bold = Main text
    Part                                             grey = Comment text

501   28   |                 egymással; akkor megint azt beszélte róluk a világ,
502   28   |             aztán meghalt a kisleányuk; azt eltemették, elsiratták.~
503   28   |         eltemették, elsiratták.~A világ azt beszélte erre, hogy azért
504   28   |              meghalt maga az asszonyka; azt is kivitték oda, ahol az
505   28   |       szomszédjaik állapotával.~A világ azt beszélte, hogy az asszonyka
506   28   |              világ? Azazhogy elmondta ő azt mindennap valakinek, de
507   28   |                  kis feleségecském, még azt beszéli rólunk a világ,
508   28   |               engem.~A kíváncsi emberek azt is kihallgatták, továbbadták
509   29   |                Mária Theresia idejében; azt sem lehet egész bizonyossággal
510   29   |     nemeslevelét, aki insurgálni akart, azt sem igen nyomozták, hogy
511   29   |           ellene criminális actio, csak azt nézték, van-e jó két ökle
512   29   |                fogadta Zsilipy Péternek azt az ajánlatát, hogy a közeledő
513   29   |           poggyászvonatot elfoglalni, s azt ezer veszedelmen keresztül
514   29   |                 nem tudom én még minek.~Azt a fiút természetesen mind
515   29   |              nem érti. Ha jó kedve van, azt ő nem oszthatja meg velem,
516   29   |                 ha valami panaszom van, azt meg én nem mondhatom el
517   29   |              megint süketnémák vagyunk. Azt nem is említem, hogy idegenember
518   29   |                 összeszidhat, és én még azt mondhatom rá, hogy köszönöm
519   29   |               kétlábú állatnak elárulja azt, hogy én tanulok, hát akkor
520   29   |            hívta be szobájába, s ez meg azt az ajánlatot tette neki,
521   29   |                 a kalamáris: aki nevet, azt lövik főbe. A professzor
522   29   |                való az a der, die, das. Azt ő igen mindegynek találta.
523   29   |               megfordítva adni, ahogy ő azt kigondolta; szabály volt,
524   29   |               nap van ma?)~A professzor azt felelte rá, hogy igen szép
525   29   |                 Péter három hónap múlva azt vette észre, hogy nagyon
526   29   |       óhajtásban?~Zsilipy Péter szentül azt hitte, hogy most is csak
527   29   |          tudniillik különös bók gyanánt azt találta mondani egy udvarhölgynek: „
528   29   |             tudtára, hogy az udvarhölgy azt mondta neki rá: „Sie Saumagen!”~
529   30   |                 a nejét?~Egyik vélemény azt mondta, hogy a marquis nagyon
530   30   |           feleségül, s nem akarja, hogy azt az emberek lássák; elég
531   30   |             most már nagyon bánja, hogy azt tevé.~Leleményesebb kedélyek
532   30   |                a vak hír, miből támadt, azt ki nem lehet találni, mert
533   30   |                 És mégis az egész város azt beszélte, hogy a marquis
534   30   |           okának kellett rá lenni, hogy azt megölje, és az nem lehet,
535   30   |            nejét. Hogy miért tette ezt? Azt majd megtudjuk később. Most
536   30   |                 acheronion”-nak nevezte azt.~És ez valóban megérdemelte
537   30   |            divat királynéja.~Tudjuk biz azt jól, hogy ezt a címet senki
538   30   |              bizonyosabbat tudnak, azok azt állítják, hogy ő meg egy
539   30   |                által tett fölfedezésen; azt mondta neki, hogy tehet
540   30   |         megsokallta örömeit, ifjú férje azt mondá neki, hogy el kell
541   30   |                  hanem üldözé; ah, mert azt be kelle bizonyítania világ
542   30   |           szenet vigyenek be szobáikba, azt meggyújtsák, azután lefeküdjenek
543   30   |                Megszorítá leánya kezét, azt mondá neki: „ne szeress
544   30   |              csak annyit: „Anyám”.~Hisz azt csak nem vésethette oda
545   30   |                 közeledett, vette észre azt a bántó bizalmasságot, amire
546   30   |             világ mondja, ha éppen csak azt a férfit keresi, aki miatta
547   30   |               is tetszeni fog; ha pedig azt a sértett lelket találná
548   30   |         látogatójegyet tesz kockára, ha azt elfogadják, akkor nyitva
549   30   |              akit pár év előtt vett el.~Azt is szenvedélyből vette el,
550   30   |                 a férj nem tudta. Ámbár azt sejthette, hogy a szív,
