Part

 1    1|            lecsukta azokat ismét és meghalt. Meghalt anélkül, hogy védte
 2    1|            azokat ismét és meghalt. Meghalt anélkül, hogy védte volna
 3    3|            öreg ember egy hét alatt meghalt éhen.~Amely nap halála hírül
 4    4|            minden egészség, mert az meghalt. Hamlet volt, aki egészségét
 5    4|           ki, hogy miután az ő neje meghalt, Hamletet elküldje Hermotrudához,
 6    4|           azalatt Rorik, a főkirály meghalt, s utána Wiglet következék,
 7    5|            jár? Él-e? Boldog-e vagy meghalt: sokkal jobban kétségbeejtett,
 8   14|         Kadileszker nagyon szerette meghalt nejét; arra a szóra, hogy
 9   20|           asszony, hogy midőn férje meghalt, megtébolyodott utána.~De
10   20|             volt Törökországnak, az meghalt; bolondokkal pedig nem közli
11   21|           szétnyílnak. Látta, mikor meghalt és mégsem jött zavarba,
12   21|        annál nagyobb baj neki, hogy meghalt. Ki tehet róla? Pedig éppen
13   21|           annak, hogy menyasszonyom meghalt?~A dandy még sápadtabb lett,
14   22|          előtt.~A százegyedik napon meghalt Xelenhoa, mint ahogy a mutangvirág
15   23|            ránk; mind a négy társam meghalt, engemet egy golyó sem ért.
16   23|     fordítsd hazádra vissza!~És ott meghalt a nő.~Kinn az utcán az ablakok
17   27|          tengerészek közül, a többi meghalt étlen, szomjan, levegő nélkül,
18   28|           akart inni.~Egyszer aztán meghalt a kisleányuk; azt eltemették,
19   28|           íme, betelt rajta.~Azután meghalt maga az asszonyka; azt is
20   30|          adta kezét, mielőtt a régi meghalt volna.~Ott pedig kinevették.~
21   30|           Fél évig éltek ott, akkor meghalt a nő, és eltemették.~Szüleinek
22   30|            hogy agyonbúsulta magát, meghalt szívszakadásban, s azok
23   30|           cseléden kívül, aki azóta meghalt, senki sem ismert; csak
24   30|             kezét, ott lerogyott és meghalt ő is.~Csak a szíve szakadt
25   33|            a leendő vevőre nézve: a meghalt gróf végintézetében az ottani
26   33|         gyászt viselt, bizonyosan a meghalt uráért; olyan hosszú gyászfátyol
27   33|          hogy valaki élhet, aki már meghalt; nappal pedig látja, hogy
28   33|           pedig látja, hogy valóban meghalt, s azon gondolkozik, milyen
29   33|             különös az, hogy valaki meghalt, aki még él.~Ezekben az
30   34|          három napja, hogy a mylady meghalt. Nagyon sajnáltam. Jó asszony
31   34|       pergamentjére írva.” És aztán meghalt.~Adándy úr felugrott székéről
32   35|              Az én férjem? Az régen meghalt.~– Patvarba! De a második.~–
33   35|           esküvőjén jelen volt, már meghalt, helyette újabb jött. Corbián
34   36|          két embere maradt; a többi meghalt, vagy haldokolva hevert
35   36|        férje leghívebb hadnagyát.~– Meghalt Sabin?~Olyan kérdés ez,
36   36| üldöztetéstől ment legyen.~– Férjed meghalt? – monda a császár.~– Meghalt,
37   36|       meghalt? – monda a császár.~– Meghalt, de neve él, s azt én viselem.
38   36|            bizonyosan, hogy Sabinus meghalt?~– Bizonnyal tudom – szólt
39   36|          mert te magad mondád, hogy meghalt; és így szükségképp halva
40   36|         vidd magaddal árváidat. Aki meghalt, annak halott a neve.~Eponine
41   37|         Hétéves voltam, midőn anyám meghalt.~Tizennégy éves koromig
42   37|            került, s akkor hirtelen meghalt. Hagyjuk pihenni. Csődpere