Part

 1    1|      végig fejemtől szívemig; oh ezek olyan levelek, minőket első
 2    1|         hogy férjét elámítsa; és ezek a levelek mind-mind azon
 3    2|        csupa szimmetria kedvéért ezek is testvérek lettek légyen
 4    2|         a különbség.~Hanem azért ezek sem tudták, hogy melyik
 5    4|      csoda – felelt rá Hamlet –, ezek a szép átlátszó hullámok
 6    5|         Nagy Sándor halálát, mit ezek elébb megírtak, mint Görögországban
 7    7|      helyzet, amily óvatossággal ezek a veszedelmes port elosztották,
 8    8|           Páholyt vettem: lássák ezek a franciák, hogy kivel van
 9   13|         falu tudja már eszerint. Ezek a kérges, emberfélő pofájú
10   19|  keverhetett volna bennünket, ha ezek a gazfickók tőlem nem félnek,
11   20|     Ember, akinek nincsen lelke.~Ezek a lélek nélküli emberek
12   20|     afelől, amit szemeik láttak.~Ezek a nyomorult bizebánok.~Hanem
13   23|       megszabadítottak elé, mert ezek nem kisebb tiszteletet érdemelnek,
14   23|          érezni, mint hódolatot.~Ezek a polgárkatonák, ezek a
15   23| hódolatot.~Ezek a polgárkatonák, ezek a sennorokból lett harcosok
16   23|         dugd hüvelyébe kardodat! Ezek az urak itt az én bíráim;
17   27|      mögül egy tolvajpillantást; ezek a nagy, sötét szemek úgy
18   27|          van, aki tetteti magát: ezek azok, kik elárultak bennünket.
19   27|       tolvajokat és zsiványokat; ezek között tekintett szét Robertson,
20   28|           Micsoda furcsa emberek ezek? Hogy ezeknek senki sem
21   28|         sem mutatják be magukat. Ezek bizonyosan vademberek.~A
22   29|     többitől váltságdíjat venni; ezek voltak első tréfás kísérletei.
23   31|         végigkeni mogyoróhájjal.~Ezek akkor nagy dühösen elfutnak
24   33| odábbment.~Uhm; be fucsa emberek ezek itt énkörültem; be különös
25   33|   felvilágosítást? Miről?~– Hogy ezek a cselédek mifélék és más
26   33|          ez a nagy bosszúság. Ha ezek a rococo nagyságos urak
27   33|      Aztán csak volnának hát bár ezek is olyan régimódi becsületes
28   33|        pirosakat, mint a gránát; ezek megenni valók. Apám ilyet
29   36|     azután ő egyszerre kifacsar.~Ezek mind igen szép „emberi”
30   37| itthagyom ez iratokat, nézze át, ezek a csődper okiratai; sajnálom,