Part

 1    4|       minő erővel bírta a költő a magában túlgazdag tárgyat kezelni,
 2    4|        hogy több kárt ne tehessen magában, egy nagy szeget ütöttek
 3   13|       belőle fennhangon; föltette magában, hogy ezentúl tanulni fog,
 4   13|           hogy ez most azt mondja magában „sus”.~Apródonként az igazi
 5   13|          uram, s előre elképzelte magában, milyen szép dolog lesz,
 6   13|             Tetszem neki, gondolá magában Nagy uram, s kezdé emelgetni
 7   13|           tartani, nevetve mondja magában; én csak vagyok, ami vagyok,
 8   14|   Stambulba megérkezett, föltette magában, hogy annyi veszedelem közül
 9   16|          hogy rám se néz, morogva magában: te sánta ördög – Ludmilla
10   18|          hogy rám se néz, morogva magában: te sánta ördög – Ludmilla
11   20|           maga körül lát, nem tud magában megnevezni. Ember, akinek
12   20|          A bizebán pedig nevetett magában. A süketnémák nevetni is
13   23|       amit gondol, valamit mindig magában tartogat belőle; ezért nem
14   23|       Gideon pedig éppen föltette magában, hogy ma igen szép fog lenni,
15   23|         hazafi csendesen suttogva magában, mondá:~– Neki meg kell
16   24|        úgy szánta ezt a gyermeket magában.~Hiszen olyan ártatlan volt
17   27|      tekinté, s erősen elhatározá magában, hogy soha többé a nagy
18   27|       visszagondolni, s azt kérdi magában: hogy lehetett álmodni ilyen
19   27|        aki ilyesmiről gondolkozik magában.~Pedig Robertson ilyen őrült
20   27|       Eggyel is kevesebb, mormogá magában Robertson. A többi nyomta
21   27|       csakugyan elszöktek tőlünk.~Magában pedig azt mondá: „hússzal
22   27|            és akkor ő is gondolta magában, hogy neki is van egy titka,
23   27|         Ötmillió dollár”, gondolá magában Robertson, s kereste a csillagok
24   27|    Robertson két óráig tusakodott magában. Száz korbácsütés! Egy oly
25   27|         csónakban ült, elgondolta magában, hogy ő, ki ez átkos vagyonért
26   30|          azután hidegvérrel mondá magában:~– Amit kívántál, az megtörténhetik.~
27   30|  hallgatott, valamin gondolkodott magában; a delnő pedig figyelmesen
28   30| észrevenni, hogy valaki nem hiszi magában azt, amit tőlük hallott.
29   30|         éjszaka, hanem kigondolta magában az egész úti tervet, mindent,
30   30|           szállva, és azt kívánta magában, hogy csak már elmúlna ez
31   31|           jól mulattunk” – mondja magában.~A két tímárlegény túltevén
32   33|       jutott, hogy pörlekedni már magában elég nagy bolondság. Ni,
33   33|  mosolygott felettem. Gondolhatta magában: „Könnyű volt kifognod annak
34   36|     szűkebben, mindig alantabb, s magában csendesen kezde beszélgetni
35   37|          elég erős volt, gondolta magában azt is: inkább szegény leszek,
36   37|      régebbi ismerősöm magasztalt magában azért, hogy nem néztem rá;