Part

 1   36|          s akkor nyilat húztak.~Tetrix volt az ifjabb neve, Varaker
 2   36|      neve, Varaker az öregebbé.~Tetrix húzta a rövidebb nyilat,
 3   36| szekerében küldi fel ősapáihoz; Tetrix pedig szívdobogva gondolt
 4   36|         dísszel van eltemetve.”~Tetrix pedig egyedül tudta azt,
 5   36|  gyásztora lett.~Ekkor érkezett Tetrix. Egy órával jött hamarább,
 6   36| aranymarkolatú tőrét – folytatá Tetrix –, mit rám bízott, hogy
 7   36|     mintha fogadást tenne neki.~Tetrix irigyen nézte azt a nőt.
 8   36|     hosszú aranyszín haja amint Tetrix lábainál térdelt, körüle
 9   36|     olyan kár söpreni a földet.~Tetrix nem nézheté e némán csókoló
10   36| odamenjek és mellé temetkezzem.~Tetrix harmadszor is érezé a nő
11   36|     rándulás hatotta keresztül.~Tetrix mondá halkan:~– Mindenki
12   36|  regekör csodái közé tartozott.~Tetrix egy oszlop mögé vonultan
13   36|        adhatod vissza férjemet!~Tetrix bámulva szemlélte a nőt:
14   36|        jól érté ez ígéretet, de Tetrix elérté. S ez mindkettőjükre
15   36|     ezalatt odafenn? Eljutott-e Tetrix Eponinehez; vagy megölték
16   36|     odafenn? – kérdé Sabinus.~– Tetrix – felelt Eponine. – Most
17   36|      előbbvaló az ő haragjánál.~Tetrix a csillagok közé bámulva,
18   36|         szellem.~Az volt a sas.~Tetrix kezébe fogta dárdáját, s
19   36|       kit fészke helyén talált; Tetrix két kézre fogott dárdájával
20   36|       voltak a levegőbe emelni.~Tetrix, amennyire dárdája elért,
21   36|       ellenfél egymásra sokáig. Tetrix folyvást alkudozott szent
22   36|          Alig hajolt le azonban Tetrix a kőhöz, hogy azt fölemelje,
23   36|      csatabárddal vernének reá.~Tetrix féltérdre bukott a roham
24   36|      földre.~– Lásd – nyöszörgé Tetrix, miközben összemarcangolt
25   36|      magát, ha egy sast megölt. Tetrix készen tartá magát ez órától
26   36|    hármas koccintás a zárkövön. Tetrix sietett azt fölemelni.~A
27   36|       egy ismeretlen férfi, kit Tetrix még sohasem látott. Rábámult:
28   36|          Hát Sabinus? – kérdezé Tetrix.~– Nem ismersz rám? – kérdezé
29   36|        hangján. – Én vagyok az.~Tetrix megrendült, azt hivé, a
30   36|  ráismernek – súgá aggodalmasan Tetrix a fejedelemnőnek.~– Éppen
31   36|  visszanyerhetnem reményem van.~Tetrix nagyot sóhajtott. Ő tudta,
32   36|  Sabinus némának tetteté magát, Tetrix pedig bolondnak. Úgy felelt
33   36|   meghagyá történni magán, hogy Tetrix tréfáit eltűrte a császári
34   36|        pedig amennyire nem volt Tetrix természetében az enyelgés,
35   36|        A két szolga: Sabinus és Tetrix ott vártak úrnőjük parancsára
36   36|  halálod leend. Kész vagy-e rá?~Tetrix gyönyörtelten sóhajta fel:~–
37   36|        nem egyet!~Azzal Eponine Tetrix keblére borult, vállait
38   36|       hálát neki!~És megcsókolá Tetrix arcát.~A bajnok megroskadt
39   36|   födelét, s megtalálta benne – Tetrix levágott fejét.~A megölt