Part

 1    1|    múlva ismét itt fog látni.~– Ah uram, verje ön ki fejéből
 2    8|  engedett várakozni; ő is jött. Ah, közelről valóban vakító
 3    8|     ismerte a marchesa hotelét, ah, ki ne tudná azt: hol van,
 4    8|     elém jött, és kezét nyújtá (ah, mi bájos, puha kéz!); leültetett
 5    9|       hanem Schirting Sándor.~– Ah, tudom már, Debrecenből.~–
 6   12|     Juanita.~Azt is megkapta.~– Ah, még egyet.~No még azt is.~–
 7   14|        kincséért cserébe.~Pedig ah, a ragyogó szem, az édes
 8   16|          mióta férjnél volt.)~– Ah, édes Ó úr! Végem van, oda
 9   16|      hogy tegyen neki széket.~– Ah, édes Ó úr! Nézze csak,
10   16|          hol az orrát törülve. (Ah, milyen prózai dolog az
11   16|     bevárni, hanem rákiálték:~– Ah, bon jour, mademoiselle!
12   16|      van három lába.~Megállt. – Ah, kegyed az, Herr von Ó? –
13   18|          mióta férjnél volt.)~– Ah, édes Ó úr! Végem van, oda
14   18|      hogy tegyen neki széket.~– Ah, édes Ó úr! Nézze csak,
15   18|          hol az orrát törülve. (Ah, milyen prózai dolog az
16   18|     bevárni, hanem rákiálték:~– Ah, bon jour, mademoiselle!
17   18|      van három lába.~Megállt. – Ah, kegyed az, Herr von Ó? –
18   19|          s kiszökkent belőle.~– Ah, minő pompás éjszaka! Milyen
19   19|       csárda.~– Vendégmarasztó! Ah, bravó. Ez hát éppen nekünk
20   21|       szándékozik letelepedni”.~Ah, ez csúnya affront! Hol
21   23|     Laurenzia sem szólt semmit. Ah, az ő szép csengő hangja
22   23|         a spanyolok hadsoraira.~Ah! Ez gyönyörű roham volt!
23   23|        rajta a derék lovas had.~Ah, ez gyönyörű találkozás
24   23|     mind a hármat agyonlövette.~Ah! Még a vakok is a kórház
25   23| Bolivárnak egy-egy harcosával: „ah, desdicado!”~
26   24|         Tehát Michael és Gaita!~Ah valóban, Violantának egyetlenegy
27   30|       feledte el, hanem üldözé; ah, mert azt be kelle bizonyítania
28   30|    tovább élni. Üldöző ördögöm (ah, ez én vagyok! – gondolá
29   30|      megijed menyasszonyától?~– Ah, ez öltöny…~– Nagyon tetszhetik
30   30|    halottrablók társaságában.~– Ah, te nem vagy nő, hanem pokolbeli
31   30|          te oly gondtalan vagy.~Ah! Malmont figyelni kezdett.~
32   30| szeszély volt tőled idejönni.~– Ah! Ah! Ne félj; az egész föld
33   30|      volt tőled idejönni.~– Ah! Ah! Ne félj; az egész föld
34   30|      marquis nevetve fogadta.~– Ah, szép menyecske! Ön reklamálni
35   30|         veszi azt tekintetbe?~– Ah, asszonyom, a bíró nem poéta.
36   30|         perelni.~– Kegyed maga? Ah, az is nagyon szép. Csak
37   30|       és alszik szép csendesen.~Ah! Ah! Az egész teremben a
38   30|      alszik szép csendesen.~Ah! Ah! Az egész teremben a csodálkozás
39   31|   ideálja hófehér kesztyűjét. – Ah, egy egész nap egyebet sem
40   31|   táncosné utolsó fölléptére.~– Ah, hogy szeretem én a fülemüléket –
41   31|        fél kifli a zsebedben?~– Ah, a kis baronesse dugta oda
42   37|   Lánchídról a vízbe ugranom.~– Ah, Jenny kisasszony, micsoda
43   37|        üljön le átellenemben.~– Ah, oda nem – szólt ő nevetve –,
44   37|         tehet ön féltékennyé.~– Ah! – nevetett ő, különösen