és semmim sincs. És már most
 165    9|           vagyok képes és semmim sincs. És már most azután legyen gondom
 166    9|           csizma leszakadna a lábamról, és hétszámra ki nem gombolnám
 167   10|                 ismeretes volt szépsége és politikai szabadelvűsége
 168   10|          szobaleányának.~Ha Saint Creux és a grófnő ahhoz a fajához
 169   10|               menekvőt-e, vagy önmagát. És ő a menekvőt – nem áldozá
 170   10|                távozzék a mellékszobába és maradjon ott, s ezentúl
 171   10|            cselekvék? Fogott egy ollót, és a szép haját levágta. Mikor
 172   10|           megragadta Saint Creux kezét, és hálószobájába hívta; ott
 173   10|              Saint Creux szót fogadott, és beállt a rejtekbe, s magára
 174   10|              voltak a grófnő hintójában és a lovasok nyergeikben.~Josephine
 175   10|                 féltékeny, majd haragos és méltatlankodó kezdett lenni;
 176   10|      meghazudtolá arca a hajadoni mezt.~És mintha csak tegnap, mintha
 177   10|                végsóhaját, amely őhozzá és őérte szállt el…~
 178   11|                           I.~Születtem. És akkor nagyon kicsiny valék.
 179   11|           tartott bennünket szalonnával és fekete kenyérrel, s minthogy
 180   11|             valánk azontúl juhászbojtár és juhászkutya.~
 181   11|          tetszett, a koldusok, utcafiúk és idegen kutyák ellen, sőt
 182   11|            régen megnyírtak, megnyúztak és megettek volna bennünket?
 183   11|          mizantróp, összevissza forogva és sehol sem találva helyét
 184   11|          orrukra mindenféle réz-, drót- és szíjkosarak voltak felkötözve. „
 185   11|              megrágni, s tejet zabálnak és nem őrzik a házat, hanem
 186   11|                s elvittek a vadaskertbe és elneveztek Filáxnak.~Igaz,
 187   11|                igen sok őrnagy, ezredes és tábornok volt egy rakáson.
 188   11|              előnye lesz, hogy lénungot és monturt nem kell neki adni,
 189   11|                 lett az ellenséggel. Én és vitéz négylábú bajnokaim
 190   11|             feldmarsallnak, engem pedig és Dzsemmyt mint invalidusokat
 191   11|            közönségnek, özönlött a taps és konc minden oldalról, nemcsak
 192   11|        specifice számomra írva szomorú- és vígjátékot, mint egykor
 193   11|                Klischnigg számára béka- és orangutang-drámákat.~Három
 194   11|         miattunk, ugyanannyi műlovarkör és viaszbáb-bódé. A tönkrejuttatott
 195   11|          felolvasásokat, olasz operákat és kötéltáncosokat nem is számítva.~
 196   11|            azért, mert mindenhez értett és mindenből tudott pénzt teremteni.~
 197   11|                hónapig tanított engemet és gazdámat mindenféle mutatványokra,
 198   11|               olyan komondort, aki írni és olvasni tud, gazdámat mint
 199   11|                Coplaló a bölcs komondor és Babszem Jankó a törpe ember,
 200   11|         keresethez, csempésztek dohányt és csipkét, megszólították
 201   11|               egy kétlábú, egy négylábú és egy hatlábú.~Az egyik az
 202   11|             elhajókáztak a tengeren. Én és gazdám is velük mentünk.~
 203   11|                 neki szentjánoskenyeret és kukoricát, hogy hízzék meg
 204   11|            Miután voltam öleb, nyájőrző és nyúlfogó; voltam guerilla,
 205   11|                 voltam guerilla, művész és tudós; voltam iparlovag
 206   11|                 tudós; voltam iparlovag és ló; voltam bálvány; most
 207   12|                 Senor Esteban de Bandoz és senor Juan de Cavalor példás
 208   12|              jártak együtt, mint Castor és Pollux, mint Orestes és
 209   12|                 és Pollux, mint Orestes és Pilades.~Senor Esteban de
 210   12|            bíróra, s viszont egy pontos és rendes bűnvádi bíró, ha
 211   12|              útonállónak, milyen pontos és rendes igazság szolgáltattatott
 212   12|                  eretneknek, káromlónak és házasságtörőnek, kik a hetirend
 213   12|                  nyelvkivágás, nyakazás és megégetés látványát nyújthatni
 214   12|             számos megrendelések pontos és lelkiismeretes végrehajtásában.~
