Part

1001   36|             hatalom, mit ér, hogy hazát és szabadságot adsz – ha nem
1002   36|             őket a dicsvágy, a szerelem és a gyötrelmes szomj a szabadság
1003   36|              elevenen eltemetve hagyni? És hátha a férj szerencséjével
1004   36|                alá rejté magát, magáról és a világról emlékező s szabadulni
1005   36|                csaták zaja, tengervihar és mennydörgés tölték be hevült,
1006   36|               ajkán, kinek a szabad lég és Eponine arca minden erejét
1007   36|            tudják egyesíteni a védelmet és a boldogítást!~A felemelt
1008   36|          vérzett, a szép Eponine miatt, és ami felől még panaszkodnia
1009   36|                pedig a gál nép szentnek és érinthetetlennek tartá,
1010   36|          számodra, akiknek csontjain te és a te madaraid lakoztatok.
1011   36|                meghalnék, uram, Sabinus és neje, Eponine, innen e sírból
1012   36|              volna, megrohanta, vállába és bal karjába vágta éles karmait,
1013   36|                bosszút fog állni rajta. És ennek is Sabinus és Eponine
1014   36|              rajta. És ennek is Sabinus és Eponine lesz az oka.~A föld
1015   36|            nyírt fekete hajjal, szakáll és bajusz nélkül, arcszíne
1016   36|                  hogy kettőt asszonyaim és szolgáim közül magammal
1017   36|                 kezeit. Azokban szépség és erő volt.~Nemsokára sietve
1018   36|                 az a megsiratott még él és közel van.~Más kémek a szolgákat
1019   36|               Te meg akartad őt csalni, és könnyen magadat csalhattad
1020   36|       Ellenségei találták meg hulláját, és édemeihez méltón eltemették.~–
1021   36|          betűinek nem.~Bizonytalan öröm és aggó kétkedés harcolt egymással
1022   36|           előnyt?~A két szolga: Sabinus és Tetrix ott vártak úrnőjük
1023   36|           atriumában, jól láthattak rá, és hallhaták, amit Lucilius
1024   36|                 adott neked: menj hozzá és adj hálát neki!~És megcsókolá
1025   36|                hozzá és adj hálát neki!~És megcsókolá Tetrix arcát.~
1026   36|                 parancsnok volt a Rhone és a Loire közötti megyékben,
1027   36|           Angres fejedelemnője; de férj és nő nem vált azért belőlük.~
1028   36|                eszközt, mit a természet és a római hatalomszó egy férfinak
1029   36|             adott, hogy azt meghódítsa, és mind hasztalan. Elhalmozá
1030   36|                rengetegei közt, bölényt és medvéket hajtva. Ott is
1031   36|              jutni Annius tudta nélkül.~És mégis megtörténik, hogy
1032   36|            minden rejtekhelye a bércnek és völgynek fel van már kutatva,
1033   36|                  annyi bölény szakállát és szarvait látták nyergére
1034   36|         lerohanó vízoszlop vékonyodnék; és valóban lassanként mindig
1035   36|                 szikla mélyében eltűnt.~És azután nemsokára ismét elkezdett
1036   36|              megállítá harcosait Annius és csendet inte.~Egy szál szurokfenyőhasáb
1037   36|               trón padmalya, zászlókkal és fegyverekkel volt feldíszítve.
1038   36|        Születésük óta csak csillagfényt és fáklyavilágot ismernek.~–
1039   36|               fejük felett egy haza van és egy korona, mely az övék?~–
1040   36|                takaróiba, ott elnyomták és megkötözték. Eponine és
1041   36|                 és megkötözték. Eponine és a két gyermek bilincstelenül
1042   36|              eset híre, mely a mesékkel és a hajdani Róma erkölcseivel
1043   36|              szült, ott tejével táplált és fölnevelt, és mindezt nem
1044   36|           tejével táplált és fölnevelt, és mindezt nem is gyanítá senki.~
1045   36|             magad mondád, hogy meghalt; és így szükségképp halva kell
1046   36|            halva kell neki lenni. Téged és gyermekeidet nem bántalak
1047   36|               megvéd a vas, de az eszme és az erény halhatatlan ellensége
1048   37|        zsebpénzem elég volt, névnapomon és ünnepeken mindig ajándékokat
1049   37|            leborotválva; viselete úrias és elegáns.~Én annyira meg
1050   37|         bankjegyet takart keszkenőjébe, és ezt oly gyöngéd kímélettel
1051   37|            nagybátyám rábízott, negyven és ötven között lehetett akkor;
1052   37|              annyinak, szép fekete haja és piros orcája volt, ha mosolygott,
1053   37|                 a sok írást az asztalon és magasztalt, hogy milyen
1054   37|               asztalnál, nagybátyám, én és egy öreg, hallgatag úr;
1055   37|         tárgyról folyt a szó nagybátyám és ügyvédje között, amik nem
1056   37|             kell az osztrigát felnyitni és kihörpenteni, mit szedjek
1057   37|              hozzá; ő azonban elfordult és tovább osztotta a kártyát.~
1058   37|           kisasszony szobámba vezetett, és segített levetkőztetni.
1059   37|         szalagja ágyamon belül függött; és ami legkedvesebb volt, a
1060   37|             házánál ezután. Öröm, játék és mulatság közt telt el minden
1061   37|             másik percben megbántam azt és szidtam érte, miért tette,
1062   37|                  s kezemet vállára téve és fejemet odahajtva az ő fejére.
