Part

 1    1|            A grófnő újra hintajába ült és hazament. Neki igaza
 2    3|     saracénok hódításaival, hajóra ült, kifeszítteté minden vitorláját,
 3    4|          feje helyett, s visszásan ült fel a nyeregbe.~Amint egy
 4    6|             maga a többiekkel lóra ült, kezébe vette a zászlót
 5    7|            Bandi volt, aki előttem ült, mikor e hadijesztő alakot
 6    8|     tökéletesen a lépen ragad. Ott ült velem szemközt; szép volt
 7    8|   kiengesztelődött, és megnyugodva ült le megint; én bocsánatot
 8   10|           a status-börtönbe, s ott ült azután évekig, anélkül,
 9   11|         guerilláit. Egy fa tövében ült a spanyol előőrs, mezítláb,
10   12|            olyan boldog elégültség ült orcáján, s ha áldozatai
11   12| összeszedvén szerszámait, öszvérre ült, s otthagyá a többi tizenegy
12   13|            mindig a hátulsó padban ült, és faragott meg legyeket
13   13|           s valamennyi háta mögött ült – a Sus.~Üggyel-bajjal felvergődött
14   16|            padon valami fehér alak ült.~Messziről ráismerék a színpadok
15   18|            padon valami fehér alak ült.~Messziről ráismerék a színpadok
16   22|           nap múlatta; a madár ott ült mellette és Xelenhoa cirógatta
17   22|         koporsó mellett pedig maga ült Toipingvang; nem széken,
18   23|           dona Laurenzia hallgatva ült egy földes zsákon, könyökére
19   23|           elő, hol gyilkolás miatt ült s egy spanyol zsiványvezér,
20   23|        Bolivár, ki most is a lovon ült, kemény, durva arcán semmi
21   23|           még mindig követi székén ült.~– Hadd maradjon ott ülve –
22   24|   trónjáról; egy jövevény, Alexius ült fel arra; a császári család
23   24|      bánatos danáktól, s amint ott ült a leányka a vezér páncélfedte
24   26|            Az imádó még mindig ott ült.~– Uram, ez már szemtelenség!
25   26|           régebben.~Clarisse mellé ült a pamlagra, s kezébe fogta
26   27|         vele megy.~Huszonöt legény ült a dereglyébe, mely velük
27   27|        szólt bele a társalgásba, ő ült egy zsámolyon és merengve
28   27|          Amint azonban a csónakban ült, elgondolta magában, hogy
29   30|           halálfő. E halálfő előtt ült és imádkozott egy nő fehér
30   30|          elbeszélésétől kifáradtan ült karszékében; az a különös
31   30|          aki pedig nem messze tőle ült, s ügyvédével vígan fecsegve
32   33|           rá, hogy ő itt volt: itt ült mellettem, itt járt, innen
33   34|          volna, már ismét kocsiján ült és tovahajtatott.~Adándyt
34   36|      fejedelemnő rögtön paripájára ült, s üldözőbe vette azt.~Az
35   37|            néztem, az egy sarokban ült és körmeit rágta; úgy feleltem
36   37|      mialatt a mögöttem álló padra ült fel. – Jennykém, kegyed