 215   12|             iránt tanúsított elismerést és hódolatot fogadta azok részéről.~
 216   12|                s annak túlvilági dühtől és halálkíntól vonagló arcába
 217   12|                elvégezni, sokan voltak, és időt kellett nekik hagyni,
 218   12|                  azalatt senora Juanita és senor Esteban de Bandoz
 219   12|                 rángatózott halálos düh és vesztő kín miatt, mintha
 220   12|          nyugodva, hogy senor Juan most és holnap délig hivatalos kötelességei
 221   13|            mindig a hátulsó padban ült, és faragott meg legyeket fogott,
 222   13|                  Azt a rengeteg hahotát és hihitét, ami erre a szóra
 223   13|                erre a szóra minden öreg és apró embert fölvett az ülő
 224   13|          valamilyen hallatlanul comicus és csodálatos dolog az, ha
 225   13|             nagyon óhajtják az öreg Á-t és a vele járó hat pálcát megismerni,
 226   13|          azoknak is kell rektor, kántor és praeceptor, aki nekik énekeljen
 227   13|         praeceptor, aki nekik énekeljen és a gyerekeit megvirgázza.
 228   13|                 ember úgy hívta már őt, és nem volt sem hatalom, sem
 229   13|              nevében. Azt is meglátták, és az is rajta maradt.~No,
 230   13|            egész világ kenderáztatásból és fokhagymatermesztésből élt.
 231   13|               élete gonosz titkát tudja és elárulhatja. Nem jön ide
 232   13|                hogy sus mit jelent. No, és ha tudná is? Hát mi köze
 233   13|              éppen az utcaajtóban állt, és abba úgy beléfogózott, hogy
 234   13|               mondani, hogy én szeretem és elveszem feleségül.~– Jaj,
 235   13|                 hogy minden ember tudja és ismerje?~Hisz ezt az egész
 236   13|              minden benne lakó emberrel és fokhagymával egyben, s éjnek
 237   13|       nekivágtatott a semminek; fejében és zsebében semmivel.~Ettől
 238   13|        bolyongnak faluról falura, papok és rectorok kelletlen vendégei,
 239   13|           országút, örökké menni, menni és nem venni le senki előtt
 240   13|                 le senki előtt a sipkát és nem köszönni meg semmit.
 241   13|               férfi volt, széles vállai és háta, az is előre görbülve;
 242   13|            egészen megfeszült, könyökén és hónai alatt szét volt repedezve,
 243   13|                 benn marad.~Én bementem és elmondtam a tanáromnak az
 244   13|         peregrinus, senkinek sem hívják és sehová sem való.~Társaim
 245   13|             bácsi?”, az elfutott volna, és egy fillérét nem kívánta
 246   13|                eltakarta, egész csizmát és magas tetejű kalapot. Nem
 247   13|                zsebében egy húszas van!~És mutatta két ujja közt tartva
 248   13|           ijedten becsukták a vasajtót, és tíznek is dolgot adott,
 249   13|                  Ott elereszté a tanár, és azt mondá neki azon a szigorú
 250   13|              rögtön elpusztuljon innen, és vissza ne merjen többé térni
 251   13|              szóra; azután sírva fakadt és továbbment, két öklével
 252   13|            értsd: gyalogoltam a sárban, és segítettem a kereket kiemelni
 253   13|               pedig jött utánunk gyalog és lassacskán utolért. Már
 254   13|        emberiségnek többé, kézimunkával és kereskedéssel keresi tisztességes
 255   13|                bolondsága egyforma füst és pára.~
 256   14|              volt a neve: drágakövekkel és ékszerekkel kereskedett.~
 257   14|              odaadta a halálnak ingyen, és eltemette a háládatlan földbe,
 258   14|     éjszakánként kiült a háza tetejére, és ott sírt egész hajnalig.~
 259   14|           szakállú öreg, kinek szakálla és turbánja úgy világított,
 260   14|             hogy ott kezdjen új életet, és ismét meghaljon és tovább
 261   14|              életet, és ismét meghaljon és tovább vándoroljon. Azért
 262   14|               Azért övezd fel derekadat és vándorolj el rögtön Mekkába,
 263   14|               levő temetőkert ajtajába, és várakozzál ottan. Mindaddig
 264   14|        letakarva; a szemfedőn kék betűk és ezüst cikornyák lesznek
 265   14|              takard fel a halott arcát, és ott fogod találni Eminhádat.
