Part

 1   14|              gazdag kereskedő, akinek Muhzin volt a neve: drágakövekkel
 2   14|               javáért nem adott volna Muhzin cserébe, odaadta a halálnak
 3   14|        köszöni, amit elvesz.~A jámbor Muhzin sokat sírt e vesztesége
 4   14|              meg.~Egy éjszakán, midőn Muhzin ismét nyugtalanul hánykódott
 5   14|          nyájas, vigasztaló hangon:~– Muhzin; én megszántam a te keserveidet,
 6   14|           ajkai azt fogják suttogni: „Muhzin”, és senki sem fog többé
 7   14|          eltűnt a fényes szakállú agg Muhzin elől.~A kereskedő ámultan
 8   14|            fekszik a sírban, ahova őt Muhzin eltemette; csak bontassa
 9   14|             csak bontassa fel a sírt.~Muhzin sietett azt tenni és íme –
10   14|               kedvéért el is vállalt.~Muhzin négy hét múlva sok viszontagság
11   14|             hanem hatéves fiúgyermek.~Muhzin kezdett csendesen közeledni
12   14|           Eminha!~Ez a név feléleszté Muhzin lelkét újra; aznap el nem
13   14|               azon az ezüst hímzetet.~Muhzin őrült erővel taszítá félre
14   14|      megzavarta a temetés rendjét; de Muhzin nem hajtott rájuk, hanem
15   14|              nincs meghalva! – kiálta Muhzin a szörnyűködő népnek –,
16   14|               A nép meg volt rettenve Muhzin őrült tekintetétől, de még
17   14|             nejét; arra a szóra, hogy Muhzin fel bírja azt támasztani,
18   14|           hogy e csodát elkövethesse.~Muhzin buzgó áhítattal vette elő
19   14| hathatóságáról már akkor meggyőződött Muhzin, midőn jobb kezének mutató
20   14|          származása felől, amint hogy Muhzin nem is késett az ujjára
21   14|           hívó áhítattal, miként maga Muhzin. Íme azonban, ahelyett,
22   14|     megnyílnának, azon a helyen, ahol Muhzin megkente azokat az írral,
23   14|            arca egészen eléktelenült…~Muhzin testét elállta a rémület.
24   14|              nejét úgy eléktelenítse?~Muhzin elbeszélte a helytartónak
25   14|           ideküldte.~– Óh, te szegény Muhzin – monda neki a helytartó,
26   14|             baj ne várjon rád otthon.~Muhzin megcsókolta az emberséges
27   14|               No, csakhogy megjöttél, Muhzin, bizony azt hittem, hogy
28   14|              érted, hogy visszatérj.”~Muhzin azután elmondá előtte, hogy
29   14|         szakálluk.~– Ez bölcs beszéd, Muhzin – szólt Ali Hodzsia –, mondtam
30   14|               jóságodat, Ali – felelt Muhzin –, nem akarok én koldulni.
31   14|               tenálad vannak – felelt Muhzin.~Ali Hodzsia megcsóválta
32   14|          Hodzsia megcsóválta fejét:~– Muhzin barátom. Neked a sok szerencsétlenség
33   14|        kikiáltók által, hogy bizonyos Muhzin nevű kereskedő, ki most
34   14|              egyiken durva mázolással Muhzin neve.~Muhzint pedig a szultán
35   14|               múlt el már azóta, hogy Muhzin halála ki volt hirdetve,
36   14|             el is volt temetve mélyen Muhzin sírkövei alatt, nem tudhat
37   14|            szakállt kötve, a gyászoló Muhzin szobájába ment, s azzal