Part

 1    1|         művelt és jószívű leánykát vettem el, ki társalkodónő volt
 2    1|      szokta zárni. Ezt én többször vettem észre. Soha benne nem felejtette
 3    1|         hová –, azt is csak reggel vettem már észre, midőn megszáradt
 4    1|            mást is. Röviden búcsút vettem tőle és kimentettem magamat,
 5    5|    Negyedik holdforduláskor e szót vettem tőle:~„ARAN”.~Aranyat keresni
 6    7|           írva: E ritkabecsű képet vettem 28 császári aranyon, melynél
 7    8|    operaházban megjelenni. Páholyt vettem: lássák ezek a franciák,
 8   13|      hasznos munkálkodás. Magam is vettem tőle egy csomag tollat,
 9   19|      megint megnyertem. Megint nem vettem el. Negyedszer, ötödször,
10   23|          hős –, nem alakoskodásból vettem magamra ezt az öltönyt,
11   24|           találkozunk, és íme most vettem a rossz hírt, hogy családomat
12   26|          rá.~– No, ahelyett hányat vettem már másikat?~– De én sohasem
13   30| tárgyalásokban egy igen nagy hibát vettem észre. Önök ítéletet hoznak
14   33|            jó karban levő jószágot vettem által, a megholt gróf szenvedélyes
15   33|           per sundám-bundám, ahogy vettem, rászedek vele én is valakit,
16   33|         meg balra, míg egyszer azt vettem észre, hogy az ágyam egy
17   33|        látott valami rókavadászon! Vettem neki egyet. Azóta tűzbe,
18   33|         sír és sóhajtozik, kérdőre vettem szépen:~– Te Pista! Voltál
19   33|          okosabb.~A kapust elő sem vettem, mert azt úgyis tudom, hogy
20   33|       képzeltem, aki tudja, azután vettem észre magamat, hogy az a
21   33|            ön felől, s megdöbbenve vettem észre, hogy a szegény leány,
22   33|          derék ember.~Én csak azon vettem észre magamat, hogy a kapusommal
23   34|   megérkeztem vele Londonba, akkor vettem észre, hogy a hölgynek még
24   34|        Bánja is ő.~– Én tehát nőül vettem az ismeretlen myladyt és
25   37|           lehangolt. Én bátorságot vettem magamnak arról beszélni,
26   37|          Szállihoz, melyben búcsút vettem tőle, s tudattam, hogy miért
27   37|          zongorához üljek, s akkor vettem észre, hogy hiszen nem foglal
28   37|          van terhelve.~Csodálkozva vettem azt kezembe, a levél címe
29   37| mulasztottam ottan, és soha el nem vettem szemeimet a színpadról.