551   30   |               levelekből.) Bár hihetném azt, hogy boldogságod feledteté
552   30   |            feledni akarsz, megkönnyítem azt rád nézve: elmegyek olyan
553   30   |            levélkét, én is megcsókoltam azt; gondold, hogy engemet csókolsz
554   30   |                és eltemették.~Szüleinek azt mondták, hogy agyonbúsulta
555   30   |             jött.~Az első találkozásnál azt a különbséget fedezte fel
556   30   |               nevén, higgye el. És most azt hiszem, hogy ez a kárpótlásom,
557   30   |            ellen, s ha nem bántam volna azt meg ezerszer, nem jöttem
558   30   |            előtt, de az Isten előtt, és azt sem tartották meg. Lássa
559   30   |             hölgy fedetlen vállát.~– Ön azt mondá, hogy e férfinak,
560   30   |             kezébe adnám önnek magamat, azt mondva: „Szeress vagy ölj
561   30   |     menyasszonya ajtaján, mindannyiszor azt mondták neki, hogy még nem
562   30   |              aztán készen volt a delnő, azt mondá komornájának:~– Most
563   30   |             előtt.~Mit látott? Mi tette azt, hogy a vőlegényi hálószoba
564   30   |              volt.~Malmont ijedten ejté azt ki kezéből.~– A szemfödél
565   30   |            Amália számára készített.~Ha azt tette volna, amit elmesélt,
566   30   |             kedvese testét, s hazavitte azt magához.~Nem akarta őt otthagyni
567   30   |            hívogatását.~Ha nem hallotta azt meg, meghallotta Ardent
568   30   |                leghíresebb delnőjét, de azt már tudja a világ, hogy
569   30   |              állta volna ki ember, hogy azt a nyögést, azt a kísértetes
570   30   |              ember, hogy azt a nyögést, azt a kísértetes sóhajtozást
571   30   |                  mit tett, mit beszélt? Azt nem tudta senki, de a mellékszobában
572   30   |            tovább, és mégsem merte neki azt mondani, hogy hagyja el,
573   30   |           Látszik, hogy nem találták el azt a képet, ami az ő lelke
574   30   |              ismét felkölté a cselédet, azt kérdezve, hogy nincs az
575   30   |                  hogy vegye le a falról azt a pisztolyt, s lője őt vele
576   30   |             szögletben, aki már nem él, azt fektessék vissza üres helyére,
577   30   |                 a koporsó födelét. Azok azt hitték, hogy őrült, s nem
578   30   |             bérkocsit talált elő, annak azt mondá, hogy vigye őt a rendőrfőnökhöz.~
579   30   |           feltűnt a férfi feldúlt arca; azt kérdezé tőle: „odáig viteti-e
580   30   |                humorisztikus kérdést, s azt felelé, hogy csak odáig.~
581   30   |             éles tekintettel bírnak, ha azt kell észrevenni, hogy valaki
582   30   |                valaki nem hiszi magában azt, amit tőlük hallott. Ekkor
583   30   |              tőlük hallott. Ekkor tehát azt is megmondta neki, hogy
584   30   |              karon fogta a marquis-t, s azt mondta neki, hogy ez önfeladás
585   30   |                 Malmont gondolá: akárki azt hiheti, hogy mi most valami
586   30   |                 orvoshoz.~A rendőrfőnök azt mondá Malmontnak, hogy legyen
587   30   |                s többször félbe kellett azt szakítania a titkos borzadály
588   30   |                mint gyilkost.~– Valóban azt tevé.~– Azt állította, hogy
589   30   |         gyilkost.~– Valóban azt tevé.~– Azt állította, hogy első nejét
590   30   |             első nejét megölte.~– Igen. Azt mondta előttem.~– S valószínűleg
591   30   |                fogjuk.~– Valóban, én is azt hiszem, hogy legfőbb ideje
592   30   |                  titkoltam, rejtegettem azt; azonban már cselédek és
593   30   |              fogja kegyedet sérteni, ha azt mondom, hogy itt is fog
594   30   |                 természeti okai vannak, azt természeti erők megorvosolják. –
595   30   |                magát nyugodtan.~Malmont azt mondta, hogy egészen megvigasztalva
596   30   |                 reméli, hogy megtanulja azt itt – a börtönben.~Az pedig
597   30   |               Első egypár nap nem vette azt észre Malmont, hogy hová
598   30   |              hogy végezzék ki, hiszen ő azt megérdemelte.~Oliva azon
599   30   |              vonult a Bicétréhez közel.~Azt mondta róla minden ember,
600   30   |                már, s ő elég éhes, hogy azt egész érettnek találja.
