Part

 1    1|      orvos bámulva látta, hogy a különös ember csakugyan komolyan
 2    1|    jelenté az orvos szolgája ama különös idegen urat, ki a minap
 3    1|        jelentkezik-e nála újra a különös beteg; azonban a hónap szerencsésen
 4    1|  búvárlatot kétségbe hagyni azon különös baj titka felől, melyet
 5    9|      mikor semmi okom sincs rá.~(Különös neme a monomániának, hogy
 6   10|         kedvese börtönét. Milyen különös is volt az. Mintha még most
 7   11|         bolha, melyek mindhárman különös ragaszkodással viseltetnek
 8   12| hódolatot fogadta azok részéről.~Különös kedve telt abban, hogy mikor
 9   13|     csomag tollat, amire az úton különös szükségem volt.~Kérdezém,
10   16|   szakácsnéja egyszer és másszor különös dolgokat hallott a kulcslyukon
11   18|   szakácsnéja egyszer és másszor különös dolgokat hallott a kulcslyukon
12   20|     levélből.~„Mustafa. Az Isten különös csodatételei által nekem
13   21|      tréfás, másrészt meg nagyon különös.~Előkelő urak bált adtak
14   21|          az orra elől. Ez igazán különös tréfa. Szegény fiú! Azt
15   21|         kívánta. Némely embernek különös fátumai vannak.~Úgy hiszem,
16   21|        árendáit.~Ott ő elkezdett különös kegyence lenni a szerencsének.
17   22|          nem is szabad; azt csak különös kegyképpen lehet ajándékul
18   23|       dona Lurenziával.~– Milyen különös meghasonlásban érzem magamat –
19   23|          Bolivár gúnnyal, miután különös gondja volt mindig arra,
20   27|      özvegye.~– Tehát özvegy nő? Különös, hogy milyen meglepően hasonlít
21   27|          hallottak róluk többet. Különös csoda kellett volna hozzá,
22   28| ismerősöknek és ismeretleneknek, különös jó egyetértésből minden
23   29|       általa; egyszer tudniillik különös bók gyanánt azt találta
24   30|      ismerkedett meg, kinek az a különös foglalkozása volt, hogy
25   30|          üterein nyugosznak meg. Különös ügyvéd lehet ez.~Azonban
26   30| kifáradtan ült karszékében; az a különös ügyvéd forró homlokát simogatta.~–
27   30|          kegyeddel tudatni azt a különös körülményt, mely ezt a megszólítást
28   30|          asszonyság, ez egy igen különös történet; az ember csaknem
29   30| tetszhalott volt, ki a természet különös rendje folytán ismét életre
30   33|          ezek itt énkörültem; be különös sajátsága van mindegyiknek:
31   33|          nem látszik rajta egyéb különös, mint az őrültek rátartó
32   33|           ellenkezőleg, ez a sok különös ember, akit én itt ráadásul
33   33|         Ekkor jött a gróf arra a különös gondolatra, hogy leánya
34   33|         azon töprenkedik, milyen különös az, hogy valaki élhet, aki
35   33|         azon gondolkozik, milyen különös az, hogy valaki meghalt,
36   37|   nyomtatott bársonnyal bevonva; különös faragványok ismeretlen kövekből;
37   37|          rámnézett, valami olyan különös ragyogott szemeiben, amit