 266   14|                 a halott nő szempilláit és ajkait, s akkor ő fel fogja
 267   14|               fel fogja nyitni szemeit, és ajkai azt fogják suttogni: „
 268   14|              fogják suttogni: „Muhzin”, és senki sem fog többé kételkedni,
 269   14|              Hodzsiára, ki törvénytudós és az Alkorán magyarázója,
 270   14|            gazdagon kirakva türkizekkel és arannyal áttörve. Emberi
 271   14|                Muhzin sietett azt tenni és íme – a felbontott sírban
 272   14|                aki legközelebbi barátja és amellett derék, köztiszteletű
 273   14|                 Esztendő is elmúlt már, és ő mindhiába várt; olyan
 274   14|         kiveheté a kék virágokat rajta, és midőn eléje értek vele,
 275   14|         kíséreten keresztül a ravatalig és kiáltva:~– Megálljatok!
 276   14|                az utamból, mert én ölök és gyilkolok és átkot szórok
 277   14|               mert én ölök és gyilkolok és átkot szórok magam körül.
 278   14|            kenettel a halott szemhéjait és ajkait végigdörzsölgetni.~
 279   14|          ahelyett, hogy a halott szemei és ajkai megnyílnának, azon
 280   14|         Kadileszker dühösen rohant neki és torkon ragadva leteperte
 281   14|              testtel, összetört szívvel és félig megháborodott elmével.~
 282   14|              mitől félholtan vették el; és rettentő ürességet a szívében,
 283   14|               ahonnan kihalt minden hit és remény.~Amint Stambulba
 284   14|               hogy milyen gonoszul járt és mennyire csúffá tette őt
 285   14|             csúffá tette őt ama tündér, és hogy ezentúl nem fog hinni
 286   14|             bolondot csináltál magadból és koldust. De ne búsulj; egy
 287   14|                hogy az úton kiraboltak, és most meg azt állítod, hogy
 288   14|               kitolta Muhzint az ajtón, és bezárta magát előle.~A boldogtalan
 289   14|      nagyvezérhez, lábaihoz veté magát, és elmondá előtte az egész
 290   14|              klárisok rendkívül szépek, és a munka megbecsülhetetlen.~
 291   14|             több volt az ékszer áránál, és meghívta őt másnapra a dzsirid
 292   14|                  s felhúzta hüvelykére, és azután olyan jól lőtt a
 293   14|                  Kezében volt az olvasó és a hüvelykujján a gyűrű,
 294   14|               magát a szultán lábaihoz, és két kezével megfogá palástját.~–
 295   14|          palástját.~– Óh, uram, e gyűrű és olvasó, mit kezedben tartasz,
 296   14|                a nyomorult szinte eszét és életét veszté. Ő maga lopta
 297   14|             helyes. A büntetés neme új, és ő kóstolja azt meg maga
 298   14|               már csak rémletes nyögés; és azután semmi egyéb, mint
 299   14|                mint a csontok ropogása.~És azután addig zúztak a sulyokkal
 300   14|               míg ki nem fáradtak bele, és ami akkor ott maradt, az
 301   14|               alaktalan tömeg volt, vér és csont és selyem és arany
 302   14|                tömeg volt, vér és csont és selyem és arany pillangók
 303   14|                  vér és csont és selyem és arany pillangók egy összedagasztott
 304   15|                                 Emberek és kétlábú állatok ~ORBIS PICTUS~
 305   15|              világos dolog, hogy tollas és tollatlan kétlábú állatok
 306   15|            tartoznak a struccok, gólyák és pelikánok, melyek szárnyaikban
 307   15|        nemkülönben az írók minden nemei és fajai, melyek a tollat füleik
 308   15|                osztályában minden rendű és rangú táncmesterek és kötélverők,
 309   15|             rendű és rangú táncmesterek és kötélverők, hajóslegények,
 310   15|                népszónokok, szuroköntők és általában mindazon nemes
 311   15|                 Károlynak a dicsekedés, és egyikünk sem tehet róla.~
 312   16|           amitől más lélek embert ennék és tüzet okádnék.~Voltak, kik
 313   16|              egyszóval: rettentő félénk és jámbor ember volt.~Azonban
 314   16|               mint egy mazur-előtáncos; és dörmögő, amilyen csak egy
 315   16|          asszonyság szakácsnéja egyszer és másszor különös dolgokat
 316   16|          quietált major, ki gazdag volt és amellett éktelenül ragyás,
 317   16|          bosszújában Euphemiát megkérte és elvette. Persze, hogy nem
 318   16|            shawlja visszájárul felkötve és pláne kesztyű nélkül. (Meglehetősen
 319   16|                    Menjen haza, madame, és olvassa Lamartine-t.~– Könnyű
 320   16|                  Ez megnyugtatta végre, és elment. Szegény asszony!