601   30   |                meg is ugatta, a béresek azt mondták: hörcsögöt kerget,
602   30   |            virágról virágra szállva, és azt kívánta magában, hogy csak
603   30   |                 körül az ifjú nyakát, s azt mondá neki:~– Miért nevezesz
604   30   |                vagyok kegyeddel tudatni azt a különös körülményt, mely
605   30   |            lényeges akadálya volt, mely azt semmissé teszi. Kegyed sohasem
606   30   |                Malmont nevet. Aminthogy azt kénytelen is vagyok mostan
607   30   |                 nőm.~– Hát mi vagyok?~– Azt nem akarom önnek szemébe
608   30   |             atyjára nézve.~– Nyomorult! Azt hiszed, hogy ez undok megbántással
609   30   |            mikor eszébe jutsz, még csak azt az erőszakot sem teszi magán,
610   30   |                a marquis lényében mégis azt bizonyítá, hogy valami érthetetlen
611   30   |           Malmont második neje, ki most azt állítja, hogy első neje
612   30   |              történet; az ember csaknem azt mondhatná rá, hogy hihetetlen,
613   30   |                 mindennek végére jár, s azt is megkérdezi, hogy ki hol
614   30   |                 a törvényszék nem veszi azt tekintetbe?~– Ah, asszonyom,
615   30   |                a marquis ellen kezdeni, azt teheti. Ajánlom kegyednek
616   30   |               részt a tárgyalásban, míg azt meg nem járta.~A prefét
617   30   |                sóhajtott, midőn az ifjú azt mondta, hogy ha őket elválasztanák
618   30   |               tőle, ő vállat vont rá, s azt felelte, hogy „az mindegy”,
619   30   |      tragédiában.~Pedig marquis Malmont azt várta tőle, hogy majd elő
620   30   |             indulatosan felelt:~– Soha! Azt tőlem meg nem fogja tudni
621   30   |    gúnymosollyal arcán fordult felé, és azt hivé, hogy mindent előre
622   30   |              azokat kétségbe hoznom. Én azt hiszem, hogy az egész vita
623   30   |                 a leszegezett koporsót, azt kiemelték, s vitték címereivel,
624   30   |         iszonyúbb rám nézve a halálnál. Azt mondják, ez az igazság;
625   30   |               Malmont tulajdona volt és azt neki vissza kell adni. Jó.
626   30   |                Én visszaadom Malmontnak azt, amit Ardent elvett tőle –
627   30   |             vitt magával egy orvost is; azt az erdő mellett hátrahagyta
628   30   |         irgalommal, hogy elárulta volna azt a titkot, ami a föld alatt
629   31   |               az unokaöccs karját, s ez azt feleli „igen”. A férj egyik
630   31   |                 vár ki a hegyre.~– Csak azt akarja, hogy sokan megnézzék. –
631   31   |                kutyát? Ezt vegyük, ne – azt vegyük, végre megvettek
632   31   |               elfutnak a Normafáig, ott azt a mulatságot gondolják ki,
633   31   |              még az is püföli őket, aki azt sem tudja, mit vétettek.~
634   31   |            foghatnánk ma egyet.~A poéta azt hiszi, hogy az igen könnyű
635   31   |          falatozni, nem ugyan Léliából, azt csak a feje alá teszi, s
636   31   |                 mellé letelepedjenek, s azt liqueurrel és szivarral
637   31   |                 Merre? – kiáltozzák, de azt senki sem tudja; hanem a
638   32   |                 képpel, arról álmodott, azt kereste ébren, ahhoz imádkozék.
