Part

 1    1|         várt, s ha elkéstem, egész éjjel le nem feküdt, rám várva;
 2    3|        olyan szép hangjának lenni!~Éjjel a király testőrei rajtarontottak
 3    5|          szemeim előtt. – Negyedik éjjel egy A – ötödik éjjel egy
 4    5|      Negyedik éjjel egy A – ötödik éjjel egy S…~Tehát Texasban van!~
 5    6|           leányt.~Ott azután egész éjjel elsugdostak; a szép Velezke
 6    7| megegyeztek abban, hogy bizonyosan éjjel rablók ütöttek rá, azok
 7    7|           a farkát elvágták, mikor éjjel az Enns hídján keresztüllovagolt.
 8    7|         állítani.~Fogta tehát, egy éjjel összeszedte öreganyja legöregebb
 9   14|          mekkai búcsújáratából, az éjjel a Bosporusba ölte magát.
10   19|          kocsiban utazhatott volna éjjel. No persze, a társalkodóné
11   20|        naplójába beírt, s még azon éjjel megmondta férjének.~Raghib
12   20|        csodatételei által nekem ez éjjel tudtomra adá, hogy te engemet
13   23|            rést, s ottmaradt egész éjjel don Gideon társaságában.~
14   23|     új-granadai táborozásra, midőn éjjel nyolc gyilkost küldtek ellenem
15   23|     magával fegyverét. Bolivár egy éjjel sem fekszik nyugalomra,
16   27|    mulattak együtt, két nap és két éjjel pihenés nélkül. Annyi pénzt
17   27|        bennünket. Attól tartok, ha éjjel még sötétebb lesz, megszöknek
18   28|       egymást? Én nappal téged, te éjjel engem.~A kíváncsi emberek
19   30|        arról gondolkozni, hogy egy éjjel szenet vigyenek be szobáikba,
20   30|          ha jönni fog. Ha engem az éjjel valami baj találna érni,
21   30|          Sokat fáradtam érte. Késő éjjel, csillagfénynél, halottrablók
22   30|            többé. Két nap és három éjjel nem mozdult el az ágy mellől,
23   30|        beszélnek hozzá.~Ardent egy éjjel fedett kocsiban elszállítá
24   30|           kezdtek elbeszélni, hogy éjjel kiküldözi cselédeit, megnézni,
25   30|        midőn a marquis a következő éjjel ismét felkölté a cselédet,
26   30|       gyógyíthatatlan tudás… Hanem éjjel a csendes, árnyékos lélekjárta
27   30|         nem virradt. A vihar egész éjjel világított előtte, s hívogatta
28   30|            nyitják ki a vadvirágok éjjel alvó kelyheiket; hallotta,
29   33|            a szemeit be nem hunyja éjjel, úgy vigyáz az uraságéra;
30   33|         egyszer kilép a szobájából éjjel s végigmegy egy pár folyosón,
31   33|           most is feljár kísérteni éjjel, s dalol, hogy senki sem
32   33|            üldözni gondolataimmal, éjjel és nappal mindig egy kép
33   33|           elmegy, az fog lenni. Ma éjjel ijedten jött hozzám, és
34   33|            meg van halva, s minden éjjel azt álmodja, hogy él, és
35   33|      Törődtem is én ezzel, aki sem éjjel, sem nappal nem jártam ezen
36   35|    mellette üljön egész nap, egész éjjel? Örüljön, hogy ilyen csinos
37   36|             hogy mi az a nap? Csak éjjel járhatok ki a vadakra lesni,