 321   16|                hogy az teérted történik és a szent becsületért.” –
 322   16|           tivornyázott korhely pajtások és szegődi táncosnők társaságában;
 323   16|               egész arcát, nyakkendőjét és mellényét elborítá a vér,
 324   16|           fogtam a mankómat, felültünk, és legelőször is hajtattunk
 325   16|         Messziről ráismerék a színpadok és choreák királynéjára, s
 326   16|                 e szavaimra: párbajt! – És kicsoda?~– Ennek a fiatal
 327   16|          meglátott, tökéletesen odalett és megnémult, mint Tigris Robertben
 328   16|                s az embernek saját maga és családja iránti kötelességei
 329   16|              férje szakállát könnyeivel és csókjaival illően benyirkosítá.~–
 330   16|               mondva – el nem fogadott.~És ezen idő óta mind a hárman
 331   16|                kételkedtem, Bankó öcsém és Ludmilla pedig – Isten tudja
 332   17|                                 Emberek és kétlábú állatok ~ORBIS PICTUS~
 333   17|              világos dolog, hogy tollas és tollatlan kétlábú állatok
 334   17|            tartoznak a struccok, gólyák és pelikánok, melyek szárnyaikban
 335   17|        nemkülönben az írók minden nemei és fajai, melyek a tollat füleik
 336   17|                osztályában minden rendű és rangú táncmesterek és kötélverők,
 337   17|             rendű és rangú táncmesterek és kötélverők, hajóslegények,
 338   17|                népszónokok, szuroköntők és általában mindazon nemes
 339   17|                 Károlynak a dicsekedés, és egyikünk sem tehet róla.~
 340   18|           amitől más lélek embert ennék és tüzet okádnék.~Voltak, kik
 341   18|              egyszóval: rettentő félénk és jámbor ember volt.~Azonban
 342   18|               mint egy mazur-előtáncos; és dörmögő, amilyen csak egy
 343   18|          asszonyság szakácsnéja egyszer és másszor különös dolgokat
 344   18|          quietált major, ki gazdag volt és amellett éktelenül ragyás,
 345   18|          bosszújában Euphemiát megkérte és elvette. Persze, hogy nem
 346   18|            shawlja visszájárul felkötve és pláne kesztyű nélkül. (Meglehetősen
 347   18|                    Menjen haza, madame, és olvassa Lamartine-t.~– Könnyű
 348   18|                  Ez megnyugtatta végre, és elment. Szegény asszony!
 349   18|                hogy az teérted történik és a szent becsületért.” –
 350   18|           tivornyázott korhely pajtások és szegődi táncosnők társaságában;
 351   18|               egész arcát, nyakkendőjét és mellényét elborítá a vér,
 352   18|           fogtam a mankómat, felültünk, és legelőször is hajtattunk
 353   18|         Messziről ráismerék a színpadok és choreák királynéjára, s
 354   18|                 e szavaimra: párbajt! – És kicsoda?~– Ennek a fiatal
 355   18|          meglátott, tökéletesen odalett és megnémult, mint Tigris Robertben
 356   18|                s az embernek saját maga és családja iránti kötelességei
 357   18|              férje szakállát könnyeivel és csókjaival illően benyirkosítá.~–
 358   18|               mondva – el nem fogadott.~És ezen idő óta mind a hárman
 359   18|                kételkedtem, Bankó öcsém és Ludmilla pedig – Isten tudja
 360   19|                 nagyot zökkent a kocsi, és ő felébredt, akkor kérdezett
 361   19|                nagyon féloldalra fordul és megáll, mintha valami árokpartnak
 362   19|                 lovainkat, az életünket és még más egyebünket is; bárcsak
 363   19|             amik sohasem történtek meg; és hogy aztán, ha volna másik
 364   19|             hogy megfordulok, otthagyom és elszaladok; de ez mégsem
 365   19|              kocsmáros, aki nem táncol, és három cigány, aki muzsikál.