639   33   |                 volt a gazdálkodás.~Oh, azt valami nagy gyönyörűségnek
640   33   |           ügyvéd nevetett az ötleten, s azt mondta, hogy igazam van,
641   33   |                mondta, hogy igazam van, azt nem kívánhatja tőlem senki.~–
642   33   |      észrevehető hasznot hajt; a jószág azt az árt, amit kívánnak érte,
643   33   |                 az örökösök kénytelenek azt a jószágot ezzel az alkalmatlansággal
644   33   |             zselléremnél?~– No, mert én azt nem tudtam, hogy kegyed
645   33   |                 mint egy rinocérosznak, azt mondá, hogy eszerint bátran
646   33   |               lehet azzal ijeszteni, ha azt mondják, hogy az adósom
647   33   |              fogatot könnyű kocsival, s azt pontosan ott is találtam
648   33   |            lovakon nincs fekete pokróc, azt hihetnék a városban, hogy
649   33   |        megkérdeztem tőle, hogy mi baja, azt felelte rá, hogy nem lehet
650   33   |              felelte rá, hogy nem lehet azt embernek kimondani, amilyen
651   33   |                 büntetését?~– Nem tudja azt senki a nagyságos úron kívül.~
652   33   |                 De ugyan minek vallotta azt ki nekem. Hát most én hogy
653   33   |                 az erős nevetéstől, ami azt egészen igénybe vette.~–
654   33   |                 jöttömnek, jó fiú!) Már azt hittem, hogy nem jó helyen
655   33   |             bizonyosan hava van neki, s azt képzeli, hogy ő a lapponiai
656   33   |             csak lehetséges, tegyem meg azt az áldozatot a kedvéért:
657   33   |              mifélék és más egyebekről; azt nagyon csodálnám. Hisz ez
658   33   |         háromszor el akarta magát ölni, azt annyira vitte, hogy most
659   33   |            azért hiba volt az ügyvédtől azt kegyednek előre el nem mondani,
660   33   |              nyersen az ügyvédnek, hogy azt meg kellett volna mondania,
661   33   |           gyertya.~– Dehát nem könnyebb azt a gyertyát idehozni, mint
662   33   |       mulatságot szereztem én magamnak!~Azt sem tudom, hány embert taszítottam
663   33   |                nem gazdálkodhatom.~Majd azt gondoltam, hogy pert indítok
664   33   |                ragad az emberre!~Azután azt gondoltam, hogy ittmaradok;
665   33   |               ha akkor valaki odajön, s azt mondja, hogy megveszi a
666   33   |                egy ajtót kinyit, mindig azt hiszi, hogy valamelyikkel
667   33   |             megtapintaná az üteremet, s azt mondaná: egy bolondommal
668   33   |          találtam egy furcsa rézcsapot, azt addig csavargattam jobbra
669   33   |           jobbra meg balra, míg egyszer azt vettem észre, hogy az ágyam
670   33   |             olyan túlvilági valami volt azt, hogy én elbűvölve álltam
671   33   |                felé ébredt fel álmából.~Azt mondják, hogy az álom jó
672   33   |             rejtélyének megfejtését is.~Azt bizony nem tudom, mi rendszert
673   33   |               leggyönyörűbben kacagott, azt mondtam neki, hogy hozzon
674   33   |          méregtől, hanem a víztől.~– Ha azt állítod, hogy ebbe a palackba
675   33   |                 egyszer tette meg velem azt az élcet, hogy mikor bort
676   33   |                ha parancsolgattak neki, azt nem tűrhette: hogyne, ha
677   33   |         tűrhette: hogyne, ha elgondolta azt, hogy ő a lapponiai király!~
678   33   |           kifizesse magát.~– Oh, én meg azt hiszem, hogy ki fogja fizetni
679   33   |                 fal. Az ember habozott, azt mondta, hogy ő ezért pénzt
680   33   |              hogy lélegzetet vesznek, s azt megint, ki vékonyan, ki
681   33   |          kulimászt talál az úr izzadni, azt én megveszem; majd biz én
682   33   |              hogy az arcán meg lehetett azt látni; két óriási démon,
683   33   |            tébolyító rögeszme. Az egyik azt mondta; ha elveszed e pénzt,
684   33   |           megcsalsz egy embert; a másik azt mondta: ha el nem veszed,
685   33   |            semmiféle gázzal; sőt később azt is elmondta, mikor és hogyan
686   33   |            fejéből verni, hogy ő mindig azt lehelli vissza. A heroicus
687   33   |                 alszom.~Hogyan tudom én azt, ha alszom?~Nagyon jó okaim
688   33   |              gyapotbél bizonyítja, hogy azt emberi kéz oltotta el. Eloltotta,
689   33   |            falióra van az ágyam fölött; azt rendesen magam szoktam felhúzni,
