Part

 1    1|      valóban szenved.~– Hol fáj önnek?~– Itt, uram – szólt az
 2    1|      oda ujja hegyét.~– Itt fáj önnek?~– Irtózatosan.~– Érzi a
 3    1|      orvos.~– Miért nem?~– Mert önnek a keze ép, azon a helyen
 4    1| kezemből.~– Én pedig azt mondom önnek, uram, hogy ha a világ minden
 5    1|    talán még máshova is.~Leírom önnek rettentő betegségem keletkeztét.
 6    1|        olyan boldog. Nem szólok önnek arról, amit éreztem. Az
 7    1|         fog bocsátani. Köszönöm önnek szíves szolgálatait irányomban.
 8    8|       pár tapssal adós maradtam önnek Rómeóért!”~
 9    9|         nem sokan ismerik?~– De önnek csak mégis több pénze van,
10    9|    hanem éppen csak azt akartam önnek megmondani, hogy miután
11   13|     csak professzor úr nem – ha önnek hív, azt gondolom, haragszik
12   13|     pillanattól fogva megtiltom önnek, hogy ebben a városban többé
13   16|   olvassa Lamartine-t.~– Könnyű önnek tréfálni, de Lajit megölik,
14   18|   olvassa Lamartine-t.~– Könnyű önnek tréfálni, de Lajit megölik,
15   21|    cikket, uram, ahol és amikor önnek tetszik, felelek érte, hogy
16   26|       ön szobájában. Legyen meg önnek az a kegyetlen öröme, hogy
17   26|    hozzá.~– De hát uram, elment önnek az esze? Itt akar hálni?~–
18   26|   barátom, még egyszer elhoztam önnek a levest. No, nyissa föl
19   27|      gazdaggá, hatalmassá tett. Önnek elébb oda kell küzdenie
20   27|   elárulta a titkot.~– Fedezett önnek fel valamit Williams?~–
21   30|       Kedves marquis, én mondok önnek egy jó tanácsot. Mikor szolgát
22   30|         legidomultabb mértékig. Önnek nagyon jól kell értenie,
23   30|        szerelemért. – Én átadom önnek életemnek titkát, melyet
24   30|         együgyű mese!~– S ha én önnek kezébe adnám az okiratokat,
25   30|       tanú; ha így kezébe adnám önnek magamat, azt mondva: „Szeress
26   30|     öltöny…~– Nagyon tetszhetik önnek, mert megholt nejét ebben
27   30|        önhöz. Ön tudja, hogy én önnek törvényes gondnoka vagyok
28   30|        vagyok?~– Azt nem akarom önnek szemébe mondani. Olyasvalami,
29   30|  Olyasvalami, ami ön anyja volt önnek atyjára nézve.~– Nyomorult!
30   30|     igen érdekes per fog lenni. Önnek a kedvéért siettetni fogom
31   30|       Vén cselédem segíteni fog önnek. Ezt küldje ön Ardent anyjához
32   33|     csak ráadás, ha nem tetszik önnek, eladhatja.~– Persze, hogy
33   33|      leány itt van? Terhére van önnek? Neheztel érte?~Én alig
34   33|        Hallgasson meg; elmondok önnek mindent, s akkor úgy hiszem,
35   33|        Én pedig azért könyörgök önnek, jó uramnak, ne hagyja el
36   34|       mondám neki: „Mylady, van önnek valakije, akihez visszakívánkozik?”
37   34|      azt felelte: nincs. – „Van önnek valami oka valahová elmenni?” –
38   35|     hogy nem vagyok otthon: én, önnek a férje.~– Megkövetem: nekem
39   35|      tudom.~– Hát nem vagyok én önnek a férje?~– Az én férjem?
40   37|      neki írt.~– Megmutatta azt önnek.~– Igen. Nem titkolta el
41   37|    mondhatja neki: nem tartozom önnek semmivel! Kér, hogy használjam
42   37|     tovább olvassam.~„Megfejtem önnek a talányt: én Anglia legelőkelőbb
43   37|           rebegé ő szomorúan. – Önnek igaza van – adieu.~És azzal