Part

 1    1|  irányomban. Áldja meg értük az Isten.”~*~Pár nap múlva a hírlapokban
 2    6|     csak Istennek számol érte!… Isten rendelte-e ezt így? A férfiak
 3    9|    Ugyan ne mondja!~– De bizony Isten, úgy volt. Volt nekem egy
 4   13|     volna ugyan neki, hogy menj Isten hírével, látod jó erős tenyereid
 5   16|         De ne szaladjon hát, az Isten áldja meg, hisz látja, hogy
 6   16|       öcsém és Ludmilla pedig – Isten tudja miért?~Bankó öcsémmel,
 7   18|         De ne szaladjon hát, az Isten áldja meg, hisz látja, hogy
 8   18|       öcsém és Ludmilla pedig – Isten tudja miért?~Bankó öcsémmel,
 9   19|    magamban imádkozva: óh, uram Isten, engedd már, hogy elveszítsem
10   19|     vele együtt az ajtón.” Uram Isten, mit csináljak már most
11   19|    egyéb nótát sem tudok, mint „isten hozzád, te csöndes ház”.~–
12   19|       anginájával rákezdtem az „Isten hozzád”-ot s eresztettem
13   20|         Allahú ekbér!” (nagy az Isten), s erre fölkeltek a földről.~
14   20|        a levélből.~„Mustafa. Az Isten különös csodatételei által
15   23|        most esküszöm az egy élő Isten színe előtt – szólt a venezuelai
16   23|      más; és én jól ismertelek. Isten veled, már harangoznak,
17   23|    Gideon. Meg fogja érni, s ha Isten úgy akarja, boldog is lesz.
18   26|  megnyílásra bírja, inkább hát, isten neki, megcsókolá.~Arra az
19   27|  Húszmillió pengőforint! Boldog Isten, még csak kimondani is nagy
20   27|      szült, nem tej nevelt, nem isten alkotott.~Robertson az ajtóban
21   27|        adasson valamit nekik az Isten nevében; azok aztán könyörületből
22   27|        kevés kétszersülttel. Az Isten fizesse meg!~Így mentek
23   30|         szól feléd. – Elhagyott Isten és ember, elhagytál te is (
24   30|        örömmel távozom innen. – Isten veled! Csókold meg a levélkét,
25   30|     valódi lelkész előtt, de az Isten előtt, és azt sem tartották
26   30|   koporsón nem volt a födele.~– Isten! – sikoltá Malmont, önkéntelenül
27   30|       az? Nem mondhatta-e őt az isten előtt magáénak az a férfi,
28   30|     ismét fosztani. A halál, az Isten adta e nőt őneki, ő hivatkozik
29   33|    esténként elmondhatja: „Uram Isten, adj rá áldást.”~Hanem annyi
30   33|     kezeit, nagyságos úr, hozta Isten; ugyan vártuk már; hahaha!
31   33|      alkalmatlankodik.~– Boldog Isten! Tehát én öt őrülttel lakom
32   33|        ismét odalopózott, és az Isten bocsássa meg neki, önt álmában
33   33|      utolsó verse így hangzik: „Isten engem úgy segéljen.” Ha
34   35|        akar? Minek jött? Menjen Isten hírével!~Azzal otthagyta
35   36|          mint amazokban.~A sok „isten” után valahára következett
36   36|      hozott a gál lovagnak! Tyr isten bosszút állt magáért, de
37   36| megbűnhődött érte. Légy te most isten, ki őt feltámasztod a sírból.
38   37| rosszról, akitől őrizzen meg az Isten.~E naptól fogva sohasem
39   37|        Persze, hogy igaz! De az Isten szerelméért, kisasszony,
40   37|        másvilágon is ott van az Isten.~– Csak nem mehetek vissza