690   33   |             kapust elő sem vettem, mert azt úgyis tudom, hogy azt felelte
691   33   |              mert azt úgyis tudom, hogy azt felelte volna rá: „az úr
692   33   |                 vagyok úr.~A tiszttartó azt válaszolta, hogy ő semmiről
693   33   |            mikor kérdezősködtem tőle, s azt mondta, hogy ő jól tudja
694   33   |             mint a kis gnóm vadász, aki azt a titkot közölte velem,
695   33   |              rajtam. Hogy hol kacagott? Azt meg nem tudtam magamnak
696   33   |               amit ki nem egészítettem, azt hozzáálmodom, s azután képzelődöm
697   33   |           szoktam őt magam előtt látni. Azt mondják, bolond ember, aki
698   33   |                barmok lábát kuruzsolom, azt hiszik, a legtüzesebb gazda
699   33   |       természetesen álmomban el szoktam azt felejteni, amit ébren feltettem
700   33   |               szép tündérem arcára, ami azt még túlvilágibbá vette.~
701   33   |                nyújtottam. Ő megízlelte azt, s azt mondta rá, hogy savanyú.~
702   33   |         nyújtottam. Ő megízlelte azt, s azt mondta rá, hogy savanyú.~
703   33   |              szem kilátszott közülük, s azt mondám neki:~– Lásd, emez
704   33   |                 azután csak el magamat, azt képzelni, hogy tündérem
705   33   |               is elveszté, s nem ért rá azt felvenni.~És mindez tagadhatatlan,
706   33   |                 A szegény fiú megijedt, azt hitte, felakasztottam magamat,
707   33   |                tiszttartóra az egészet, azt adjon belőle, amit akar.~
708   33   |                 a szobámban: bizonyosan azt akarja tudtomra adni, hogy „
709   33   |                mondani. Néhány szavából azt kelle hinnem, hogy ez az
710   33   |                felettük, mert el tudták azt titkolni, most pedig már
711   33   |              szerencsétlen történetben, azt nem szükség másnak tudni;
712   33   |               nem szükség másnak tudni; azt mondá egyszer, mikor a leány
713   33   |               történni vele, bizonyosan azt fogják mondani, hogy őrült;
714   33   |             gyógyított volna ki. Oh, én azt hiszem, hogy ha van valami
715   33   |         leszolgáljon, a gróf megtalálta azt, mert az embererőn túl járó
716   33   |                S miért tette ő mindezt? Azt mondá: ha e nyomorultaknak
717   33   |              rendezve, nincs tudomásom; azt egyedül Viola tudja.~– Mit?
718   33   |           kérdezősködöm; hát még, midőn azt adá tudtomra, kezeivel,
719   33   |               önt álmában megcsókolá. – Azt a gyöngéd, reszketeg mosolygást
720   33   |               le nem tudom írni, amivel azt kifejezé; azután ijedten
721   33   |               van halva, s minden éjjel azt álmodja, hogy él, és azon
722   33   |                 helyzetben egyszer csak azt hallom, hogy szobám túlsó
723   33   |               leborult arccal a földre, azt hittem, most igazán megőrül.~
724   33   |          megérti a szót, az el is tudja azt tanulni. Egy hó múlt el
725   33   |                 engem úgy segéljen.” Ha azt megtanulta, akkor – akkor
726   33   |                 akkor – akkor el fogjuk azt egymással mondani.~
727   34   |            világtól. Hogy mi baja volt? Azt egészen bizonyossággal nem
728   34   |              hogy ágyú ne legyen benne. Azt az utazó beállíttatá a folyosó
729   34   |             marad. Ilyenformán még csak azt sem lehetett kitudnom, hogy
730   34   |                hogy kinek hívják. Akkor azt felelte szegény, hogy ő
731   34   |       visszanyerte lelki tehetségét, én azt mondám neki: „Mylady, van
732   34   |             akihez visszakívánkozik?” Ő azt felelte: nincs. – „Van önnek
733   34   |            mylady?” – Lesüté szemeit, s azt mondá: igen. Nagyon szép
734   34   |        haldoklott, odahívatott engem, s azt mondta nekem: „Mylord, uram,
735   35   |               nem bírta bevenni a bort, azt megkereszteltük. Hát még
736   35   |                 kútszivattyúnak álljon, azt vélve csengettyűkötélnek,
737   35   |            mossziő Corbián én vagyok.~– Azt én nem tudom. A házasság
738   35   |              tetszik? Hát te hogy mered azt kérdezni, hogy nekem mi
739   35   |             akarok? Hát ki vagyok én?~– Azt én nem tudom.~– Hát nem
740   35   |                 történt ezzel a lappal?~Azt a lelkész sem tudta megmagyarázni.
