Part

 1    1|          pedig csak tréfa.~Én igen boldog ember voltam még félév előtt.
 2    1|        hogy én nős voltam és olyan boldog. Nem szólok önnek arról,
 3    1|      vártam; úgy ölelt, csókolt és boldog volt, hogy ismét mellettem
 4    4|         brit király udvaránál mint boldog férj és okos ember.~Amint
 5    4|     feledés kelyhéből ivott volna, boldog mámorban tölté a csodás
 6    4|       harcban dicső és szerelemben boldog; ha egy karjára néha négy
 7   10|     hazudtolá meg köntösét. Milyen boldog volt, ha fejét úrnéja kezére
 8   10|        mikor arról beszélt, milyen boldog jövendő vár reájuk, akkor
 9   12|        ismerős szerszámokat, olyan boldog elégültség ült orcáján,
10   13|       többet ki ne húzzák.~Ebben a boldog megnyugvásban már-már hasat
11   13|      hallani.~Elébb meglátta azt a boldog világot, ahol a bölcsek
12   19|            a „csak benned lehettem boldog”-nál fölfelé erőlködve,
13   22| Toipingvang, hogy Xelenhoa egészen boldog.~Ennél nagyobb áldozatot
14   23|      vitattok? Nincs-e nekünk azon boldog helyzetünk adva istentől,
15   23|             s ha Isten úgy akarja, boldog is lesz. Minden készen az
16   23|          Ha szerelmünkről szólunk, boldog virágos ligetbe tévedek
17   23|           síp; énekeltek, daloltak boldog nászéneket, a néptömeg ordítá:
18   27|            Húszmillió pengőforint! Boldog Isten, még csak kimondani
19   27|           halt volna meg, mint egy boldog ábrándozó, aki egy édes
20   27|            malmot elhajtani. Ilyen boldog szigetről szoktak álmodozni
21   30|            hiszen szeretett, tehát boldog volt; szeretőjével elszökött,
22   30|      valami meghívott lelkész, s ő boldog szerelmében feledte az atyai
23   30|         időkkel; messziről látlak, boldog leszek, lelkem körüled fog
24   30|      nélkülözött – és mégis milyen boldog volt. Valahányszor férjével
25   30|     vendégek ittak és éljenezték a boldog házaspárt, míg jelen volt,
26   30|          haját is újrafodroztatja. Boldog ember ez a marquis.~Kétszer
27   30|        látását, s azután megtanult boldog lenni. Ardent neje lett.~
28   30|            apró háziállatkáknak, a boldog családi csendéletnek. –
29   30|            tudja a világ, hogy nem boldog vele. A nő tudja kínozni
30   30|           velem, nejével, egyetlen boldog pillanatot töltött volna:
31   30|      minden boldogságát, óhajtva a boldog feltámadást, mely őket ismét
32   30|           viselte, elmondá, milyen boldog volt, midőn az övé lett.
33   31|       fogunk ma mulatni – mond egy boldog család, melynek semmi ivadéka
34   31|      utoljára nekiültek sörözni.~A boldog család azonban kikeresett
35   31|          mindenféle szarvasmarha a boldog család tanyája felé, szép
36   31|            ezalatt hullong haza.~A boldog családapa éppen akkor ér
37   33|            nem alkalmatlankodik.~– Boldog Isten! Tehát én öt őrülttel
38   36|          dobogó szívében találták.~Boldog halottak a sírban.~A sírőr,
39   36|      csillagjárást, nem volt ilyen boldog.~Őt is epesztő szerelem
40   36|      magáért, de a hű szolga mégis boldog véget ért; egy csókért halt
41   37|           évekig várakozzék arra a boldog pillanatra, amidőn egykori
42   37|        hogy e levelet írtam hozzá; boldog volt általa. Azután gyöngéden
43   37|      voltam őrülve? Vagy csakugyan boldog valék? Midőn eltávozott,