Part

 1   23|             Egy napon két gyönge gyermek jelent meg Morillo előtt;
 2   23|      mivel Arismendi rokona. – A gyermek ártatlan szava kegyelemért
 3   23|       inte a hóhérnak, s mindkét gyermek elveszté egyik fülét, anélkül,
 4   23|  tördelni össze, mint szégyenlős gyermek bukott le a lováról, vezére
 5   23|      szerette Bolivárt, mint egy gyermek, Piar Manuel, a nagyravágyó,
 6   23|            S ki mondá neked azt, gyermek, hogy e férfi Bolivár? Nő
 7   23|         kezét, és sírt, mint egy gyermek örömében.~Legvégül jött
 8   23|         éve, hogy született, még gyermek; majd megtanul saját lábain
 9   24|      eszme.~Végre elálmosodott a gyermek; dalai elfogytak, gyönge
10   24|     mondá neki:~– Menj anyádhoz. Gyermek vagy még. Menj játszani.~
11   24|    fejedelemnek.~Csak e szóért: „Gyermek vagy mégy, menj játszani!”~
12   24|      atyja – légy ezután te az – gyermek még, hadd játsszék…~És azzal
13   24|     azzal, hogy ezt mondá neki:~„Gyermek vagy még, menj játszani”.~
14   30|          is el tudja foglalni.~A gyermek hitt az álomnak és a szép
15   30|           Oliva, a tizenkét éves gyermek hideg keserűséggel tudott
16   30| megfordult, s mint egy szemérmes gyermek, kinek az első vallomás
17   30|       múlva. Most kezdett el még gyermek lenni, örülni a mezei virágnak,
18   30|     zörgettyűvel, danolt neki, a gyermek nem akart aludni.~Azután
19   30|     sírversét olvashatta?~– Bohó gyermek, te! A boldogság elbizakodottá
20   33|          éreztem magamat, mint a gyermek, akit a bölcsőben ringatnak,
21   33|      énekel, addig énekel, míg a gyermek elalszik.~A gyermek – mármint
22   33|        míg a gyermek elalszik.~A gyermek – mármint én – csak reggel
23   33|           ha kimondom, hogy ez a gyermek enyém, mi fog történni vele,
24   33|           Eddig nem volt őrült a gyermek, de ha ön elmegy, az fog
25   33|          hozzájárulható.~Szegény gyermek! Amint a kastélyban váltott
26   36|       szemeidben.~– Még ez a két gyermek sem látta a napvilágot soha.~–
27   36|       mit tudnak énekelni?~A két gyermek rögtön felugrott fektéből,
28   36|    megkötözték. Eponine és a két gyermek bilincstelenül követték
29   37|     láttam.~– Valóban hét éve. A gyermek felnő – monda nagybátyám.~
30   37|       szemeit, mint egy ártatlan gyermek, aki az eszébe jutott gondolat