741   35   |                valaki a jegyzőkönyvhöz, azt senki sem bírta megmagyarázni;
742   35   |               engedte magára bizonyulni azt, hogy Corbián közös gazdaságot
743   35   |                 van, csakhogy nem tudja azt bebizonyítani.~
744   36   |            jelmeze helyében, és hordozá azt a felemelt „aranykezet”,
745   36   |                az új gazda szavának, ki azt új, ismeretlen növényekkel
746   36   |             sáncon. Mikor beesteledett, azt mondá Sabinus két harcosának:~–
747   36   |          Megígérték, amit kért, s akkor azt mondá, hogy a várőrség,
748   36   |            voltak.~Ekkor a sequán vezér azt mondá Tetrixnek: „Eredj
749   36   |              Tetrix pedig egyedül tudta azt, és kívüle senki a föld
750   36   |          ajkaikhoz, kebléhez szorongatá azt, s két összekulcsolt kezébe
751   36   |              neki.~Tetrix irigyen nézte azt a nőt. Mennyi forró csókot
752   36   |                 vasléptű római urat, ki azt látszott követelni még a
753   36   |            szerep.~Még kedvesebbé tette azt azon körülmény, hogy a lázadó
754   36   |           kezetek adja, ha tőletek kell azt elfogadnunk. A seb nem fáj,
755   36   |              adnotok nekünk, ne adjátok azt. Ha bánt jelenlétünk, elviszem
756   36   |            óriás válla meg nem emelheté azt.~Hallgatózott az irtóztató
757   36   |    elhallgatózott valami nesz után, míg azt hivé, hogy megsüketült,
758   36   |              Sabinus, s a hangban, mely azt kimondta, Eponine szavára
759   36   |          bámulva, egyszerre megpillantá azt a sötét pontot, mely úgy
760   36   |            azonban Tetrix a kőhöz, hogy azt fölemelje, midőn a keselyű
761   36   |                zárkövön. Tetrix sietett azt fölemelni.~A lebocsátott
762   36   |           vagyok az.~Tetrix megrendült, azt hivé, a nomák játéka ez.
763   36   |                  Annius, a római vezér, azt ejté ki, hogy férjemet visszanyerhetnem
764   36   |        fölmehetek Rómába Vespasián elé. Azt mondám neki, hogy a császár
765   36   |         oltalmamra legyen egész Rómáig. Azt is megengedé, hogy kettőt
766   36   |          lajstromából. Miért ne tehetné azt egy halott nevével? Miért
767   36   |                  Meghalt, de neve él, s azt én viselem. A gál fejedelmeknek
768   36   |            szoktak emelni hitveseik, én azt sem tehetem, mert Sabinus
769   36   |          kiszállni, ahol megálltak. Még azt is meghagyá történni magán,
770   36   |                volt forrasztva.~Mielőtt azt átadta volna Eponinenek,
771   36   |             melyet számodra hoztam, nem azt adja meg, amit az imperatortól
772   36   | előreláthatatlan esetekre gondolva, még azt is el lapokra íratta, hogy
773   36   |        összefoglaló szironyt, s valóban azt olvasá a viasztáblákról,
774   36   |            ellenében kezére adott, hogy azt meghódítsa, és mind hasztalan.
775   36   |               hogy lessenek utána; sőt, azt a fáradságos munkát is megtették
776   36   |           képezi, s azáltal tökéletesen azt az alakot adja a lónak,
777   36   |        paripájára ült, s üldözőbe vette azt.~Az álfenevad hurcolta őt
778   36   |             lovára kapni, közelre várta azt, s akkor hirtelen előkapva
779   36   |                 a ló farán keresztül, s azt futni hagyva, maga a földön
780   36   |                 már jól meg tudta vonni azt.~Annius megismeré Eponinét.~
781   36   |             hajnalt, de te megtiltottad azt nekem, s én szót fogadok.
782   36   |              Sabinus a földre lökött, s azt magasra tartva, világított
783   36   |       bilincstelenül követték őt. Tudja azt a vadász jól, hogy a barlanglakó
784   36   |                  hogy a világ előtt még azt is el bírja titkolni, midőn
785   36   |                 ítélete; amidőn Eponine azt kérte, hogy hadd szólhasson
786   36   |           szólhasson ő az imperátorral. Azt hitte, hogy ha gyermekei
787   36   |             Eléje vezették. Ismerte már azt a termet, azt a trónt, azt
788   36   |               Ismerte már azt a termet, azt a trónt, azt az arcot; kilenc
789   36   |              azt a termet, azt a trónt, azt az arcot; kilenc év előtt
790   37   |                 értem a nevelési díjat, azt sohasem jutott eszembe tudakozni.