1063   37|              Mert mindig olyan szomorú, és nekem nem mondja meg, miért
1064   37|                hangon –, hogy szeretek, és akit szeretek, az nem tud
1065   37|               Ekkor ő megfogta kezemet, és azt mondá sebesen:~– Akarsz-e
1066   37|              volt, hideg arcot mutatott és távol tartotta magát tőlem,
1067   37|               ránézni, hogy abbahagyta, és többé nem kísértett.~Nem
1068   37|              gyámsága alól megmenekülni és magam úrnéja lenni.~Semmi
1069   37|     gondolhattam volna velük, s úgy cél és ok nélkül nem hagyhattam
1070   37|                Mindenre készen voltam – és semmi sem történt. Legkisebb
1071   37|                fölkerestetém Szállival, és odahívattam magamhoz.~Előadám
1072   37|               előtt megállani. Ügyvédem és nagybátyám ügyésze, Livádi
1073   37|             néztem, az egy sarokban ült és körmeit rágta; úgy feleltem
1074   37|               az tulajdon vagyona volt, és én tudom jól, hogy nagyon
1075   37|                 Azzal kapta a kalapját, és elszaladt.~Livádi egyedül
1076   37|           összeget a legnagyobb hálával és köszönettel visszafizetni.~
1077   37|            hatodszor adták Troubadourt, és az igen szép opera. Ő már
1078   37|                 kik vannak itt? Gróf ez és gróf amaz észrevette-e ittlétemet,
1079   37|                fordítottam a színpadnak és beszéltem fennhangon látogatóimmal
1080   37|                fennhangon látogatóimmal és fitymáltam az előadott darabokat,
1081   37|            senkit a színházban, gróf ez és gróf amaz nem léteznek rámnézve;
1082   37|              nem mozdulnék a helyemből.~És utoljára mégis jobb lett
1083   37|               Sokat elgondolkoztam ezen és néha úgy elfelejtettem magamat,
1084   37|          világosan nekem szólt, házszám és foglalkozásom pontosan feltéve.
1085   37|           érzelmes ember méltányol érte és nekem ad igazat. Azt is
1086   37|           megkínálni.~Egy igen udvarias és elismerő levelet írtam a
1087   37|                 tudakozódjék ez úr után és adja át neki minél elébb.~
1088   37|                 nem láttam, nem ismerem és nem is fogom látni soha.~
1089   37|               meggondoltam mindent jól, és mégis úgy tetszett, mintha
1090   37|              várna; mindenütt felkeres, és magát sehol sem engedi feltalálni!~
1091   37|          naplómból, gyertyára tartottam és elégettem. Két ujjam között
1092   37|                a levelet újra felvegyem és tovább olvassam.~„Megfejtem
1093   37|          elkezdett hozzám hűtlen lenni, és én elhagytam őt. Öregapám
1094   37|            egész vagyonom legyen a nőé, és én tisztán egy schilling
1095   37|     kifürkésszék; száz meg száz új mese és koholmány lőn perem folyamában
1096   37|                 kínál, ellenségeim kéme és tanúja, s elfordultam csóktól
1097   37|           tanúja, s elfordultam csóktól és mosolytól. Megmérgezték
1098   37|           győződtem meg jellemerejéről; és most – minden tehetségemből
1099   37|                hogy oly erős rokonszenv és oly tiszta indulat, mint
1100   37|                éjjelem, nappalom, álmom és gondolatom ő volt: magam
1101   37|               én, amiért szegény vagyok és dolgozom.~Kétségbeesésem
1102   37|              egy bankár kéjhölgye volt, és a szájtátó világ engem gúnyolt
1103   37|                 nem mulasztottam ottan, és soha el nem vettem szemeimet
1104   37|         ismeretlen szerelmem is itt van és reám néz, és neki fájna
1105   37|                 is itt van és reám néz, és neki fájna az, ha észrevenné,
1106   37|              vesztettem el zsebkendőmet és ő megtalálta azt, hol ültem
1107   37|              nyomtattam orgonavirágból… És én nem láttam őt meg!~Egy
1108   37|            szabad vagyok! Szabad vagyok és örökre a tiéd. De e két
1109   37|             veled anélkül, hogy magamat és tégedet a legnagyobb veszélynek
1110   37|            őrökre el vagyunk választva. És én mégis szeretnék egy szót
1111   37|               választ: „jöjj, várlak!”, és magam felvittem azt a postára.~
1112   37|             voltam. De mégis ketten: én és egy tőr. Ha megcsal, ha
1113   37|             szívem tisztaságában bíztam és a keblembe rejtett tőrben;
1114   37|                keblembe rejtett tőrben; és végre abban, hogy ő nem
1115   37|               hogy mennyire szeretem őt és mennyire félek tőle, éppen
1116   37|               Néhány perc múlva fölkelt és búcsút vett, mondá, hogy
1117   37|          Valamit kellene neki mondanom. És én egy szónak nem voltam
1118   37|                Önnek igaza van – adieu.~És azzal eltávozott; anélkül,
1119   37|              elkéstem a visszahívással. És azután korán reggelig üldözött
1120   37|               mondám: – I – love – you.~És abban a pillanatban odaborultam
1121   37|             kegyed nem akart nőm lenni, és én elismerem, hogy igaza
1122   37|             gyűlöltem ezt az embert!)~– És ha mégsem volnának?~Ez a
1123   37|                gondolatra tett képessé, és az egy pillanatra sem távozott
1124   37|         derekamat, én keblére borultam, és fülébe súgám: „I love you”,
1125   37|        tudósította azt minden léptemről és szavamról; ő lopta ki gondolataimat
1126   37|               csillogása után elolvasta és elárulta, míg én azt hittem,
1127   37|                hazulróli elszöktetésem; és azután annak fokozatos kivitele,
1128   37|               is kiszámított terv volt, és igen jól sikerült. Egyetlen
1129   37|                  hidegvérrel tettem azt és – nem bántam meg!~Ítéljenek