 366   19|         padimentomon járná, oly kedvvel és tűzzel lejtett. Sohasem
 367   19|                    No, jól van. – Szólt és visszament a grófnéhoz.~–
 368   19|         grófnéra köszönté; az elfogadta és, lelkeim! lelkeim! ivott
 369   19|             vesztettem volna el Újfalut és Ófalut. Kénytelen voltam
 370   19|           asztalra egy rakás új húszast és aranyat.~Erszényemben volt
 371   19|          összeszedte, ami pénze maradt, és felállt az asztaltól. Én
 372   19|               emelt, jó mulatást kívánt és visszafordult.~Én csak akkor
 373   19|              legszebb asszony a bálban. És ezt ő jól tudta, különben
 374   20|          tanulhat meg, s minthogy siket és néma, annálfogva egészen
 375   20|                 a világban, melyben jár és semmi tárgyat, mit maga
 376   20|              szónak megfelelő gondolat; és nem szólhatnak senkinek
 377   20|                 meg énekszóra táncolni; és mivel volna a szeráj fogsága
 378   20|                 van; ez öt ujj lefogása és kinyújtása annyi változatot
 379   20|       gyanakodott volna? Hiszen ő siket és néma.~Azonban Mustafa herceg
 380   20|            könyvtárt, mely nevét viseli és mellette a gazdag medreszt,
 381   20|             magasabb tudományok számára és az imaretet, szegény tanulók
 382   20|                 De mit beszélünk sírról és halhatatlanságról, hiszen
 383   20|               hiszen Raghib basa még él és halandó ember, hiszen Mustafa
 384   20|               midőn Salihát nőül vette, és mégis úgy szerette őt az
 385   20|                pedig Raghib basa még él és uralkodik, nemcsak a mozlimek
 386   20|            saját kezével szokta bezárni és még azon fölül a bezárt
 387   20|                a siketnéma olvasni tud, és az olvasott sorokat tovább
 388   20|                 mindenki leborult arcra és úgy maradt mindaddig, míg
 389   20|      szaporodott, ami az ő érdeme volt.~És azt nemcsak Törökországban
 390   20|               Hamil basa, Bahir Mustafa és Mohamed Emin, kik irigylék
 391   20|                 bizebánnal naplókönyvét és beleírta abba, amit szívében
 392   20|                 Azzal bezárta a könyvet és a siketnémát, s ment az
 393   20|               fejével térendnek vissza.~És íme a bosztandzsik, akik
 394   20|            eleget éltem, hogy meghaljak és eleget, hogy el ne felejtsenek.
 395   20|            szultán elzsibbadt a bámulat és ijedtség miatt. E titkot,
 396   20|               oly bölcs volt, oly derék és olyan vitéz. Mindenik nagyvezérének
 397   21|                 Előkelő urak bált adtak és táncoltak. Ebben még semmi
 398   21|             pedig a baronesse igen szép és szeretetre méltó volt, s
 399   21|            méltó volt rá, szerették is, és éppen jegyben járt egy derék,
 400   21|             volt ugyan magas származású és amellett szegény legény
 401   21|                körültáncolni. Az Adonis és táncosnéja kétszer megtették
 402   21|               már bravour: ez hősi tett és valóban bámulatra méltó.
 403   21|            káprázó szemekkel; az Adonis és a baronesse repültek a viharhajtotta
 404   21|            baronesse csak összerogyott, és aztán nem is kelt fel többet.
 405   21|                egy holt nővel táncolta. És valóban ő maga is dicsekedett
 406   21|               szemei elvesztik fényüket és ajkai mereven szétnyílnak.