791   37   |            Mikor tizennégy éves lettem, azt mondták, hogy nagybátyám
792   37   |                nagybátyámnak; ő engedte azt. Valóban úgy viselte magát
793   37   |                megcsókolta a kezemen, s azt mondta, hogy aranyba kellene
794   37   |             foglaltatni.~A szobalánynak azt mondta hátam mögött, de
795   37   |              most elbocsátom aludni.~Én azt hittem, hogy meg akarja
796   37   |           szobában; nappal rá sem értem azt úgy szemügyre venni, mint
797   37   |          fellobbant, újra elém tüntetve azt… Mégsem álmodtam felőle…~
798   37   |                 másik percben megbántam azt és szidtam érte, miért tette,
799   37   |                 háziasszony szerepében, azt hittem, egészen értek már
800   37   |               gondolat, hogy most sokan azt hiszik, hogy ő férjem. Pedig
801   37   |                korábbi eseményeiről, én azt úgy elhallgattam volna hideg,
802   37   |              rám. Én először sem tettem azt, hogy végignézzem, annyit
803   37   |            hozzám, kért, hogy ne tegyem azt; az neki fáj, ha sírni lát.
804   37   |           bizalma hozzám.~– Miből hiszi azt, Jenny? – kérdezé ő reszkető
805   37   |            Ekkor ő megfogta kezemet, és azt mondá sebesen:~– Akarsz-e
806   37   |                 ott leültem az ablakba; azt hittem, megfulladok.~Ez
807   37   |                unszolt, míg kivallottam azt neki. Nem titkoltam előtte,
808   37   |               gyönyörűségemre szolgált, azt utálatossá tette előttem
809   37   |             előttem az a gondolat, hogy azt az őrömet azért szerezte
810   37   |             tartanak, mint egy madarat.~Azt gondoltam végre, hogy nekem
811   37   |               szépségvizet. Ó nevetett, azt mondta, szép vagyok én anélkül
812   37   |               üldözzenek halálom miatt; azt a levelet az ajtó alatt
813   37   |             természetesen nem tette rám azt a hatást, amit kívántam
814   37   |          kigyógyítottak; mi bajom volt, azt nem mondtam meg másnak,
815   37   |                 mutatva sápadt arcomat, azt mondá, hogy miért tettem
816   37   |                  De hát honnan gondolja azt? Maradt nekem szüleimről
817   37   |             nagyságos asszonynak, hanem azt tudom, hogy a Bálvány utcában
818   37   |          elfoglalva. Azon töprenkedtem, azt főztem magamban éjjel-nappal,
819   37   |               talált alkalmas szállást, azt bebútoroztuk; előleges költségekre
820   37   |               sorok voltak: „Uram! Amíg azt hittem önről, hogy szeret,
821   37   |        erőszakolna talán rá, akkor majd azt is kimondanám, hogy miért
822   37   |                fiatal ügyészre. Eleinte azt láttam arcán, hogy udvarolni
823   37   |            szavaiban; de én nem akartam azt észrevenni, dacosan feleltem
824   37   |                  s amit ezután mondott, azt igen száraz hangon tevé.~–
825   37   |                   Oh, semmi esetre sem. Azt már nem. Arra én sem gondolok;
826   37   |           kegyed neki írt.~– Megmutatta azt önnek.~– Igen. Nem titkolta
827   37   |         koldulásra nem szorult. Sz** úr azt rendelé, hogy kegyednek
828   37   |             erős volt, gondolta magában azt is: inkább szegény leszek,
829   37   |              egy harmadik is van, hanem azt az én szám ki nem szokta
830   37   |           visszafizetni.~Az öreg Livádi azt mondta, hogy ez megint bolond
831   37   |                Oh, én nem szégyenlettem azt. Boltot nyitottam. Magam
832   37   |           ruhában jártam, s megtanultam azt kímélni. Nem kellett semmi
833   37   |            drámát Birchpfeiffertől, még azt is végignézném, s meg nem
834   37   |            terhelve.~Csodálkozva vettem azt kezembe, a levél címe angolul
835   37   |                érte és nekem ad igazat. Azt is megtudta, hogy én nagybátyámnak
836   37   |            urától megválthatja magát, s azt mondhatja neki: nem tartozom
837   37   |                 szavát el nem némítják: azt, hogy e pénzt nekem vissza
838   37   |            vissza kell adnom annak, aki azt nekem küldte. Az ismeretlen
839   37   |             nekem küldte. Az ismeretlen azt mondá, hogy nekem jellemem
