Part

 1    1|        hogy engedje látni kezét; mire a szenvedő fogcsikorgató
 2    4|       hozott táblát a királynak, mire az mindnyájuk számára pompás
 3    4|      saját ujját vágta meg vele; mire, hogy több kárt ne tehessen
 4    4|       szánalmat érzett iránta, s mire végignézte a vértre metszett
 5   11|      nyulat, de az is igaz, hogy mire a vadászok odaértek, azt
 6   11|          hogy hozzájuk tartozom, mire a vámszolgák egyszerűen
 7   13|       tizenkét éves kamasz volt, mire az akkoriban conjugistának
 8   16| legbosszantóbb vexát elszívelni (mire bizonyság az, hogy két egész
 9   16|        minden bejelentés nélkül, mire hajdani ismeretség bizalma
10   18| legbosszantóbb vexát elszívelni (mire bizonyság az, hogy két egész
11   18|        minden bejelentés nélkül, mire hajdani ismeretség bizalma
12   19|      maga, hogy mi történt vele. Mire a bálba jutottunk, már minden
13   20|          azért a megmaradt rész, mire eladható állapotra növeltetik,
14   20|         mint a többi bizebánnak! Mire volna egy siketnémának a
15   23|          zivatar támadt az égen, mire dona Laurenzia felkiáltott: „
16   23|      zendült eléjük mindenünnen, mire valamennyien levették fövegeiket.
17   23|       kezével, hogy szólani fog: mire a népzaj elcsöndesült; a
18   24|         tört magának utat hozzá. Mire odaért, a férfi haldoklott.~
19   24|        találta őt életben többé, mire odaért, a bátor asszony
20   27|       tovább.~Ekkor felordított, mire elbocsáták.~Lihegve mondá,
21   29|    sejtelme nem volt arról, hogy mire való az a der, die, das.
22   30|        meg akarta tudni, hogy az mire gondol most. – És – talán
23   30|    kallóban, ahol egyedül lakom. Mire ön ideér, én akkor már halva
24   30|        hátrahagyta kocsijával. – Mire a száraz kalló épületét
25   31|         visszafelé gyalogolni, s mire visszajön, az eledel korommá
26   31|         fecskendőket is átvinni, mire a segély megérkezik, már
27   33|        vele.~Jóformán este lett, mire a faluhoz értünk, melyben
28   33|     ebben a percben.~– Hát aztán mire való lesz az?~– Elmondom
29   33|     ezért pénzt nem fogadhat el; mire én a büszkét kezdtem eljátszani,
30   33|       mikor lefekszem, tizenegy, mire elalszom; ha aztán négy,
31   33|       elzárta vasas ládába, hogy mire felébred, ott találja; az
32   33|       valószínűleg találva volt, mire mind a ketten visszavonultak
33   33|     azután az a rögtöni eltűnés, mire körülnéztem, nem láttam
34   33|          a megöltben elvesztett, mire reszketve lesüté szemeit,
35   37|        kérdezém, hogy igaz-e ez, mire ő haragosan rámtámadt:~–
36   37|       idegenek között.~Ahelyett, mire hazatértem, egy levelet