Part

 1    4|        bennlevőkre a kapukat, a sötét éjszakában messze világító
 2    4|       örök ködlepte mocsárokon, sötét hegyszakadékokon át egy
 3    8|        és keresztházakon át egy sötét udvarra jutottunk, ott felmentünk
 4    8|      ember. Az a ketrec egészen sötét volt, csupáncsak egy kis
 5   10|         volt metszésben, s nagy sötét szemeiről, vékony ajkairól
 6   19|        neki? Grófné, ma déesse! Sötét van, felfordulunk, kitörjük
 7   23|      nem gyógyított senkit. Aki sötét szemeibe nézett, megesküdött
 8   23|      után volt az idő; a várban sötét volt minden: az ellenség
 9   23|    roppant termetű alak léptet, sötét vasszürke paripán, fiatal,
10   23|   oszlopok mögött éj sötétje és sötét arcok.~De igen, egy halovány
11   23|        széles parkra nyílt, ott sötét volt minden és nesztelen.~
12   23|        vetett derengő világot a sötét, fekete falzatú teremben;
13   24|       deszkák hasadékain át két sötét alak leste minden mozdulatát
14   27|  tolvajpillantást; ezek a nagy, sötét szemek úgy tudtak igézni.~
15   27|      mélyebbre csalogatták az ő sötét szemei.~Egyszer Robertson
16   27|          mint az angol bankban.~Sötét volt – nem kellett senkinek
17   27|        a dereglyével hajóját.~A sötét éjben észrevétlenül jutott
18   30|    meghalni; néhány perc élni a sötét föld alatt; ha később támad
19   30|    táncolt a sírok lapályain, a sötét akászok csikorogtak; a halottrablók
20   30|     nehéz fohászok hangzottak a sötét mélységből elő, az emberarchoz
21   30|   Templomba kezde járni, merev, sötét tekintettel járta az utcákat,
22   30|  nyomott össze, elég sűrű, elég sötét menedéket talált – a jeget
23   30|   éjszaka lett, az ég beborult, sötét lett, hanem a távozó zivatar
24   30|      rejtekéből.~Mikor ismét jó sötét lett, akkor folytatta az
25   32|       minden földi asszony arca sötét volt mellette és holt.~A
26   33|         kérdésemre; végignézett sötét fekete szemeivel, azzal
27   33|        behozatom a lámpát, mert sötét van már a szobában.~Leültem
28   33|    csúfoljon.~Akkor meg egészen sötét lett a szobában, csak amint
29   33|        amint beesteledik, amint sötét lesz, megszólal valahonnan
30   33|         teszi elevenné; vékony, sötét szemöldök, hosszú, fekete
31   36|       vannak-e elégedve azzal a sötét kis üreggel, s azzal a szomorú
32   36| sötétben megkeresik az embert a sötét gondolatok. Sabinus sziklaüregében
33   36|     egyszerre megpillantá azt a sötét pontot, mely úgy szokott
34   36|       is. Boldogabb voltam én a sötét föld alatt, a hangtalan
35   37|       fog ölelni.~Minden szobám sötét volt: szívem tisztaságában
36   37|        szeretett.~Mikor egészen sötét lett, hármas kocogás hallatszott
37   37|       az ajtót; ő belépett; oly sötét mégsem volt, hogy a tárgyakat
38   37|        távozott el tőlem.~Ismét sötét volt szobámban. Nem féltem,