840   37   |              tudnia kellett volna, hogy azt akinek jelleme van, nem
841   37   |           legelőször a postára siettem; azt vélve, hogy ott valami nyomára
842   37   |                sem emlékezett rá; egyik azt mondta, egy inas adta fel
843   37   |               adta fel a levelet, másik azt, hogy egy gavallér, egyik
844   37   |            miért keresek ily nevű urat; azt állítottam, hogy megrendelést
845   37   |                 rendeltek vissza; akkor azt mondák, hogy a legjobb akarat
846   37   |          melyben a rejtélyes ismeretlen azt írja, hogy megtudá, miszerint
847   37   |                  nyugtatványt írt róla, azt kezembe adta, s nem ügyelt
848   37   |             hiszen én magam szakítottam azt ki, magam tartottam a lángra,
849   37   |            kezemben égett hamuvá, senki azt el nem olvashatta többet,
850   37   |                enyémen kívül, nem látta azt meg… Tehát valóban együtt
851   37   |              jövedelem nélkül maradjak. Azt az egy záradékot mégis odaiktatta
852   37   |         kétkedem kegyed előtt bevallani azt, amit érzek. Nem hiszem,
853   37   |         eszményképe elfoglalhatta volna azt a szívet, mely oly tisztának
854   37   |     csalatkozhatik igaz vonzalmában. Én azt hiszem, hogy kegyednek látnia
855   37   |               megszabadul, sietni fogok azt kegyednek felajánlani. Addig
856   37   |           kegyet se kérek öntől; csupán azt, hogy leveleimet ne hajítsa
857   37   |                 el. Kegyed érteni fogja azt, miért nem szabad addig
858   37   |               hó alatt befejezve lássam azt, s akkor – – – ez üres sort
859   37   |            elveszté tárcáját valahol, s azt állítá, hogy boltomban hagyta
860   37   |           állítá, hogy boltomban hagyta azt. A nő igen kíméletlen volt;
861   37   |            cselédemmel szembesíttetett; azt hittem, megöl a szégyen,
862   37   |                kegyednek aggódnia tőlem azt elfogadni. L. Harding.”~
863   37   |            vesztheté el rám hatását. Ha azt kívánta volta, hogy menjek
864   37   |         szolgálója, az lettem volna. Ha azt mondta volna, hogy éljek
865   37   |             világ engem gúnyolt ki, nem azt. El tudtam volna magamat
866   37   |            nyújtá; ne fogadtam volna el azt?~Rögtön áruba bocsátám üzletemet;
867   37   |        üzletemet; egy nő korábban kérte azt már tőlem, most ajánlottam
868   37   |              már tőlem, most ajánlottam azt neki azért az árért, amiben
869   37   |           legkisebb aggodalmam sem volt azt elfogadni. Jegyesének tekintém
870   37   |            zsebkendőmet és ő megtalálta azt, hol ültem le a fűbe, s
871   37   |            ismét küldött ötezer pengőt; azt hitte, hogy a másikat már
872   37   |                kezedet érinteni, csupán azt akarom neked megmondani,
873   37   |            poste restante; én nem merem azt reményleni. L. H.”~Estig
874   37   |            várlak!”, és magam felvittem azt a postára.~Másnap nyugtalanul
875   37   |          vagyonát, én minden jóhíremet. Azt is mondá, hogy ezért örök
876   37   |            olvas, s ki bizonyosan látja azt is, amit e percben gondolok:
877   37   |                  hogy megtanultam-e már azt a nehéz szót, amit tegnap
878   37   |             görcsösen szorítám kezét, s azt susogtam fölébe: „Ne utazzál
879   37   |             ajkaihoz szorítá kezemet, s azt mondá: „Eljövök”. Érzém,
880   37   |            egyebet, minthogy elfogadtam azt; s kínáltam, hogy üljön
881   37   |                  gyanúsítani akar. Ő is azt hiszi, amit a világ, hogy
882   37   |              odahajolt hozzám, s halkan azt suttogá a fülembe:~„I –
883   37   |           bérence volt, s ő tudósította azt minden léptemről és szavamról;
884   37   |           elolvasta és elárulta, míg én azt hittem, hogy az, ha elégett,
885   37   |                egy férfit, aki elárult, azt menthetném szívem kétségbeesésével;
886   37   |                 hogy e férfi Sz** volt, azt mondom: hidegvérrel tettem
887   37   |              mondom: hidegvérrel tettem azt és – nem bántam meg!~Ítéljenek