Part

 1    1|                     A láthatatlan seb~** orvos, egyike fővárosunk leghíresebb
 2    1|                segélyre van szüksége.~Az orvos hirtelen hálóköntöst kapott
 3    1|            hagyja el ajkait.~– Kegyed ** orvos úr? – kérdezé a tudorhoz
 4    1|                 kellemes sincs benne.~Az orvos látta, hogy látogatója alig
 5    1|            viselnem, elkárhozom vele.~Az orvos vigasztalá, hogy nem szükség
 6    1|             fájdalmas részt magamból.~Az orvos kérte, hogy engedje látni
 7    1|                ne ütközzék meg rajta.~** orvos biztosítá az idegent, hogy
 8    1|    végigborzongott egész teste, midőn az orvos gyöngén kémlelve tette oda
 9    1|            fejemmel a falnak rohanni.~Az orvos nagyító üveget vett, vizsgálódott,
10    1|             helyet kezén vele: „itt”.~Az orvos ránézett. Azt kezdte hinni,
11    1|               nem fogom tenni – szólt az orvos.~– Miért nem?~– Mert önnek
12    1|                 bankjegyet, s letette az orvos asztalára. – Ím lássa, uram,
13    1|              bekötéséről gondoskodik.~Az orvos bámulva látta, hogy a különös
14    1|                    Megálljon – kiálta az orvos, ki megijedt, hogy a szenvedő
15    1|                  keze meg sem mozdult az orvos kezében, s midőn a kerek
16    1|              semmi itt többé? – kérdé az orvos.~– Minden megszűnt – szólt
17    1|                 ment keresztül.~Mikor az orvos jobb kezét ismét felköté
18    1|             ballal forróan megszorítá az orvos jobbját, s meleg, szíves
19    1| kötelezettségemet leróhatni ön iránt.~Az orvos azonban éppen ellenkező
20    1|                 s, végre, látva, hogy az orvos mindjárt megharagszik, azt
21    1|                 korai órában, jelenté az orvos szolgája ama különös idegen
22    1|         eltávozásakor.~Az idegen, kit az orvos sietett elfogadni, ismét
23    1|                szótlanul nyújtá kezét az orvos elé.~– Mi történt? – kérdé
24    1|              veríték izzadt homlokán.~Az orvos kibontá a bepólyált kezet.
25    1|            határos! – szólt elbámulva az orvos. – Ez eset túlmegy minden
26    1|                Csoda, rémséges csoda ez, orvos úr. Ne kutassa, ne fürkéssze
27    1|                 egyedüli menekülésem.~Az orvos kényszerülve érzé magát
28    1|                 szolgálatot.~– Köszönöm, orvos úr. Most nem fáj ismét semmi.
29    1|            felőlem. A viszontlátásig.~Az orvos közlé több pályatársával
30    1|              akkor egy levelet kapott az orvos betege lakhelyéről.~Felbontá;
31   30|         leánykori fiatal ismerős, valami orvos, Floiron Ardentnak hívták.
32   30|               ajkak oly elevenek.~Ardent orvos volt. A tudományok hatalma
33   34|                eszméletén kívül vala. Az orvos életre hozta; hanem az lett
34   34|              tolmács lehessek közte s az orvos között. Ez így ment egy
35   37|                 velem mindig, amivel egy orvos beszél betegéhez, vagy egy
36   37|                másnak, egyedül őneki. Az orvos talán sejtette.~E naptól