 407   21|       szétnyílnak. Látta, mikor meghalt és mégsem jött zavarba, elvégezte
 408   21|                  elvégezte vele a tourt és visszavitte a helyére. –
 409   21|           képzelni? Ez sokáig közbeszéd és általános bámulat tárgya
 410   21|             egymásnak a faluit, birkáit és jövendőbeli árendáit.~Ott
 411   21|          szerelemről.~Igen szépen nyert és volt esze; nem pazarolta
 412   21|              szerkesztő öreg ember volt és rövidlátó, azt mondta, hogy
 413   21|           fegyverrel vívni, mint késsel és villával; hanem azt megteheti,
 414   21|              írtam a cikket, uram, ahol és amikor önnek tetszik, felelek
 415   21|               különvált világban éltek.~És íme, a kelepce olyan jól
 416   21|                huszár remekül tud vágni és lőni. Kardra bocsátani őket,
 417   21|           tegyék, amit csak a szabályok és a lovagi becsület megengednek.~
 418   22|                                Xelenhoa és Toipingvang ~KÍNAI NOVELLA~
 419   22|                 szemei szép hosszúkásak és feketék, szemöldökei vékonyak
 420   22|           feketék, szemöldökei vékonyak és hajlottak; hajfürteinek
 421   22|                a cipő kívül gyöngyökkel és rubinokkal ragyogott; ha
 422   22|            voltak selyemruhái, arannyal és gyöngyökkel hímezve, voltak
 423   22|             hívják azt, hogy „napmadár” és ez olyan ritka madár, hogy
 424   22|     főfőmandarinok tarthatnak maguknak, és azt áruba bocsátani nem
 425   22|              fum hoan hasonlít a sashoz és a pávához. A feje búbján
 426   22|               van egy korona barnapiros és sárga aranyfényű tollakból,
 427   22|                a madár ott ült mellette és Xelenhoa cirógatta annak
 428   22|                nyakát, ragyogó tollait, és így múlt el egyik nap a
 429   22|              igen derék férfiú; kétszáz és negyven fontot nyom ruhástul.
 430   22|               arca, a szemei, a körmei; és ami legnagyobb ékessége
 431   22|              festett zászlóval legyezi, és mindezek csak hatalmas és
 432   22|               és mindezek csak hatalmas és nagy férfiakat illető kitüntetések.~
 433   22|            kitüntetések.~Ilyen hatalmas és nagy férfiú volt Toipingvang.~
 434   22|             Toipingvang.~Ilyen hatalmas és nagy férfiú választá Xelenhoát
 435   22|             száz ló vitte a sok selymet és ezüstöt, amit menyasszonyi
 436   22|         kösöntyűket, gyémántos pártákat és öveket.~Arannyal áttört
 437   22|                 negyediken trombitákkal és sípokkal csinált hangverseny,
 438   22|                  hatodikon kötélugrálók és lovontácolók; és mindennap
 439   22|           kötélugrálók és lovontácolók; és mindennap reggeltől estig
 440   22|              boldognak, boldogtalannak, és Xelenhoának mindennap három
 441   22|             énekelni, táncolni, festeni és hímet varrni, tudtak zenélni
 442   22|            hímet varrni, tudtak zenélni és mesét mondani s szép hajat
 443   22|           asszonynak?~Szobáiban pézsma- és ambraillat volt, bútorai
 444   22|                ad; szőnyegei bársonyból és angoragyapjúból; termeiben
 445   22|           hizlalt tyúkot, s ami csak jó és kellemes, mert a férjes
 446   22|               tartott kilencvennyolcat.~És így mindennap eggyel több
 447   22|             elhal.~Csodálatos a virágok és az asszonyok meghalása.~
 448   22|                 volt pedig a szomorúság és a gyász Toipingvang házában
 449   22|                rokonoknak, ismerősöknek és előkelőknek elküldött, azokban
 450   22|             lerajzolva a ruhák, a cipők és süvegek alakjai, aminőkben
 451   22|        Xelenhoát legdrágább köntöseivel és gyöngyeivel felékesítve;
 452   22|             öltözve az egész cselédség, és a látogatók mind fehér köntöst
 453   22|              fel nem vevé kezéről soha.~És ez így tartott nyolc napig –
