Part

 1    1|         Hihetőleg neki is voltak előttem ábrándjai: vétek-e az? Bűnt
 2    1|      hogy felnyílik csendesen az előttem levő koporsó teteje, s a
 3    5|       egy nagy T betű jelent meg előttem; egy világosan kürt betű,
 4    7|  Legalább Beregi Bandi volt, aki előttem ült, mikor e hadijesztő
 5    7| festettem.~Most már világos volt előttem minden. Licitálni próbáltam
 6    8|       szörnyű nyájasan nyitottak előttem mindenféle ajtókat, s vezettek
 7   11|        megláttak, arcra borultak előttem, bevittek a templomukba,
 8   16|         kisasszony húgomtól, kit előttem két esztendővel keresztelt
 9   18|         kisasszony húgomtól, kit előttem két esztendővel keresztelt
10   19| legfeljebb is furcsának tetszett előttem, de így meg nem értette
11   19|          egész határ húszas állt előttem. Nekem hideg veríték csorgott
12   19|    megint a hintóba. Gyanús volt előttem nagyon, hogy a tárcámat
13   23|        rossz. E szó, „dictator”, előttem annyit jelent, mint zsarnok,
14   27|     mondá neki:~– Te nem említéd előttem soha, hogy te is szerelmes
15   30|         marquis) óhajtottá teszi előttem a percet, melyben a hant
16   30|      megölte.~– Igen. Azt mondta előttem.~– S valószínűleg hivatkozott
17   30|    szánalommal –, ez rögeszméje; előttem is sokszor rajongott vele,
18   33|          senki sem iparkodott az előttem futót csitítani, sem a kiabálásban
19   33|        kapuőr, vagy micsoda, aki előttem végig kiabált az utcán?~–
20   33|       kapuőr pálcalovon nyargalt előttem, a vadász úgy bánt velem,
21   33|   furcsaságaival, aki bolondozik előttem, annak a számára tartok
22   33|      egészen ismerősnek tetszett előttem: az tulajdon hálószobám
23   33|        nem tettél mérget, idd ki előttem!~A jámbor fiú rettenetest
24   33|      aztán.~S azzal ott mindjárt előttem lefeküdt a padlóra, hogy
25   33|        elalszom, rögtön megjelen előttem ez a kettős kép: a való
26   33|          kezemet, megcsókolta, s előttem egészen szokatlan, átváltozott
27   33|      bohókás szerepét gyakorolja előttem, minthogy úgysem hiszek
28   33|        halovány, fehér alak állt előttem, reszketeg éji méccsel kezében,
29   34|          este a hídon jöttem át, előttem ment sebesen egy fiatal
30   37|   szolgált, azt utálatossá tette előttem az a gondolat, hogy azt
31   37|        Egész alakja megváltozott előttem; azelőtt igen szépnek, egyszerre
32   37| jelentéktelen alakká süllyedt le előttem, akinek jelenlétét egykedvűleg
33   37|      rejtély megfoghatatlan volt előttem: mentől tovább gondolkoztam
34   37|        örökké az a gondolat állt előttem, hogy hátha e két szép szem,
35   37|      lázas hosszúságban folyt le előttem, mint egy beteg ember álma.
36   37|     hiszen én nem vagyok idegen. Előttem csak nincsenek kegyednek