 454   22|               Azzal bezárták a kapukat, és Toipingvang egyedül maradt
 455   22|                 más függöny mint fehér, és három évig nem vett más
 456   22|            feleséget, hanem beérte száz és egynéhány rableánnyal.~Ennyire
 457   23|                vette elejtett fegyverét és helyébe állt, s ha egy apának
 458   23|              volt a Cordillerákon innen és túl; pedig ott a hölgyek
 459   23|              gondolatjában szűz, tiszta és nemes.~Az öreg Esteban di
 460   23|               amilyen szép, olyan bátor és nemes; mint mondák, őrjöngésig
 461   23|          kardját, szívéhez szorítá azt, és utolsó könnye volt az, amit
 462   23|              jöjjön vissza nála nélkül, és ha elesik vőm, menyasszonyát
 463   23|                 don Gideon kíséretében, és fölemelte csengő hangját
 464   23|             hangját a harcos nép előtt, és lelkesítő szavaival bejárt
 465   23|                 egy leányban egyesült!” És mindenki új erőt talált
 466   23|              hanem imádkozz lelkedért!” És valóban, Tristán úgy megrettent,
 467   23|                  gyújtsd meg szivarodat és legyen gondod rá, hogy a
 468   23|              elfoglalta a tért a sáncok és víárkok között, az ostromhágcsókat
 469   23|         néha-néha felcsillámló kardokat és vérteket.~– Ellenségeink
 470   23|               Jó. Fogadjunk egy életbe.~És fogadtak egy életbe kölcsönösen;
 471   23|                csupán szemöldei barnák, és szemei, mint a tűz, oly
 472   23|                vele önmagát, el Gideont és az egész bogotai sáncot.~–
 473   23|               szólt vissza Laurenzia –, és gondját fogom viselni.~Most
 474   23|              szeglete felé, minden úton és minden út nélkül, elhagyva
 475   23|           szekereit, sátorait, zászlóit és lövegeit. A hadi sors egy
 476   23|                tömegek rajzottak hegyen és völgyön, üldöztetve győzelmes
 477   23|              romba dőlt házakon zászlók és szőnyegek lobogtak; a lazarétum
 478   23|                arccal járult a hős elé, és megszólítá őt:~– Állj meg
 479   23|              Venezuela lakói egy névvel és egy koszorúval tisztelnek
 480   23|   dél-amerikainak annyira sajátja, lágy és csengő a fájdalom, az öröm
 481   23|                 a nagy porkoláb Morillo és tömlöctartói Pug, Boves,
 482   23|              Pug, majd visszatérünk rá! És azzal előcsapatunkkal megküzdve,
 483   23|             ismét visszatért munkájához és bevégzé azt. Mi csak ezerszáz
 484   23|                 a bástyákon.~A borzalom és átok zúgása szakítá félbe
 485   23|                másik füle is lehullott, és ők még csak egy vonással
 486   23|              gyermekek szívében haragba és félelembe hozta; mi lehetne
 487   23|             Boves, ez a hajdani dugárus és most tábornok, Pug, a varinasi
 488   23|              Morilla hadserege szárazon és tengeren egyszerre támadá
 489   23|              mely a Cordillerákon innen és túl visszhangzik minden
 490   23|             rebegő szavakat, miket Paez és Laurenzia tudtak feleletül
 491   23|              ajk beszélt minden fülnek; és minden szív tudta azt már
 492   23|              milyen nyájas, mily hódító és mily szerény; csak egy ember
 493   23|           Esteban is, kísérve leányától és don Gideontól s több venezuelai
 494   23|                 Láttam szavaiból.~– No, és milyennek láttad őt szavaiból?~–
 495   23|               minden guerilla caballero és Llanero visel szíve fölött.~
 496   23|           mondani fogok; s a vezéri jel és pompa rosszul illenék szavaimhoz. –
 497   23|           libertador áll vele szemközt. És én mégis azt mondom, hogy
 498   23|               haza egyszerű harcosánál, és letettem a libertador szóval
 499   23|                hisszük, hogy megéltünk; és ellenségeink túl fognak
 500   23|                 rohant, s az elfogta őt és kivégezteté. Miért nincsen